Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 2. kötet
E - ELLENNYITÁS - ELLENNYOM - ELLENNYOMOZÁS - ELLENNYUGTA - ELLENNYUJTÁS - ELLENOK - ELLENOLDAL - ELLENÓVÁS - ELLENŐR - ELLENŐRI - ELLENŐRKÖDÉS - ELLENŐRKÖDIK - ELLENŐRKÖDŐ - ELLENŐRKÖNYV - ELLENŐRÖZ - ELLENŐRSÉG - ELLENÖSZTÖN - ELLENÖZÖN - ELLENPANASZ - ELLENPÁPA - ELLENPARANCS - ELLENPÁRT - ELLENPÁRTI - ELLENPECSÉT - ELLENPONT - ELLENRENDSZABÁLY - ELLENREPEDÉS - ELLENRÉS - ELLENRÉSZ - ELLENSÁNCZ - ELLENSÁNCZOL
187 ELLENNYITÁS —ELLENŐRÖZ ELLENŐRSÉG—ELLENSÁNCZOL 188 zongos köz ügyben. 2) Valamely tény elleni nyilatkozás, ellenmondás. ELLENNYITÁS, (ellen-nyitás) ösz. fn. 1. ELLENNYILÁS 2). ELLENNYOM, (ellen-nyom) ösz. fn. Valamely állatnak, vadnak nyoma, mely egy más nyommal szemközt van; vagy a visszatérőnek lábnyoma. A tolvajt, nyomai és ellennyomai után indulva, elcsípték. ELLENNYOMOZÁS, (ellen nyomozás) ösz. fn. Nyomozás, kutatás, melyet valamely ügyben az ellenfél tesz vagy tetet. ELLENNYUGTA, ELLENNYUGTATVÁNY, (ellennyugta v. -nyugtatvány) ösz. fn. Nyugtatvány, melyet viszont a kapott nyugtatvány felöl adunk. V. ö. ELLEN, (4) és NYUGTATVÁNY. ELLENNYUJTÁS , (ellennyujtás) ösz. fn. Sebészi műtét, midőn a kimenyült vagy ficamodott tagot ellenkező irányban megnyújtják , hogy rendes helyzetét visszanyerje. ELLENOK, (ellen-ok) ösz. fn. Ok, védelem, bizonyítvány , mely valamely állítás ellenében hozatik fel; ellenkező állítást vitató ok. ELLENOLDAL, (ellen-oldal) ösz. fn. Általán valamely testnek oldala, mely a másikkal ellenkező irányban áll, pl. a pénzeken a fejet mutató oldal ellenoldala a másiknak , és viszont a posztó szine és fonákja v. visszája ellenoldalak. ELLENÓVÁS, (ellen-óvás) ösz. fn. Óvás ellen intézett más óvás. (Reprotestatio). ELLENŐR, (ellen-őr) ösz. fn. Különféle számadó s más hivatalokban azon személy, biztos, tisztviselő , ki egy másik hivatalnok aláírásait ellenjegyzi, vagy a pénztárra közösen felügyel, például azt ellenzár alatt tartja, az ellenkönyvet viszi stb. Sóhivatali, uradalmi, kereskedelmi, pénztári, harminczadi ellenőr. ELLENŐRI, (ellenőri) esz. mn. Ellenőrt illető, ellenőrre vonatkozó. Ellenőri felügyelés. Ellenőri hivatal, fizetés. ELLENŐRKÖDÉS, (ellenőrködés) esz. m. 1) Tiszti munkálkodás, melynél fogva valaki az ellenőrséget, ellenőri hivatalt viszi. 2) Szélesbért. valaminek v. kinek figyelemmel tartása, s mintegy felügyelőségnek gyakorlása. ELLENŐRKÖDIK, (ellen-őrködik) ész. k. 1) Ellenőri hivatalt visel, ellenőri szolgálatot tesz. A kir. adóhivatalnál ellenőrködni. 2) Szélesbért, valamit v. kit szoros figyelemmel kísér, s mintegy felügyelői tisztet gyakorol fölötte. ELLENŐRKÖDŐ, (ellen-őrködő) ösz. mn. Ellenőri hivatalt vagy szolgálatot gyakorló, pótoló. Ellenőrködő tiszt a kir. adóhivatalnál. ELLENŐRKÖNYV, (ellen-őr-könyv) ösz. m. 1. ELLENKÖNYV. ELLENŐRÖZ, (ellen-őröz) ösz. áth. A hivatalos számadásokat, saját hivatalos jegyzéseivel kíséri, az ellenkönyvet viszi stb. V. ö. ELLENŐR. Ellenőrözni a kiadásokat és bevételeket. ELLENŐRSÉG, (ellenőrség) ész. m. 1) Ellenőri hivatal. Elnyerni az ellenőrséget. Ellenőrséget viselni. 2) Széleskört. felügyelés, a dolgok, hivatalok menetének, hivatalos működéseknek, foglalatosságoknak, eljárásoknak szoros figyelemben tartása. Ellenőrség alá helyezni, ellenőrség alatt tartani valakit. ELLENÖSZTÖN, (ellen-ösztön) ösz. m. Ösztön, mely egy másikkal ellenkező érzésekre, tettekre stb. gerjeszt. V. ö. ELLEN, (4) és ÖSZTÖN. ELLENÖZÖN, (ellen-özön) ösz. fn. lásd : ELLENÁR. ELLENPANASZ, (ellen-panasz) ösz. fn. Panasz, melyet valaki a másik félnek előrebocsátott panaszára teszen; különösen : törvénykezési ért. oly panasz, melyet a bepanasztott fél a panaszló ellen ugyanazon ügyben és törvényszék előtt emel. ELLENPÁPA, (ellen-pápa) ész. fn. Pápa, ki a pápai nevet és méltóságot a törvényesen választott pápa ellen bitorolja, s a többség szavazatának daczára, az anyaszentegyház fejévé feltolakodik. ELLENPARANCS, (ellen-parancs) ősz. fn. Parancs, mely az előbb kibocsátott parancscsal ellenkezőt rendel, s vagy ugyanazon személytől, hatóságtól, vagy egészen mástól adatik ki. ELLENPÁRT, (ellen-párt) ész. f. Párt, mely ellenkezőjét állítja vagy vitatja annak, mit a másik állít vagy vitat, mely a másikkal ellenkezőleg nyilatkozik, ellenkező szellemben vagy irányban működik. V. ö. ELLEN, (4) és PÁRT. ELLENPÁRTI, (ellen-párti) ösz. mn. Ellenpárton levő, ellenpárthoz tartozó. V. ö. ELLENPÁRT. Ellenpárti vélemények, szavazatok, vitatások, mozgalmak, működések. ELLENPECSÉT, (ellen-pecsét) ösz. mn. Pecsét, melylyel valamely okiratot a másik fél maga részéről is megerősít. Beálltni a szerződésre az ellenpecsétet. ELLENPONT, (ellen-pont) ész. fn. 1) Széleskört. pont, mely egy másikkal ellenkező vagy ellenőrködő czélból alkalmaztatik. 2) A zenészeiben hangjegyek elrendezése, az ellen- vagyis kísérő társhangok jelölésére. Átvitt értelemben maga az ellenhang. ELLENRENDSZABÁLY, (ellen-rend-szabály) ész. m. Oly rendszabály, mely egy másikat megsemmisít, vagy megsemmisítni czéloz. ELLENREPEDÉS , (ellen-repedés) 1. ELLENHASADÁS. ELLENRÉS, (ellen-rés) ész. fn. 1. ELLENHASADÁS. ELLENRÉSZ, (ellen-rész) ész. fn. 1) Valaminek ellenfele, ellenoldala. 2) Ellenfél. 3) Testületnek párt- vagy ellenségkép egymás ellen álló felekezetei. Az ellenrészről egészen más vélemények hallatszanak. ELLENSÁNCZ, (ellen-sáncz) ösz. m. Sáncz, melyet egyik háborúskodó fél a másiknak sáncza ellen hányat. ELLENSÁNCZOL, (ellen-sánczol) ösz. önd. Egyik csatázó fél a másik ellen sánczot hány.