Cukoripar, 1955 (8 . évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Rtfigytár Történelmi visszapillantás A cukorrépát Tessedik Sámuel a XIX. század elején hozta Magyarországra. A magyar répacukorgyártás azonban csak a múlt század közepén lendült fel, amikor egymás után keletkeztek új cukorgyárak. Magyarországon jelenleg 11 nagy és korszerűen berendezett répacukorgyár dolgozik. A cukorrépaterület a felszabadulás után rohamosan emelkedett és ma több mint kétszerese a második világháború előtti tízéves átlagnak. A magyar cukoripar fedezi a lakosság gyorsan emelkedő fogyasztását és ezen túlmenően komoly tételeket exportál. A magyar cukorrépatermelés jelentősége még nagyobb azonban, mint ahogyan ezt a répával bevetett, viszonylag kis terület alapján gondolnánk, mert a cukorrépa hálás, de igényes növény, mely belterjes gazdálkodáshoz vezet és így kedvezően hat az egész mezőgazdasági termelésre. Míg a többi növényeknél a hazai nemesítési munka már az évszázad elején átütő sikerhez vezetett, a magyar cukorrépanemesítés kudarccal végződött. Még a múlt század végén keletkezett hazai nemesítő üzemek az első világháború után megszűntek és Magyarország kizárólag külföldi, főleg nyugati cukorrépamag importjára és elitmag elszaporítására volt ráutalva. Mindenki belenyugodott abba, hogy „lemaradtunk már arról, hogy felvegyük a versenyt a világhírű, nagy nyugati cukorrépanemesítő üzemekkel“ (Fleischmann Rudolf). Feladatok és célkitűzések Ebben az időben, tehát a 20-as évek elején az európai cukorrépanemesítés holtpontra jutott. A világ répacukortermése erősen visszaesett, újból csak lassan emelkedett és messze elmaradt a nádcukortermés mögött. Szakkörökben is mindinkább elterjedt az a vélemény, hogy már kimerítettük a répában rejlő lehetőségeket és ha sikerül is a cukorrépa cukortartalmát kitartó szelekcióval 1—2%-kal fokozni, ez csak a termések rovására mehet. Ez a megállapítás annál lesújtóbb volt, mert ugyanabban az időben az új jávai cukornádfajta, a POJ 2878 rövid idő alatt kerek 40%-kal javította a területegységenkénti nádcukortermést. 1926—1929-ig a nádcukortermés Jáva szigetén hektáronként 109,7 g-ról 155,2 g-s átlagra emelkedett. (5) Nem nyugodhattunk bele abba, hogy a cukorrépatermelés és nemesítés véglegesen holtpontra jutott. Miért legyen a répa kivétel, amikor az új magyar búza, kukorica-, árpa- és lenfajták olyan átütő sikert ? Elhangzott 1954. dec. 1-én a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Nemzetközi Tudományos Kongresszuson, hoztak? Amikor még hozzá a cercospora, amely nyugaton akkor még ismeretlen volt, Magyarországon évről évre nagyobb kárt okozott. Világos, hogy a cukorrépánál sem érhetünk el eredményt életerős, szárazságtűrő, ellenálló, bőtermő hazai fajták nemesítése nélkül. Ilyen fajtákat pedig csak a nagybani termelés éghajlati és talajviszonyai mellett nemesíthetünk; meg kellett indítanunk a magyar cukorrépanemesítést. Kezdeti nehézségek. Csakhogy a cukorrépanemesítés nem egyszerű feladat: hosszadalmas, mert a répa kétéves, idegenbeporzó növény, évek kellenek, amíg egy új fajtát lehet állítani és forgalomba hozni, költséges, mert jól berendezett laboratórium, drága műszerek, képzett szakszemélyzet, speciális tisztítóberendezések és magtárak, jó minőségű, idegen pollenfertőzéstől mentes szántóföldek szükségesek, kockázatos, mert a répamag — ha vetőmagként nem kel el — értéktelen, nem úgy, mint a búzavetőmag, mely legrosszabb esetben a malomba kerül. 1930-ban indítottam meg a cukorrépanemesítési munkát Sopronhorpácson, azzal a céllal, hogy ellenálló, bőtermő és cukordús répát nemesítsek, mely az ipar és a mezőgazdaság kívánalmait egyaránt kielégíti. Az első eredmények hamarosan mutatkoztak. A BETA C 242 1937-től kezdve első helyre tört az összehasonlító fajtakísérletben és legyőzve a legjobb külföldi fajtákat, állami törzskönyvezésben részesült. Még eredményesebb volt a vadrépával, Beta maritimával való keresztezésből származó hibridünk, mely kiinduló anyaga lett az első cercospora-rezisztens magyar fajtának, a BETA Y-19-nek (Anticercospora). A gyors és könnyű siker minden várakozást felülmúlt; a fajták elszaporítása, sőt exportja már a második világháború előtt megindult. A fajták fenntartása és továbbnemesítése azonban az eddig alkalmazott régi módszerekkel — egyedkiválasztás az utódok bírálatával — nem vezetett a várt eredményekhez. Új utat kellett keresni, hogy hazai fajtáink életrevalóságát és minőségét tovább fokozhassuk. Új nemesítési módszerek alkalmazása. A beltenyésztés kikapcsolása, a formalisztikus szelekció elhagyása, új szabad keresztezések segítségével az eddiginél életrevalóbb hibridfajtákat állítottunk elő. A régi szigorú és rendszeres egyedkiválasztásos módszer helyett, mely a beltenyésztésen keresztül a fajta elszegényedéséhez vezetett, a legjobb egyedeknek páronként, vagy tömeges elvirágoztatásával, heterózisnemesítés bevezetésével új fajtákat állítottunk elő, amelyek eddig ismeretlen mértékben egyesítették magukban a nagy termést a jó minőséggel. A CUKORIPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA * 1955. JANUÁR A magyar cukorrépanemesítés módszerei és eredményei* D r. Sedlmayr Kurt, Kossuth-díjas akadémikus