Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
Csongrád Megyei Politikai napilap: 47751. 1990. márc. 1., csütörtök. Ára: 4,30 Ft Huszonötmillió „fontos” találkozó Douglas Hurd, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó külügyminisztere szerdán megbeszélést folytatott magyar politikai vezetőkkel. A brit diplomácia irányítója elsőként vendéglátójával, Horn Gyula külügyminiszterrel ült tárgyalóasztalhoz a Külügyminisztériumban. A magyar—brit együttműködés alakulását áttekintve Horn Gyula azt szorgalmazta, hogy Nagy-Britannia kormánya vállaljon aktívabb szerepet a magyar átalakulási törekvések támogatásában. A kormányzat mindenekelőtt azzal segíthetne, ha a magyar törekvésben rejlő nagy lehetőségeket ecsetelve befektetésekre, gazdasági szerepvállalásra ösztönözné a szigetországbeli bankokat, vállalatokat. Magyarország kéri azt is, hogy Nagy-Britannia a maga eszközeivel segítse elő hazánk és a Nemzetközi Valutaalap megállapodásának mielőbbi nyélbeütését. Az elmondottakra reagálva Douglas Hurd azzal az elvi megállapítással kezdte válaszát, hogy Nagy-Britannia nagy elismeréssel követi a Kelet-Európában, s ezen belül is a Magyarországon zajló reformfolyamatokat. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztési lehetőségeit áttekintve elmondta, hogy Nagy-Britannia egy 25 millió forintos know-how-alap felállítását határozta el. A külügyminiszteri tárgyalásokat követően Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök fogadta a brit diplomácia vezetőjét a Parlamentben. Az államfővel folytatott megbeszélés után Németh Miklós kormányfő fogadta Douglas Hurd-öt. A brit külügyminiszter találkozott az MDF és az SZDSZ képviselőivel is. — Mindig izgattak a nehéz, férfit próbáló feladatok. 1983-ig itt dolgoztam, először a jogelőd tsz-nél, a tiszaszigeti Búzakalászban, majd az egyesülés után a Tisza—Maros Szögnél. Nagyszénásra azért mentem el, mert lényegesen nagyobb feladatot bíztak rám. Fiatal szakembernek számítottam, és mindig érdekelt az új. Most ugyanezért jöttem viszsza! Azok az emberek, akik Vincze Lajos elnökhelyettesre és rám szavaztak, úgy látszik, bíznak bennünk, bár ma a falu közössége azt a vezetőt tudja igazán elfogadni, aki kötődik a falujához. Hozzá kell tennem, az a szándékom, hogy letelepedjek valamelyik faluban, hiszen szeretem a falusi életet, a természetet és a szabadságot. Vincze Lajos elnökhelyettes nyolc éve dolgozik a Tisza—Maros Szögben. — Szövetkezetünk 8 ezer hektáron gazdálkodik, a Tisza—Maros háromszögében helyezkedik el, határos Romániával és Jugoszláviával. Itt helyezkedik el a hármas határ és a tiszaszigeti község határában az ország legmélyebb pontja. Ez aszályos években előny, de belvízkor óriási teher. Gazdaságunkban van két kerületre osztott növénytermesztési ágazat, állattenyésztése sertés, szarvasmarha és fejőtehenészet. Ezen kívül van tojóbaromfiállomány, melyet jelenleg kft üzemeltet. A sertéskombináthoz kötődik vágóhidunk, termékeit Marx téri árudánkban értékesítjük. Lakatosüzem, gumi üzem és szállítási tevékenység tartozik még a profilhoz. — Sikerült-e egyeztetniük a feladatokat az új elnökkel, közös nevezőre hozták-e céljaikat? — Lazább munkakapcsolat közöttünk már korábban is volt. Ezt most szorossá akarjuk tenni. Egyeztettük elképzeléseinket, s ebben az a szerencsés, hogy nagyon sok találkozási pont van, amely számunkra is hasznos lehet, de reméljük, hogy a tagoknak is. — Nehéz helyzetben került Kállai Péter a szövetkezet élére. Milyen elképzelésekkel, céllal vállalta az elnöki posztot? — Az elnökválasztás óta még alig telt el három hét, de van koncepcióm hosszú távra. A földtörvény megjelenése után sokan megijedtek. Úgy vagyok ezzel, mint Mikszáth Kálmán novellahőse, a hályogkovács. Amíg nem tudta, mit csinál, műtötte a hályogot, amikor elmagyarázták neki, mi az igazán, akkor abbahagyta. Most én egy kicsit ilyen helyzetben vagyok. Bátran, merészen és keményen belevágunk. Nem lehet soha a rosszra gondolni, mert az katasztrófa. Vallom, és magamévá tettem a latin mondást: amíg élek, remélek ! Meggyőződésem, hogy a tulajdonosi érzet erősítésével és megfelelő vállalkozási formák kialakításával ezt a gazdaságot nem csak talpon lehet tartani, hanem fejleszteni is lehet. Javítani az itt dolgozó emberek életkörülményeit. — Ön szerint van jövője a termelőszövetkezeti gazdaságoknak? — Feltétlenül. A munkahelyi tanácskozásokon beszélgettünk a tagokkal, akik elmondták, nem szabad „szétcincálni” a közös gazdaságokat! Erősítjük a tulajdonosi szemléletet. Szóba került a vagyon megnevesítése is, és vagyon alapján az eredményből történő visszaosztás. A közgyűlés elfogadta, ha valaki tagnak akar belépni —, hogy érezze ennek kockázatát —, úgynevezett belépési díjat köteles fizetni. A gazdaságnak meg kell maradnia. A múlt, amit nem szabad elfelejteni, mert aki nem ismeri el a múltját, annak nincs jövője sem. Voltak elrontott dolgok, amik most sarkítva jönnek elő, de megtaláljuk a lehetőséget, hogy saját akaratából maradjon itt a tagok földje. A kölcsönök kamatterhei is a plafonon vannak, az eredményességi ráta is lecsökkent a mezőgazdaságban. Tehát az egyén már nehezen tudna megélni, akinek nincs tőkéje, nincsenek munkaeszközei. Sajnos, ebben a felállásban is lesznek szerencselovagok, illetve tőkeerős vállalkozók, akik esetleg megpróbálják felvásárolni a földet. Ügy (Folytatás a 3. oldalon.) Szerencselovagok ezután is lesznek - Amíg intézik, elmegy az üzlet - Új elnök a Tisza-Maros Szögben Nem szétcincálni a közöset A Tisza—Maros Szög Termelőszövetkezet közgyűlésén új elnököt választottak, Kállai Péter személyében. Az érdekesség csupán annyi, hogy a 42 éves, agrármérnöki és növényvédő szakmérnöki diplomával rendelkező fiatalember hétéves kitérő után érkezett „haza” Nagyszénásról, ahol egy Agrokémiai társulás vezetője volt. Túlóráznak az iskolások — Lesöpörték a földet a T. Ház asztaláról Ritkítják a jogszabálydzsungelt — Van-e vagyona az MSZP-nek Hová lett a Glatznoszty ? Szerdán az elnöklő Horváth Lajos különféle változásokról szólt, mivel az alkotmányt módosító három törvényjavaslatról csak ma, csütörtökön tudnak dönteni. A honvédelmi törvényt — a honvédelmi miniszter sürgető romániai útja miatt — szintén ma tárgyalják meg. Ezért az ülésszak napirendi pontjainak sorrendje módosult. Az oktatási törvény után a társadalombiztosítás irányításáról és szervezetéről szóló törvényjavaslatot, majd pedig a deregulációs törvény tervezetét vitatták meg. Ismertette Horváth Lajos az Alkotmánybíróság álláspontját a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok választójogának gyakorlásával kapcsolatos indítványról. Az alelnök felkérte a jogi bizottságot, alakítsa ki álláspontját, hogy e határozat milyen kötelezettséget ró a Parlamentre, s erről az ülésszak végéig feltétlenül adjon tájékoztatást. Az oktatási törvény módosításáról kedd délután félbehagyott vitával folytatta szerdai munkanapját a Parlament. A miniszter azt mondotta kedd délután a módosítás céljáról, hogy az csak a szeptemberi tanév új szellemben való kezdéséhez feltétlenül szükséges változásokat tartalmazza. Mivel általános elvárás, hogy az állami oktatás politikailag pártsemleges legyen, ezért a régi oktatási törvényből ki kell iktatni mindazon részeket, amelyek a szocialista, illetőleg egyoldalú pártpolitikai és ideológiai nevelési tennivalókra vonatkoznak. Továbbá: elhatározott szándék az állam iskolaalapítási monopóliumának feladása. Ez úgy értendő, hogy a közérdeklődés fókuszába kerültek nem csak az egyházi iskolák, hanem a magániskolák és a magánegyetemek is, mivel sorsuk eddig nem rendeződött egyértelműen. Jóllehet, 1964-ben csatlakoztunk egy ENSZ-egyezményhez, amely kimondja: Magyarországon a szülők és gyámok jogosultak nem állami oktatási intézményben taníttatni gyermekeiket, amennyiben azok szakmailag nem kifogásolhatók. A törvénymódosítás lép egyet az alternatív közoktatás irányába, mivel kimondja: középiskolában folyhat 8 osztályos oktatás. A miniszter határozottan visszautasította ugyanakkor azon vádakat, melyek a sajtóban napvilágot kaptak, miszerint a minisztérium a 8 osztályos, az úgynevezett elit gimnáziumot kívánná előnyben részesíteni. A vitázók egyik része igényelte, másik része későbbre halasztandónak ítélte az oktatás részleges korszerűsítését, amikor erről átfogóan lehet tárgyalni. Kókai Rudolf (Szolnok) nem bírálta a minisztert, hanem elismerését fejezte ki azért, hogy viszonylag rövid idő alatt javaslatokat dolgozott ki. Ugyanakkor, egy régebb óta tudott tényre hívta fel a figyelmet: az iskolákban hetente 30-35 kötelező óra van; a fejlődésben levő gyerekek napi 9-10 órát dolgoznak. Javaslata: maximum 25 kötelező óra legyen. Az általános iskolától legyen elvárható, hogy a gyereket írni, számolni és gondolatokat közölni megtanítsa. Kiscelli László (Győr) egyetért azzal, hogy ne legyen állami monopólium az oktatás, de az állam ne vonuljon ki erről a területről. Vona Ferenc (Bp.) nem a halogatást ajánlotta, hanem a gyors cselekvést. Ezt azzal támasztotta alá, hogy az évtizedes értelmiségellenes politika lerombolta a pedagógusok presztízsét, és mélyre sülylesztette igényszintjét. Kevés a jó pedagógus! Ráadásul az egyházi és a magániskolák — valószínűleg! — elszívják majd a jó szakembereket. Ez pedig azt eredményezi, hogy szakadék keletkezik az elit oktatás és az általános, mindenki számára hozzáférhető képzés között. Varga Lajos elmondotta: a miniszter legutóbbi rendeletei ellenérzést keltettek a pedagógusokban. Viharokat kavart az egyházi iskolák működésének újbóli engedélyezése. Sokan úgy vélik, ezekben az intézményekben a kiválasztottak fognak tanulni. Újabban a magániskolák létesítésének ügye keltett zavart. Aggódnak, hogy kizárólag a szülők anyagi helyzete fogja meghatározni, kik tanulhatnak ezekben az iskolákban. Dauda Sándor (Bp.) is azt mondta: tekintsék első olvasatnak, vagy utasítsák el az előttük fekvő tervezetet. Tamás Gáspár Miklós (Bp.) a hazai pedagógusok egy részének véleményét közvetítette, miszerint az új oktatási törvény megalkotása már az új Országgyűlés feladata lesz, így célszerű, ha a módosítások is csak annak részeként jelennének meg. Bodonyi Csaba (Borsod) a miskolci magán-bölcsészegyetem kálváriáját dramatizálta, majd hozzátette: ha a hallgatók egyházi közösséget alkotnának, bizonyára joguk lenne ilyen iskolát működtetni. A Művelődési Minisztérium fenntartja-e az ügyészségnél tett feljelentését? Megkérdezte a minisztertől • támogatja-e a miskolciak kezdeményezését? A magánegyetem hallgatói a tüntetésen azt hirdetik, hogy tanulni akarnak, és azt kérdezik, hová lett a Glatznoszty? Szilágyi Tibor (Nógrád) örömmel üdvözölte a módosítási törekvést Az elérendő célok között említette a gyermekek napi legalább egyszeri térítésmentes étkeztetését, valamint ingyenes tanszerellátásukat. Glatz Ferenc művelődési miniszter vitazárójában hangoztatta: a hozzászólások sorozata megerősítette abban, hogy a társadalom várja az egész oktatási rendszer radikális átalakítását. Az oktatás egész irányításának átgondolását, a tanácsok és az iskolák viszonyának újragondolását, a felvételi rendszer egységesítését és egyszerűsítését, a különböző iskolarendszerek egymás mellett létezését már tartalmazza egy koncepció. Ezt a koncepciót tavaly novemberben a kulturális bizottság már megismerhette, de új oktatási törvényként nem került a Parlament elé. Joggal ostorozzák az elmúlt 40 év politikai rendszerének megfelelően kialakult oktatási rendszert — mondotta a miniszter, mivel e rendszerből fakad az is: a társadalom hozzászokott ahhoz, hogy a törvények elrendelik, kimondják, mit tegyenek az állampolgárok. Az oktatási törvény módosítása viszont elsősor (Folytatás a 3. oldalon.) Nehezen dönt már a végnapjait élő Parlament. Az olykor föllángoló viták átitatódnak pártérdekekkel. Ez történt az MSZP vagyonelszámoltatása körüli szópárbajban. Az SZDSZ nem titkolja: azt szeretné, ha az MSZP-nek nem jelentene előnyt az, hogy az MSZMP jogutódjaként bizonyos anyagi forrásokkal rendelkezik. Neuralgikus pontja immár az Országgyűlésnek a földkérdés is. Mivel ez is része a pártküzdelmeknek, ezért a képviselők nem óhajtottak foglalkozni a legújabb módosítással, mely befagyasztotta volna a földforgalmat. Sürgették továbbá az állami vagyonügynökség mielőbbi munkálkodását, mivel egyes gazdasági vezetők hatalmuk átmentésével foglalkoznak. Az MDF a kisebbségért — Sajtóértekezlet Szegeden Garancia: a remény? Meddig juthattunk volna az elmúlt 140 év alatt, ha komolyan vesszük az 1649. július 28-i nemzetiségi törvényt? Feltehetően nem itt tartanánk, aholmost, és a késést nem kellene oly nagy sietséggel sem behoznunk. A huszonnegyedik órában vagyunk? A Magyar Demokrata Fórum OrszágosElnökségének tegnapi, szegedi sajtóértekezletén a fenti kérdésekről esett szó. FürLajos, országos elnökségi tag többek között arról beszélt: sok támpontot adhatott volna az egyes kormányoknak az 1849-es nemzetiségi törvény. Az Európa-ház csak akkor épülhet fel, ha a kisebbségi kérdést sikerül megnyugtatóan rendezni. Nem csupán egy-egy ország belügyéről van szó, Európa békéje foroghat kockán. Az MDF ezen meggyőződése alapján dolgozta ki a kisebbségvédelmi alapelveket. Törvényjavaslat-tervezetnek is beillenék az MDF programja. Az evidenciának tűnő követelések ismertetésétől azért nem tekintünk el, mert a körülmények rákényszerítenek a szembesítésre. Felszámoltuk-e az előítéleteinket a kisebbséggel szemben? Találkozunk-e még mindig a mesterséges asszimiláció vadhajtásaival ? Szabad tér nyílik-e a kettős kötődés megvallásának, gyakorlásának? Ne leltárszerű felsorolásnak vegyék Für Lajos szavait! Biztosítani kell az autonómiák rendszerét. Ugyanez mondható el a kollektív jogokról, a parlamenti képviseletről. Zöld utat kell engedni az anyanyelvi oktatásnak, a szabad szervezkedésnek. Európa békéjének egyik feltétele, ha szabad áramlás jön létre a kisebbségek és az anyanemzetek között! A sajtóértekezlet további részében az érdeklődők kérdéseit várta Für Lajoson kívül Kozma Huba, az MDF- elnökség tagja, Kiss Gy. Csaba szóvivő, Varga Zoltán választmányi tag, Továbbá Éger György, az MDF nemzetiségi, kisebbségi ügyekkel foglalkozó titkára. Többek között megtudhattuk: a Magyar Demokrata Fórum szorgalmazza egy kisebbségvédelmi minisztérium, egy főhatóság felállt(Folytatás a 3. oldalon.)