Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet
B - BUGYA - BUGYACS - BUGYBEREK - BUGYBOKA - BUGYBORÉK - BUGYBORÉKOL - BUGYBORÉKOLÁS - BUGYBURÉKOLÓ - BUGYBORÉKOS - BUGYFA - BUGYGYAN - BUGYGYANÁS - BUGYGYANT - BUGYI - BUGYKA - BUGYKÁZ - BUGYKOS - BUGYLI - BUGYOG - BUGYOGA - BUGYOGÁNY - BUGYOGÁS - BUGYOGÓ - BUGYOGÓS - BUGYOGTAT - BUGYOL - BUGYOLA
827 BUGYA—BUGYRA BUGYKÁZ — BUGYOL A 828 BUGYA, (bugya) 1) elvont törzsök, mely csak összetételes szójátékban, és annak származékaiban él, mint: egyebugya, egyebugyál, egyebugyáz. 2) Göcsejben amagy tölgyfának buborcsékos gyümölcse, melyből pipát csinálnak a gyermekek, azaz buga. 3) Őrségi szó am. holmi aprólékos gömbölyüség. V. ö. BOGY, BOGYA, BUGYACS, (bugyacs) m. tt. bugyacs-ot. Kis rákfaj a keleti tengerben, melynek sok lába van, de ollója nincs. (Cancer crangon). BUGYBEREK, puszta Szala megyében ; helyr. Bugyberek-en, —re, —röl. BUGYBOKA, (bugy-banka) ész. fn. tt. bugybokát. Baranya és Somogyban am. büdös banka. BUGYBORÉK,BUGYBURÉK,(bugy-bur-ék) fn. tt. bugyborék-ot. A forrás ezén, vagy szük szájú edény nyílásán hólyagocska formában ömledező víz, vagy egyéb folyó anyag, mely a tolakodó jég ütközése miatt bugybur hanggal jö ki. BUGYBORÉKOL, BUGYBURÉKOL , (bugybur ékol) önh. m. bugyborékolt. A kiömlő víz, vagy más folyó anyag gömbölyű tömegecskékben , s bugybur hangot adva gördicsél. Bugyborékolva ömlik ki a víz a szűk szájú korsóból, ha feldöntik, vagy felfordítják. Bugyborékol sebes esőtől a víz. BUGYBORÉKOLÁS, BUGYBURÉKOLÁS, (bugy-bur-ék-ol-ás) m. tt. bugyborékolás-t, tb. —ok. ,Bugybur' hanggal kiömlés. BUGYBURÉKOLÓ, (bugybur-ékol-ó) mn. tt. bugyburékoló-t, tb. —k. Bugyborékokat csináló, bugyborékképen ömledező. Bugyborékoló zápor, bugyborékoló récze. Átv. ért. mondatik oly beszédről, vagy írásmódról, mely holmi üres czikornyamondatokból áll. Bugyborékoló beszéd, bugyborékoló versezet. BUGYBORÉKOS,BUGYBURÉKOS, (bugyburékos) mn. tt. bugyborékos-t, tb. lak. Bugyborékokkal teljes, bővelkedő. Bugyborékos a folyó- vagy tóvíz, midőn sebes zápor esik bele. BUGYPA, (bugy-fa) ész. m. L. BUGYKA. 2) BUGYGYAN, (bugy-van vagy bugy-van) önh. m. bugygyan-t. A fakadó vagy forrásnak indult víz, vagy más folyó anyag hirtelen kiömlik. Fölbugygyan áradáskor a fenékvíz. Kibugygyan orrából a vér, vagy takony. BUGYGYANÁS, (bugy-v-an-ás) m. tt. bugygyanás-t, tb. —ok. A forrásból fakadó, vagy felmelegült víznek, vagy más hig anyagnak bizonyos hangon kiömlése. BUGYGYANT, (bugy-v-an-t) áth. m. bugygyantott, hb. —ni vagy —ani. Vizet, vagy más folyó anyagot úgy ereszt, ömleszt ki, hogy bugy hangot adjon. A teli korsóból néhány cseppet bugygyantani. Pofoncsappással kibugygyantani valaki orrából a vért. BUGYI, falu Pest megyében , helyr. Bugyi-ba, — ban, —ból. BUGYKA, (bugy-ka vagy bugy-og-a) m. tt. bugykát. 1) Szűk nyakú és csöcsös szájú korsó, melyből bugyogva foly ki a víz, bor, stb. Eredetileg bugyogó, azaz, bugyogó a bugyog törzstől, s képzésre hasonló a szotyka (szotyogó), locska (locsogó) , csacska (csacsogó), fecske (fecsegő), czinke (czinegő, czinege) s több másokhoz. 2) A halászok turkoló rúdja, melylyel a vizet felkeverik, zavarják, bugyogtatják. BUGYKÁZ, (bugy-ka-az vagy bugy-og a-az) áth. m.bugykáz-tam, —tál, —ott. 1) Bugyka nevü halászdoronggal a vizet zavarja, bugyogtatja. 2) Szélesbért, bugyburékokat csinál, a vizet vagy más folyadékot bugyogtatja. BUGYKOS, (bugy-ok-os) fn. tt. bugykos-t, tb. — ok. L. BUGYKA. 1) Képzésre olyan mint: lucskos, mocskos, fütykös. BUGYLI (bugy-ol-t) fn. tt. bugyli-t, tb. —k. fvusztora, fanyelű, csukló bicsak. Dunántuli szó; csúfoló, tréfás neve a fanyelű zsebbevaló késnek, máskép : békanyúzó. BUGYOG, (bugyog) önh. m. bugyogtam, —tál, — olt. 1) Bugyog a víz, midőn a forrásból, vagy valamely szük résen kiömledezik. Fölbugyog, kibugyog. 2) Bugyog az edény szája, melynek szük nyilásán a hig folyó anyag kiömlik. Bugyog a kulacs, csöcsös korsó. 3) Öblöket képezve hol be- hol kinyomul, pl. a bő ülepfi, és szárú nadrág, melynek bugyogó a neve. BUGYOGA, (bugy-og-a) fn. L. BUGYKA. 1) BUGYOGÁNY, (bugy og-ány) fn. tt. bugyogány-t, tb. —ok. Betegség neme, midőn a bőrt apró vizes hólyagocskák verik ki. BUGYOGÁS, (bugyogás) m. tt. bugyogás-t, tb. — ok. 1) A víznek, vagy más folyó anyagnak hólyagocska formákban ömlengése. 2) Azon hang, mely az ilyetén ömlengéssel hallatszik. 3) Valamely öblös ruhának kis benyomódása. Török vagy német nadrág bugyogása. 4) Székelyföldön, am. érthetetlen beszéd, csacsogás. BUGYOGÓ, (bugyogó) mn. és m. tt. bugyogó l. 1) Ami bugyogva ömlik ki, vagy bugyborékokat vet. Bugyogó forrásvíz. Bugyogó korsó. Orrból bugyogó vér. 2) Bőre szabott, nagy ülepü, szotyogó, térdig érő nadrág; továbbá, bő szabású pantalon, plundra. Szellős bugyogó. „ Már ezután bugyogóban járok, Annál jobban szeretnek a lányok." Népdal. BUGYOGÓS, (bugyog-ó-as) mn. tt. bugyogós-t, tb. lak. 1) Bugyogva ömledező. Bugyogós forrás, bugyogós korsó. 2) Szotyogó, öblöket csináló. Bugyogós nadrág, csizmaszár. 3) Bugyogóban járó. BUGYOGTAT, (bugyogtat) áth. m. bugyogtattam, —tál, —ott. 1) Folyó anyagot bugyogni kényszerít. 2) Szűk szájú edényből úgy folyatja ki a vizet, bort, stb. hogy bugyogó hangot adjon. 3) Öblös bő ruhát, pl. bő nadrágot szotyogtat. BUGYOL, (bugyol) áth. m. bugyolt. Lepelnemü ruhába takar, beköt valamit. Fejét nagy kendőbe bugyolni. A kis gyermeket bebugyolni. V. ö. BOGYOL, BUGYOLA, (bogyola) m. tt. bugyolát. 1) Lepel, kendő, ruha, melybe valamit betakarnak. 2) Ru-