Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 2. kötet
G - GUSZTÁV - GUSZTONY - GUSZTONYOS - GUSZTONYOZ - GUSZTONYOZÁS - GUT - GÚT - GUTA, (1) - GUTA, (2) - GUTABALZAM - GUTAPOR - GUTAS - GUTAÜTÉS - GUTAÖTÖTT - GUTAVÍZ - GÚTH - GÚTHOR - GÚTOR, (1) - GÚTOR, (2) - GÚTORFÖLDE - GUTTA - GUTTAHÁZA - GUTTMÉZGA - GUVAD - GUVAT, (1) - GUVAT, (2) - GUZ - GUZMOL - GUZMOLÁS - GÚZS - GUZSA, (1) - GUZSA, (2) - GÚZSABRONCS - GUZSAD - GUZSADÁS
1139 GUSZTÁV—GUTH GITTKOR—GUZSADÁS 1140 GUSZTÁV, (egy eredetű az Ágoston — Augustus latin szóval, s am. dicsőséges, felséges); férfi kn. Gustavus. GUSZTONY, (gusztony) m. tt. gusztony-t, tb. —ok. Vas szeg a bot vagy pálcza végén. A bot gusztonyával szikráztatni az utczai kövezetet. GUSZTONYOS , (gusz-tonyos) mn. tt. gusztonyos-t v. —at, tb. —ak. Gusztonynyal ellátott, felszerelt, hegyesített. Gusztonyos bot, pálcza. GUSZTONYOZ, (gusz-tony-oz) áth. m. gusztonyoz-tam , —tál. —ott. 1) Gusztonynyal ellát, a botra, pálczára gusztonyt üt. 2) Gusztonyos bottal megver, megszurkál. GUSZTONYOZÁS, (gusz-tony-ozás) m. tt. gusztonyozás-t, tb. —ok. Gusztonynyal ellátás. Gusztonynyal megverés. GUT, gyöke guta főnévnek, 1. ezt. GUT, falu Fejér megyében ; máskép : Tamási. KIS —, NAGY—, falvak Beregh megyében ; helyr. Gúth-on, —ra, —ról. L. GÜTH. GUTA, (1), (guta) m. tt. gutát, tb. guták. Szélütés , hirtelen halál. Jaj, megüt a guta. Üssön meg a guta. Fél guta. Néha csudálkozást jelentő indulatszó. Mi a guta ?! A gutát! Átv .ért, a lapos guta megütötte az erszényét, am. semmi sincs benne, kiürült. Helynév is. L. mindjárt alább. Meghúzta magát, mint Guta mellett a mennykő. (Km.). Rokon vele a chaldeai guták , latin [per-, con-] cutio , quatio , szanszkrit kut [átver , átfúr], franczia goutte, létezik a dalmát nyelvben is : guta; legegyszerűbb elem a magyar út, melyből torokhang előtételével : gut, salhangon : gut származtatható. GUTA, (2), mezőváros Komárom , falu Nógrád megyében; 0 —, puszta Komárom megyében; helyr. Gután, —ra, —ról. GUTABALZAM, (guta-balzam) ész. m. Gutaütés elleni balzamos gyógyszer, pl. fahéj-, szegfű-, rozmarinolajból stb. GUTAPOR, (guta-por) ész. fn. Gyógyszerpor a gutaütés ellen. GUTAS , falu Nógrád megyében, helyr. Gutason, —ra, —ról. Máskép hútása. GUTAÜTÉS, (guta-ütés) ész. fn. A tagok mozgásának hirtelen megszűnése , bénulása, mely gyakran rögtön halált okoz. (Apoplexia). Részletes gutaütés, midőn a szélhűdés a test némely részét vagy részeit éri; általános gutaütés, mely az egész testet áltathatja, s az életet kioltja. GUTAÜTÖTT, (gutaütött) ösz. mn. Szélhűdött, bénult vagy hirtelen halállal kimúlt. Gutaütött kezű. GUTA VÍZ, (guta-víz) ösz. m. Rozmarinvirágból kivont szeszes víz, melyet gutaellenes gyógyszerül használnak. A németek magyarviznek is mondják, minthogy feltalálását Erzsébet magyar királynénak tulajdonítják. GÚTH , KIS—, NAGY—, puszták Szabolcs megyében; helyr. Gúthon, —ra, —ról. GÚTHOR, 1. GÚTOR, (2). GIJTOR, (1), férfi kn. Gunther, Guntherus. Máskép : Göntér. GÚTOR, (2), falu Pozsony megyében; helyr. Gútoron, —ra, —ról. GÚTORFÖLDE , falu Szala megyében ; helyr. Gútorföldén, —re, —röl. GUTTA, székelyesen am. guta. GUTTAHÁZA, falu Vas megyében; helyr. Guttaházán, —ra, —tól. GUTTMÉZGA, (gutt-mézga) ész. m. Gummiból kifolyó mézga. (Gummigutta). GUVAD , (gu-v-ad) önh. m. guvad-tam, —tál, —t v. —ott. Am. duvad. Guvadt szemű béka. Székely szó. GUVAT, (1), (gu-v-at) mn. otromba, durva. GUVAT, (2), (gu-v-at) fu. tt. guvat-ot. 1) Némely tájékon, vizi madár neme. (Rallus). 2) Másutt am. haris. GUZ, gyöke a guzm elvont törzsöknek és guzmol igének, am. gusz v. gosz, 1. ezeket. GUZMOL, (guz-mol) ath. m. guzmol-t. Fogatlan emberről mondják, midőn az ételt a hiányzó fogak helyett csak ínyeivel rágdossa, morzsolja, puhítja. Guzmolni a húst, tésztást. GUZMOLÁS, (guz-m-ol-ás) fu. tt. guzmolás-t, tb. —ok. Cselekvés, midőn valaki guzmol. GÚZS , (gú-zs, azaz gu-zs) fu. tt. gúzs-t, tb. — ok. Megtekert, megcsavarított nyers ág vagy veszsző, vagy szalma, vagy több vesszőszál egy kötéllé csavarítva, tekerve. Gúzst tekerni, csinálni. Gúzsba kötni a nád-, gabonakévéket. Farkasgúzsba tenni valakit , am. kezeit, lábait gúzszsal öszvekötni. Tekert gúzszsal nehéz tormát ásni. (Km.) Gúzs az , nem kolbász. (Km.) A kétszeres gúzs nehezebben szakad. (Km.) Ide-oda hajlik, mint a gúzs. Olyan vékony, hogy gúzst lehetne belőle tekerni. V. ö. ZSUG, ZSUGORODIK. Rokon vele a szanszkrit juds, (öszvekötés kötelék, iga, járom), hellen ,svyca , ryer, vysia , latin jungo , jugum , ónémet gudh , giuh , német joch, franczia joug, olasz giogo stb. a szláv nyelvekben is megvan guzsva , huzsva , huszev; héber nyelven pedig W.3 am. göröngy. GÚZSA, (1), (guzsa) mn. tt. gúzsát. Törpe, rövid, öszvetekeredett, zsugorodott mint a gúzs. Dunán tuli tájszó. GÚZSA , (2), (mint föntebb) m. tt. gúzsát. Az emberek vagy barmok nyakán növekedett nagy csomó, golyva. Székely szó. GÚZSABRONCS, (gúzs-abroncs) ész. m. Gúzsból csinált abroncs , vagyis abroncsul használt gúzs. GUZSAD, (guzs-ad) önh. m. guzsad-tam, —tál, — tv. —ott. Gúzs gyanánt öszvetekeredik, zsugorodik. GUZSADÁS, (guzs-adás) m. tt. guzsadást, tb. sok. Állapot, midőn valami guzsad.