Csongrád Megyei Hírlap, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! vásárhelyi kiadás AZ MSZMP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Üzen a főváros Egy politikai tanácskozásnak nemcsak a témája, a megvitatott kérdések fajsúlya adja meg a jelentőségét. Van a, ilyen tanácskozásoknak önmagát gerjesztő — vagy éppen fagyos közönybe fullasztó — hangulati hatása is. A fővárosi kommunisták aktívaértekezletén elhangzottakat a lapokból, a rádióból, a televízióból megismerhették olvasóink. Az elhangzottakról lehet tovább gondolkozni, vitatkozni, hiszen a szövegek visszalapozhatók. A hangulati hatás azonban egyszeri és megismételhetetlen, ám —, s ezt reméli a résztvevő tudósító — ez is tovább gyűrűzhet a kommunisták közösségének érzelmi hullámhosszán. Lehet az ország legnagyobb , befogadóképességű helyiségéről azt mondani, hogy a meghittség és az otthonosság légkörét árasztja? Az ott levők nagy többsége ezen a délutánon így érezte. Nemcsak azért, mert régi harcostársak találkoztak, hiszen a jelenlevők nagyobb része már nem „régi", és nehezen illik rájuk a „harcos" társ jelzője is. Ők az elmúlt évtizedekben léptek be a pártba, ritkán éltek meg, hogy közösségként demonstrálják elvi elkötelezettségüket, politikai céljaikat. Ez a generáció abban az időben került a párt soraiba — a főtitkárt idézem —, amikor sok minden lett fontos, de legkevésbé az ember, akinek a gondolataival, szellemiségével törődni kellett volna. Most tapasztalhatták az akávaértekezlet hangulatában is azt, amit a főtitkár érvelő, meggyőző — ne óvakodjunk a jelzőtől — agitatív erejű előadásában is kifejtett. A kollektivizmus, mondta, a szocialista mozgalom egyik legértékesebb hagyománya. De csak abban az esetben válik napjainkban is értelmessé ez a hagyomány, ha a kommunista közösségek világosan fogalmazott célok fs megvalósítására szövetkeztek. Ezt az igényt szolgálta az aktívaértekezlet. A főtitkár előadása arról kívánta meggyőzni a kommunistákat, hogy most van elegendő tennivaló — és viszont az ország előtt álló feladatok csak az ő közreműködésükkel oldhatók meg. Kérdezhetik: mikor nem mondtak ilyeneket az elmúlt évtizedekben a párt vezetői? Mondtak Am — még ha vállalja is a múltját — ez már nem az a párt, amelyben az ilyen szavak csak rutinból hangzottak el. Miért hallgat ma a párt több százezres serege? Miért nem tudnak ma a kommunisták aktív politikai életet teremteni saját szervezeteikben és környezetükben? A főtitkár válasza: mert elszakadtak a valóság problémáitól. De nem azért, mert az emberek lettek mások, váltak közönyössé a nemzeti sorskérdések, a szocializmus céljai iránt. A közeg változott meg, amelyben ma élnek és a problémák mások, mint tegnap, vagy tegnapelőtt. A pártvezetés mulasztása, hogy ezt nem ismerte fel időben. Az aktívaértekezlet hangulati elemeiről beszélek. Nost, jóleső érzéssel vették tudomásul a jelenlevők, hogy ezúttal nem a korábban oly sokat ismételt, de igazán végig nem gondolt noszogatást kellett meghallgatniuk: legyenek aktívabbak, tevékenyebbek. Ehelyett értelmes helyzetmagyarázatot kaptak, a politikai élet legkényesebb kérdéseire alapos válaszokat, világos állásfoglalást. Majd pontos megfogalmazását annak is, mit kell tenni itt és most a kommunistáknak. Mi a kommunisták feladata ma? A főtitkár így válaszolt erre: mindenekelőtt védeni a szocializmust, kiállni a politika mellett úgy, hogy alkot, tesz, cselekszik az ország érdekében. Viszszautasítani a demagógiát, a konjunktúralovagokat, a bürokratákat, akik most a megújulás aktuális jelszavát sajátítják ki, hogy a régi kiváltságaikat hitbizományként megőrizzék. Ez ma a párttagok dolga. De mindezek érdekében csak akkor lesznek képesek befolyásolni másokat — hiszen a parancsolgatás végképp kiselejtezendő a kommunisták eszköztárából —, ha minden egyes párttag politikai személyiséggé válik. Ha a párt elemi sejtjei, a pártszervezetek olyan közösségekké válnak, amelyek után vágynak az emberek, amelyekben jó érzés jelen lenni. Úgy is fogalmazhatjuk, tisztább, emberibb viszonyok kellenek a pártmozgalomban is. Kommunista politikushoz méltó felelősségtudattal fogalmazott Grósz Károly: Gazdasági struktúraváltást demokratikus módon még sehol sem sikerült megvalósítani. Ez eddig csak a diktatúra eszközeivel sikerült. Mi mégis a demokratikus utat választottuk, mert a politikai struktúrakorszerűsítése is kényszerű adósságként jelenik meg közéletünkben. Ha e feladatot sikerült megoldanunk, az utókor megállapítja, hogy nagy tettet hajtottunk végre. De ha nem tudjuk megoldani, belebukik az ország is Az aktívaértekezlet végén az elnök elköszönt és felszólította a résztvevőket: énekeljük el az Internacionálét. Kissé meglepődtek az emberek. Elszoktunk ettől is. Sokan már meg sem tanulták. Ezért kezdetben csak a kísérőzene szólt a hangszórókból. Aztán előbb tétován, majd egyre határozottabban a szöveg is felhangzott. Ezzel a hangulattal indultak haza kedden este a budapesti kommunisták. V. J. Grósz Károly megbeszélései Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán finn gazdasági szakértői csoportot fogadott. A delegációt Pertti Sorsa, a finn pénzügyminisztérium főigazgatója vezeti. A szakértők Grósz Károly és Mauno Koivisto köztársasági elnök legutóbbi megbeszélésein létrejött megállapodás nyomán látogattak hazánkba, hogy ismertessék a finn gazdaságpolitika tapasztalatait, tanulmányozzák a magyar gazdaság helyzetét és gazdaságpolitikai törekvéseit. A szívélyes légkörű megbeszélésen a finn vendégek tájékoztatást kaptak hazánk helyzetéről, az MSZMP előtt álló legfontosabb feladatokról, különös tekintettel a gazdasági stabilizációval és kibontakozással kapcsolatos tervekre. Megvizsgálták azokat a területeket, amelyeken a két nép rokonságán és barátságán, a kölcsönös érdekeken alapuló, hagyományosan jó együttműködés új módszerek alkalmazásával tovább bővíthetők. * Grósz Károly szerdán a Központi Bizottság székházában fogadta Tom Lantost, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa Képviselő Háza külügyi bizottságának magyar származású tagját is. Németh Miklós fogadta Gustáv Wabrot Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Gustáv Wabrot, az NSZK Baden-Württemberg tartományának államtitkárát, aki a Művelődési Minisztérium meghívására tartózkodik Magyarországon. Csongrád megyei Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Azonos szándékok A tárgyalt témák többtételes kérdéscsokrában elsőként a veszélyes hulladékok átmeneti tárolásáról esett szó. Mint ismeretes, megyei viszonylatban nem sikerült megoldani e kérdést. Egy regionális veszélyeshulladék-elhelyező telep kialakítására viszont előrehaladott stádiumba kerültek a tárgyalások. Négy megyei tanács, valamint számos érdekelt vállalat képviselői október 26-án megállapodtak abban, hogy a Szolnok megyei Kétpó község közigazgatási területén létesítendő közös komplex hulladékkezelő telep létesítésére részvénytársaságot alakítanak. Ehhez az illetékes minisztérium is áldását adja, s a majdani pályázat alapján az anyagi segítség sem marad el. Az ivóvízellátás színvonala Csongrád megyében megfelelő, minden településen van közműves vízszolgáltatás. Ennek ellenére gond is van. A legutóbbi felmérések szerint a vastartalom 16 település vízművénél jelent problémát, melyek közül ötnél, illetve további négynél a szervesanyag-tartalom is határérték fölötti. Az arzéntartalom 14 település vízművénél haladta meg a határértéket. Az ivóvíz mennyiségi igényei ma mindenütt kielégíthetőek a megyében, de az általános és a csúcsfogyasztás között — egyes településeken — óriási, három-négyszeres különbségek is előfordulnak a locsolás miatt. Ezzel kapcsolatban merült fel a vízdíjrendszer módosítása, mely egyrészt elejét veheti a vízpocsékolásnak, s ugyanakkor közelítheti az előállításhoz ráfordított költségeket. A leginkább feszítő probléma megyénkben a települések szennyvízelvezetésének alacsony színvonala. Ez különösen szembetűnő a vízellátáshoz viszonyítva, másrészt, éppen a két köz- Többéves hagyományként tegnap ismét sor került a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, valamint a megyei pártés tanácsi vezetők feladategyeztető megbeszélésére. A tárgyaló felek Rakonczay Zoltán miniszterhelyettes, illetve Papdi József megyei tanácselnök vezetésével ültek asztalhoz. A megbeszélés ezúttal is két fontos témát tűzött napirendre: a környezet- védelmet, illetve a vízgazdálkodást. mű közötti aránytalanság aggasztó. Jelenleg csupán 13 településünkön van közműves szennyvízelvezetés, itt is csak a sűrűn lakott központokra korlátozódva. A fejlesztés útja ma már csak a társulati beruházási forma lehet, a lakossági erőforrások széles körű bevonása. E téren — a helyi tanácsok elgondolásai alapján —, erre a középtávú tervidőszakra csak csatornamű-társulati beruházást több mint 300 millió forint értékben irányoztak elő, melyhez a vízügyi alap támogatása is szükséges. Újabb kelem gondként az OTP-hitelfelvételi lehetőségek is beszűkülnek a társulatok részére, ami a tanácsi és vízügyi alaptámogatás megléte esetén is meghiúsíthatja a társulatok megalakítását. Éppen ezért kérésként hangzott el, hogy a társulati program feltételeinek biztosítása érdekében a tárca járjon el a pénzintézeteknél, illetve a Pénzügyminisztériumnál a szükséges hitelek biztosítása érdekében. A szennyvíztisztító kapacitás fejlesztése ugyancsak elmarad a szükségletektől. A megyében keletkező összes szennyvíznek csak mintegy 10 százaléka részesül megfelelőnek minősíthető tisztításban. A helyi tanácsi pénzeszközök hiánya miatt a bővítések, fejlesztések nem valósulhatnak meg, annak ellenére, hogy ezek a céltámogatott beruházások körébe tartoznak. A városokban meglevő tisztítóművek kapacitását az ezredfordulóig két-háromszorosára kell növelni. Ehhez azonban ma még minden realitás hiányzik, már ami a pénzügyi feltételeket illeti. A szegedi szennyvíztisztító sem odázható már sokáig. A KVM képviselői ezzel kapcsolatban jelezték, hogy Csongrád megye székhelye szerepel az e téren kiemelt városok listáján. Várhatóan a VIII. ötéves terv második felében sor kerülhet ezen szegedi gond megoldására. Kritikus helyzetű területnek ígérkezett a fürdőket üzemeltető vízművállalatok gazdasági helyzete is. A fürdőszolgáltatás ugyanis egyre növekvő veszteséggel működik. E helyzet — a négy évszakban üzemelő fürdőket kivéve — országos jelenség. A minisztérium képviselői szerint hamarosan a kormány elé viszik e kérdést. Ez persze nem jelenti azt, hogy az illető vállalatoknak ne kéne gondolkodniuk a minél gazdaságosabb üzemeltetésen. A vízmű- és csatornamű-vállalatok helyzetének javítására a vízműalap nagyobb visszapótlására is szükség van. A vízgazdálkodási társulatok közcélú beruházásai jelenleg három területre koncentrálódtak megyénkben: térségi melioráció, intenzív öntözésfejlesztés, valamint homoki víztározóprogram. E társulatokat a közcélú beruházások után fizetendő áfabefizetési kötelezettség nehéz helyzetbe hozta. Éppen ezért a megyei képviselők kérték — a közcélú beruházások megvalósulása érdekében — az említett adókötelezettség eltörlését, vagy a 100 százalékos visszatérítést. A megbeszélésen természetesen szóba került a szegedi medencés kikötő megépítése is. A teljes beruházás, a parti létesítmények, iparvágány, raktárak stb. befejezésére fedezethiány miatt egyelőre még nem került sor. A medencés kikötő azonban így is fontos létesítménye lehet a tiszai hajózás fellendítésének, belföldi és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Éppen ezért megyénk szakemberei kérik a minisztérium illetékeseit, hogy tárcaközi és nemzetközi egyeztetések során támogassa a szegedi medencés kikötő hasznosítását, hívja fel a figyelmet aszállítási, idegenforgalmi, illetve sporthajózási lehetőségekre Ugyancsak megyei kérésként hangzott el az, hogy a KVM nemzetközi egyezményeknek érvényt szerezve lépjen fel az illetékes román félnél a Maros folyó vizének szenynyezése ellen. A minisztérium képviselői megértéssel fogadták Csongrád megye kéréseit, de számos kérdésben csak a jövő év első negyedévében tudnak választ adni. Ugyanis, csak az 1991-es költségvetés ismeretében tudnak érdemben is szólni az igényelt anyagi támogatások lehetőségeiről, mértékéről ! Milyen legyen az új agrárpolitika? AHazafias Népfront Országos Tanácsának meghívója Ruzsára invitált tegnap, szerdán, a gondokkal küzdő mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzetéről és kibontakozási lehetőségeiről szóló fórumra. Elsősorban a kedvezőtlen termőhelyi adottságú és elmaradott térségekben működő gazdaságokról esett szó, de a vitából kiderült, ez a kedvezőtlen jelző szinte általánosítható az üzemek teljes körére. S ebbe belenyugodni, a fejlődés, vagy egyáltalán a megmaradás lehetőségéről érvelés és harc nélkül lemondani felelőtlenség lenne. A pillanatnyi érdekek szerint cikázó ösztönzési és támogatási rendszert, egyáltalán az ágazat megítélését ideje komplexen kezelni. Ugyanis két dolog nem igaz ma, hogy a mezőgazdaság sikerágazat, s akármit tesznek vele, kibírja, s a másik, hogy úgy ahogy van életképtelen, a népgazdaság erőforrásait csak pocsékolja, s ennél már a parlagon maradt föld is jobb megoldás. Az érintetteknek kell megtalálni afalusi népesség Tanácskozás Ruzsán megélhetését biztosító túlélési formát. Az biztos, a mai túlcentralizált modell önmagában nem elégséges, értelmes új elemekkel kell bővíteni, amely az érdekeltség megteremtésével nyerhet csatát. Az egész eddigi agrárpolitika elvetése egyre több, újonnan szerveződő csoport programjába került be. Melyet röviden úgy taglalhatnánk össze: irány a farmergazdaság. Szétosztani a földet? Kinek? Mivel termeljen az új gazda? Gyakorlati példa: egy ellehetetlenült téeszben 790 hektár földet aikartak vállalkozóknak kimérni, 66 hektárra akadt vevő. Hivatalos formában a tönkrement téesz helyett ma már a szakszövetkezetet, kistermelők szövetkezetét ajánlják. Igen — hangzott el —, ezek életképesek, ha a célszerűség és nem a kényszerűség hozza őket létre. Ehhez azonban kellenek olyan emberek, akik még nem felejtették el, mi az a kockázat, s a ternyielésre és értékesítésre kiterjedő teljes szaktudás. „Bérmunkásból" nem lehet egyik napról a másikra vállalkozót faragni. A szövetkezeti mozgalom számára a legnagyobb kihívást a társasági törvény jelenti, ugyanis ennek eszközrendszere meghaladja a szövetkezeti törvény keretein belül adott lehetőségeket. Minden tag legfőbb vágya, hogy valamely formában résztulajdonosa lehessen szövetkezetének. A vagyoni érdekeltség szabályozására csak keretet kellene megfogalmazni, s a helyi sajátosságok szerint megtölteni tartalommal. Olyan adózási, támogatási és árrendszerre lenne szükség, amely mellett az eszközeivel valóban rosszul sáfárkodó kollektívák mennének csak tönkre. Amikor a gazdaságok tömegesen képtelenek még az egyszerű újratermelésre is, ott az alapoknál van a hiba, s toldozással-foldozással ezen nem segíthetünk. El kell dönteni, hogy mekkora , mezőgazdasá(Folytatás a 2 oldalon) 43. évfolyam, 286. szám ★ 1988. december 1., csütörtök ★ ára: 1,80 forint