Csongrád Megyei Hírlap, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
Az új évtized (Folytatás az 1. oldalról.) hat-tizenhét évesek voltak, szakmunkások vagy ipari tanulók. Hárman kvázi „elfeküdtek” a szilveszteri Kárász utcán, a negyediket a bátyja hozta be. Reggelre nem emlékeztek semmire. Egyikük sem alkoholfüggő ez volt az első részegségük. Hárman el is sírták magukat ébredés után, ez egyébként ilyenkor ritkaság. A mentőállomás szolgálatvezetője, Nagy Zsolt pedig azt mondta, bár feltűnően sok baleset történt az éjjel, aránylag kevés begyűjtésre érdemes részeg akadt — számuk egy átlagos hétvégi éjszakára emlékeztetett. Ez volt tehát az új év reggeli helyzet. Ami meglepően enyhének tűnik, hiszen az éjjel kilométerekre elhallatszott a kisebb petárdák durrogása és a nagyobb* petárdák dörrenése. A reggeli , néptelen utcakép pedig azt sugallta, hogy másnaposan fekszik a megyeszékhely... Fekszik, mint az a kétmázsás konténer a korzón, amit az éj , folyamán borítottak föl jó erőben levő, agresszív egyének — s ami egészen lapzártáig ott hevert a járdán. — farkas — VÁSÁRHELYEN is recsegtették természetesen a papagájszín trombitákat — amelyekből az év végén sosem látott mennyiségben kínáltak vételre az utcai árusok —, és négy napos monstrebulin roptak kedvükre a Fekete Sas termeiben a táncolni szerető ifjak és vének- Igen, élő malacot is sorsoltak a tombolán egyik-másik szórakozóhelyen, de „malaca lett” annak, s egyben újabb oka a kacagásnak, aki szerencsésként röfögő porát várt, ám helyette csak porcelánmalackát vehetett át a műsor mókamesterétől. (Sebaj, ezentúl ebben lehet tovább gyűjteni a forintokat a hamarosan befizetendő adócsekkekre ...) Mégis csöndes volt inkább Vásárhely szilveszter éjszakája. A legtöbben családjuk, barátaik társaságában ünnepelték, búcsúztatták az óesztendőt. Magam is ez utóbbit tettem és teszem már évek óta. És reménykedem is abban, hogy tehetem még több évtizeden át. Mert voksomat a szűkebb szilveszteri baráti, családi közösségekre adom, amelyeken szintén oly sok csorbát ejtettek az Utóbbi idők történelmi nagy (és hétköznapi kisebb-nagyobb) viharai. Hisz' küzdöttünk, csatáztunk; gyűlésekre, vitaestekre rohantunk; tranzakciókat, sőt — látványos és kevésbé látványos — hőstetteket hajtottunk végre. S közben olykor nem értük szóval (sem) a családot, a barátokat. . . Pedig ez kell, igazán erre van szükség ahhoz, hogy végre béke legyen körülöttünk, s önmagunkban. Ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy a tisztességes és eredményes munka mellett több időnk jusson egymásra, megteremtve ezzel az apró, a hétköznapi, ám annál akkumulatívabb örömöket. Én eszt kívántam magunknak és barátainknak az elmúlt szilveszter éjszakáján. — joó — SZENTESEN az elmúlt napok spontán és ■— anyagiakban meg lelkiekben — hatalmas értékű segélyakciójához képest a város önszervező kereskedelmi képessége még nem éri el a kívánt színvonalat. Hogy a boltosok mennyire féltek a nyakukon maradó szárazkenyértől? Hogy ugyanilyen megfontolásból tejből sem rendeltek elegendő mennyiséget? Nem tudni, hogy az öszszefüggések és más okok halmazából valójában mit kell kiemelni. De az tény, miszerint (tavaly) az elmúlt hét szombatján — szilveszter napja előtt — délelőtt fél 10 tájban sem égen sem földön nem volt kenyér, tej a városban. Pedig a tehenek — a nagyüzemben és a háztájiban — az ünnepek alatt is adják a tejet, és nem lehet azokat „áruviszszatartással” vádolni. Másfelől — a szentesi kenyérgyár dolgozói — elismerést érdemlően — a nagy kereslet láttán vasárnap, tehát szilveszter reggelén sütöttek kenyeret. Az üres polcok előtt egy — mérgében is politizáló hajlamú — vásárló így foglalta össze a helyzetet: — A demokrácia jegyében megnöveltük a hatalmat, most aztán mindenki azt csinál, amit akar .. . — Kért — Fábiánsebestyén Nem ízlik a bizonytalanság Falusi szorongás. Hogy miből táplálkozik új esztendő tájékán? Például abból, hogy a „csúcsra járatott" mezőgazdasági termelés jószerével csak a tsz meg-meges fennmaradásához elegendő. Igaz, nem akármilyen fokon. Mégis felettébb elgondolkodtató, hogy a korábban egyetlen párt diktatúráját — a gazdasági életben — most a pénzügyi kormányzat gyakorolja az átkos szabályzók és az önmaga által gerjesztett infláció által. Az csak a szándék és a stílus felöli megközelítés, hogy mindezt a kényszer hozza az adósságszolgálat, a költségvetési hiány miatt — a lényeg ettől alapvetően nem változik. És nem is fog, amíg a belpolitikában valami új szervezésű erő meg nem töri a nagyipari és a miniszteriális lobbyt. Valahol és valamilyen módon az ő gazdasági sikertelenségük döntően befolyásolja az egész ország mélyülő válságát. No, de ne lovaljuk bele magunkat az indulatok és északok manapság oly ingoványos témakörébe. Inkább hallgassuk, mit mondanak a Fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz irodájában: — A kertészet és az állattenyésztés teljesítette a tervét. A növénytermesztésben a rekordok éve volt 1989: a terméshozamot nézve kukoricából 100, búzából 60 mázsa felett volt a hektáronkénti átlag. Viszont, amit fejlődtünk a produktumban, azt mind elvitte az évközben felmerülő és főleg önhibánkon kívüli többletköltség. — Azért maradt valami a tagoknak? — A jó munkát, és a sok munkát meg kell fizetni. A tsz történetében először haladja meg a dolgozók éves átlagjövedelme a 100 ezer forintot. Minderről és a további elképzelésekről az új esztendőben január 12-én ad tájékoztatást a vezetőség a közgyűlésen. A már említett elképzelésekhez tartozik, hogy a tsz tagja — akinek földje van a kettesben — a háztájin kívül még hatezer négyzetmétert művelhet. A háztáji „méretét” pedig egységesen mindenkinek megnövelik több mint 8000 négyzetméterre. Jó hír annak, aki földjáradékot kap aranykoronánként a 8 kiló búzaerteket felemelik 20 kilóra Amikor kijövök a tsz irodájából, az utcán régi ismerőssel találkozom, ő is a bizonytalanságot szapulja: — ... Lassan nem lesz érdemes belefogni a disznóhizlalásba, mert amikor leadná az ember a jószágot a „kezdési forint" a végén jóval kevesebbet ér. Tisztes haszon nélkül pedig nem dolgozunk. Nemcsak én, más sem! SZABÓ RÓBERT KEDD, 1980, JANUAR Z. Nagyra kell értékelni az Országgyűlés decemberi döntését, amelynek értelmében elfogadta az ország idei költségvetését; a képviselők ezzel megteremtették a lehetőséget arra, hogy kialakítsuk a Nemzetközi Valutaalappal létrehozott előzetes megállapodás végleges formáját — mondotta Bartha Ferenc az MTI munkatársának, tájékoztatást adva hazánk és az IMF tárgyalásainak jelenlegi állásáról. Bartha Ferenc elmondotta, hogy az idei költségvetés elfogadása, azon belül a költségvetésben lényeges pozíciójavulás kitűzése sarkalatos pontja volt az IMF-tárgyalásoknak. (A Parlament — mint ismeretes — jóváhagyta az erre vonatkozó elképzeléseket, így az idén a költségvetés kiadásai legalább 40 milliárd forinttal csökkennek.) A Parlament döntése módot ad arra is, hogy a folyó fizetési mérlegen belül a konvertibilis elszámolású áruforgalomban 800-900 millió dollárral javuljon az egyenleg, a rubelelszámolású egyenleget pedig egyensúlyba lehet hozni. Az IMF-tárgyalások során előzetesen megállapodtak abban, hogy a folyó fizetési mérleg egészét tekintve a hiány éves szinten maximum 550 millió dollár lehet. Az IMF-tárgyalások további menetéről a Nemzeti Bank elnöke kifejtette: január elején a Nemzetközi Valutaalap hazánkba érkező delegációjával véglegesítik a népgazdasági mérlegeket, például a költségvetés, a fizetési mérleg, az államadósság, a külső adósság egyes adatait. Megegyezésre lehet számítani az idei monetáris politika még nyitott kérdéseiről. Január közepére várható a végső megállapodás. A Magyar Nemzeti Bank elnöke hangoztatta, hogy az IMF-megállapodás alapján megnyílnak azok a finanszírozási lehetőségek, amelyeket a nemzetközi gazdasági szervezetek, pénzintézetek ettől a megállapodástól tesznek függővé, így lehetőség lesz arra, hogy a közös piaci országok pénzügyminiszterei által jóváhagyott több mint egymilliárd dolláros hitelt igénybe vegyük, illetve a Közös Piac Bizottságával elkezdjük a hitel feltételeinek megtárgyalását. Emellett szó van arról, hogy a Világbanktól a magyar gazdaság szerkezetének átalakítására körülbelül 300 millió dolláros kölcsönt vegyünk fel, amelyhez további — párhuzamos — finanszírozási lehetőségek is kapcsolhatók. A Parlament döntése a nemzetközi pénzpiacon folyamatos hitelfelvételi tevékenységünket is segíti. A tervek szerint a Magyar Nemzeti Bank januárra 150 millió dolláros konzorciális hitelt szervez, amelyet 6 nemzetközi hírű nagy bank közösen nyújtana Magyarországnak. Tavaly az adási pozíciónk jelentős mértékben romlott. Ez egyrészt annak a következménye — mondotta a Nemzeti Bank elnöke —, hogy a tervekkel ellentétben nagy mennyiségű pénz áramlott ki a magyar gazdaságba a költségvetésen keresztül, és ugyanezt a hatást fejtette ki külkereskedelmünk rubelelszámolású forgalmában a jelentős mértékű magyar aktívum. Hatással volt továbbá a nemzetközi pénzpiacokra, hogy a decemberi parlamenti ülésszak előtt mutatkoztak a közvetlen fizetésképtelenség fenyegető veszélyének a jelei. Ebben az évben a magyar gazdaságot erős pénzszűke jellemzi majd. Egyrészt a költségvetésen keresztül mérséklődik a pénzkiáramlás, másrészt megszüntetik a rubelelszámolású külkereskedelem aktívuma miatt keletkező fedezet nélküli pénzkiáramlást. A kormányzat szigorít hitelpolitikáján is. Az idei hitelpolitika ilyen körülmények között is három területet kíván preferálni. Továbbra is minden lehetőséget megteremt az exportfejlesztés, az exportelőfinanszírozás és a folyó exporttermelés-finanszírozás biztosítására. Kiemelten támogatjuk a hitelezésben a kis- és magánvállalkozásokat, számukra 45-50 százalékkal bővül a hitelkínálat. A vállalati szektor számára reálértékben növelik a hitelek összegét úgy, hogy a tervezett 16 százalékos termelőiár-emelkedés mellett legalább 18-20 százalékkal több hitelt kapjanak a vállalatok. Az idén kevesebb külföldi forrásra számíthatunk, mint tavaly, ezért olyan kamatpolitikát kell kialakítani — mind a központi pénzügyi kormányzat, mind a bankok részéről —, amely ösztönzi a lakossági és vállalati megtakarításokat Nem álma a hitel — de figyelnek bennünket A csongrádi szőlőtermelők Maguk urai akarnak lenni Megalakították érdekvédelmi szervezetüket Köztudomású, hogy Csongrádon több mint háromezren foglalkoznak szőlőtermeléssel. Ki hivatásszerűen, ki szakcsoportban, kertbarátkörben, s van aki éppen hobbiból. Tény, hogy ezek a kistermelők eddig igen kiszolgáltatott helyzetben érezték magukat. Főleg azért, mert a felvásárló szervek szinte potom áron vették át tőlük a véres verítékkel megtermelt áruikat. Ráadásul még az utóbbi évek időjárása is tizedelte termésüket. Az állami borpince monopolhelyzetben van minden tekintetben. A múlt évben is mindössze 9 forintos átlagárban vette át a szőlőt kilogrammonként. Ugyanekkor érthetetlen, hogyan lesz ebből 60—70 forintos bor mire az üzletekbe kerül? A kistermelők tehát jogosan méltatlankodnak, hogy terményeiken mindenki keres, csak ők nem. Nos, ennek az állapotnak a megszüntetése és a kadarka jövőjének érdekében ültek össze a napokban a városi tanácsháza termében a város szőlészei és borászai. A szervezők — élükön Góg Mihály né mezőgazdásszal és Juhász László áfész-elnökkel — részletesen ecsetelték elképzeléseiket. Hangsúlyozták, hogy a monopolhelyzet kivédését és a szőlőtermelők áruinak jobb értékesítését egységbe tömörülve, társulásos alapon, egy érdekvédelmi szervezet keretén belül képzelik el. A megjelentek között e tekintetben teljes egyetértés volt. Miután Góg Mihály ismertette a megalakuló egyesület alapszabályait , a jelenlévők közül negyvenegyen máris aláírták a belépési nyilatkozatot. Az új szervezet neve: „Csongrádi szőlő- és bortermelők egyesülete” Ez önálló jogi személy, a kistermelők érdekvédelmi szervezete. Támogatását mind a helyi áfész, mind a városi tanács szorgalmazza. Az egyesület célja: a csongrádi szőlőállomány öszszehangolása, ápolása, az ezeréves hagyomány alapján. Legfontosabb, feladata, hogy a hagyományokra támaszkodva védje a tájkörzetet; a táj jellegnek megfelelő szőlőkultúrát teremtsen, s a minőségre törekedjék mindenekelőtt. Az egyesület további terve, hogy mielőbb beszerezzen egy mini palackozó gépsort, amelyen a kistermelők boraikat palackozzák majd — megfelelő minősítés után, saját címkéikkel. A taggyűlés végén a tisztségviselők megválasztására került sor. Elnökké Kunszeri Béla kertészmérnököt választották egy évi időtartamra. A vezetőség tagjai: Bodor István kertésztechnikus, Góg Mihály ny. mezőgazdász, Pusztai Antal és Kaszanitzky Gyula szőlészek V.ÁRKONYI ISTVÁN írásos emlékek bizonyítják, hogy Csongrádon ősi hagyománya van a szőlőtermelésnek. A város határában elterülő homokhátság kitűnő talaja volt évszázadokon át a szőlőkultúrának, őseink leginkább a nemeskadarkát termelték, mert ez felelt meg leginkább a talajadottságoknak. Sajátságos ízénél, színénél, minőségénél fogva, valamikor márka volt a csongrádi kadarka. Az utóbbi időben azonban —, sajnos —, rangját vesztette. Ennek több oka van. Őri telepítéseknél ugyanis többen nem a fajtatisztasági nemeskadart, hanem ezzel csak rokonságban lévő oltványokat ültettek. Mások borhamisítással járatták le a kadarka tekintélyét. Ezek tények. Nos, a napokban azért ültek össze a város kistermelő szőlészei és borászai, hogy megkeressék az utat újra a tájjellegű csongrádi kadarka hírnevének a visszaszerzéséhez. Ez annál is inkább fontos, mert a város 1987-ben Párizsban elnyerte a „Szőlő és bor nemzetközi városa” címet. S ez a siker minőségi termelésre kötelez. -------14 helyzet változatlan------A barbárok még élnek...J obb első és bal hátsó. Ahogy a barbárság forgatókönyve szerint is a leggonoszabb. Igen, tizenkettedik évébe döcögő Zsigulime két kereke volt az áldozat; a lakótelepi erős fiú bicskájával szemben — ahogy egy autógumitól elvárható — teljesen tehetetlen volt. Amikor pedig lenyelve a legmocskosabb káromkodásokat harmincadszor is körbeszaladtam a megcsonkított gépet, ismerősök sora nyugtatgatott a teli hideggel vacogva Az egyik elmesélte: neki az ajtó feltörése után a fél műszerfalat szétszedték, szinte minden vezeték széttépve érte meg a hajnalt. A másik régen látott autósrádiójára emlékezett, a harmadik a hátsó lámpabúrák szétzúzóját istenelte. S mindez egy vidéki méretekben nagynak nevezhető lakótelep — Szeged, tarján — alig húsz négyzetméteres parkolójának 1989 decemberi krónikája. ... a szolgáltatók pedig ? Ha a nagy leltárban hozzászámolom: házunk levelesládáinak felét használhatatlanná tették (feszítés, tépés, égetés) a nemrég festett lépcsőház vakolatdarabjain mászunk nap mint nap, hisz a liftet ördöglogika szerint ütlegelik nyomorékká, a kapuk üvege helyén szilánkos lyuk hívogatja be a fagyot, és ezredszer fölborított szemetes konténer bámul a leszaggatott hinták elgörbített állványaira .. . szóval akkor két autógumi igazán picinyke csepp a mai magyar barbárság nagy óceánjában. Vagyis csak meg kell javíttatni... ... gondoltam én ’89 decemberének harmincadik napján. És gondolta igazán szolgálatkész szomszédom, akivel nyakunkba vettük a két kereket (közben kocsi alatt téglák, mint illik), s elindultunk keresni. Hogy mit? Inkább csak a jószerencsét. Mert szerelő ugyebár... Az egyik Shell-kútnál széttárt karok — gumibelső pedig nincs — fogadtak, s egy kutas. Aki fölajánlotta: másodikáig ki tud segíteni egy teljes Lada-kerékkel Majd visszahozzák — mondta a világ legtermészetesebb hangján, s én beájultam magam alá: te jóisten, hát még ilyen is előfordulhat? Persze a bizakodás elhárítást szült: na, gyerünk tovább. Az újabb kútnál már se gumi, se felajánlás, se szerelő. Csak tábla, zárva. Egyéb műhelyek? Ugyan már — legyintett a szomszéd. Ilyenkor? S jön teljesen igaza. Hát akkor az autóklub. Tag is vagyok, segít is (Sárga angyal, ugyebár!), de a legyingetés ott csak igazán elutasító. Méghogy gumi? Azt nem itt, meg egyébként is — amott pedig zárva. Szóval, '89. december 30- án, egy Szeged nevű, ISO ezer lakosú magyar nagyvárosban nem maradt más hátra: nekiesni, feszíteni, szabni, tolni, fújni. És persze gondolkodni , ha mondjuk egy Románia felé igyekvő nyugatnémet Mergije kapja a hatkerekes defektet, most németül fogalmazódna a kérdés: hát ezek ilyen szorgosan indulnak az európai házba? No, akkor a fogadóbizottság ráér a diadalkapuval. Mit mondjak? Neki van igaza.. . bátyi — 3