Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-02 / 101. szám
--üst... :■ * - ' 471101. 1990. máj. 2., szerda Ára: 4,30 Ft Csongrád megyei hírlap Ha alakul az új Parlament Kezdődik Magyarország polgári demokráciája, összeül új Parlamentünk. A pártok már egymás közt eldöntötték, hogy a T. Házban ki, hol foglal majd helyet. Hogy az emelvénytől jobbra ülnek a kormánykoalíciót alkotó pártok honatyái, majd őket az SZDSZ, a Fidesz, az MSZP, végül pedig a „balszélen” a független képviselők követik. Arról is döntöttek, hogy az ideiglenes köztársasági elnököt a koalíció adja, de a megbízott elnök a Parlament élén bizonyára a második legerősebb párt, az SZDSZ egyik képviselője lesz. A pártok erősorrendje határozza meg a bizottsági tagság arányát is. Az alakuló ülést Szűrös Mátyás, a köztársaság ideiglenes elnöke nyitja meg, majd több köszöntő, üdvözlő beszéd is elhangzik. Az első nap az ünnepélyes megalakulás, az önmeghatározás jegyében telik el. A mandátumvizsgálatot az eskütétel követi, megválasztják az Országgyűlés tisztségviselőit. Az alakuló ülésszak a szakértők szerint legalább kétnapos lesz, és a második nap ad megbízást a köztársasági elnök a kormányalakításra a legerősebb párt, az MDF vezetőinek. Ezt azonban megelőzi a Németh - kormány lemondása, noha, a kabinet, mint ügyvezető kormány, hivatalban marad. Az új kormány megalakulására azonban az alakuló ülésen még nem kerül sor. Halaszthatatlanul dönteni kell viszont a képviselői tiszteletdíjakról, a költségtérítés átmeneti szabályairól. Meg kell választani a tíz állandó és az öt ideiglenes bizottság tagjait is. Az alakuló ülés kezdetén beszámol a Parlamentnek a választásokról az Országos Választási Bizottság elnöke, valamint a Belügyminisztérium megbízott vezetője, aki a választásokkal összefüggő állami feladatok,, teljesítéséről ad számot. A Fidesz javaslatára törvénybe iktatják az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, ez lesz az első törvény, amit az új Parlament elfogad. November elsején Kádár válaszlevelet küldött Andropovnak. Mint írta, Szűrös említett tájékoztatójának szövegét ugyan nem ismeri, de megdöbbentette a rossz hír. Megígérte Andropovnak, előveszi Szűröst, aki az új, magas megbízatástól úgy látszik, kezd megszédülni. Befejezésül megköszönte Andropov levelét, és biztosította, hogy végére jár a dolognak, s helyére teszi az ügyet. — Mit mondott a tájékoztatón, ami csípte Andropov szemét? — kérdeztem parlamenti dolgozószobájában az egykori „vádlottat”, a jelenlegi ideiglenes köztársasági elnököt, Szűrös Mátyást. — A külpolitikai helyzetről adtam tájékoztatást a külpolitikával foglalkozó újságíróknak. Számos kérdésükre is válaszoltam. Egyebek között értékeltem Bush akkori alelnök nemrég nálunk tett látogatását. Ezt én nagyon pozitívnak tartottam, mert jelentős lépés volt az USA és magyar kapcsolatok fejlesztésében. Korábban az amerikai külügyminiszter járt nálunk, és ennek a kapcsolattartás folytatásának tartottam az alelnöki látogatást. — S ebben mi nem tetszett a szomszédos főtitkárnak? — A tájékoztatón azt is elmondtam, hogy az amerikai politika nem agresszív. Andropov viszont agresszívnek tartotta a Reagan-adminisztráció szocialistaellenes politikáját. — Ez volt a vád? — Nem. Akkoriban lőtték le a Szovjetunióban a délkoreai repülőgépet. Elmondtam ezzel kapcsolatban azt, ha a szovjetek tudták volna, hogy személyszállító gép, nem lőtték volna le, illetve személy szerint én nem lőttem volna le. — Volt még vádpont? — Volt. A tájékoztató előtt nálunk járt Gorbacsov, mint az SZKP KB akkori mezőgazdasági titkára. Elvitték Bábolnára is, megnézte a mezőgazdasági üzemet. Ismertem véleményét, s a tájékoztatón erről azt mondtam, hogy Gorbacsov azon szovjet vezetők közé tartozik, akik rokonszenveznek azzal, ami itt történik. — Ebben mi hapat talált Gorbacsov főnöke? — Azt, hogy véleménye szerint ezzel megosztottam a szovjet vezetést. Egyébként akkoriban sokat cikkeztek arról, hogy a szovjet vezetés nem egységes. — Több vád? — Még volt egy. Beszéltem a Varsói Szerződés dolgairól, egyebek között a szovjet csapatok ügyéről. Akkoriban kezdték feszegetni a nemzeti, nemzetközi érdekeket. A közös érdek a nemzeti érdekek szintézise. Nem lehet előtérbe helyezni a nemzetközi érdeket. Nos, Kádár abban az időben olyan helyzetben volt, hogy felvethette volna a nálunk állomásozó szovjet csapatok kivonását. De ő ezt visszautasította. — Mindez hogyan jutott Andropov fülébe? — A tájékoztató után a MUOSZ-ból valaki átszaladt a szovjet nagykövetségre. — Ki volt az? — Nagyon könnyen ki lehetett volna következtetni, hogy ki volt az, de nem tettem. Engem a besúgók nem érdekelnek. — Kádár behívatta. Mit mondott? — Keményen megmosta a fejem. Kádár rögtön válaszolt Andropovnak, s csak ezután beszélt velem. Én egyik levelet sem ismertem, tartalmát csak e könyvből tudom. Ezért azt mondtam Kádárnak: ön gondolja, hogy a nagybeteg Andropov képes lenne ilyen kérdésekkel foglalkozni? Valakik megírták, aztán aláíratták vele. — Mit szólt ehhez Kádár? — Dühbe gurult, kiabált, odament a páncélszekrényhez, kivette Andropov levelét, lobogtatta, megmutatta az aláírást, és kikérte, hogy meghazudtolom. Pedig nem erről volt szó. Erre azt kérdeztem tőle, hogy miért hisz jobban egy idegen nagyhatalomnak, mint a saját munkatársának, hiszen válaszlevele előtt engem meg sem kérdezett. — Mit válaszolt erre? — Erre nem válaszolt. Ezután szóba került a szovjet csapatok kivonása. Olyan tekintélye volt, hogy ő ezt felvethette volna. De ezt nem vállalta föl. Mondta, hogy ez nem az én dolgom, s ne okítsam őt. Ezt többször is a fejemhez vágta. — Elhangzottak a vádpontok. Mi lett a szankció? — Következett a politikai bizottság ülése, amelyen tanácskozási joggal mindig részt vettem. Kádár ott fölhozta az ügyet, megszégyenített. A polbsz-tagok nem álltak ki mellettem. Végighallgattuk Kádárt, aztán félre nem tettek, de éreztem, hogy hanyagolnak, nélkülöznek. Szóval, éreztették velem: problémát okoztam a szovjet—magyar kapcsolatokban. — Nyilván bántotta, hogy mellőzték? — Bántott, de nézze, a helyemen maradhattam ezután, pedig akkoriban más szocialista országban biztosan megszabadultak volna tőlem. — Mi a véleménye az El nem égetett dokumentumokról? — Először is: a címe nem tetszik. Biztos, hogy sok dokumentummal manipuláltak, de jó részük megvan. A másik: ki adta ki a dokumentumokat, és miért most? Beszélik, hogy Grósz juttatta el a kiadónak. Szóval, én ebből is arra következtetek, hogy még mindig politikai zűrzavar van. De félre ne értsen. A nyíltság híve vagyok. Meg kell találni annak módját, hogy a közvélemény elé jussanak az ügyek. — Elnézését kérem, magánügyét feszegetném végül, de megkérdezem, mert beszélik, hogy Andropov lánya az ön felesége? — Ez nem igaz. Ha így lenne, már csak a lánya miatt sem írta volna meg a levelet. TÁRNAI LÁSZLÓ A magyar külügyi titkár csípte Andropov szemét — Vádak a hű valóságról — A szankció: mellőzés — Ki a felesége? Kádár nem hagyta Szűrösnek, hogy okítsa A napokban jelent meg a Szabad Tér Kiadó gondozásában az El nem égetett dokumentumok című könyvecske. Kádár Jánosnak címzett levelek, illetve az egykori pártfőtitkár által papírra vetett feljegyzések is napvilágra jutottak a kiadványban. Moszkvából 1983. október 28-i dátummal például Jurij Andropov írt levelet Kádárnak. Ennek lényege, hogy kifogása volt Szűrös Mátyásra, az MSZMP KB akkori külügyi titkárára, mert tudomására jutott, hogy október 6-án Pesten, az újságíró-szövetségben tájékoztatót tartott, amelyben egy sor kétes tétel szerepelt. Igen tapintatlan, sőt nyegle kitalálásokat és fejtegetéseket engedett meg magának a szovjet vezetésen belüli valamiféle egységhiányról. Ezek a kijelentések értetlenséget és keserűséget váltottak ki benne, s kérte Kádárt, hogy vegye elő és számoltassa el Szűröst. Szívatják egymást — Mindig a tanárnak van igaza? — Kanállal eszik a munkásmozgalmat Rebellis diákfórum Szegeden Rendszerváltást az oktatásban is! — harsogja a falfelirat. Mellette a Pofon című szegedi diákújság rendkívüli kiadásából idézet: aki nem tudja a fejét megtisztítani, aki nem tud az eljött kor igényeihez alkalmazkodni, inkább menjen tehenet fejni, és ne a gyereket butítsa tovább! Mindez a szegedi Deák gimnázium ösözes termeiben, elő- és színházterében, vagy 600 gyerek jelenlétében, a jó fejnek titulált M. M. főosztályvezető és némi szakértők körében. Egyszóval országos diákfórum ’90. Természetesen zene, nevetés és bozontos hajak. Félrehúzódva ülünk egy sarokban Börcsök Erika szegedi, Sagát Ágnes komáromi, Sárkány Róbert tatai és Szívós Tibor szentesi gimnazistákkal, beszélgetünk. Még értjük egymást. — Miként vélekedtek a diákfórumról? — Sok jó szándékú, segíteni akaró ember egy kupacban, de sajna nem értik meg egymást, nem is igen figyelnek egymásra. Így azután elmaradnak a nagy döntések, a diákság igazán lényeges problémáit illetően. Na, persze, akkora a gubanc, hogy erre a két nap nevetségesen kevés. Sokféle gyerek van itt most együtt, nem is igazán értjük egymás szándékait, csak belecsapunk a vízbe, hullámokat ver a kezünk, de messzeható következmények nélkül. Elhangzott itt olyan vélemény is, hogy 68-ban, a vasfüggöny föltartóztatta nyugati diáklázadás most ismét közelít felénk, és ezúttal nem állítja meg semmi! — Most fortyogó fazék alatt ég a tűz, nem tudjuk, mikor veti le a fedőt. Bármit akar a diákság, falakba ütközünk! Riasztóan kevés a jó tanár, akik vannak, azokat is elüldözik a többiek, mert nem illeszkednek a sorba. Ráadásul ellentétek szabdalják az iskolát, melyek élesen megosztják a gyerekeket, sőt a tanárit is! Diák feszül diáknak, mert küzdenek a felvételi helyekért, s így egymásnak ellenségei, nem társai. Itt már olyan a hangulat, mint az életben lehet, bizalmatlanok a fölsőbb évesek egymással, tartanak egymástól, tehát, ha tehetik, könyörtelenül át(Folytatás a 2. oldalon.) Babits első, Kosztolányi második ?ftt . Kodály aranyat adna a csongrádiaknak , Balázs Árpád zeneszerzőnek igaza van. Azt mondta tudniillik, amikor tavaly Csongrádon járt, hogy széles-e hazában alig találni ilyen kitűnő akusztikájú helyiséget. És azoknak is igazuk van, akik azt vallják: nem szabad elkótyavetyélni az egykori pártszékház kiváló adottságú dísztermét. Mindez éppen ebben a nagyteremben jut eszembe az elmúlt hét végén, amikor tucatnyi leánykar mutatkozik be műsorával. Az már az elején kiderül, hogy a zsűri egyáltalán nem szőrös szívű. A Liszt-díjas karnagy, M. Katanics Mária például így buzdítja a közönséget: . — Ne spóroljunk a tapssal, mindenkinek jólesik. De szemmel láthatóan tetszik ez a kulturális szemle Nagy Jánosnak, a szentesi Lajtha László zeneiskola igazgatójának is. Karnagy lévén, maga is egyre csak bólogat a Bárdos-mű hallatán. Kint az előcsarnokban már a tokajiak készülődnek a fellépésre A másodikos (Folytatás a 3. oldalon.)