Csongrád Megyei Hírlap, 1989. november (46. évfolyam, 259-283. szám)
1989-11-01 / 259. szám
Népszavazás november 26-án és január 7-én Döntött a T. Ház: nem épül meg Nagymaros! Mielőtt a Parlament októberi ülésszaka tegnap folytatta volna második munkanapját, véleményegyeztetésre jöttek össze az MSZP parlamenti frakciójának tagjai. Többek között megegyeztek abban, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer vitájában a kormány álláspontját támogatják majd, vagyis a nagymarosi építkezés leállítása mellett kívánnak voksolni. Kiskirályok ki a mundérból! Az előzetes várakozásoktól eltérően a T. Ház nem a népszavazás elrendelésével, illetve a vízlépcső kérdésével folytatta munkáját, hanem interpellációkkal. Ennek oka, hogy az illetékes bizottságok nem tudták befejezni az előző napon elhangzott, a népszavazás elrendeléséhez kapcsolódó módosító indítványok megvitatását. Nagy kár, hogy így történt, mivel az interpellációk zöme — már megszokhattuk — helyi, közérdeklődésre alig számottartó szakmai kérdéssel rabolja a törvényhozásra szánt drága időt. Szerencsére mindig vannak erős kivételek, így például Szigethy Dezső, Győr-Sopron megyei képviselő, aki az országos közfelháborodást kiváltó lakossági valutacsekk-rendelet azonnali visszavonását követelte. A Citicorp bevezetése óta alig múlik el nap, hogy valamelyik sajtóorgánum ne adna hangot eme újabb nemzeti átverésnek. Tudniillik, a valutacsekk az előzetes hivatalos tájékoztatással ellentétben nehezen kezelhető, s a körülményes külföldi beváltást súlyos (10—15 százalékos) kezelési költséggel terhelik. Természetesen valutában. A képviselő tiltakozott az olyan megnyilatkozások ellen is, miszerint az ország katasztrofális devizahelyzetéért a lakosság lenne a felelős. A képviselő a valutacsekk mielőbbi megszüntetését, s egy igazságosabb lakossági valutaellátási rendszer bevezetését szorgalmazta. A Magyar Nemzeti Bank reagálását kitalálhatja a kedves olvasó. Amikor a lakosságot ért sérelem korrigálásáról van szó, a pénzügyi kormányzatnak sohasem sürgős. Bezzeg fordítva. Szóval, Tarafás Imre élve a Az Országgyűlés határozata értelmében november 26-án népszavazás lesz. Az állampolgárok a szavazókörökben olyan szavazócédulát kapnak kézbe, amelyen négy kérdés szerepel. Az a négy kérdés, amelyek megválaszolására a Szabad Demokraták Szövetsége népszavazást követelő aláírásgyűjtő kampányt szervezett. A kérdések alatt zárójelben olyan magyarázatok olvashatók, amelyek — felhívva a figyelmet a lehetséges válaszok jogkövetkezményeire — segítik a döntést. A szavazólap tartalmazza: Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?Igen szavazatával ön azt támogatja, hogy a köztársasági elnököt ne a nép, hanem az új Országgyűlés válassza meg. Nem szavazatával azt támogatja, hogy a köztársaság első elnökét közvetlenül a lakosság válassza meg.) 2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? (E kérdésben az Országgyűlés a pártokról szóló törvény elfogadásával úgy döntött, hogy a munkahelyeken ne működjenek pártok. Igen szavazatával az Országgyűlés döntését megerősíti, nem szavazatával a pártok munkahelyi működését támogatja.) 3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról? (Az Országgyűlés októberi ülésszakán a társadalmi szervezetek és az MSZMP vagyonáról szóló tájékoztatót elfogadta igen szavaházszabály adta lehetőséggel, harminc napon belül, írásban ígérte a választ. Király Ferenc interpellációja hűen tolmácsolta azt a közfelháborodást, melyet Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve okozott a lakosság körében. A könyv megjelenése óta nyugállományba helyezett ezredes megdöbbentő képet festett azokról az anomáliákról, elvtelen visszaélésekről, zazával megerősíti az elszámoltatást, nem szavazatával elutasítja az elszámoltatást.) 4. Feloszlassák-e a munkásőrséget? (Az Országgyűlés a munkásőrséget októberben jogutód nélkül feloszlatta, a törvény végrehajtása megkezdődött. Igen szavazatával megerősíti az Országgyűlés döntését, nem szavazatával a munkásőrség visszaállítása mellett foglal állást.” A népszavazás akkor minősül eredményesnek, ha a választópolgárok fele, plusz egy fő szavazott. Ekkor kétféle megoldás lehetséges a köztársasági elnök választásával összefüggésben. Az egyik: ha a többség igennel voksol, akkor az Országgyűlés által kitűzött időpontban, 1990. január 7-én megtartják a köztársaságielnök-választást. Ha a többség elutasítja ezt, akkor az elnököt a képviselőválasztások után megalakuló új Parlament választja meg. Ez tehát azt jelentené, hogy január 7-én nem lesz köztársaságielnök-választás. Ha a választópolgárok nem mennek el szavazni, illetve nincs meg a szükséges arány, a népszavazás eredménytelennek minősül. Ezt a helyzetet úgy kell tekinteni, mintha nem is lett volna népszavazás. Ez esetben pedig az elfogadott módosított alkotmány, és az Országgyűlés döntésének megfelelően az általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választanak a választásra jogosult állampolgárok köztársasági elnököt január 7-én, amelyek Czinege Lajos minisztersége alatt a hadsereg felső vezetését jellemezték. Az írás negatív hősei vagy már nyugdíjban vannak, élvezve a korábban „morális rothadás” közben szerzett jogtalan előnyöket, vagy pedig ma is vezető funkcióban vannak. A képviselő elmondta: a könyv szerzőjét november 1-jétől nyugállományba helyezték, mégpedig Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter parancsára. Király Ferenc szerint ez a minősíthetetlen eljárás joggal vonja kétségbe a tárca vezetőjének nemegyszer hangoztatott megújulási szándékát. Ezek után a képviselő egyértelmű választ kért a minisztertől: nem lát-e ellentmondást rokonszenves reformista, liberális parlamenti szereplése, illetve az alkalmazott retorzió között, valamint a könyvben feltárt tények alapján milyen szervezési és személyi konzekvenciákat kíván levonni? A honvédelmi miniszter válaszában elismerte, hogy a közvéleményt joggal irritáló kérdésről van szó. Éppen ezért a miniszterelnökhöz fordult, kérve a vizsgálatot. Németh Miklós máris felkérte a Parlament honvédelmi bizottságának elnökét, s néhány tagját erre a munkára, amely már meg is kezdődött. Kárpáti Ferenc kijelentette: Bokor Imre jószándékában nem kételkedik, hiszen tudomása szerint a szerző könyve kiadása előtt még politikai, állami vezetőktől is véleményt kért. A nyugdíjaztatást törvényes, kellően körültekintő intézkedésnek nevezte. Sérelmezte, hogy a szerző nemcsak a múltra vonatkoztatta negatív megjegyzéseit, de a hadsereg mai légkörét illetően is hasonló következtetésekre készteti az olvasót. A végleges választ — a vizsgálatok befejezése után — harminc napon belül adja meg a miniszter. Döntsön a nép Az illetékes bizottságok miután megtárgyalták a népszavazás elrendelését érintő módosító képviselői indítványokat, folytathatta az előző nap megkezdett napirend vitáját a T. Ház. Számos, látszólag részletkérdésben mondtak még véleményt a képviselők, így többek között a szavazócédula elkészítéséről, megfogalmazásairól, így például arról, hogy a következő képviselőválasztást illessék-e a szabad jelzővel, avagy nem. A Parlament többsége szó szerint lehurrogta az effajta felvetést, pedig mint Király Zoltán is hivatkozott rá, az idevonatkozó törvény szerint az állampolgári kezdeményezésre (Folytatás a 3. oldalon.) Hogyan voksoljunk? — Az egész ügyet egy rádióriport pattintotta ki, amelyben megköszönték a szegedi tanácsnak azt a kétmillió forintot, amellyel hozzájárultak az orvosegyetem készülékvásárlásához — mondta Tóth Csaba. — Erről a kifizetésről, ennek megszavazásáról egyikünk sem tudott. Akkor meg, hogyan lehetséges — vetődött fel többünkben. A cél, a segítőszándék ugyan nemes volt, de a játékszabályokat nem tartották be. Óhatatlanul, minden rossz szándék nélkül felvetődik az emberben, ha az apparátus ilyen, zsebből történő fizetéseket megtett, akkor máskor is megtehette... Ráadásul a legutóbbi tanácsülésen éppen a tanácsi gazdálkodást tárgyaltuk, és az említett összeg se a kiadás, se a bevételi forrásnál nem szerepelt. — E szabálytalanság miatt mondott le? — Emiatt is. Bizalmatlansági szavazást kértem a pénzügyi osztály megbízott vezetője, Sárkány István ellen. Bár meggyőződésem, ezt a manővert nem kizárólag az ő számlájára kell írni, erre a főnökének is rá kellett bólintania, a pohár azonban akkor telt be, amikor egy más üggyel kapcsolatban, ami szintén Sárkányra vonatkozott, ő meghazudtolt, mondván, félreinformálom a tanácsot. Akkor a dokumentumok, bizonyítékok nem álltak rendelkezésemre Most már igen . .. — Haragosa magának Sárkány István? — Nem Sőt, tanácstagi munkámban csak segítséget kaptam tőle Azonban az a módszer, eszköz, ahogyan eljártak, a tanács feje fölött átnyúltak, felháborító Nem szabad hagyni. — A lemondásokat a tanács nem vette tudomásul. Úgy határozott, hogy november 2-án visszatérnek rá. Ragaszkodik még álláspontjához? — Higgye el, nagyon sok fejtörést okozott a kérdés! Rengetegen megkerestek személyesen vagy telefonon, és győzködtek, ne mondjak le. Végül is úgy döntöttem, maradok, és a jövőben is legjobb belátásom szerint, a választóim érdekeit szem előtt tartva próbálok dolgozni. Vámosiné Karsai Évát nem személyes sérelem késztette arra, hogy lemondjon. Közgazdászként otthonosan mozog a különféle kimutatások, adminisztrációk világában, ezért nem hiszem, hogy pusztán érzelmek vezérelték, amikor kijelentette: — Az apparátus nem veszi komolyan a választott testületet, amely csupán egy eszköze az irányítási rendszernek. Ezzel a kétmillió forinttal is úgy lehettek, mit gatyázzunk vele. Adjuk oda, úgyis megszavaznák. Kábé ilyen szinten kezelnek bennünket. — Távol álljon tőlem, hogy védeni akarjam a tanácsi apparátust, de maga szerint a testület egyébként alkalmas arra, hogy érett várospolitikai döntéseket hozzon? — Szerintem az apparátus működési rendszere rossz, gyökeresen meg kellene változtatni. Azonban a jelenlegi testületnek csupán a kisebbik részét látom felkészültnek arra, hogy éretten politizáljon, az itt élők érdekében. A jelenlegi gyakorlat kétségtelen az, hogy az apparátus diktál, testület pedig bólint... — Meg kell kérdeznem a következőt: lesújtó véleményének nincs köze ahhoz, hogy a legutóbbi tanácselnök-választáson a jelöltek között volt, és Csonka István lett a polgármester Karsai Évát a végrehajtó bizottsági, valamint a tanácsüléseken való ténykedése, véleménynyilvánításai alapján, ahogy megismertem, őszintén hiszem, amit mondott: — A kettőnek semmi köze egymáshoz. Azon a bizonyos választáson az egyik tanácstag-társam nem éppen mellettem korteskedve elmondta, hogy nincs elég tapasztalatom az apparátusi munkában. Az ilyenből nem is kívánok jártasságot szerezni... * Szeged város tanácsa holnap fél 9-kor ülést tart. V. FEKETE SÁNDOR A farka csóválja a kutyát — Kétmillió, zsebből Adjuk oda, úgyis megszavaznák A bizalmatlanság légkörében, csípős, paprikás hangulatban tettek pontot a legutóbbi szegedi tanácsülés végére. A vita tulajdonképpen akkor lángolt fel, amikor kiderült, hogy az apparátus „zsebből fizetett ki” kétmillió forintot, amelyről sem a városatyák, sem szűkebb körük, a végrehajtó bizottság nem tudott. Három tanácstag „bedobta a törülközőt”, közülük ketten vb-tagok is. A miértről kérdeztem Tóth Csabát és Vámosiné Karsai Évát. Csongrádi Megyei 46/259. 1989. nov., s.mk .4): 41(I Fi F politikai napilap * I lin x l SLAP Sírok A Keleti - Kárpátokban hiába bolyonganék, aligha találnám meg dédapám sírját. A családi legendárium szerint Csernovci közelében lett az első világháború áldozata, mint ahogy rajta kívül még százezrek (?) végezték harctéren. Talán névtelenül, de nem elfelejtve. Nagyapám székely bölcsessége szerint: egy ember addig él, míg emlékeznek rá. Lám, ez az örök élet titka! Ugye, azokra is emlékezünk, akik nem ágyban, párnák közt haltak meg? Azokra is, akiket kegyetlenül megkínoztak nézeteikért, akiket arccal a lól felé hantoltak el, akikről máig nem tudjuk, mi volt a bűnük? A rákoskeresztúri temetőben például hiába kereste a férjét Gyuris Istvánná. A Rajk-per említett áldozatát úgy temették el, hogy a temető gondnokát és hozzátartozóit bezárták. Remélve, hogy nem lesznek szemtanúk. És nincsenek. A hant gyorsan egyenlő lett a föld színével. A görögök szótárában meg szerepel egy szó, melyet mi alig ismerünk, ez pedig a hübrisz. Tragikus vétséget jelent. Mert másként aligha lehet mindsítani — erkölcsileg — azt, ami harminc-egynehány évvel ezelőtt, a koncepciós perek idején történt. Kotáts Józsefet 1958-ban az államrend megdöntése elleni szervezkedés miatt ítélték el, és végezte kötélen. Nemrég jelentkezett az egyik hozzátartozója, szeretnék exhumáltatni Kováts József földi maradványait. Természetesen még az sem tudható pontosan, hogy hol nyugszik. Pedig nem a Keleti-Kárpátokban, tömegsírban kell keresni, hanem itt, Szegeden, a rabtemetőben. Hübrisz? A bölcsek tanítása szerint, amikor gyertyát gyújtunk, nem árt tudomásul venni saját végességünket sem. Beiktatták a megye új főkapitányát Tegnap délután ünnepélyes parancsnoki értekezletet tartottak Szegeden, a megyei rendőr-főkapitányságon, ahol Lajkó Ferenc őrnagy ismertette a belügyminiszter hétfői, főkapitányi kinevezésekről szóló és megyénket is érintő parancsát Bejelentette: a miniszter áthelyezte a Budapesti Rendőr-főkapitányság állományába, és egyben kinevezte a főkapitányság vezetőjévé Barna Sándor vezérőrnagyot, Csongrád megye főkapitányát. Ugyanakkor kinevezte Csongrád megye rendőrfőkapitányává Salgó László őrnagyot, a makói kapitányság vezetőjét ezredesi rangban. Ilcsik Sándor belügyminiszter-helyettes köszöntötte a minisztérium vezetése nevében az új tisztségükben kinevezett főkapitányokat, és méltatta eddigi pályafutásukat.