Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-01 / 127. szám
Csongrád megyei hírlap 47 127. 1990. jún. L, péntek Ára: 4,30 Ft ' ■ . ------------------- - -------. / —■■ ,"u '■ 1 . 0. " Megszületett a Ház heti munkarendje • Sikerült a kompromisszum Eltékozolt közös vagyon Kipréselték a földtörvényt Már az előző héten fölvetődött annak szükségessége, hogy a Parlament munka-, azaz ülésrendjét szabályozzák, a zaklatott munkastílust szüntessék be. Nos, csütörtökön azzal a bejelentéssel folytatódott az ülésszak, miképp foglalt állást e kérdésben a Házbizottság. Ennek értelmében az Országgyűlés hétfőn és kedden tartja már a jövő héttől kezdődően plenáris üléseit. Ezek fél 11-kor kezdődnek, és általában 18 órakor befejeződnek. Továbbá: a képviselők mindig keddenként a délutáni órákban az interpellációkkal és a kérdésekkel foglalkoznak majd. Az Országgyűlés bizottságai csak szerdán és csütörtökön üléseznek, s ami változás, a plenáris tanácskozások napján nem tarthatnak ülést, a plénum munkarendjéhez hasonlóan fél likor kezdik munkájukat, mivel előtte a parlamenti pártfrakciók tartanak ülést. A pénteki napon a képviselők Parlamenten kívüli feladataikat teljesíthetik. A sürgősséggel benyújtott indítványokat mindig a következő, tehát a javaslat bizottsági mérlegelését követő plenáris ülésen tárgyalják a jövőben. Ezután az Országgyűlés a földtörvény módosításának előző napon félbeszakadt vitájával folytatta munkáját Szabad György elnökletével. Vagyis: a képviselők vitatták a szövetkezeti tulajdonban lévő termőföld tulajdon-átruházásának átmeneti tilalmáról szóló, illetve a volt egyházi ingatlanok elidegenítési tilalmával foglalkozó törvényjavaslatokat. Tegnap délelőtt a földtörvény módosításával foglalkozó általános vitával telt el. Az álláspontok sokáig nem közeledtek egymáshoz, sőt a kormányzó pártok sem mindig tudták véleményüket közös nevezőre hozni. Pető Iván (SZDSZ) ezt a helyzetet fölismerve nem véletlenül mondotta: nem az ellenzékben lévő képviselőkön múlott az, hogy a vita olyannyira elhúzódott. Jóllehet Ungár Klára (Fidesz) megismételte utólag pártfrakciója álláspontját, mely ■i (Folytatás a 3. oldalon.) Halál a sugárúton Tudósításunk a 4. oldalon. (Fotó: Pintér József) Gorbacsov Bushnál Mihail Gorbacsov szerdán, közép-európai idő szerint csütörtök hajnalban megérkezett a washingtoni csúcstalálkozóra. A szovjet elnök és házigazdái aznapi nyilatkozatai arra utaltak, hogy nehéz, kemény tárgyalások várhatók a német kérdésről, s a fegyverzetkorlátozásról csakúgy, mint a balti államok önállóságáról. Délelőtt, közép-európai idő szerint délután volt a hivatalos fogadtatási ünnepség a Fehér Háznál, majd Bush és Gorbacsov délelőtt és délután másfél-másfél órát tárgyalt. Valamennyi forduló a két elnök négyszemközti megbeszélésével kezdődött, csak a tolmácsok jelenlétében, majd tanácsadóik bevonásával folytatták a tárgyalást. Este Bush elnök díszvacsorát adott vendége tiszteletére. A Fehér Ház közlése szerint a két elnök ma, pénteken a fegyverzetkorlátozás, a regionális válságok kérdéseivel foglalkozik, míg a német kérdés, a kétoldalú kapcsolatok problémái a szombati, kötetlen beszélgetésekre maradnak, a Camp David-i elnöki üdülőben. u Magánmegrendelőink es közületi partnereink éjjel-nappal a nap min-1 J I den órájában feladhatják hirdetesmegrendelésüket J ■ . telefonszam .üzenetrögzítőjén, es ugyanitt terefa- J I a 62/23-708-as xon- A* toy feladott hirdetésük 24.órán belül J megjelenik. : J ■ Ugyanezen a számon fogadják állandóan új élőfize- Varja hívását itotrkjelentkezései.’ Próbálja lo új volgáltatásunkat. a Délvilág Rt. ! Fülelnek Nagymágocson Lajos gróf Brazíliából üzent Határozatképtelenség miatt hónapok óta nem lehet tanácsülést tartani Nagymágocson. A távolmaradó és felelőtlen tanácstagok ellenpéldáját mutatták a nagyközség lakosai, amikor a hét elején tartott falugyűlés alkalmával teljesen megtöltötték a helyi kultúrház széksorait. Az esemény levezetésére és a vitaindító elmondására Nagy Józsefné tanácselnök vállalkozott. Megjegyezte, hogy ilyen minőségében valószínűleg az utolsó falugyűlés lesz számára a mostani. Az igazságot fejezte ki, amikor arra utalt, hogy az utóbbi tíz esztendőben nagyot fejlődött Nagymágoccsal együtt — lásd gázprogram, útépítési akció stb. — a társközség, Árpádhalom is, amely leg- .később 1991 januárjától válik önállóvá. Elmondta az elnök asszony, hogy ő mindig kikérte mások véleményét — szóban, írásban — a községpolitika kérdéseiben. — ... Csak az valósult meg, amit ő akart, és amit ő elképzelt! Más nem jutott szóhoz — hangzott a nagyközségi főorvosnő kontravéleménye, Nagy Józsefnének címezve. (Folytatás a 3. oldalon.) Vass Istvánnéval lecövekelünk egyik vesszőpari spámnál, a tanyai könyvtáraknál. Régen elmúltak már azok az idők, amikor esténként elindult a művelődési autó, hordozható könyvespolcaival, embernyúzó aggregátorával, mozigépével. Néveri Béla volt a sofőr és a gépész, Tóth János a könyvtáros, és mivel maradt még egy hely, legtöbbször előadót is vittek magukkal. A megszállott emberekben akkor még erősen élt az a szándék, hogy a tanyai életen változtatni elsősorban úgy lehet, hogy a szellem világosságát visszük el hozzájuk. Be kell látnunk, azóta inkább a kinyitott ablakokat csukogattuk be. A hatalmas határral rendelkező Vásárhelyen hoszszas latolgatások után is mindössze kilenc olyan tanyai körzetet számláltunk össze, amelyben van letéti könyvtár, de harmada ennek is intézeti: a kakasszéki, a kútvölgyi és a kishomoki. Utolsóként jön szóba a mátyáshalmi iskola kicsike könyvtára, ennek látására szaladtam ki, ötszáztizenhat kötet van odakint, és nyolcvanhét olvasót tartanak nyilván. * Beszédes kép fogad. A század első negyedében itt is állítottak hősi emlékművet az első világháború hőseinek, külön föltüntetve, kik haltak meg a szerb, az olasz és a román harctéren, és kiket vitt el a háborúban szerzett betegség. Előtte, mellette azonban szemétkupac van. Az épület téglafala árulkodik, nem is olyanrégen borostyán futotta be. A kérdés azonnal adott: miért mezteleníthették le a házat? Az alsó tagozatosok tanítónője — a szünetet kihasználva — a kertben kapál, tőle kérdezem tehát. Igen hamar olyan hangulatba kerülök azonban, ami miatt nem írom le se az ő nevét, se a fölső tagozatos kollégájáét. Aki ismeri őket, úgy is tudja, kikről beszélek. Aki viszont nem, ne kösse személyükhöz tanyai lerongyolódásunk előre megjósolt következményeit. Kimondom magyarán: elszégyelltem magamat. Ha anynyira sikerült aláásnunk az emberi tartást, hogy a tanyai körzet talán leginkább szem előtt lévő két értelmiségi tagja kénytelen döntőbizottság elé, illetve döntőbírósághoz vinni azt a majdnem majdnem filléres ügyet, hogy kettejük közül melyik legyen az iskolavezető tanító, akkor legszívesebben elsírnám magamat. Az egyik érve az, hogy hamarosan nyugdíjba megy, neki tehát sokat számít az utolsó két év is. A másiké: bevett gyakorlat, hogy a fölső tagozatos a tagiskola vezetője. Egyetlen pillanatig nem őket hibáztatom, nem is tudnám ilyen rövid idő alatt kitalálni, melyik mellé állhatnék szavammal. Inkább arra a romlásra utalnék, amely a megye nagyobbik részén egyszerűen lesöpörte térképről az elődök gondosságával fölépített iskolákat, a meglévőkben pedig annyira (Folytatás a 2. oldalon ) Kicsinyes viszályok A mátyáshalmi borostyán Múltat idézni ugrottam be a vásárhelyi könyvtárba. Harminc évvel ezelőtt dolgoztam benne. Mivel azonban a harminc évvel ezelőtti időnek talán egyetlen olyan pillanata sincsen, amihez jelenünk ne kapcsolódna, néhány másodperc elteltével már arról beszéltünk, mi volt másként akkor. Ízlés dolga, ki mit választ ki a tengernyi időből, halászhatunk, mint az emelőhálóval dolgozó, tavi halász. Minden merítés biztos fogás. Megméretve Egykoron L. Ny. Tolsztoj írta: minden ember egy törthöz — is — hasonlítható. E tört számlálója, amit az illető valójában ér, nevezője, amit gondol magáról. Azt már — a nagyobb plaszticitás kedvéért — mi tesszük hozzá, hogy a matematika szigorú törvényei szerint, mentől nagyobb a nevező, annál kisebb a tört értéke. Mint a hasonlat lényegéből kihüvelyezhető, a művelet nem csupán a matematikában végezhető el, hanem a nagybetűs Életben is. Korábban erre csak elvétve volt példa, manapság ellenben annál gyakrabban adódik. Egy ember esetében a számláló és a nevező fent ecsetelt összefüggését eleddig azért nem lehetett elemezni, mert a „káderek” kiválasztása távolról sem természetes úton, hanem nagyon is mesterségesen történt Az illető érhetett bármennyit, gondolhatott-vélhetett bármit magáról (természetesen, pozitív és negatív értelemben egyaránt), sorsát mindig SZINTÉN az ELVTÁRSAK döntötték el. A lényeg tehát az volt: bekerült-e egy nagyon szűk és épp ilyen kivételezett körbe, s annak tagjai hogyan-miképp vélekedtek róla. Az egyéni megmérettetés csak szinte napjainktól kezdődően jött divatba, kezd részévé válni a társadalmi praxisnak. S persze, szükségszerűen hozta magával a dolgok reális(abb) értékelését. Az emberekét is. Ma már a közvélemény is kezd adatokat kapni az egyes emberek „számlálójáról” és „nevezőjéről”. Ilyen adatokkal szolgált a legutóbbi választás is, melynek szükségszerűen voltak ugyan nyertesei és vesztesei, ám hogy ki mennyi ideig maradt versenyben — s versenyben maradt-e egyáltalán —, az sok mindent elárult arról, reális volt-e egyáltalán az illető startolása. S amennyiben nem, akkor arról is kaptunk adatokat, mennyit ért valójában az illető — meg persze arról, mit gondolt, vélt, feltételezett önmagáról, saját értékeiről, kifutási lehetőségeiről. Az óhatatlan mindannyiunk esetében, hogy önszemléletünk szubjektív elemeket is hordoz. Elvégre, az ember nem ugorhatja át saját árnyékát Ám ha engedjük, hogy szubjektivitásunk teljességgel elfödje előlünk a valóságot a tényleges realitást, akkor bizony nagyon kemény konfliktusoknak nézünk-nézhetünk elébe. A kollektív megmérettetés mindenesetre segíti az egyént abban is, hogy úgymond a közösségi koordinációs rendszerben is mintegy „helyrerakja”, „helyrerakhassa” saját magát, és ne váljék — ne válhassék — illúziók rabjává. Vagy pedig hogyha netán esetleg mégis azzá válik, akkor (épp a megmérettetés okán-jogán) kemény leckét kap a valóságtól. Miért mondom el mindezt? Mert a napokban összetalálkoztam egy régi kedves barátommal, aki — anno dacumal — képviselőjelöltként startolt a március 25-i választásokon, ám az első fordulóban még annyi szavazatot sem sikerült összeszednie, mint ahány ajánlócédulával rendelkezett korábban. Igencsak lógatta orrát, tekintete felettébb komor volt. S miközben vigasztalni próbáltam, arra gondoltam: lám, lám, barátocskám, túlértékelted magad, meg a kifutási lehetőségeidet is, s mindeközben elfeledkeztél a realitásról. Nos, a sors, az élet ,keményen megleckéztetett. (Amire, magunk közt szólva, ezek szerint rá is szolgáltál) De most már túl vagy az egészen. Ne lógasd az orrod. A lecke arra szól, hogy az eddiginél reálisabban, és persze szerényebben ítéld meg magad. Ne hidd, hogy te vagy a világ közepe — általában elmondható legtöbbünkről: nem vagyunk azok! —, de azt se hidd, hogy használhatatlan ember vagy. Sőt — meggyőződésem, hogy e leckét követőleg a korábbinál használhatóbb ember lettél. Hiszen ezt követőleg reálisabban ítéled meg magad — majd arra vállalkozol, ami összhangban áll képességeiddel, s így terveidet meg is valósítod. 0 * * nbizalmad, lám, e kis leckét követőleg már harmonizál kifutási lehetőségeiddel. S tulajdonképpen — bármennyire is, nem hiszel esetleg pillanatnyilag ebben — köszönettel tartozol a (nagyobb) közösségnek, hogy ehhez hozzásegített.