Csongrád Megyei Hírlap, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

Szokásos politikai javadalmazást Lebukott a vásárhelyi népfrontelnök Ugye senki sem gondolta volna, hogy politikai munka­társ máshonnan is vehet fel munkabért, úgy, hogy tény­legesen csak egy helyen dol­gozik? Pedig a Vásárhelyi Városi Bíróság Mucsi István tanácsa egy ilyen ügyben tar­tott tárgyalást a hét elején. A vádirat szerint a másod­rendű vádlott Gógné Gombai Erzsébet, aki jelenleg a Sze­gedi Vas- és Fémipari Szö­vetkezet titkárnője, éppen a fenti módon jutott fizetéski­­egészítéshez 1985. október 1- je és 1987. szeptember 30-a között. Még 1985-ben ugyanis a Hazafias Népfront vásárhe­lyi városi bizottságánál meg­üresedett az adminisztrátori státusz. Mivel az ezért a munkáért járó havi 3 ezer forintért nem lehetett politi­kailag is megbízható munka­társat találni (aki alkalmas nemcsak adminisztratív fel­adatra is), ezért Kissné Bor­­bás Éva városi népfront­titkárnak támadt egy ötlete, s megkereste volt osztály­­társnőjét, Gógné Gombai Er­zsébetet, aki ekkor a városi KISZ-bizottságon dolgozott. Megkérdezte tőle, hogy len­ne-e kedve átmenni a nép­fronthoz. Gógné ekkor kö­zölte, hogy annyit úgy sem tud a népfront fizetni, amennyit a KISZ, s még ha tudna is, inkább csak töb­bért menne el, ha állást vál­toztatna. Ekkor Kissné Borbás Éva (tanú) felkereste az elsőren­dű vádlott Török Istvánt, a Hódmezővásárhely és Vidé­ke Áfész akkori elnökét, aki társadalmi munkában látja el a mai napig a Hazafias Népfront városi elnöki tisz­tét. Közölte vele, hogy 3 ezer forintért nem, csak többért találna megfelelő adminiszt­rátort. Török István ekkor elárulta, hogy már az előző titkárnő is kapott az áfész­­től „bérkiegészítést”, ennek most sem lenne akadálya. Nem is lett, s Gógné 1985. október 1-jétől szerződést kötött az áfés­­szel havi 1800 forintért, hogy az alkalmaz­za őt mellékfoglalkozásban. Gógné azonban nem végzett semmilyen munkát az áfész­­nál. A jelenléti ívet postán kapta meg havonta és pos­tán is küldte vissza, azt Tö­rök István aláírta, majd en­nek alapján utalták át a munkabérét az OTP-nél nyi­tott számlájára. A másod­rendű vádlott nem csodálko­zott ezen a bérkiegészítésen, hiszen tudomása szerint elő­ző munkahelyén nyílt titok volt, hogy a KISZ-bizottság munkatársainak egy része is jut hasonló jövedelemhez. Mindkét vádlott azzal vé­dekezett a tárgyaláson, hogy a politikai jellegű munkát végzők szokásos bevett java­dalmazása folyt ezen a mó­don hosszú évek óta. Ezen a módon 1985. X.­I. és 1987. szeptember 30-a között a másodrendű vádlott az áfész­­től összesen 43 ezer 200 fo­rint jogtalan munkabért vett fel. A Vásárhelyi Városi Bíró­­­ság Mucsi Imre tanácsa mér­legelve a bizonyítékokat, Tö­rök Istvánt és Gógné Gom­bai Erzsébetet bűnösnek ta­lálta folytatólagosan elköve­tett hűtlen kezelés és magán­okirat-hamisítás bűnében, s ezért az elsőrendű vádlottat 12 ezer forint, a másodrendű vádlottat 10 ezer forint pénz­­büntetésre ítélte, valamint az általuk okozott kár kamatos­tól való megtérítésére külön­­külön. Az ítélet nem jogerős. KOROM ANDRÁS Szegvár a kiváló A több mint hétezer ta­got számláló Szegvár és Vi­déke Takarékszövetkezet teg­nap délután tartotta ünnepé­lyes tanácskozását Szente­sen. Erre az adott alkalmat, hogy elnyerték a Pénzügy­minisztérium, a Szövosz és a KPVDSZ által adományozott Kiváló Takarékszövetkezet kitüntetést. Csatordai Mi­hály, a szövetkezet vezetője beszámolt arról is, hogy az elmúlt időszakban 40 száza­lékkal nőtt a betétállomány, elektronizálták a belső nyil­vántartás tekintélyes hánya­dát, valamint Szentesen és Csongrádon kívül több kör­nyező községben folytatnak sikeres üzletpolitikát. A Szövosz főosztályvezető­je, Majoros Anna adta át a kitüntető oklevelet, méltatva a kollektíva helytállását. A versenymozgalom most már megszűnt ugyan, de valami­ben megbecsülésről ezután sem feledkeznek meg a 2 millió tagot számláló taka­rékszövetkezetek körében az ország területén. A Kiváló Szövetkezeti Munkáért elis­merésben részesült Vigh Kálmánná (Szegvár), és pénzjutalmat is kiosztottak az arra érdemes szövetkezeti dolgozóknak. Nem a borral , nevével van baj Szerdán a MÉM-ben ülést tartott az Országos Mezőgaz­dasági Fajtaminősítő Ta­nács, amely ezúttal a­ szá­mos új növényfajta állami minősítését javasolta a me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszternek. A Mező­­gazdasági Minősítő Intézet és a kertészeti szakintézetek előterjesztése alapján vár­hatóan 56 magyar és 11 kül­földi fajta­­kapja meg a zöld utat a köztermesztésre. Az ismert magyar borfaj­ta, az Oportó nevét meg kell változtatni, mivel, mint ki­derült, ez a név régóta vé­dett és a hivatalos portugál szervek kérték a névhaszná­lat visszavonását. Erre dön­tés született, jelenleg arról van vita, hogy az Oportot mire kereszteljék át. Egy ja­vaslat a sok közül: Portugi­eser (ejtsd: portugizer). Ezt a felvetést a minősítő intézet közölte a találmányi hiva­tallal, ahol vizsgálják, van-e akadálya a név felvételének, megeshet, ugyanis, hogy ha­sonló elnevezéssel valahol már nyilvántartanak védett növényt, vagy éppen bor­fajtát. Az Oporto ügyében várhatóan a bizottság követ­kező ülésén születik dön­tés. CSÜTÖRTÖK, 1989. JÚNIUS 1. Törvényeket módosított a Parlament (Folytatás az 1. oldalról.) Nézésül — mintegy slussz­poénként — így fogalmazott: — Nem élhet sokáig az a nagyüzem, amely üldözi a kistermelést! A nógrádi illetőségű Mik­lós Zoltánt hallgatva a tu­dósítónak az volt az érzése, mintha egy miniszteri szó­beli kiegészítést hallana. Mindvégig általánosságban beszélt, kivéve akkor, ami­kont kijelentette: — Vigyázzunk, ne cincál­­juk szét a téeszeket az ideges hangulattal! Kiss István (Bács-Kiskun megye) elmerült a részlet­­problémákban. Az sem val­lott túlságosan a javára, amikor a kezében tartott papírlapról ilyeneket olva­sott fel, mint például: „ke­rültek átvezetésre”. Tornai Endre (Veszprém megye) szerint sem oldják meg a mostani módosítások a mezőgazdaságra neheze­dő problémák teljes sorát, csak részleges enyhülést hozhatnak. Mindenesetre azt el kell érni, hogy: — A tulajdonost illessék meg a valós tulajdonosi jogok, és mozgásterét ne szűkítsék le a szövevényes jogszabályok. Zahorecz József (Békés megye): csak átmeneti és kompromisszumos megol­dást jelentenek a módosítá­sok. Azt kellene elérni, hogy olyan szabályozók legyenek, amelyek legalább tíz száza­lékos nyereségrátát biztosí­tanának a mezőgazdasági termelőknek. A törvény le­gyen keretjellegű. Minél előbb vissza kell szorítani, majd megszüntetni a „min­dent visszaszívó” végrehaj­tási utasítások rendszerét. Tóth László (Csongrád megye): Hütter Csaba hiva­tali működését többek kö­zött azzal kezdte, hogy sza­kított rá időt, ellátogatott Csongrádra, ahol több órán át állta az összesereglett kis­termelők „golyózáporát”, tü­relmesen válaszolva a fel­vetett kérdésekre. Így, a gyakorlattal folyamatosan szembesülve kell az állás­pontokat kialakítani. Elmondta: itt, Csongrád megyében igen pozitívan fo­gadták a törvénymódosító javaslatokat, úgy érezve, hogy ezek kedvező változá­sokat hozhatnak az agrár­ágazatban. Ugyanakkor igencsak kemény kritikát kapott a múlt. Követelmény ma már, hogy a parasztság sorsá­ról, jövőjéről ne lefüg­gönyözött szobákban, nél­küle döntsenek, s ne az legyen a „szerep­­osztás”, hogy az így szüle­tett döntések ódiumát vi­szont a parasztságnak kell viselni. Szólt arról is, hogy na­gyon körültekintően kell eljárni. Hiszen régi igazság­­talanságokat nem lehet úgy orvosolni, hogy eközben újabb igazságtalanságokat követünk el másokkal szem­ben. Hasonlóan figyelem övezte a felszólalónak azt a meg­jegyzését is, mely szerint: — Működőképes, vállal­­kozó jellegű, valódi szövet­kezetekre van szükség! — Továbbá, hogy: — A va­­gyonérdekeltség mellett a működőtőke érdekeltségét is meg kell teremtenünk, ha előbbre akarunk jut­ni. A következő hozzászóló már a földtörvényt módosí­tó javaslattal foglalkozott. Ám, amikor az elnök meg­adta neki a szót, amikor te­hát a T. Ház tagjai meg­tudták, hogy az előbb már szót kapott Kiss István be­szélhet újra, igencsak fel­­bolydult a díszes terem kö­zönsége. S mert a fölszóla­­lás sem tartalmazott semmi újat, semmi érdemit, így az­tán úgy hangzott el, hogy közben a halk beszélgetés moraja szolgáltatott — am­bivalens — hátteret a mon­dandóhoz. Ugyanaz — újra Nem tudni, milyen elv — netán a jelentkezés sor­rendje — szerint „sorolják” a hozzászólókat a Parla­mentben, mindenesetre ez az eset is figyelmeztet rá, hogy nem ártana erre is jobban odafigyelni. Hogy ne az kapjon először szót egy­­új témakör — napirendi pont — tárgyalásánál, aki aznap már hallatta szavát! A másfél órás ebédszüne­tet követően elsőként Szabó István (országos lista) ka­pott szót. Szerinte­ elodáz­hatatlan egy részleges tör­vénymódosítás is. Ha ezt el­fogadják, ezzel, úgymond, felnőtté teszik a szövetke­zeteket a földtulajdon és földhasználat kérdésében is. Épp, mert a módosítások csak részleges eredményt hozhatnak, a törvényalkotó munkának ezt követően is folytatódni kell. Ugyanak­kor törekedni arra, hogy miközben a múlt hibáival leszámolunk, ne törjön meg a nagyüzemi gazdaságok lendülete. Tallósy Frigyes (Buda­pest) szerint a földmegvál­tás a szövetkezetek egyolda­lú, önkényes lépése, amely épp azt az alapelvet sérti meg, hogy tudniillik a szö­vetkezet lényege a tagok ön­kéntes társulása, a föld­megváltás nem megoldás, így csak azt lehet tenni, hogy visszaállítják az eredeti állapotot, tehát vissza kell adni a földet mindenki­nek, aki igényt tart rá. Többször nekirugaszkodott ugyanennek a témának, ám végül ismét ugyanerre a megállapításra jutott a fel­szólaló képviselő, akit az elnöknek végül figyelmez­tetnie kellett, hogy jócskán túllépte a tízperces felszó­lalási (határ)időt. Így az, rövidre zárva mondanivaló­ját, dramatikus fordulattal úgy fejezte be, hogy: ha egyedül marad is, ragaszko­dik javaslatához, mert ő tiszta lelkiismerettel akar kilépni ebből az épületből. Fodor Sándor (Fejér me­gye) a szélsőséges vélemé­nyektől óvott, nehogy a für­dővízzel együtt kiöntsük a gyereket is, mint az már annyiszor megtörtént e ha­zában. Igaz, sok vér és könny tapad a szövetkezetek szervezéséhez, ám har­minc éve bizonyítják élet­­képességüket. És jövőjüket azokkal kell elsősorban megvitatni, akik bennük élnek, dolgoznak. Nem szabad hangulatot kel­teni ellenük. Zarnóczi József (Buda­pest) szerint a tanácsoknak a mostaninál előnyösebb helyzetbe kellene kerülniük a terület- és településfej­lesztésnél a földtörvényt érintő módosítások életbe lépésével, erre ugyanis nagy szükség lenne, hogy a fej­lesztés a jelenleginél za­vartalanabb lehessen. Vadászati apológia Balogh Károly (Győr- Sopron megye): sok mező­gazdasági szakember az öko­lógiai szempontokat mellőz­ve fogott hozzá a nagytáb­­lásításhoz, a meliorációhoz, így aztán — esetleg akarat­lanul is — súlyos károkat okozott a vadgazdálkodás­nak. — Nem igaz az, hogy ma­napság a vadászat a ki­váltságos emberek szóra­kozása! — szállt szembe a közhiede­lemmel. — És az sem, hogy a vadásztársaságok konzer­válni akarják a jelenlegi ál­lapotokat. Igenis, korszerű­sítéseket kívánnak ők is. A „vadászati apológiát” — melyet nem túl nagy fi­gyelemmel nyugtázott a T. Ház — követően Tanaszi Já­nos (Hajdú-Bihar megye) kapott szót. — Igen, a vi­dék még csendes, ahogy mondani szokták. De azért, mert amikor eljön a ta­vasz, az itt élők tudják, hogy dolgozni kell, és nem mással foglalkozni. — E sza­vakkal adta meg felszólalá­sának alaphangját. Majd ar­ról szólt, hogy a falvakat és a szövetke­zeteket szerves egységnek kell tekinteni. És növelni mind a tsz-ekben, mind a falvakban a megtartóerőt, mert különben elnéptele­nednek. Viola Károly (Pest me­gye) : sem a pusztán családi alapú, sem a „gigantizált” forma nem jelentheti a szö­vetkezeti fejlődés útját — mondotta. Majd a Bosnyák téri piac sorsát feszegette váratlan fordulattal, s csak ezután tért át a földtör­vény-módosításra, hangot adva a tervezetből kitet­sző hiányosságoknak is. Szótúltengés Csipkó Sándor (Bács-Kis­kun megye) felszólalása alatt tovább „lazult” a T. Ház fi­gyelm­e. Egyben a tudósító­ban is megfogalmazódott a már régóta érlelődő meg­győződés, hogy tudniillik, a képviselők —tisztelet a kivé­telnek —, „ha esik, ha fúj” alapon, mindenképpen el­­mondják-felolvassák, amit „eleve elrendelten” elhatá­roztak. Így aztán gyakran kínos ismétlésekre épp úgy sor kerül, mint a közéleti közhelygyűjtemény gya­rapító szószaporításra. S emiatt a jellegénél fog­yást eleve magasztosan ér­deminek szánt tanácskozás hol elvesz a részletekben, hol a lokális taggyűlések, termelési tanácskozások han­gulatát — és, sajnos, nem egyszer. ,.színvonalát” — idézi, önmaga nem túl nagy dicsőségére. Miután Csipkó Sándor kényszerűségből befejezte túl terjengősre sikeredett felszólalását, Bánffy György (Budapest) ékes szavakkal ott folytatta a vadászati apológiát, ahol jó előbb Ba­logh Károly abbahagyta, mondván többek között: az etikátlan vadászok elenyésző kisebbséget alkotnak a „be­csületes negyvenezer” tábo­rához képest. Török Sándort (Szolnok megye) pedig már úgy hallgatták­­képviselő­­társai, hogy msmint befejez mondandóját, szünet követ­kezik, így aztán valamelyest — növekvő — türelmetlen­ségük is érthető volt. Amire a felszólaló — jó érzékkel — rövidre fogott mondan­dóval reagált. Már indultak volna szü­netre a honatyák, amikor — korábbi „elállási” szándékát megváltoztatva — mégis szót kért Séra János (Komárom megye), és a hazafiságra apellálva javasolta, hogy — speciel most épp a földtu­lajdont illetően — ne árusítsuk ki külföldi­eknek az országot. Szünet után az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról vitatkoztak a képviselők, mintegy folytat­va a már két ízben koráb­ban is érintett témát. Weibl Elemér (Veszprém megye) az erdőtelepítési programot szorgalmazta. Balogh And­rás (Borsod megye) szerint a módosító javaslat előké­szítése során nem hallgat­ták meg a szakemberek vé­leményét, ezért kérte a T. Házat, utasít­sa el a tervezetet, és tűzze egy későbbi idő­­­pontban újra napirend­re. Mezey Károly (Szabolcs- Szatmár megye) konkrét ki­fogásokkal élt a tervezet kapcsán. Tóth Jáncs (Buda­pest) további módosításokat javasolt. Vass József­né (Bé­kés megye): megértek a fel­tételek a módosításra. Tor­nai Endre — újabb felszó­lalásában — csatlakozott ehhez. Ám amikor mondan­dóját részletezni akarta, képviselőtársai „letapsolták". Ezután az elnöklő Szűrös Mátyás, megállapítva, hogy a három törvénymódosító javaslat kapcsán az általá­nos vitában többen nem kívánnak véleményt nyilvá­nítani, a vitát lezárta, majd javasolta, hogy a napirend mindhárom témakörében kezdjenek részletes vitát. A képviselők ezzel egyetértet­tek a mezőgazdasági szövet­kezetekről és a földtörvény módosításáról szóló javaslat ügyében ám elutasították — 87 igen szavazat és 29 tar­tózkodás mellett — ugyan­ezt az erdő- és vadgazdál­kodási módosító javaslat esetében. Ám mindössze csak ketten — Györffy László (Vas megye) és Tal­­lóssiy Frigyes — kértek szót. Ezt követően az elnök be­jelentette, hogy az elhang­zott javaslatok kapcsán az érintett három országgyűlé­si bizottság tagjai — vala­mint a javaslattevő képvi­selők — tanácskozásra ül­nek össze, a májusi parla­menti ülés „második fordu­lója” pedig ma, csütörtökön reggel kilenc órakor foly­tatja munkáját. * A tudósító — aki egyéb­ként a tévé képernyőjét fi­gyelve kísérte nyomon az eseményeket —, kissé rezig­náltjan a látottak-hallottak hatására, ehhez csak annyit tehet hozzá: a mai tanács­kozás talán összefogottabb, célratörőbb, „szűkszavúbb” lesz a tegnapinál: kevesebb ismétléssel, kevesebb átfe­déssel, több érdemi mon­dandóval. Az mindenképp szükséges ahhoz, hogy leg­felsőbb törvényhozó fóru­munk a mostaninál cselek­vőképesebb legyen, egyben a lakosság, a választópolgá­rok előtt is megőrizze — ha már a közelgő választásokig a jelek szerint növelni úgy­sem tudja — tekintélyét. VÁVY ZOLTÁN Bizonyára kevesen tudják, hogy a Demisz 45 tagszerve­zetének egyikeként már négy hete létezik az Élelmiszer­gazdasági és Falusi Ifjúsági Szövetség, amelynek elnöke Nagy Miklós tegnap délután Szegeden, a városi pártbi­zottság székházában beszélt céljaikról, törekvéseikről. A városok és községek tanácsi, párt- és ifjúsági vezetői vol­tak kíváncsiak a bemutatko­zásra. A tanácskozáson Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára tartott rövid bevezető elő­adást, amelyben egyebek között elmondta, létkérdés, hogy szót értenek-e a fiata­lokkal, tudnak-e számukra olyan távlatokat nyújtani, amelyek megnyerik őket. A deklarációknál többet ér a tett, azonban olyan helyzetet kell teremteni, amelyben tudnak, képesek cselekedni a fiatalok. Ha a párt nem nye­ri meg őket, nem lesz majd, aki az elképzeléseket meg­valósítja. Nagy Miklós szólt arról, hogy szervezetüknek jelen­leg mintegy 10 ezer tagja van, Csongrád megyéből 120-an csatlakoztak hozzájuk. A tagságért lévő, szolgáltató szervezetté akarnak válni. Programjuk megvalósításá­hoz a falusi ifjúságot igye­keznek minél szélesebb kör­ben megnyerni. Meghirdetik a népi kollégiumok mozgal­mát, amelynek szellemi bázi­sát Szegeden képzelték el kialakítani. A párt reform­­szárnyát megbízható szövet­ségesként kívánják támogat­ni. EFISZ-Kortes Szegeden 3

Next