Csongrád Megyei Hírlap, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

nyereségérdekeltségi) vállalat lesz a GITR Nyereségérdekeltségi­ vál­lalattá alakul át a Gabona­és Ipari növények Termelési Rendszere. Az ország egyik legnagyobb termelési rend­szere, a jogelődöket is szá­mítva, kereken tizenöt éve segíti a mezőgazdasági nagyüzemek termelésszerve­zését, az új technológiák adaptálását, bevezetését, gép- és alkatrészellátását, a szervizelést a kutatási eredmények alkalmazását. A szolnoki központtal és ki­lenc megyei alközponttal rendelkező szervezet 235 partnergazdaság több mint félmillió hektár földjén mű­ködik közre a terméshoza­mok növelése, a jövedelme­ző gazdálkodás feltételeinek megteremtése érdekében. A GITR most leválik a rendszer eddigi gesztoráról, a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz­­ről, és önálló jogi személy­ként tevékenykedik majd. Jelenlegi partnerei tőkebe­fektetéssel tulajdonosai le­hetnek az újonnan születő vállalatnak, amely az új felállásban megtartja a szé­les köri szolgáltatások, szaktanácsadások gyakorlat­ban jól bevált rendszerét, de a tulajdonosok igénye és döntése szerint növeli a vállalkozások, szolgáltatások számát, formáját. Az igaz­gatótanács a vállalat műkö­dési rendjének, alapszabá­lyának a kidolgozására kü­lön bizottságot hozott létre. A ter­vek szerint az új vál­lalat megalakulására 1989 első felében sor­­kerül. (MTI) Reprezentatív település Reprezentatív település­vizsgálatot kezdtek a Ma­gyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Köz­pontjának szakemberei. Je­lenleg Borsod, Baranya, Bács-Kiskun megye számos községében, falujában tanul­mányozzák a települések helyzetét és jövőjét megha­tározó tényezőket, a lakos­ság számának, életkörülmé­nyeinek alakulását. Alapku­tatásaikkal a gazdasági, tár­sadalmi folyamatok helyi vetületeiről kívánnak képet alkotni, tapasztalataikat azonban hasznosíthatják a települések gazdái, a helyi állami szervek is. A későb­biekben az ország más me­gyéiben folytatják a vizs­gálatot Helyszíni kutatásaik so­rán figyelembe veszik a nemrég befejezett statiszti­kai elemzéseik következteté­seit. Az ország összes tele­pülésének földrajzi, gazda­sági viszonyaira, szerkezeté­re, infrastruktúrájára, lako­sai számára, fejlődési irá­nyaira valló adatokat szám­ba véve megállapították: az ország településeinek fej­lettsége, jellege nagyon kü­lönböző. A hátrányos hely­zetű apró falvakban például nincs munkalehetőség, kö­vetkezésképpen az intézmé­nyek, a lakosok száma csök­ken. Ezek a települések az eddigieknél lassabb ütem­ben ugyan, de fokozatosan elnéptelenednek. A fiatalok, a munkaképes nők és férfiak községekbe, városokba köt­ vizsgálat­ köznek. Számos faluban — Vas megyében például — a lakosságnak több mint a fe­le 50 évesnél idősebb, más falvakban — Zala megyé­ben például — nincs egyet­len iskolás korú gyermek sem. Lassan „elárvulnak” a tanyák is, főleg a tiszántú­liak. Egyes falvakba, ta­­nyákra városi családok köl­töztek az utóbbi­­időben, ezek száma azonban sokkal kevesebb a kistelepülésekről elvándoroltakénál. Kedve­zőtlen az 5-10 ezer lakosú falvak helyzete is, ezek la­kosainak száma szintén fo­gyatkozik. Viszonylag keve­sen hagyják el az agrár­vagy ipari, illetve üdülő jel­legűvé vált­­nagyobb telepü­léseket. Az élet bizonyította: ha­tóságok, országos vagy me­gyei szervek nem szabhat­ják meg a települések fejlő­dését. Sorsuk alakulását a központi irányítástól függet­len erők — helyi adottsá­gok, gazdasági-társadalmi folyamatok, demográfiai kö­rülmények — befolyásolják. Ezért nem lehet egységes tervek, modellek szerint fej­leszteni a községeket, falva­kat. Erről a helyi­ tanácsok hivatottak dönteni. Az ön­­szerveződés, az önigazgatás megvalósításához azonban arra van szükség, hogy ön­állóan gazdálkodhassanak, maguk rendelkezzenek a te­lepüléseken befolyó adók­kal, ezzel egészíthessék ki a központi forrásokból szár­mazó pénzt.­­(­MTI) osztási arányokat alakíthatnak ki. Fontos az M5-ös autópálya megépítése, a vasút belső irá­nyítási rendszerének korszerűsítése, valamint a kiszolgálólétesítmények megépítése, mind a szárazföldi, mind a vízi közlekedés számára. Hosszabb távon nem mondhatunk le — a me­zőgazdasági termelés stabilizálása érdekében — a csongrádi vízlépcső és a Duna—Tisza-csa­­torna létrehozásáról. Az infrastruktúra sajátos területét képezi a környezetvédelem, amely stratégiai kérdéssé válik a jövőben. Nemcsak arról van szó, hogy viszonylag kedvező pozíciónkat őrizzük meg, hanem arról is, hogy tartósan csökkentsük a környezet ember általi terhelését. Területünk rendkívül mélyen fekszik. Az átmenő vízfolyá­sok úgyszintén figyelemre méltó adottságot jelentenek. A vízgazdálkodásban tehát a komp­lex gondolkodásmód kialakítása elkerülhetetlen. A helyi víznyerő lehetőségek bővítése mellett halaszthatatlan a regionális vízellátás és a leg­hatékonyabb szennyvíztisztítás rendszerszerű kialakítása. A környezetkímélő technológiák meghonosítása, az új termelőkapacitások komp­lex kiépítése elemi érdeke az itt élő lakosság­nak. Rövid távon meg kell építeni a területün­kön keletkező veszélyes hulladékok elhelyezését szolgáló és a környező megyékkel közösen lé­tesítendő Szolnok megyei hulladékkezelőt. A fejlődés szempontjából meghatározó té­nyezőnek az élelmiszer-gazdaságot tekintem. Ez idő alatt kibontakoztatható az ipar szerkezeté­nek átfogó átalakítása, felkészülve az „olaj utáni” korra Az élelmiszer-gazdaság jövőjét egy hatéko­nyabban termelő, szerkezetében átalakuló me­zőgazdasági és feldolgozóipari, vertikálisan ösz­­szekapcsolódó tevékenységre lehetne alapozni. A mezőgazdaság számára elkerülhetetlennek tűnik a fehérjehordozó termények növekvő arányú megtermelése, a magas biológiai értékű szaporítóanyagok termelésének széles körű meghonosítása. Hosszabb távon is számolni le­het a hévízenergiát hasznosító zöldségtermesz­téssel, valamint tájjellegű növényeinkkel. Az állattenyésztés fejlesztésének motorja a húster­melés minőségi átalakítása lehet. A feldolgo­zóiparban, a jelenlegi nagyvállalatok mellett, új eljárásokat hasznosító, kis- és középüzemek létrehozása látszik szükségesnek. Új tevékeny­ség meghonosítását jelenthetné a hűtőipar lete­lepítése, az élelmiszer-ipari csomagolóanyagok gyártása, a fehérje feldolgozása. Az iparpolitika alapvető iránya a feldolgozó­­területek fejlesztése lehet. Ennek keretében el­képzelhető a gyógyszergyártás megszervezése, a víznyerésre és a szénhidrogén-kitermelésre épít­ve, vegyipari üzemek telepítése, a jelenlegi ki­termelést szolgáló olajipari eszközök más irá­nyú hasznosítása. Tovább nem halasztható a gépipar szerkezetének korszerűsítése! A megye gépipari üzemei bekapcsolódhatnak a jár­műalkatrész-gyártásba, a bioipari berendezések és robottechnikai eszközök termelésébe, az élel­­miszer-gazdaság fejlesztési programjába. ■4: Az elgondolások megvalósítása offenzívebb, eredményesebb „gazdasági diplomáciát” igényel. Fogalmilag talán furcsa ez a kifejezés, é­s ösz­tönösen a régebbi gazdaságirányítási gyakorla­tunk gyámkodását juttatja eszünkbe. Én egé­szen másra gondolok. A világon mindenhol a pártok támogatóinak számát a gazdasági tevé­kenység, vagy a gazdasági harc eredményessége határozza meg. Két fontos politikai-mozgalmi eszközt említek: a minőségileg átalakított ká­dermunkát és a magas szintű információára­moltatást. Eredményes menedzserekre van szükség! Képzésük a megyében megvalósítható! Más­részt e hosszabb távon is „hiányszakmának” tűnő területen elengedhetetlennek látszik a szellemi import. De lényeges kérdésnek tekin­tem azt is, hogy a közeljövőben különböző szakképzési formákat honosítsunk meg a mű­szaki, közgazdász és jogász alap végzettségűek­ számára, biológiai, matematikai ismeretek ok­tatásával. A tudományos ismeretek hozzáférhetőségét is alapvetően javítani kell, amelynek eszköze le­het az innovációs parkok, a tudományos inté­zetek, meglevő könyvtáraink és a termelők kö­zös érdekeltségére építve, egy vagy több infor­mációs bank létrehozása. A gazdasági diplomá­cia eszközeként említem az önkom­ányzati szervek vállalkozó típusú működését. Nem a mai felfogás további érvényesítését, a vállalko­zások létrehozását szorgalmazom a tanácsok ré­széről, hanem a vállalkozótoké letelepítésének ösztönzését. Az adóbevételek jövőben növekvő hányada ösztönözze a jövedelmező tevékenysé­gek letelepedését. Újabb és újabb pénzintézetek kezdjék meg működésüket megyénkben Hosz­­szabb távon — határ menti adottságainkra építve — az is elképzelhető, hogy ne csak az árutőke mozgását segítő, vámszabadterületek alakuljanak. Ugyanezt a lehetőséget a pénzügyi tőke számára is célszerű biztosítani. M­a a fejlesztési stratégia kiművelt ember­főket igényel, mind a kutatóhelyeken, mind a munkapadok mellett. Ezért el­kerülhetetlennek látszik egy átfogó iskolare­form megvalósítása. Erre lehetőséget kínál a megye jelentős felső- és középfokú oktatási kultúrája. Úgy vélem, felvállalhatunk ezen a te­rületen is jelentősebb reformot. A humán- és reálműveltség jelenleginél arányosabb oktatása kívánatos. Fontosnak látszik az is, hogy­­a kép­zést közelebb vigyük a beerAS munkahelyhez. Eszközökben ugyan szűkölködünk, azonban épületadottságaink hatékonyabb kihasználásá­val, Szegeden és a megye­­ más városaiban is, új feltételeket teremthetünk. PERJÉSI JÓZSEF HÉTFŐ, 1989. JANUÁR 2. Pemü­-tervek autókooperációra A Pest Megyei Műanyag­­ipari Vállalat tervezetet dolgozott ki, hogyan lehetne részt venni személyautók kooperációs gyártásában ha­zai előállítású műanyag al­katrészekkel. A Pemü fel­mérése szerint — amire az Ipari Minisztériumtól ka­pott megbízást — egész sor vállalat lenne képes az autókhoz szükséges mű­anyag elemek sorozatgyártá­sára, s mivel egy átlag ko­csi alkatrészeinek 17 száza­léka műanyag, sikeres együttműködés esetén eze­kért a termékekért külföld­ről jelentős mennyiségű kész autó szerezhető be. Már a jelenlegi felkészültsé­gi szinten lényegében beru­házás nélkül évi 50 ezer személyautó műanyag alkat­részeinek előállítására ké­pes az ipar, amiért cserébe 4500 autót hozhatnak be. A Pemü évek óta sikere­sen részt vesz nyugati autók — főként a Volkswagenek — gyártásában, évi 90 mil­lió forintért szállít ki mű­anyag tetőléceket. Gyártási tapasztalatait elképzelései szerint japán, illetve dél­­koreai cégekkel kötendő kooperációban kamatoztatná. A Suzuki, illetve a Daewo cégek képviselői már jártak is a Pemüben, s kinyilvá­nították: az itteni technoló­giai színvonal alapján ké­szek lennének az együttmű­ködésre. A Pemü műanyag autókárpit, lökhárító, sze­relvényfal gyártására ren­dezkedne be, s külföldi tő­ke bevonásával évi 300-500 ezer személyautó műanyag alkatrészeit készíthetné el. Ezért cserébe évente 20-50 ezer kis fogyasztású autó­hoz juthatna a hazai ke­reskedelem. (MTI) Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Németh Jenőt, a Minisztertanács Hi­vatalának elnökhelyettesét — érdemei elismerése mel­lett — e beosztásából 1988. december 31 -i hatállyal fel­mentette. A Minisztertanács Hivata­lának elnöke Siklósi Nor­bertet, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezér­­igazgatóját saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett e funkciójából 1988. december 31 -i hatállyal fel­mentette. A Minisztertanács Hiva­talának elnöke Németh Je­nőt a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezér­­igazgatójává kinevezte. Új munkamódszerek a pártmunkában A nyíltság a felelősséget erősítse! Ma már senki előtt nem vitás: a párttestületeknek új munkamódszerre van szük­sége. A kor követelménye, hogy szakítani kell a bürok­ratikus, felülről irányító st­'­ lussal, csakúgy, mint a köz­vetlen beavatkozással. A de­mokrácia szélesítése, a párt­egység erősítése, a vezető szerep megtartása érdekében van erre szükség. Így látja ezt a makói párt­­bizottság is, amely javasla­tot fogadott el arra vonat­kozóan, hogy miféle változ­tatásokra van szükség e te­kintetben. Ezt a javaslatot — amely az új módszer egyik elemének tekinthető — pártvitára bocsátják, amely után a tagság véleményét fi­gyelembe véve öntik végle­ges formába. Mindenekelőtt leszögezik: betartják és betartatják a szervezeti szabályzatban megfogalmazott jogokat, kö­telezettségeket. Ezen túlme­nően a városi párttestület figyelembe veszi azt az el­vet, hogy a térségben min­den konkrét kérdést ott ele­mezzenek, ott hozzanak ér­demi döntést, ahol ehhez a legtöbb információ áll ren­delkezésükre, vagy ahol a végrehajtást a leghatéko­nyabban tudják segíteni. A vezető szerep erősítése érde­kében fokozzák a pártellen­őrzést, valamint a vezető be­osztásban levő kommunis­ták segítését. A munkaprog­ramok és munkatervek ösz­­szeállításánál széles körből kérnek véleményt annak ér­dekében, hogy olyan napi­rendek kerüljenek a testület elé, amelyek politikai dön­tést és iránymutatást igé­nyelnek. A döntések előké­szítésébe, a határozatok ki­munkálásába szükség esetén bevonják az egész párttagsá­got. Ezeket a határozatokat megismertetik a pártszerve­zetekkel, nem titkolva el a kisebbség véleményét sem. Fontos momentum, hogy a határozatot a végrehajtás rendszeres ellenőrzése kö­vesse. A testületi tagoknak köte­lességük lesz, hogy rendsze­resen adjanak tájékoztatást munkájukról alapszerveze­tük előtt. Ismerjék meg a párttagságot foglalkoztató kérdéseket, adjanak választ azokra, ha pedig úgy látják, terjesszék a testület elé meg­vitatásra. Következetes elve­ket kívánnak érvényesíteni a káderpolitikában is. Folya­matosan értékelik a vezetők politikai tevékenységét. A megújulásra alkalmatlan ve­zetők cseréjét emberségesen, de haladéktalanul kezdemé­nyezik. Az alapszervezeti munka színvonalának javí­tása érdekében rendszere­sebbé teszik a helyszíni segí­­tőmunkát. Nyitottabbá teszik a párt fegyelmi helyzetét, nyilvánosságra hozzák a pártfegyelmi eljárások ta­pasztalatait. Az újonnan megalakult, illetve a majd megalakuló, úgynevezett alternatív cso­portokkal — amelyek tevé­kenyen dolgoznak a szocia­lizmus építéséért — együtt­működnek. Amelyek viszont szocializmusellenesek, azok­kal szemben politikai harcot folytatnak. A testületi tagok további feladata, hogy tárják fel és terjesszék elő a gazdálkodó szervezetek és a lakosság ér­dekeinek ütközéséből kelet­kező feszültségeket. A testü­let üléseinek számát a poli­tikai döntések szükségessége határozza meg. Ez növelné a pártbizottság felelősségét és felkészültségét. Támaszko­dik a különböző munkabi­zottságok tevékenységére, megbízva azokat, hogy vé­gezzenek felmérést a határo­zatok végrehajtásáról, azok tapasztalatairól. A végrehajtó bizottságra vonatkozóan követelmény­ként állítják, hogy a kapcso­latrendszer erősítése érdeké­ben rendszeres párbeszédet folytasson a párttagsággal. Ennek érdekében egy-egy adott terület vizsgálatánál alkalmazza a kihelyezett testületi ülést. Ez módot ad az ott dolgozó párttagságnak arra, hogy részt vegyenek az őket érintő napirendek tár­gyalásában. Áttekinti a ha­tározatok időszerűségét és érvényesülését, javasolja azon határozatok érvényte­lenítését, amelyek már nem időszerűek. Növelik a testü­leti ülések nyíltságát, ame­lyen részt vehetnek a párt­­bizottság tagjai is. Ameny­­nyiben igen nagy az érdeklő­dés valamely napirend iránt, úgy azt a pártbizottság ülé­sén is előterjesztik. A mun­katervek készítésekor a tes­tület mérlegeli — a bürok­rácia csökkentése érdekében —, hogy mely napirendeket kéri írásos vagy szóbeli elő­terjesztésben. E javaslatban megfogal­mazzák a fegyelmi bizottság, illetve a pártbizottság mel­lett működő állandó munka­­bizottságok tennivalóit is. Részletesen leírják továbbá a politikai apparátus felada­tait, amely nem rendelkezik döntési jogkörrel. Töreked­nie kell az általános segít­ségadásra, az informálásra. Az a cél, hogy a közvetlen irányítású pártbizottságok és pártalapszervezetek részére a városi pártszékház, vala­mint a körzeti pártszerveze­tek székházai olyan politikai műhellyé váljanak, ahol mindennemű problémát, gondot bátran és közvetlenül megvitathatnak. A pártbizottság törekvése mindenképpen az, hogy szor­galmazza a hatékony, a cél­ravezető munkamódszereket, ezzel együtt felhagyjon a korszerűtlenekkel. E mód­szerek alkalmazásával, a nyíltság növelésével erősö­dik a testület kollektivitása, a személyes felelősség. F. I. Otti NAGY TELJESÍTMÉNYŰ BETONKEVERŐ GÉP. A Hódmezővásárhelyi Vas- és Fémipari Kisszövetkezetben keverőtelepek gépei is készülnek. A műhelyben most egy olyan berendezés részegységeit illesztik össze, amely fo­lyamatosan óránként 25 köbméter betont készít. Megren­delő a Kaposvári KÉV. (Fotó: Pintér József) 3

Next