Csongrád Megyei Hírlap, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
Folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) gyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyomó többsége iránt is, azonban a nagymarosi építkezés leállítását az illetékes parlamenti bizottság is elutasította. Egy ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következményei és a nemzetközi szerződés megsértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai lennének. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Király Zoltánhoz (Csongrád m., 5. Berecz Frigyes bevezetőben emlékeztette a képviselőket, hogy a kormány tavaly elfogadott munkaprogramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szerkezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvélemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmények különbségei is igen nagyok. Az állami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési támogatások öszszege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos értékelés szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek. A hibákból okulva Múltunk eddigi négy évtizedének áttekintése alapján elmondható: az olyan tagadhatatlan, s büszkeségre is feljogosító eredmények mellett, mint az ország gazdaságának kétszeri újjáépítése, az iparosítás, a villamosítás, az ipar szerkezetének fejlődését téves iparpolitikai intézkedések eltorzították, elszakították a hazai lehetőségektől és hagyományoktól. Az egyensúlyhiány miatt szűkebb források, a veszteséges tevékenységek további életben tartására törekvő erők megakadályozták az ipari szerkezet folyamatos, egészséges irányú és mértékű fejlődését. Most — az elkövetett hibákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szerkezetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs megújítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett; továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős növk.): kér-e külön szavazást az általa, a bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban korábban tett javaslatok elbírálására. A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés külön döntsön indítványáról. A képviselők ezt —túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután indítványozta, hogy a képviselői javaslatot az Országgyűlés illetékes bizottságai vizsgálják meg, s megállapításaikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek jelentést. A kérdésnek ezt a megvetése. A befektetés lehetőségei között ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási eljárások bevezetéséhez szükséges ráfordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések kidolgozásához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepelnek forrásbővítőek — erőműépítés, energiaimport — s az eddiginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztást csökkentőek is. Az igények azonban gyorsabban növekednek, mint a megtakarításaink, ezért az energiatermelés növelésére is intézkednünk kell. Eldöntendő kérdés, hogy a jövőbben milyen energiahordozóra építsünk. A hazai kőolaj- és földgázkitermelés már nem növelhető, sőt — távlatilag — számolnunk kell a lelőhelyek fokozatos kimerülésével. A szénvagyonnak csak a gazdaságosan kitermelhető részével számolunk. Hasznosítható vízi energiánk nem számottevő. Az atomenergiát ezért a jövőben is fel kell használnunk villamosenergiatermelésre. Ám még a paksi erőmű tervezett 2x1000 meoldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfogadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. gawattos bővítésével is csak részben fedezhetjük az igények növekedését. Emiatt hazánk energiaellátásában a jövőben is igen nagy szerepe lesz az energiahordozók és az energia importjának. Igények és lehetőségek A szénbányászatról: jelenleg mintegy 22 millió tonna szenet termelünk ki évente, ezen ütem mellett az ismert szénvagyon elvileg több évszázadra elegendő. Ennek egy részét azonban — ha a kitermelés költségeit az egyéb energiaimport beszerzési költségeihez viszonyítjuk — nem érdemes felszínre hozni. Éppen azért, hogy az eddig a szénbányászatra fordított költségvetési kiadásokat később az ipari szerkezetátalakításra fordíthassuk, és a társadalom egyéb igényeire felszabadíthassuk, a szénbányászat folyamatos támogatását a jövő évtől megszüntetjük. Az ezáltal keletkező átmeneti ellátási és foglalkoztatási gondok feloldhatók. Ugyanakkor a gazdaságosan művelhető bányák — például Borsodban Dubicsány — fejlesztését az állam segíteni fogja. A vaskohászat, nemcsak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legnagyobb energiafogyasztó, s mint nehéz helyzetű vállalatokkal küszködő szakterület is, megkülönböztetett figyelmet igényel. Többéves vita után ez év elején megszületett a döntés: a folyamatos támogatást itt is le kell építeni! 1991-től kizárólag a jövedelmező tevékenységek folytathatók, csak az önmagukat eltartani, fejleszteni képes vállalatok maradhatnak életben. Az átrendeződést követően 3,6 millió tonnáról 2,5— 3,0 millió tonnára csökken a hazai acélgyártás, kisebb lesz és kevesebb helyre összpontosul a nyersvas-gyártás, befejezik az elavult technológiai sorok, berendezések leállítását, megszüntetik a gyártás indokolatlan párhuzamosságait. A termékösszetétel a magasabb feldolgozottságú — és ezért értékesebb — áruk javára rendeződik át. A vegyipar számos szakágazata eredményesen működik. Többet közülük — például a gyógyszeripart, a gumiipart — húzóágazatként ismerünk. A műtrágyagyártás azonban manapság a gondjainkat növeli. Egyrészt ugyanis jelentős szerepe van mezőgazdaságunk ellátásában, de a műtrágya árát — bár az 1980 óta nem nőtt — a termelők túl magasnak tartják, az „agrárolló” következményének tekintik. Másrészt viszont az iparvállalatoknak ezen az áron a gyártás veszteséges. Az alapvető gond itt nem a mezőgazdasági termelés vagy a műtrágyagyártás alacsony színvonala, hanem az ártámogatási rendszer következetlensége. Sem a mezőgazdasági szövetkezetektől, állami gazdaságoktól, sem a műtrágyagyártóktól nem várható el, hogy a többletköltséget a maguk helyi közösségének terhére fizessék meg. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyakran s keményen bírálunk, de amelytől gazdasági helyzetünk jobbrafordítása érdekében a legtöbbet reméljük és követeljük. A jövőt megtervezni, perspektívát adni itt a legnehezebb, a népgazdaság exportjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollárnak a gazdaságossága az átlagosnál lényegesen jobb. Igaz, mint a magyar gazdaságban mindenütt, itt is jelentkeznek olyan súlyos gondok, amelyekért maga az ágazat a felelős. Vannak olyan vállalatai is, amelyek tönkrementek. Ezeknek a sorsa ugyanaz kell, hogy legyen, mint minden más ágazatban: meg kell szabadulni a veszteséges tevékenységektől, vagy ha ez nem megy, akkor — vállalva a következményeket — a vállalattól is. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártásról külön is szólt a miniszter. Elmondta: az elektronika szinte minden területen meghatározza a versenyképességet, előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minőségét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az ennek érdekében végrehajtandó szerkezetátalakítási feladatok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jellege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátásra. De összemérhető felkészültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együttműködve megoldani az elektronikai alkatrészgyártás kulcsfontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az alkatrészgyártás területén vállalkozik. — Döntő az ipar szempontjából, hogy a hazai igények a jelenlegi szűkös viszonyok ellenére — a postai távközlés 1986 óta kiemelt fejlesztése révén, s a lakosság elektronikai cikkek iránti állandósult magas kereslete miatt — nagyok és növekvőek, az iparnak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fejlődési lehetőséget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a személygépkocsi-gyártás fejlesztése. A lakossági igényei mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából jelentősek, növekvőek, még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is jelentős a hazai piac szerepe Emellett a korszerű személygépkocsik gyártása a technológiát fejlődésre készteti. A termelésszervezést kemény próbára teszi. Foglalkoztatás és fejlesztés Viszont szinte minden ipari szakma számára lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a személygépkocsi-gyártás — ha gazdaságosan megvalósítható — a szerkezetátalakítás ésaz elektronikával együtt) az egész ipar háttériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egyszerre több típus gyártását fontolgassuk? Ez ellentmondani látszik a gazdaságosság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyártunk-e, de többfélének a honosítására törekszünk. Az ipari miniszter foglalkoztatási gondjainkat elemezve megállapította, hogy azokat nemcsak a veszteséges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végigvitele és a gazdasági hatékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csökkenteni az ipar létszámigényét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erőteljesen megnövekszik a felkészült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csökken a betanított és segédmunkásoké. Társadalmunknak többféle lehetősége van a hatékony és csaknem teljes foglalkoztatás követelményeinek egyeztetésére. A legfontosabb a piac céltudatos szélesítése, de további lehetőségekkel is élnünk kell. Ma például gyakori, hogy egyegy dolgozó több munkakört is ellát magasabb keresetszerzés céljából. Ha ugyanazt a teljesítményt és keresetet egyetlen, heti 40 órában ellátható főállásban is el tudjuk érni, s gazdasági eszközökkel — ezek közt a bérreformmal — feleslegessé tesszük a túlmunkát, a második munkaviszonyt, akkor több munkavállalónak juthat főállás. A foglalkoztatás harmadik eszközeként említhető az új üzemek építése, az ipari szövetkezetek, a helyi ipar, a magánvállalkozások megtelepedési lehetőségeinek az erősítése. A munkanélküliség ellen hathatnak a szociálpolitikai intézményrendszer átgondolt módosításai is; például a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetése, a gyermeküket nevelő anyák nagyobb időkedvezménye, a fiatalok tanulóidejének megnövelése. Végül, de nem utolsósorban említhető a meglévő szolgáltatások bővítése, illetve új, nálunk még nem létező, jövedelmező szolgáltatások elterjesztése. A fejlett gazdaságú országokban a szolgáltatások több főállást nyújtanak, mint az ipar és a mezőgazdaság együttvéve. össztársadalmi tevékenységük hatékonysága többek közt a jövedelmező szolgáltatások nagy aránya miatt is magas. A szolgáltatás-fejlesztés harmadik előnyeként említhető jótékony visszahatása az ipar hatékonyságára. Nem kell bizonygatni, hogy a mainál jobb közlekedés, távközlés, információszolgáltatás az ipar hatékonyságát közvetlenül is növeli. Végül figyelembe kell venni, hogy a fejlődő szolgáltatások bővülő eszközigénye az ipar piacát növeli. Talán nem túlzás azt állítani: ennyi lehetőséggel okosan élve a hatékony foglalkoztatás és a gyakorlatilag teljes foglalkoztatás távlatilag valóban összhangba hozható, még akkor is, ha az iparban bekövetkező létszámcsökkenéssel egy időben a többi termelő ág és az államigazgatás is létszámleadóvá válik. A rövid távú, és csak egyes térségekben kialakuló foglalkoztatási gondok gyors kezelésének azonban még nem találtuk meg a megfelelő eszközeit. Előnyre fordítani a hátrányokat . A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormányzati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gyakorolt hatása. Fel kell ismernünk, hogy a környezetvédelem leghatásosabb és egyben viszonylag legolcsóbb módja a megelőzés: olyan technológiák alkalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerülhetetlen, előre meg kell tervezni a biztonságos védelmet is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálkodás új fogalma alatt. A környezetvédelem nemcsak többletteher, hanem piac is az ipar számára. Hiszen igen sokféle eszközt, berendezést kell fejleszteni és gyártani a veszélyek megelőzésére, elhárítására. Aki hamar felismeri a lehetőségeket, jövedelmező üzletet köthet, előnyére fordíthatja a hátrányokat. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaságpolitikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre korlátozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorításokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre törekvő gazdaságirányítás lehetőségei elfogytak. Másrészt viszont be kell látni: ma éppen a súlyos egyensúlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk, hogy széles körben lehetővé tegyük a termelés élénkítését, a fejlesztés forrásainak bővítését, az import, a devizához jutás felszabadítását, egyszóval, hogy teljes mértékben liberalizáljuk a gazdaságot. Gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac törvényei, viszont más piaci hatásokra a szabályozó rendszer csak késve, torzítva válaszol, s egyes tevékenységeket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irányítani. A vállalkozás és a munkavállalás feltételei pedig népgazdasági áganként is, tulajdonformánként is eltérőek. A gazdálkodókat körülvevő gazdasági erőtér emiatt bonyolult, ellentmond Berecz Frigyes beszámolója 2 -------- PARLAMENTI JEGYZET A kupolacsarnokban állították ki az ipart. Pontosabban: képek, szövegek, grafikonok és termékek öszszeválogatott együttese veszi körül a szünetekben nézelődő képviselőket. Az ötlet kitűnő. Ne csak írott szövegekből tájékozódjon a képviselő, szemlélje is meg, lássa és tapintsa azokat a termékeket, amelyek minőségük menlevelével bejuthattak az Országházba, mert az élvonalat képviselik. (Azt nem tudom megítélni, valóban ez-e csak az „élcsapat".) Magam is beálltam a nézelődők közé, és szemügyre vettem a következőket. Megyénk halványan szerepel, nem tolakodik erőszakosan az érdeklődő elé. Ezt mint tényt említem, az okokat nem fontolgatom. A kőolaj-, a földgáz- és terméktávvezeték-rendszer, valamint a hazai termelést és fontosabb létesítményeit ábrázoló rajzos térképeken ott van persze Algyő és Illés, de már a „kiállított ipar a könnyűipar reprezentánsai közt nem lelek „hazai” — azaz: megyei — céget, terméket. Látom viszont egy próbababán a Váci Kötöttárugyár által készített szabadidőruhát, amelyet a magyar női sportolók viselnek majd a szöuli olimpián. Korszerű nyomdák hirdetik magukat (30-an vannak.): „Nálunk megszűnt az ólomszedés, és a tördelést felváltotta a számítógépes szöveg- és táblázatszedés." A Medicor tablójánál megállók, megyei érdekeltségük miatt, s lejegyzem: 32 országban van kereskedelmi irodájuk, képviseletük, és van 10 leányvállalatuk. A Kismotor és Gépgyár közszemlére tette a kontaktus nélküli elektromos gyújtási rendszerét, amelyet a Lada Samarákhoz szállít. Beverekedte magát a Parlamentbe egy kisiparos is, Morvai Ferenc, mivel kazánjai világszínvonalúak. S végére hagytam a Videoton és Orion egymás mellett üzemelő 9 tévéjének látványát. Az összehasonlítás adja magát: melyik készülék adja vissza leghűbben a természetes színeket. Nem könnyű a kiválasztás, mert a felvételek minőségétől is függ ez. Amíg tűnődöm, szembe ötlik a szöveg: „A Videoton programja a jövő programja.” A képviselők elé kiállított ipar akár kórusban is mondhatná ,ki mi programunk,de az ülésteremben több a kritika, a kesergés, mint a bizakodó lépésváltásról hírt adó tudósítás. Pedig azt már valamennyien tudjuk: az ipar mai állapotában nem maradhat meg, mert az élet a lemaradókat kiállítja a sorból. BÁLINT GYULA GYÖRGY PÉNTEK, 1988. JÚLIUS L