Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
47177. 1990. ápr. 2., hétfő Ára: 4,30 Ft Csongrád megyei hírlap Népképviselet, vagy valami más Még mindig vas- és acélmarokban az egyházi iskolák Bizonyos politikai erők — nyilván nem ok nélkül — nem mulasztják el léptennyomon hangsúlyozni, hogy hagyjuk már a múltat, foglalkozzunk a jövővel. Jó duma — jegyzem meg illő utcanyelven. Ugyanis nincs ma Magyarországon egyetlen olyan felelős politikai tényező sem, mely ne mindenekelőtt a tennivalókban lenne érdekelt. Csakhogy az össznépi amnéziát hirdetők amellett, hogy bűnbeesettségében hagynák „békén” a múltat, még a politikai fejtágítók leckéit is feledek. A dialektikus logikára gondolok, melynek néhány kulcsszava: a mozgás, a fejlődés, a megismerés, a történetiség, s nem utolsósorban az igazság megismerésének törvényszerűségei. A múltat tényleg be kell vallani ahhoz, hogy az igazság pillanatában megmerítkezve másképp, emberhez szabottabban folytassuk közös életünket. D E néhány bevezető gondolat után vágjunk a dolgok közepébe, visszaugorva az ötvenes évek sűrűjébe. A fordulat éve után tényleg felfordult világban megkezdődött és villámgyorsan bevégeztetett az egyházi iskolák államosítása. A derék Mindszenthy bíborost, majd Grősz Józsefet és „társait” bebörtönözték. A papokat és apácákat teherautókra rakták, s vitték... A diákok, szülők többnyire maradtak — félelemben, megalázottságban. Erre mondják ma az egy rugóra járó agynak azt, hogy az államosítások jogszerűek voltak. Csak a jobbak teszik hozzá közülük félszegen, hogy e mellett igazságtalanok is. Csakhogy, miképpen lehet jogszerű az, ami igazságtalan? Ököl jogszerű, az igen! A megalvadt évtizedek után azonban ismét frissül a magyar vér, tán most már igazságot lehet szolgáltatni az egyházaknak, s a hívő embereknek is. A szerzetesrendek — bár még mostoha körülmények között — súlyosan csonkult állapotuk ellenére is sorra kezdik meg működésüket. Ennél is nagyobb betonfalat kell áttörni ahhoz, hogy a hajdani jól működő egyházi iskolák. (Folytatás a 2. oldalon.) A Malév számtja a zsidókat Németh Miklós magyar miniszterelnök biztosította a világ zsidóságát arról, hogy a Malév légitársaság ügyének rendezésével elhárult annak akadálya, hogy Magyarország részt vegyen a Szovjetunióból kivándorló zsidók szállításában. A kormányfő a Zsidó Világkongresszus elnökéhez, Edgar Bronfmanhoz eljuttatott levelében hangsúlyozta, hogy az egyik ilyen akadályt képezte a Malév vezérigazgatója, Jahoda Lajos, akit le is váltottak, mert leállíttatta a Budapestről Tel Avivba induló Charter-járatokat és a zsidó kivándorlóknak megtiltotta a menetrend szerinti járatok igénybevételét. „Megértem azokat az aggodalmakat, amelyeket a Malév döntése önöknél keltett. Szeretném önt biztosítani arról, hogy ez a döntés ellentétes kormányom szándékaival és politikájával. Ezt támasztja alá, hogy a közlekedési miniszter felmentette a Malév vezérigazgatóját, és elhárította azokat az akadályokat, amelyek a magyar légitársaságot a Szovjetunióból kivándorló zsidók szállításában gátolták” — hangsúlyozta a magyar kormányfő. Történelmi pillanatok a szegedi torony alatt A szegedi annalesbe feltehetően arany betűkkel íródnak majd — legalábbis jelképesen — a szombati városházi történések. Ezen a napon ugyanis a torony alatt átvették megbízólevelüket a több évtized utáni első szabad választásokon győztes országgyűlési képviselők. Már az első választási fordulóban elnyerte a polgárok bizalmát az MDF színeiben induló Raffay Ernő, és a Magyar Demokrata Fórum támogatását élvező, független képviselő, Király Zoltán. A sokat látott és hallott közgyűlési teremben ezúttal egy történelmi forduló szegedi fejleményeit deklarálták. Tóth László tanácstitkár Szeged, és vonzáskörzetének kirepítő szerepéről beszélt, arról, hogy a képviselők ne feledkezzenek meg a szűkebb hazájukról az ország házában sem. Ők már a nép akaratából lettek képviselők. Pordány László, az MDF szegedi elnöke az országos vezetőség nevében gratulált az 1-es és a 2-es Csongrád megyei választókerület képviselőinek, majd Könczöl László és Karancsi Sándor a választási elnökség nevében átadta a megbízóleveleket. A tapsvihart követően Raffay Ernő képviselő kért szót, ő egy éven belül immáron másodszor áll ezen a helyen. A legnagyobb tisztelettel mondott köszönetet az 1-es választókerület polgárainak. Ígéretet tett arra: mindent megtesz azért, hogy az előlegezett bizalmat megszolgálja. Másfél évtizede, amikor elkezdett politizálni, hármas célt tűzött maga elé: 1. A kommunizmus megsemmisítése (de nem a kommunistáké). Ennek érdekében már sok minden történt Magyarországon, azonban van még tennivaló. 2. Az erdélyi kérdés olyatén rendezése, ami a magyarok és románok megelégedésére szolgál. 3.: a Kárpátmedencében élő minden magyar ember szellemi, lelki boldogulása. (Viharos taps.) Király Zoltán történelmi szerepére már Raffay Ernő is rámutatott. A képviselő szavait óriási taps előzte meg. Király Zoltán elmondta: 1985-ben, a még nem szabad választásokon rá a polgárok mégis csak szabad akaratukból voksoltak. Lehet, hogy nem rá szavaztak akkor, hanem más ellen. De ez a bizalom erkölcsi tőkét adott ahhoz, hogy szembeszálljon a Parlament akkori gépezetével. A meghatottság pillanatai következtek, amit imigyen oldott fel Király Zoltán: — • Hölgyeim és uraim, itt az ideje, fogjunk hozzá dolgozni. B. E. Raffay Ernő és Király Zoltán egymásnak is gratulált — Pintér úr, a napokban látogatást tett az ön nagyüzemében Fülöp herceg, a belga király fia. Mi volt találkozójuk célja? — Egyenesen Amerikából érkezett hozzám a trónörökös ... Magyarországot azért kereste föl, hogy megbizonyosodjék róla: valóban létezik-e ilyen üzem ebben az országban? — Mi volt a látogató benyomása? — Fülöp herceg szinte nem hitt a szemének az üzemben tapasztalt technológiai és strukturális fejlettség láttán. De aztán meggyőzte a kézzelfogható valóság. — Üzletről tárgyaltak-e? — Látogatása mintegy felhívás volt a tanéra, kezdő lépés a kapcsolatok kialakítására. Júniusban maga a belga király érkezik hozzám — konkrét üzleti együttműködésről vele tárgyalok majd. A királyi látogatás lehetősége persze sohasem merülhetett volna föl, Fülöp herceg az üzemről, s a megújulni kész Magyarországról alkotott kedvező véleménye nélkül. — Elhangzott a kifejezés: megújulni kész Magyarország. Ön szerint mik lennének a legfontosabb lépések kormányzati szinten, melyek minél jobban fölgyorsítanák e folyamatot? — Legfontosabb a koalíció, egy erős párt létrehoz.(Folytatás a 3. oldalon.) Füherceg nem hitt a szentének Beszélgetés Pintér Józseffel Szegeden járt a hét végén Pintér József, a világhírű keceli Pintér Művek alapító tulajdonosa. A Sport és Video Manager Kft. által a Sportcsarnokban megrendezett menedzserkupára érkezett a városba, s miközben futballcsapata a győzelemért harcolt, ő maga vállalkozókkal, üzletemberekkel, s az APEH országos elnökével tárgyalta a Délvilág számára is szakított pár percnyi időt. Munkásnak marzsa apossuk a sarat a Délép egyik építkezésén, Újszegeden. Körülöttem csupa elégedetlen ember. Mindennek az előzménye, hogy úgy két hete körülbelül jelzések érkeztek a szerkesztőségbe, alkalmazottak képében, akik elmondták: veszteséges a vállalat, s a vezetők — az első számúakat leszámítva — mégis hatalmas prémiumokat vettek föl. Miután a nyomok az építőipari cég főhadiszállása felé vezettek, arra vettem az irányt én is. Megtudtam: három év alatt — tipikusan dekonjunkturális piaci környezetben, nem kevésbé gazdálkodásellenes szabályozók mellett — a Délépnél dolgozó szakgárda 300 millió forintról 16-ra csökkentette a veszteséget. Ez, akárhogy is számoljuk, 284 millió forintos eredmény. Ha a dolgozók felét még elbocsátották volna, a mínusz pluszba mehetett volna át, s ma glória övezné a vezetők fejét. Glória helyett azonban szidást kapnak, azoktól a munkásoktól, akiknek egyelőre megélhetést nyújt a régebbi munkái alapján magáról kifejezetten rossz image-t kialakított vállalat Ahogy hallgattam az embereket, azt kellett észrevennem, a rendszer ugyan időközben megváltozott, de a szemlélet még nemigen. Szerintük az értéktermelő tevékenység az, amit a két kezével végez valaki, aki azonban „vezető”, az nem dolgozik. Csak ül az íróasztalánál.. . Szokás ma a Nyugattal példálózni, nem szívesen teszem, de most magam is önnön hoznék egy példát. Próbálom elképzelni, amint laccocát, a híres amerikai válságmenedzsert a sarokba szorítják a munkások, miért merészel prémiumot fölvenni, luxuskörülmények között élni, amikor nekik csak a morzsák jutnak: szerény lakás, átlagos kategóriájú autó, még szerényebb életvitellel párosítva. Elterjedt az egész világon a sztori, hogy amikor Saccoca átvette a csőd szélén álló Chryslert, magának jelképesen 1 dollár havi illetményt szavaztatott meg az igazgatótanáccsal, ám amikor fölhozta a céget, már sokkal kevésbé sajnálta magától a pénzt. Sajnos, Makó Jeruzsálemtől, a Délép a Chryslertől igencsak messze van. Sok víznek kell lefolynia a Tiszán, míg a vezetőnek, a tudásnak újra becsülete lesz, amíg a társadalmi különbséget mindenki természetesnek nem veszi, s amíg nem tudunk olyan alapvető dolognak örülni, hogy dolgozhatunk, s nem munkanélküli-segélyért kell sorban állni a hivatalban. Gorbacsov felhívása Logikátlan litvánok? A litván néphez intézett szombati felhívásában drámainak nevezte Mihail Gorbacsov a köztársaságban kialakult helyzetet, s közös fellépést sürgetett a súlyos következmények elkerülése érdekében. A szovjet elnök rámutatott: a Litván Legfelsőbb Tanács március 11-i határozata kritikus helyzetet teremtett. A litván vezetésnek a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok azonnali megszakítására irányuló kísérletei, az egyoldalú és ultimatív lépések taktikája veszélyezteti a köztársaságban élők — litvánok és nem litvánok — normális életét, és aggodalmat váltanak ki az országban. Mindez szembeállítja Litvániát a többi szovjet köztársasággal és aláássa a történelmileg kialakult együttműködés alapjait. Gorbacsov minden logikát nélkülözőnek nevezte a litván lépéseket, mivel azokat akkor foganatosították, amikor valóban demokratikus alapon kezdődött meg a szövetség átalakítása. Gorbacsov megismételte, hogy a szovjet vezetés az összes nép szabad fejlődésének híve, tiszteletben tartja önrendelkezésre és szuverenitásra vonatkozó jogukat, s ez alól a litván nép sem kivétel. Az elnök hangsúlyozta, hogy drámai helyzet alakult ki a köztársaságban, s ha nem veszik figyelembe a józan ész szavát, az események súlyos következményekkel járhatnak mindenki számára. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy ennek elkerülése érdekében egységesen kell fellépni, s kifejezte reményét, hogy felhívása a köztársaság lakosságának támogatására talál. Még nem vándorol a márka A Német Szövetségi Bank központi banktanácsa Theo Waigel pénzügyminiszter jelenlétében hozott határozatában azt ajánlotta a bonni kabinetnek, hogy a tervezett német—német pénzügyi unió bevezetésekor általánosan 12:1 arányban váltsák át az NDK-márkát nyugati márkára. Dieter Vogel kabinetszóvivő azt mondta: még nincs döntés az NDK-márka átváltási arányáról, erről szerződésben csak a megalakítandó új NDK-kormánnyal közösen lehet intézkedni.