Cukoripari Kutatóintézet Közleményei, 1960 (5. kötet, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

Kísérlet az egyelési idő és mód hatásának vizsgálatára monogerm és polygerm répafajtákkal kapcsolatban Zana János 253. sz. közlemény 1. A kísérlet célja, a vizsgálatok tárgya A cukorrépatermesztés egyik megoldásra váró problémája a kézi munkaerő szükséglet csökken­tése a cukorrépaegyelésnél. Számos cukorrépa­termelő államban foglalkoznak ezzel a kérdéssel és mindenütt az a törekvés, hogy fellazított növényállományú vetéseket végezzenek, amelyek­nél a cukorrépa egyelése hosszúnyelű kapákkal álló helyzetben elvégezhető. Ennek egyik elő­feltétele az, hogy olyan vetőmagot vessünk, amelynek gomolyaiban az átlagos csíraszám jó közelítéssel egy legyen, tehát monogerm vető­magot. Ezt kétféle úton közelítik meg : az egyik a gomolyok mechanikus szétbontása, a szegmen­tálás, a másik pedig a nemesítés útján előállított örökletesen monogerm vetőmag előállítása. Kí­sérleteinkben a Bielocerkovi monogerm vetőmagot hasonlítottuk össze a Béta C-242/53 polygerm vetőmaggal, valamint a monogermitás vonatko­zásában ezek között elhelyezkedő, sopronhorpácsi önkoptatásos módszerrel koptatott Béta C-242/53 tetraploiddal. A monogerm vetőmagvak előnye az is, hogy az egyelés megkésése esetén kisebb terméskieséssel kell számolnunk, mint a polygerm vetőmagvak­nál, mert az előbbieknél egy-egy növényhelyen gyakorlatilag csak egy növény fejlődik ki és így nem áll az a helyzet elő, hogy egy gomolyból kikelő növények gyökerei összefonódjanak és ha idejében nem egyelik ki azokat, úgy egymást a növekedésben gátolják. Abból a célból, hogy ezt a kérdést ilyen vonatkozásban is megvizsgál­juk, az előbb már említett három fajtát három különböző egyelési idővel kombináltuk, továbbá egy olyan egyelési móddal, amelynél a növények közül kettő közelebb van meghagyva egymáshoz, majd pedig egy nagyobb hézag következik és ismét két közelebb álló növény van meghagyva. A kísérletek során ugyanazokat a vizsgálato­kat hajtottuk végre, mint a fajtaösszehasonlító kísérleteknél, vagyis vizsgáltuk a répa technoló­giai tulajdonságait és termőképességét. 2. A kísérletben szereplő magvak vizsgálati eredményei Az 1. táblázatban ismertetjük a három répa­fajta magvizsgálati eredményeit, amelyek a kilo­grammonkénti gomolyszámra, a csírázóképességre terjedtek ki, ezenkívül a csírázó gomolyok kö­zött az 1—4 csírás gomolyok százalékos arányát is meghatároztuk. Ezekből az adatokból világosan látszik, hogy a Bielocerkovi monogerm mag gyakorlatilag valóban monogermnek tekinthető, szemben a Béta C-242/53-as diploid maggal, melynek a gomolyonkénti átlagos csíraszáma 1,97-et tett ki. A Béta C-242/53 tetraploid átla­gos 1,58-as csíraszámmal a kettő között helyez­kedett el. A Bielocerkovi monogerm és a Béta C-242/53 tetraploid fajták vetőmag mennyiségét­­így álla­pítottuk meg, hogy sorvető géppel elvetve átla­gosan kb. 4 cm-ként essék egy-egy csírázó gé-A vetőmagvak vizsgálati eredményei 1. táblázat A vizsgálat tárgya-Bielocerkovi monogerm Béta C-242/53 tetraploid Béta C-242/53 Gomolyszám db/kg.................................................................... 44,100 40,700 50,400 Csírázó gomolyok száma db/kg........................................... 29,500 25,600 39,300 Csírázóképesség a 10. napon . ......................................... 67 63 78 A csírázó gomolyok­ból 1 csírás % ............................................................................... 94 52 32 2 csírás % ........................................................................... .6 38 44 3­­csírás % ................................................................................— 10 19 4 csírás % ................................................................................— _­5 Vetőmagszükséglet 45 cm sortávolságnál kg/kh .............................................. 10,7 12,4 16,0 Csírázó gomolyok száma......................................................... 45 cm sortávolságnál db/kb.............................................. 319,700 319,700 628,000

Next