Cukoripari Kutatóintézet Közleményei, 1960 (5. kötet, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Kísérlet az egyelési idő és mód hatásának vizsgálatára monogerm és polygerm répafajtákkal kapcsolatban Zana János 253. sz. közlemény 1. A kísérlet célja, a vizsgálatok tárgya A cukorrépatermesztés egyik megoldásra váró problémája a kézi munkaerő szükséglet csökkentése a cukorrépaegyelésnél. Számos cukorrépatermelő államban foglalkoznak ezzel a kérdéssel és mindenütt az a törekvés, hogy fellazított növényállományú vetéseket végezzenek, amelyeknél a cukorrépa egyelése hosszúnyelű kapákkal álló helyzetben elvégezhető. Ennek egyik előfeltétele az, hogy olyan vetőmagot vessünk, amelynek gomolyaiban az átlagos csíraszám jó közelítéssel egy legyen, tehát monogerm vetőmagot. Ezt kétféle úton közelítik meg : az egyik a gomolyok mechanikus szétbontása, a szegmentálás, a másik pedig a nemesítés útján előállított örökletesen monogerm vetőmag előállítása. Kísérleteinkben a Bielocerkovi monogerm vetőmagot hasonlítottuk össze a Béta C-242/53 polygerm vetőmaggal, valamint a monogermitás vonatkozásában ezek között elhelyezkedő, sopronhorpácsi önkoptatásos módszerrel koptatott Béta C-242/53 tetraploiddal. A monogerm vetőmagvak előnye az is, hogy az egyelés megkésése esetén kisebb terméskieséssel kell számolnunk, mint a polygerm vetőmagvaknál, mert az előbbieknél egy-egy növényhelyen gyakorlatilag csak egy növény fejlődik ki és így nem áll az a helyzet elő, hogy egy gomolyból kikelő növények gyökerei összefonódjanak és ha idejében nem egyelik ki azokat, úgy egymást a növekedésben gátolják. Abból a célból, hogy ezt a kérdést ilyen vonatkozásban is megvizsgáljuk, az előbb már említett három fajtát három különböző egyelési idővel kombináltuk, továbbá egy olyan egyelési móddal, amelynél a növények közül kettő közelebb van meghagyva egymáshoz, majd pedig egy nagyobb hézag következik és ismét két közelebb álló növény van meghagyva. A kísérletek során ugyanazokat a vizsgálatokat hajtottuk végre, mint a fajtaösszehasonlító kísérleteknél, vagyis vizsgáltuk a répa technológiai tulajdonságait és termőképességét. 2. A kísérletben szereplő magvak vizsgálati eredményei Az 1. táblázatban ismertetjük a három répafajta magvizsgálati eredményeit, amelyek a kilogrammonkénti gomolyszámra, a csírázóképességre terjedtek ki, ezenkívül a csírázó gomolyok között az 1—4 csírás gomolyok százalékos arányát is meghatároztuk. Ezekből az adatokból világosan látszik, hogy a Bielocerkovi monogerm mag gyakorlatilag valóban monogermnek tekinthető, szemben a Béta C-242/53-as diploid maggal, melynek a gomolyonkénti átlagos csíraszáma 1,97-et tett ki. A Béta C-242/53 tetraploid átlagos 1,58-as csíraszámmal a kettő között helyezkedett el. A Bielocerkovi monogerm és a Béta C-242/53 tetraploid fajták vetőmag mennyiségétígy állapítottuk meg, hogy sorvető géppel elvetve átlagosan kb. 4 cm-ként essék egy-egy csírázó gé-A vetőmagvak vizsgálati eredményei 1. táblázat A vizsgálat tárgya-Bielocerkovi monogerm Béta C-242/53 tetraploid Béta C-242/53 Gomolyszám db/kg.................................................................... 44,100 40,700 50,400 Csírázó gomolyok száma db/kg........................................... 29,500 25,600 39,300 Csírázóképesség a 10. napon . ......................................... 67 63 78 A csírázó gomolyokból 1 csírás % ............................................................................... 94 52 32 2 csírás % ........................................................................... .6 38 44 3csírás % ................................................................................— 10 19 4 csírás % ................................................................................— _5 Vetőmagszükséglet 45 cm sortávolságnál kg/kh .............................................. 10,7 12,4 16,0 Csírázó gomolyok száma......................................................... 45 cm sortávolságnál db/kb.............................................. 319,700 319,700 628,000