Csongrád Megyei Hírlap, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

H­a az utcán szirénázó ■* mentőt látok, kicsit min­dig elfog a rémület, valaki életveszélyben van. Most már tudom, ez nem mindig­­igaz. És a segélykérő telefon sem mindig azért csörög, mert valaki valóban segítséget kér. Szombat van, elmúlt hél. A szegedi mentőállomáson mind az öt ügyeletes kocsi — négy mentő és egy bal­eseti — bent van. Nem so­káig Ugyan, bár a szolgálat­­vezető szerint hála istennek, igen nyugodt a nap. Eddig nem volt baleset, egyéb sú­lyos baj sem A telefon két vonala, illetve a k­ét URH- rádió viszonylag ritkán je­lez, a délután átlagában úgy negyedóránként­. Többnyi­re ügyeletes­ rendelőkből kér orvos kocsit,­­vagy bejelenti, jövő hét elején mikorra szá­mítson az állomás beteg­­szállításra Szegeden, vagy a fővárosba, esetleg a környe­ző megyék városaiba. Az egyik rádió a m­egyében lég­vonalban 60-70 kilométeres távolságot fog át, míg a má­sik az ország egyik felét, a D­unán innen. Azt talán nem is szükséges külön megemlí­teni, hogy a szervezettség és a fegyelem itt tökéletes. Hi­szen emberéletről van szó. Mindenki­­tudja és teszi is minél gyorsabban a dolgát, a mentőállomások (a váro­­­sokban, valamint­ Kisteleken és Rúzsán van­ gépkocsive­zetői, de a megyébe belépő lobbi mentő is rendszeresen jelenti rádión a szolgálatve­zetőnek, éppen hol tart és mit­ végzett. Várja, kap-e új feladatot. Bevette a gyógyszert, vagy nem ? A 04-es vonalon segítsé­get kérnek, egy idős asszony összecsuklott az utcán. In­­kin­t.a mentő,, szól a sziréna, sürgős.. M­­ire, a. helyszínre ér, a nőt elvitte a rendőrség. Ugyanis más baja nem volt, csak 'toilet...ivott a „kejleté­­pés.. ,Két R'.tvás ^között a szol­gálatvezető elmondja,,' gy.a­' kori...az..il,vett felesleges­­ki­vonulás, pedig megspórolha­tó lenne. Ha az utcai balese­teknél az éppen arra járók meggyőződnének arról, va­lóban történt-e sérülés, és csak azután hívnának, men­tőt. A napokban két kocsi koccant, az autókon is csak apró­­ karcolás esett, mégis azonnal telefonáltak a mesz­­sziről szemlélődő járókelők mentőért. És ha közben máshol nagyobb a baj? Újabb telefon, kétségbe­esett, zavaros magyarázat, a szolgálatvezető türelmes kérdezősködéssel tudja ki­deríteni: összeveszett a csa­lád, s az idős nagyapa gyógy­szert vett be. Rohan a mentő, s bár a helyszínen sem tud­ja az ápoló megnyugtatóan kideríteni, valóban megtör­tént-e a baj, vagy csak fe­nyegetés volt, a bácsit be kell vinni a kórházba. Ha bevette a gyógyszert, ha nem, ki fogják mosni a gyomrát. Nincs más megol­dás. Az újabb segélykérés is­mét idős ember miatt törté­nik, összeesett, mondja a hozzátartozó, az , adatok gyors egyeztetésekor kide­rül, fekvőbeteg, fel sem kel­het. Hogyan esett akkor össze? A rokon csak erős­­ködik, részletesen meséli az esetet. A szolgálatvezető gyors döntése, menjen a ko­csi. A lakásból jelenti visz­­sz­a az ápoló, szó sincs ösz­­szeesésről, két nap múlva kellene a bácsit a belgyó­gyászatra vinni beutalóval, a család nem bánná, ha már most beszállítaná a mentő. Ez egy ilyen nap? Csodál­kozom, hogyan pazarolják az emberek ok nélkül az életmentő segítségét. Köz­ben újra jelez a telefon. A szolgálatvezető szó nélkül visszateszi a hallgatót. Egy gyerek szórakozik, mentőt kér, mert valaki borba foj­totta bábjáját.'t, s­­a hozzá hasonlók még sokszor elját­szadoznak így. Csörög a te­lefon azért is, mert minden olyan távhívás „bejön” ide, amelynek a számában ott a 04. Már megszokták, a men­tősöknek arcuk se rezdül, ötven százalékban nem hívás a hívás. Egy diszkó következménye Cukorbeteg rosszul van. Ki a zászlót, bekapcsolni a szirénát, rohanunk a váro­son keresztül a lakótelepre. A gyér forgalomban gyorsan odaérünk, a fiatal lányt a haverok már­­letámogatták a ház elé. A mentő árkon­­bokron keresztül megy mel­léjük, azzal fogadnak, miért ilyen soká jöttünk. A kocsi­ban fekteti le a mentőtiszt és az ápoló a beteget, kikér­dezik, vizsgálják. Előző este diszkóban volt, verekedés nyomait, viseli a karján. Le­esett a vércukorszintje, a vérnyomása is magasabb a kelleténél. Mire a mentőál­lomásra érünk, kellő ellátás után — a kocsiban vénás in­jekciót kapott — jobban van­,­, innen rövid megfigye­lés után taxival megy haza. Közben az ápoló nem bírja ki, szelíden megkérdezi, ha beteg, miért él ilyen zűrös életet? A lány nem érti a kérdést. Ahhoz, hogy előzőleg némi háttérinformációhoz jus­sak, pénteken délelőtt el kel­lett mennem Ruzsára, a mentőállomásra. Informáto­rom csak addig tudott időt szakítani a beszélgetésre, míg ott a mentőtiszt meg­tartotta a helyi dolgozóknak a kötelező szakmai tovább­képzést. Hasonló képzésen minden évben mindenütt részt kell venni az ápolók­nak, vizsgáznak is. Mentők —-------------­■ a 0 g m Ügyeletben '_ ________ . Nem tévedek, ha köz­napi fordulattal élve azt állítom, hogy Fábián Sán­dor, a Szakszervezetek Szentes Városi Bizottságá­nak titkára nem a pincébe jár mosolyogni Még a­­gondokkal küszködő em­ber is felvidul szívből jö­vő,­­őszinte kacagása hal­latán. Beszélgetésünk ele­jén nem hagyhatom ki a kérdést: — Megőrizte jó kedélyét a derűsnek éppen nem mondható mai időkben is? — Kellő nyugodtság, higgadtság, kiegye­tsúlyo­­ssíttság nélkül nagyon ne­héz ■mostanság szót érteni az emberekkel. Én soha­sem tartoztam az elkese­redett személyek közé, mindig optimista voltam. — Komolyabbra fordít­va a dolgot, elmondaná, mit takar a névváltozás? Kém is olyan régen még szakmaközi bizottságnak hívták a szakszervezetek városi bizottságát. Az új el­nevezéssel nagyobb súlya lett talán a szakszerveze­tek szavának? — A SZOT elmúlt évi határozata alapján bővült a hatáskörünk, amelynek kézzelfogható eredményei az elkövetkező időszakban jelentkeznek majd. Elkép­zelések szerint lehetőség nyílik arra, hogy nyug­díjas alapszervezeteket is működtethet a szakszerve­zetek városi bizottsága. Sőt, tömöríti majd azokat is, akik átmenetileg mun­ka nélkül maradtak. Az­után jogot kaptunk arra, hogy véleményezzük töb­bek között a tanácsi terv­­javaslatokat. Ellenőrizhet­jük továbbá: megvalósul­tak-e a tanács döntései, hogyan intézik a dolgozók ügyeit? Ám azt is takarja e névváltozás, s vele együtt a jogosítványok bővülése, hogy a politikai és állami vezetés számít a szakszervezetekre. Hiszen a dolgozók érdekeit nem­csak a gyárkapun belül kell védeni, hanem azon kívül is. De egyéb jogosít­ványok is nélkülözhetetle­nek ahhoz, hogy a város­­politikai és más kérdések­ben érdemben képviseljük az embereket. Érzésem szerint a születőben lévő szakszervezeti törvény ezeket a dolgokat is rende­zi majd. — Említette a munka­­nélküliek csoportját. Nap­jainkban meglehetősen át­értékelődött a munkához való jog, amibe régebben beleértettük a munkahely­hez való jogot is. Mi lesz most a teljes foglalkozta­tás korábban meghirdetett elvével? — A szakszervezet erről nem mondott le. A lét­számcsökkentés többek között azzal is magyaráz­ható, hogy kellőképpen nem mérték fel a bérbrut­tósítás pénzügyi következ­ményeit. Ezért fordulhat elő, és ismereteim szerint Szentesen sor kerül rá, hogy­ néhány munkáltató megválik egyes dolgozói­tól. Ám meggyőződésem szerint sehol sem azokat­ bocsátják el, akik élen járnak a munkában. — S a szakszervezet egyetért azzal, hogy egyik napról a másikra utcára kerüljenek az emberek? — A gazdaságvezetés nem mondhat fel a dolgo­zóknak a szakszervezet be­leegyezése nélkül. Mi nem azonosulhatunk a munka­helyek vezetőivel, ha , az emberek jogos sérelmeik­kel hozzánk fordulnak. A szerkezetváltás, a létszám­átcsoportosítás során a munkáltató köteles az al­kalmazottak szakképzett­ségének megfelelő másik munkakört felajánlani, vagy átképezni őket. Kér­jük tehát, hogy vitás kér­désekben bátran fordulja­nak hozzánk, mivel rende­zett elveink vannak ebben a témában is.­­ Máról holnapra olyan értékek is megkérdőjele­ződtek, mint például a törzsgárdatagság. Hogyan vélekedik erről? — Ha a teljesítményük alapján becsüljük meg anyagilag és erkölcsileg — a dolgozókat, akkor való­ban másként vetődik fel a törzsgárdatagság. Ugyan­akkor az is igaz, hogy nem a régi munkásokat küldik el a vállalattól, ha létszámcsökkentésre szán­ják el magukat. Ily módon mégis van jelentősége a törzsgárdatagságnak, ha nem is klasszikus értelem­ben.­­ Köztudott az is, hogy a jövedelmek kiáramlása évek óta nem áll arányban a teljesítményekkel. Ezzel összefüggésben elterjedt a nézet, miszerint a szak­­szervezetek az egyenlősí­tést, a nivellálást szorgal­mazzák, és nem támogat­ják eléggé a teljesítmény szerinti differenciálást.­­ Ezzel én nem értek egyet, hiszen éppen a szakszervezet kezdeménye­zésére törölték el a bér felső határát. A szakszer­vezet azt támogatja, hogy munkájuk alapján díjaz­zák az embereket. Sokkal inkább ott látom a problé­mát, hogy szubjektíven ítélik meg a teljesítmé­nyeket. — Visszatérve még a munkaerő-átcsoportosí­tásra, hadd tolmácsoljam a lépten-nyomon hallható vélekedést: jót tesz egy kis munkanélküliség a mun­kafegyelemnek. — Azt gondolom, erről, hogy sokkal szervezettebb munkára van szükség, és akkor kiküszöbölhető ez a kérdés. — Újabb neuralgikus pont a lakás. Hogyan segí­tik a lakásügyi társadalmi bizottság munkáját? Az ott született döntésekért ön vállalja a felelősséget? — Első pillanattól kezd­ve nem értettem egyet az­zal, hogy olyanok is kap­janak kamatmentes köl­csönt és vissza nem térí­tendő támogatást, akik frissiben nyújtották be la­­­kásigénylésüket. Ez okoz­hatott feszültséget. Az idén egyébként — a mi javaslatunkat is figyelem­be véve — sikerült ötmil­lió forinttal felemelni a lakásépítési és -vásárlási támogatás összegét. A la­kásügyi bizottság előter­­jesztései — egy-két kivé­teltől eltekintve — úgy ér­zem, megalapozottak vol­tak. Ám a döntési jog a tanács vébe kezében van. — Egyfajta kritikának is felfogható, hogy mos­tanság nem kevesen lép­nek ki a szakszervezetből, mondván: nem képviseli kellőképpen az érdek­ein­­ket. Mi a helyzet Szente­sen? — Területünkön nem jellemző, ám egy-két ki­lépés előfordul időnként. Hogyan győzöm meg a kétkedőket? Azzal semmit sem érünk el, ha megfu­tamodunk a nehézségek elől. Vallom, ha az embe­rek tudják, hogy mit kép­visel a szakszervezet, ak­kor a jövőben még inkább maguk mögött tudhatják a tagságot a szakszervezeti testületek. Ha az ütközése­ket is vállalva követke­zetesen kiállunk az állás­pontunk mellett az emlí­tett témákban, akkor hi­szem, előbb-utóbb meg­változik a vélemény a szakszervezetről. BALÁZSI IRÉN (Fotó: Enyedi Zoltán) BESZÉLGESSÜNK! A munkavállalók közérzetéről MOTTÓ: Megfutamodni nem érdemes HÉTFŐ, 1989. FEBRUÁRR 1. Megyei szinten tavaly több mint 130 ezer feladatot lát­tak el a mentők. A helyi el­sősegélynyújtások száma kö­zel 10 ezer volt. A mentőál­lomások fő területe a men­tésre szorulók ellátása, illet­ve a betegszállítás. A másik terület az oktatás, részint saját, részint pedig külső te­rületek dolgozóinak képzése. Nem kis gond főleg télen, hogy a mentőautók, mintegy felét nem tudják garázsban tartani. Szegeden minél előbb szükség lenne egy fe­dett tárolóra. Valamint ar­ra, hogy a város legrosszabb utcáját, éppen ahol a men­tőállomás van, végre meg­szabadítsák a sok-sok gö­dörtől. A front és az ital Mert éppen nincs munka, megkérdezem a szolgálatve­zetőt, mit szól a televízió mentőkről, kórházakról szóló játékfilmsorozataihoz? Valós-e a kép? Azt mondja, sok igazság van bennük, azt is el tudja képzelni, hogy külső szemmel hitelesnek hatnak. Ismét visszajött egy kocsi. Az ápoló szerint inkább a detoxikálóba kellett volna vinni a panaszost. Az ital és az időváltozás nagy „ellen­ségnek” számít. A reggeli jelentéseknél például figye­lembe veszik a meteorológiai előrejelzést, s tudják, ha front van, a belgyógyászok­nak, ha hirtelen csapadék, fagy, akkor a sebészeknek lesz több dolguk. Az ital pe­dig? Ezt aligha kell részle­tezni. Három telefonhívás egy­más után Mi volt ez? Le­gyint. Valaki szórakozik. Én a harmadik alkalommal biz­tosan melegebb éghajlatra küldtem volna az illetőt, a szolgálatvezető csak elmo­solyodik. Megszokta ezt is. Este hét órakor ennek a csapatnak véget ér az ügye­let. A váltók inkább koráb­ban, mint később jönnek, tudják, aki dolgozott, elfá­radt. Másik bajtárs ül a szol­gálatvezető székébe, az au­tókra is pihent ápolók, gép­kocsivezetők kerülnek. És megy minden tovább, gyor­san, pontosan, jól szervezet­ten. HONIT KATALIN Intézményrendszerünk fejlesztéséről Fiatal közgazdászok országos konferenciája Fejti György előadása Salgótarjánban Salgótarjánban rendezték meg a hét végén a fiatal közgazdászok országos kon­ferenciáját. Szombaton, a kétnapos eszmecsere első napján Fejti György, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára tartott elő­adást a politikai intézmény­­rendszer fejlesztéséről. Rámutatott, hogy a társa­dalom intézményrendszeré­ben szükséges változások egyre inkább a politikai köz­­érdeklődés középpontjába kerültek. Ez abból a felisme­résből fakad, hogy a politi­kai, társadalmi intézmény­­rendszer és a gazdasági tel­jesítmények között szoros összefüggés van; összhang­juk nélkül nemcsak gazda­sági kibontakozás, de társa­dalmi stabilitás sem lehetsé­ges. A cél: létrehozni azokat a feltételeket, amelyek közt megvalósulhat az átmenet a „nép megbízásából gyakorolt hatalomból” a „nép által gyakorolt hatalomhoz” — mondotta Fejti György. Fon­tos, hogy a párt megőrizze kezdeményező szerepét eb­ben a folyamatban, de a szo­cializmushoz vezető út kere­sését, a reformgondolkodást nem tartja privilégiumának. Ezért üdvözöl minden olyan kezdeményezést, kritikát, ja­vaslatot, amelyek alapvető célja a szocializmus pozíciói­nak erősítése. A politikai intézményrend­szer tervezett változtatásai­nak stratégiai irányairól szólva Fejti György minde­nekelőtt a párt­, az állami, kormányzati szervek, a tö­­megszervezetek, -mozgalmak és az állampolgárok közötti világosabb munkamegosztás szükségességét emelte ki. Ez feltételezi a világosabb dön­tési és felelősségi viszonyok kialakítását, a funkciók kö­vetkezetesebb szétválasztá­sát. Köszönettel kell venni, és érdemben vizsgálni a po­litikai rendszer működési zavarait bíráló észrevétele­ket — mondotta, hozzátéve: ehhez meg kell teremteni a „konstruktív elégedetlenség” intézményes fórumait, s ja­vítani kell a különböző ér­dekek integrációjának társa­dalmi mechanizmusát. En­nek alapvető feltétele, hogy a társadalom különböző réte­gei, csoportjai rendelkezze­nek megfelelő érdekképvise­lettel.- Le kell küzdeni azt a gyakran tapasztalható hajla­munkat, hogy a konkrét ügyekben az utolsó szót min­dig a párt mondja ki — je­gyezte meg ezzel kapcsolat­ban a KB titkára. Előadásában foglalkozott a társadalom jelenlegi túlsza­bályozottságával, végül a döntés-előkészítési-döntési folyamatok nyilvánosságá­nak szükségességéről szólt. Kijelentette: érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy egyetlen szervezet, tes­tület, vagy tisztségviselő sem dönthet fontos társadalmi kérdésekben társadalmi el­lenőrzés nélkül. A konferencia szombati napján Kollarik István pénzügyminiszter-helyettes a kibontakozás gazdasági és pénzügyi feltételeiről, Sar­kozy­­ Tamás, a Miniszterta­nács parlamenti titkárságá­nak vezetője, Gubcsi J­anis, a Magyar Ifjúság főszerkesztő­je és Tabajdi Csaba, az MSZMP KB alosztályvezető­je a gazdaságirányítás szer­vezeti rendszerének átalakí­tásáról, társadalmi és gazda­sági fejlődésünk alternatí­váiról, illetve munkánk kül­ső feltételeiről folytatott eszmecserét a résztvevőkkel. A fiatal közgazdászok kon­ferenciája vasárnap befejez­te munkáját. A résztvevők az eszmecsere második nap­ján meghallgatták Deck Ta­másnak, a Magyar Gazdasá­gi Kamara elnökének a „Külgazdasági impulzusok és a magyar gazdaság „ vállalati szemmel” című elő­adását, végezetül Csikós- Nagy Béla, a Magyar Köz­­gazdasági Társaság elnöke szólt a közgazdászok és a közgazdaságtudomány idő­szerű feladatairól. (MTI) 3

Next