Református gimnázium, Csurgó, 1864
dicsőült Nagyatya méltó unokája, gróf FESTETICS GYÖRGY arczképe ünnepélyes bemutatásakor. A múlt század utó vége felé, Midőn a vén Europa elé Kilépett egy óriási alak Ezen szóval: megszabadítalak ! S egyik kezében csaták kardja volt, A másikban szerte tépett, rongyolt Szerződések, térképek özöne, Mit ágyúinak öblébe tömé; Láta e hon egy fényes csillagot, Első rendűt, — fényével oly nagyot, Hogy bevilágító a fél hazát, Ráhintve egy uj korszak hajnalát. Nem is csillag — egy nagy folyam vala, S mintha volna ős Nilus folyama — Méltóságos •— lassan folydogála, Áldást árasztva mindegyik ága. S mig a félgömb győzelmes vezére Véres koronát gyüjte fejére; S hogy építsen, előbb dúlt, rombola: E nagy folyam csend- s áldásban folya. Az üdvös eszmék, tettek kezd-helye*) Alig, hogy Ceres oltára leve : Már a múzsák berkét öntözgeté, Hová Olympiánkat helyheté. S e nagy folyam folyt, — csurgott, s igy leve Csurgó is a múzsák szentelt helye. Oh szép hazám ! dicsők bátrak hona, Oly korán e folyam el — mért folyam! Eltűnt a gazdag ér a földbe le,— A félhaza megrendült volt bele. De mint Afrika zord sivatagán A folyam partján menő karaván, Eltűnni látva a gazdag eret, Mely sivár homokba temetkezett — Csodálkozik, néz, bámul szerteszét, Csak akkor nyerve meg eszméletét, Ha távolabb haladva feltekint S előtűnik a dús folyam megint: ') Keszthely. 1*