Cukoripari Kutatóintézet Közleményei, 1954 (1. kötet, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

CUKORIPARI KUTATÓINTÉZET KÖZLEMÉNYEI 1. füzet hogy azonban a számításhoz szükség van a várható termés abszolút értékére is, szükségesnek látszott további méréssorozat beállítása. Ezeket répa­becslési méréseknek neveztük el. Céljuk az volt, hogy megállapítsuk egy megfelelő időpontban a területegységre vonatkoztatott átlagos répaegyed­­számot (tőszámot) és az egyedek átlagsúlyát. A mérésekről, azoknak kiviteli módjáról, valamint a kapott mérési eredmények kiértékeléséről külön cikkben számolunk be [3]. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek a mérések a fejlődési mérésektől teljesen függetlenek, a parcellákat közvetlenül a mérés előtt jelöljük ki sorsolással, így ezeknél az országos átlaghoz képest kezelés és művelés okozta különbség nincsen. A megfigyelések alapján kitűnt, hogy a gyakorlat számára kielégítő pontossággal meghúzható a vár­ható répatermés görbe (r) az idő függvényében, a július végén és augusztus elején végzett két fejlődési adatból és egy augusztus első felében végzett becslési mérésből, figyelembe véve az előző évek tapasztalatait. Ezeket a meghatá­rozásokat azért kell a fentebb jelzett idő­pontokban elvégezni, hogy augusztus közepéig — tehát jóval a várható kampánykezdés előtt —ki­számítható legyen a várható répamennyiség, a szedéskezdés, a kampány­kezdés időpontja, a kam­pány időtartama, a cukortermés és így a szüksé­ges intézkedések megtehetők legyenek. Lényegében elegendő ez a három mérés, a későbbi fejlődési mérések csupán ellenőrzésre és tapasztalatok gyűj­tésére szolgálnak. Az a görbe gyakorlati megrajzolásához kiindu­lunk a görbe azon pontjából, melyet a becslési mérések adnak meg és ehhez, a fejlődési kísérletek két adatának felhasználásával, megállapíthatjuk a görbe érintőjét, így a görbe megrajzolásához egy pont és annak érintője rendelkezésre áll. A függvény lefolyását becsüljük az előző évek tapasztalatai alapján, figyelembe véve néhány aktuális tényezőt, mint az időjárás, az alkalmazott agrotechnika, a répa levélzetének állapota, esetleges répabeteg­ségek stb. Nyilvánvaló, hogy az így megrajzolt görbe hibákkal terhelt, hibás a kiindulási pont és nyilván­­valóan pontatlan az extrapoláció. A kiindulási pont hibájának egy része mérési hibákból szár­mazik, amelyeknek mértéke a mérések számának növelésével csökkenthető. A mérési pontosságot lényegében a rendelkezésre álló gazdasági lehető­ségek, és eszközök szabják meg. (Részletesebben lásd [3]). Az extrapoláció hibái elsősorban az idő­járásnak, továbbá a répabetegségeknek, esetleg egyéb körülményeknek előre nem látható befolyá­sából származnak. Várható, hogy az extrapoláció bizonytalansága évről-évre csökken, bár egy bizo­nyos mértékben mindig meg fog maradni. Ismét hangsúlyozzuk — miként az eredeti cikkben is tettük , hogy az extrapoláción alapuló számítás nem minden esetben és minden gyárnál fogja a legkedvezőbb eredményt adni, de sok éves átlagban és minden gyárra vonatkoztatva statisztikusan kedvezőbb eredmény várható, mintha ezen elvek felhasználása nélkül, a régi empíria alapján álla­pítanák meg a szedés és kampány kezdetét és ütemét. Az 1953. évi extrapoláció jól megközelítette a mért, tényleges fejlődést. Erről külön cikkben számolunk be [4]. Az évek során megállapítottuk, hogy a répa súlyra vonatkoztatott cukortartalma a vegetációs idő függvényében (c) az időjárási viszonyoktól erősen befolyásolva, rendszertelenül ingadozik. Ezzel szemben a répasúly,, de még inkább a répa­­egyedben lévő cukormennyiség a vegetációs idő függvényében — legalább is országos átlagban — jól kiegyensúlyozott, simán futó görbét ad. (Lásd 1. ábra). Részben az ingadozás okozta bizonytalanság miatt, részben pedig, minthogy az eredmények közül a szedés és kampánykezdés időpontját a répa cukortartalma nem befolyásolja oly mérték­ben, hogy ez a gyakorlat számára érezhető lenne, a számításokhoz a répa cukortartalmát a szedés tartamára állandónak vettük. A cukortartalom számszerű értékét az egyedsúly-fejlődés és a répa­­egyedben lévő cukormennyiség görbéi alapján állapítjuk meg. 2.2 A vesztes­égfüggvény A veszteségfüggvény (v) megadja, hogy tárolt répa súlyegysége naponta mennyi cukrot, veszít az év különböző napjain. A tárolás szót itt általános értelemben használjuk és tároló répának minő­sítjük a földből kiszedett, de még fel nem dolgozott répát, függetlenül a két művelet közti időtartamtól és kezelés módjától. A veszteséggörbe számszerű adatait elvégzett kísérletekből vettük [5]. A veszteséggörbét az előző cikkben közöltektől eltérően november közepétől módosítjuk. A polari­zációs veszteségeken kívül figyelembe vesszük, hogy a tároló répában előálló minőségi romlás rontja az üzemi levek minőségét és tisztasági hányadosát és hogy ennek következtében viszonylagosan keve­sebb cukor kerül a zsákba és több a melaszba. így az M érték nem azt a cukor mennyiséget fejezi ki — az eredeti cikkben megadott értelmezéstől eltérően —amely a gyári répamérlegen áthalad, hanem annál kevesebbet. A különbség éppen az a cukormennyiség, amely mint polarizációs cukor a gyárba bekerül ugyan, de a fentebb megjelölt ok miatt a szokásos, répában lévő cukorra vonat­koztatott hozamhoz képest (a/d . 0,8) mint többlet kerül a melaszba. Ezek szerint az ily módon defi­ni­ált M érték azt a cukormennyiséget jelenti, amely a szokásos ál- hányadossal (pl.0,8) szorozva meg-

Next