Csongrád Megyei Hírlap, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
Szokásos politikai javadalmazást Lebukott a vásárhelyi népfrontelnök Ugye senki sem gondolta volna, hogy politikai munkatárs máshonnan is vehet fel munkabért, úgy, hogy ténylegesen csak egy helyen dolgozik? Pedig a Vásárhelyi Városi Bíróság Mucsi István tanácsa egy ilyen ügyben tartott tárgyalást a hét elején. A vádirat szerint a másodrendű vádlott Gógné Gombai Erzsébet, aki jelenleg a Szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet titkárnője, éppen a fenti módon jutott fizetéskiegészítéshez 1985. október 1- je és 1987. szeptember 30-a között. Még 1985-ben ugyanis a Hazafias Népfront vásárhelyi városi bizottságánál megüresedett az adminisztrátori státusz. Mivel az ezért a munkáért járó havi 3 ezer forintért nem lehetett politikailag is megbízható munkatársat találni (aki alkalmas nemcsak adminisztratív feladatra is), ezért Kissné Borbás Éva városi népfronttitkárnak támadt egy ötlete, s megkereste volt osztálytársnőjét, Gógné Gombai Erzsébetet, aki ekkor a városi KISZ-bizottságon dolgozott. Megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve átmenni a népfronthoz. Gógné ekkor közölte, hogy annyit úgy sem tud a népfront fizetni, amennyit a KISZ, s még ha tudna is, inkább csak többért menne el, ha állást változtatna. Ekkor Kissné Borbás Éva (tanú) felkereste az elsőrendű vádlott Török Istvánt, a Hódmezővásárhely és Vidéke Áfész akkori elnökét, aki társadalmi munkában látja el a mai napig a Hazafias Népfront városi elnöki tisztét. Közölte vele, hogy 3 ezer forintért nem, csak többért találna megfelelő adminisztrátort. Török István ekkor elárulta, hogy már az előző titkárnő is kapott az áfésztől „bérkiegészítést”, ennek most sem lenne akadálya. Nem is lett, s Gógné 1985. október 1-jétől szerződést kötött az áfésszel havi 1800 forintért, hogy az alkalmazza őt mellékfoglalkozásban. Gógné azonban nem végzett semmilyen munkát az áfésznál. A jelenléti ívet postán kapta meg havonta és postán is küldte vissza, azt Török István aláírta, majd ennek alapján utalták át a munkabérét az OTP-nél nyitott számlájára. A másodrendű vádlott nem csodálkozott ezen a bérkiegészítésen, hiszen tudomása szerint előző munkahelyén nyílt titok volt, hogy a KISZ-bizottság munkatársainak egy része is jut hasonló jövedelemhez. Mindkét vádlott azzal védekezett a tárgyaláson, hogy a politikai jellegű munkát végzők szokásos bevett javadalmazása folyt ezen a módon hosszú évek óta. Ezen a módon 1985. X.I. és 1987. szeptember 30-a között a másodrendű vádlott az áfésztől összesen 43 ezer 200 forint jogtalan munkabért vett fel. A Vásárhelyi Városi Bíróság Mucsi Imre tanácsa mérlegelve a bizonyítékokat, Török Istvánt és Gógné Gombai Erzsébetet bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés és magánokirat-hamisítás bűnében, s ezért az elsőrendű vádlottat 12 ezer forint, a másodrendű vádlottat 10 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, valamint az általuk okozott kár kamatostól való megtérítésére különkülön. Az ítélet nem jogerős. KOROM ANDRÁS Szegvár a kiváló A több mint hétezer tagot számláló Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet tegnap délután tartotta ünnepélyes tanácskozását Szentesen. Erre az adott alkalmat, hogy elnyerték a Pénzügyminisztérium, a Szövosz és a KPVDSZ által adományozott Kiváló Takarékszövetkezet kitüntetést. Csatordai Mihály, a szövetkezet vezetője beszámolt arról is, hogy az elmúlt időszakban 40 százalékkal nőtt a betétállomány, elektronizálták a belső nyilvántartás tekintélyes hányadát, valamint Szentesen és Csongrádon kívül több környező községben folytatnak sikeres üzletpolitikát. A Szövosz főosztályvezetője, Majoros Anna adta át a kitüntető oklevelet, méltatva a kollektíva helytállását. A versenymozgalom most már megszűnt ugyan, de valamiben megbecsülésről ezután sem feledkeznek meg a 2 millió tagot számláló takarékszövetkezetek körében az ország területén. A Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerésben részesült Vigh Kálmánná (Szegvár), és pénzjutalmat is kiosztottak az arra érdemes szövetkezeti dolgozóknak. Nem a borral , nevével van baj Szerdán a MÉM-ben ülést tartott az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács, amely ezúttal a számos új növényfajta állami minősítését javasolta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet és a kertészeti szakintézetek előterjesztése alapján várhatóan 56 magyar és 11 külföldi fajtakapja meg a zöld utat a köztermesztésre. Az ismert magyar borfajta, az Oportó nevét meg kell változtatni, mivel, mint kiderült, ez a név régóta védett és a hivatalos portugál szervek kérték a névhasználat visszavonását. Erre döntés született, jelenleg arról van vita, hogy az Oportot mire kereszteljék át. Egy javaslat a sok közül: Portugieser (ejtsd: portugizer). Ezt a felvetést a minősítő intézet közölte a találmányi hivatallal, ahol vizsgálják, van-e akadálya a név felvételének, megeshet, ugyanis, hogy hasonló elnevezéssel valahol már nyilvántartanak védett növényt, vagy éppen borfajtát. Az Oporto ügyében várhatóan a bizottság következő ülésén születik döntés. CSÜTÖRTÖK, 1989. JÚNIUS 1. Törvényeket módosított a Parlament (Folytatás az 1. oldalról.) Nézésül — mintegy slusszpoénként — így fogalmazott: — Nem élhet sokáig az a nagyüzem, amely üldözi a kistermelést! A nógrádi illetőségű Miklós Zoltánt hallgatva a tudósítónak az volt az érzése, mintha egy miniszteri szóbeli kiegészítést hallana. Mindvégig általánosságban beszélt, kivéve akkor, amikont kijelentette: — Vigyázzunk, ne cincáljuk szét a téeszeket az ideges hangulattal! Kiss István (Bács-Kiskun megye) elmerült a részletproblémákban. Az sem vallott túlságosan a javára, amikor a kezében tartott papírlapról ilyeneket olvasott fel, mint például: „kerültek átvezetésre”. Tornai Endre (Veszprém megye) szerint sem oldják meg a mostani módosítások a mezőgazdaságra nehezedő problémák teljes sorát, csak részleges enyhülést hozhatnak. Mindenesetre azt el kell érni, hogy: — A tulajdonost illessék meg a valós tulajdonosi jogok, és mozgásterét ne szűkítsék le a szövevényes jogszabályok. Zahorecz József (Békés megye): csak átmeneti és kompromisszumos megoldást jelentenek a módosítások. Azt kellene elérni, hogy olyan szabályozók legyenek, amelyek legalább tíz százalékos nyereségrátát biztosítanának a mezőgazdasági termelőknek. A törvény legyen keretjellegű. Minél előbb vissza kell szorítani, majd megszüntetni a „mindent visszaszívó” végrehajtási utasítások rendszerét. Tóth László (Csongrád megye): Hütter Csaba hivatali működését többek között azzal kezdte, hogy szakított rá időt, ellátogatott Csongrádra, ahol több órán át állta az összesereglett kistermelők „golyózáporát”, türelmesen válaszolva a felvetett kérdésekre. Így, a gyakorlattal folyamatosan szembesülve kell az álláspontokat kialakítani. Elmondta: itt, Csongrád megyében igen pozitívan fogadták a törvénymódosító javaslatokat, úgy érezve, hogy ezek kedvező változásokat hozhatnak az agrárágazatban. Ugyanakkor igencsak kemény kritikát kapott a múlt. Követelmény ma már, hogy a parasztság sorsáról, jövőjéről ne lefüggönyözött szobákban, nélküle döntsenek, s ne az legyen a „szereposztás”, hogy az így született döntések ódiumát viszont a parasztságnak kell viselni. Szólt arról is, hogy nagyon körültekintően kell eljárni. Hiszen régi igazságtalanságokat nem lehet úgy orvosolni, hogy eközben újabb igazságtalanságokat követünk el másokkal szemben. Hasonlóan figyelem övezte a felszólalónak azt a megjegyzését is, mely szerint: — Működőképes, vállalkozó jellegű, valódi szövetkezetekre van szükség! — Továbbá, hogy: — A vagyonérdekeltség mellett a működőtőke érdekeltségét is meg kell teremtenünk, ha előbbre akarunk jutni. A következő hozzászóló már a földtörvényt módosító javaslattal foglalkozott. Ám, amikor az elnök megadta neki a szót, amikor tehát a T. Ház tagjai megtudták, hogy az előbb már szót kapott Kiss István beszélhet újra, igencsak felbolydult a díszes terem közönsége. S mert a fölszólalás sem tartalmazott semmi újat, semmi érdemit, így aztán úgy hangzott el, hogy közben a halk beszélgetés moraja szolgáltatott — ambivalens — hátteret a mondandóhoz. Ugyanaz — újra Nem tudni, milyen elv — netán a jelentkezés sorrendje — szerint „sorolják” a hozzászólókat a Parlamentben, mindenesetre ez az eset is figyelmeztet rá, hogy nem ártana erre is jobban odafigyelni. Hogy ne az kapjon először szót egyúj témakör — napirendi pont — tárgyalásánál, aki aznap már hallatta szavát! A másfél órás ebédszünetet követően elsőként Szabó István (országos lista) kapott szót. Szerinte elodázhatatlan egy részleges törvénymódosítás is. Ha ezt elfogadják, ezzel, úgymond, felnőtté teszik a szövetkezeteket a földtulajdon és földhasználat kérdésében is. Épp, mert a módosítások csak részleges eredményt hozhatnak, a törvényalkotó munkának ezt követően is folytatódni kell. Ugyanakkor törekedni arra, hogy miközben a múlt hibáival leszámolunk, ne törjön meg a nagyüzemi gazdaságok lendülete. Tallósy Frigyes (Budapest) szerint a földmegváltás a szövetkezetek egyoldalú, önkényes lépése, amely épp azt az alapelvet sérti meg, hogy tudniillik a szövetkezet lényege a tagok önkéntes társulása, a földmegváltás nem megoldás, így csak azt lehet tenni, hogy visszaállítják az eredeti állapotot, tehát vissza kell adni a földet mindenkinek, aki igényt tart rá. Többször nekirugaszkodott ugyanennek a témának, ám végül ismét ugyanerre a megállapításra jutott a felszólaló képviselő, akit az elnöknek végül figyelmeztetnie kellett, hogy jócskán túllépte a tízperces felszólalási (határ)időt. Így az, rövidre zárva mondanivalóját, dramatikus fordulattal úgy fejezte be, hogy: ha egyedül marad is, ragaszkodik javaslatához, mert ő tiszta lelkiismerettel akar kilépni ebből az épületből. Fodor Sándor (Fejér megye) a szélsőséges véleményektől óvott, nehogy a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket is, mint az már annyiszor megtörtént e hazában. Igaz, sok vér és könny tapad a szövetkezetek szervezéséhez, ám harminc éve bizonyítják életképességüket. És jövőjüket azokkal kell elsősorban megvitatni, akik bennük élnek, dolgoznak. Nem szabad hangulatot kelteni ellenük. Zarnóczi József (Budapest) szerint a tanácsoknak a mostaninál előnyösebb helyzetbe kellene kerülniük a terület- és településfejlesztésnél a földtörvényt érintő módosítások életbe lépésével, erre ugyanis nagy szükség lenne, hogy a fejlesztés a jelenleginél zavartalanabb lehessen. Vadászati apológia Balogh Károly (Győr- Sopron megye): sok mezőgazdasági szakember az ökológiai szempontokat mellőzve fogott hozzá a nagytáblásításhoz, a meliorációhoz, így aztán — esetleg akaratlanul is — súlyos károkat okozott a vadgazdálkodásnak. — Nem igaz az, hogy manapság a vadászat a kiváltságos emberek szórakozása! — szállt szembe a közhiedelemmel. — És az sem, hogy a vadásztársaságok konzerválni akarják a jelenlegi állapotokat. Igenis, korszerűsítéseket kívánnak ők is. A „vadászati apológiát” — melyet nem túl nagy figyelemmel nyugtázott a T. Ház — követően Tanaszi János (Hajdú-Bihar megye) kapott szót. — Igen, a vidék még csendes, ahogy mondani szokták. De azért, mert amikor eljön a tavasz, az itt élők tudják, hogy dolgozni kell, és nem mással foglalkozni. — E szavakkal adta meg felszólalásának alaphangját. Majd arról szólt, hogy a falvakat és a szövetkezeteket szerves egységnek kell tekinteni. És növelni mind a tsz-ekben, mind a falvakban a megtartóerőt, mert különben elnéptelenednek. Viola Károly (Pest megye) : sem a pusztán családi alapú, sem a „gigantizált” forma nem jelentheti a szövetkezeti fejlődés útját — mondotta. Majd a Bosnyák téri piac sorsát feszegette váratlan fordulattal, s csak ezután tért át a földtörvény-módosításra, hangot adva a tervezetből kitetsző hiányosságoknak is. Szótúltengés Csipkó Sándor (Bács-Kiskun megye) felszólalása alatt tovább „lazult” a T. Ház figyelme. Egyben a tudósítóban is megfogalmazódott a már régóta érlelődő meggyőződés, hogy tudniillik, a képviselők —tisztelet a kivételnek —, „ha esik, ha fúj” alapon, mindenképpen elmondják-felolvassák, amit „eleve elrendelten” elhatároztak. Így aztán gyakran kínos ismétlésekre épp úgy sor kerül, mint a közéleti közhelygyűjtemény gyarapító szószaporításra. S emiatt a jellegénél fogyást eleve magasztosan érdeminek szánt tanácskozás hol elvesz a részletekben, hol a lokális taggyűlések, termelési tanácskozások hangulatát — és, sajnos, nem egyszer. ,.színvonalát” — idézi, önmaga nem túl nagy dicsőségére. Miután Csipkó Sándor kényszerűségből befejezte túl terjengősre sikeredett felszólalását, Bánffy György (Budapest) ékes szavakkal ott folytatta a vadászati apológiát, ahol jó előbb Balogh Károly abbahagyta, mondván többek között: az etikátlan vadászok elenyésző kisebbséget alkotnak a „becsületes negyvenezer” táborához képest. Török Sándort (Szolnok megye) pedig már úgy hallgattákképviselőtársai, hogy msmint befejez mondandóját, szünet következik, így aztán valamelyest — növekvő — türelmetlenségük is érthető volt. Amire a felszólaló — jó érzékkel — rövidre fogott mondandóval reagált. Már indultak volna szünetre a honatyák, amikor — korábbi „elállási” szándékát megváltoztatva — mégis szót kért Séra János (Komárom megye), és a hazafiságra apellálva javasolta, hogy — speciel most épp a földtulajdont illetően — ne árusítsuk ki külföldieknek az országot. Szünet után az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról vitatkoztak a képviselők, mintegy folytatva a már két ízben korábban is érintett témát. Weibl Elemér (Veszprém megye) az erdőtelepítési programot szorgalmazta. Balogh András (Borsod megye) szerint a módosító javaslat előkészítése során nem hallgatták meg a szakemberek véleményét, ezért kérte a T. Házat, utasítsa el a tervezetet, és tűzze egy későbbi időpontban újra napirendre. Mezey Károly (Szabolcs- Szatmár megye) konkrét kifogásokkal élt a tervezet kapcsán. Tóth Jáncs (Budapest) további módosításokat javasolt. Vass Józsefné (Békés megye): megértek a feltételek a módosításra. Tornai Endre — újabb felszólalásában — csatlakozott ehhez. Ám amikor mondandóját részletezni akarta, képviselőtársai „letapsolták". Ezután az elnöklő Szűrös Mátyás, megállapítva, hogy a három törvénymódosító javaslat kapcsán az általános vitában többen nem kívánnak véleményt nyilvánítani, a vitát lezárta, majd javasolta, hogy a napirend mindhárom témakörében kezdjenek részletes vitát. A képviselők ezzel egyetértettek a mezőgazdasági szövetkezetekről és a földtörvény módosításáról szóló javaslat ügyében ám elutasították — 87 igen szavazat és 29 tartózkodás mellett — ugyanezt az erdő- és vadgazdálkodási módosító javaslat esetében. Ám mindössze csak ketten — Györffy László (Vas megye) és Tallóssiy Frigyes — kértek szót. Ezt követően az elnök bejelentette, hogy az elhangzott javaslatok kapcsán az érintett három országgyűlési bizottság tagjai — valamint a javaslattevő képviselők — tanácskozásra ülnek össze, a májusi parlamenti ülés „második fordulója” pedig ma, csütörtökön reggel kilenc órakor folytatja munkáját. * A tudósító — aki egyébként a tévé képernyőjét figyelve kísérte nyomon az eseményeket —, kissé rezignáltjan a látottak-hallottak hatására, ehhez csak annyit tehet hozzá: a mai tanácskozás talán összefogottabb, célratörőbb, „szűkszavúbb” lesz a tegnapinál: kevesebb ismétléssel, kevesebb átfedéssel, több érdemi mondandóval. Az mindenképp szükséges ahhoz, hogy legfelsőbb törvényhozó fórumunk a mostaninál cselekvőképesebb legyen, egyben a lakosság, a választópolgárok előtt is megőrizze — ha már a közelgő választásokig a jelek szerint növelni úgysem tudja — tekintélyét. VÁVY ZOLTÁN Bizonyára kevesen tudják, hogy a Demisz 45 tagszervezetének egyikeként már négy hete létezik az Élelmiszergazdasági és Falusi Ifjúsági Szövetség, amelynek elnöke Nagy Miklós tegnap délután Szegeden, a városi pártbizottság székházában beszélt céljaikról, törekvéseikről. A városok és községek tanácsi, párt- és ifjúsági vezetői voltak kíváncsiak a bemutatkozásra. A tanácskozáson Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára tartott rövid bevezető előadást, amelyben egyebek között elmondta, létkérdés, hogy szót értenek-e a fiatalokkal, tudnak-e számukra olyan távlatokat nyújtani, amelyek megnyerik őket. A deklarációknál többet ér a tett, azonban olyan helyzetet kell teremteni, amelyben tudnak, képesek cselekedni a fiatalok. Ha a párt nem nyeri meg őket, nem lesz majd, aki az elképzeléseket megvalósítja. Nagy Miklós szólt arról, hogy szervezetüknek jelenleg mintegy 10 ezer tagja van, Csongrád megyéből 120-an csatlakoztak hozzájuk. A tagságért lévő, szolgáltató szervezetté akarnak válni. Programjuk megvalósításához a falusi ifjúságot igyekeznek minél szélesebb körben megnyerni. Meghirdetik a népi kollégiumok mozgalmát, amelynek szellemi bázisát Szegeden képzelték el kialakítani. A párt reformszárnyát megbízható szövetségesként kívánják támogatni. EFISZ-Kortes Szegeden 3