Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 4. kötet
M - MA, (1) - MA, (2)
1 M—MMA—MA 2 M, kisded alakban m, huszonegyedik betű a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók sorában tizennegyedik, magán ejtve: em. Mint az ajkak zárlásával képzett, az ajakhangokhoz tartozik, de rokonságban van a nyelvhangok közöl az ra-nel is, mint a mádra és nádra, meder és neder, mevet és nevet, medves és nedves szók változata mutatja. Sőt általában az n, közvetlenül ajakhangok, pl. b előtt m-mé, az m pedig némely mások pl. t előtt (mint alább) n-né változik, pl. különb, azonban a kiejtésben s külömb, azomban: bont, ront, csont és több számtalanok még helyesírásunkban is megtartják az n-et ezek helyett: bomt, romt, csomt stb. (itt alább bővebben). T. i. az m és n mint orrhangok is oly közel állnak egymáshoz, hogy ha az m kiejtésénél ajkainkat be nem zárjuk, n hallatszik, az n kiejtésénél pedig az ajkak bezárta mellett m. Mint gyök vagy törzsbeli végbetű, a 6, p képzővel szeret párosulni, pl. csom-b, czom-b, dom-b, gom-b, lom-b, rom-b, tom-b, csöm-b, göm-b, csim-b, zsém-b, dorom-b, döröm-b, zöröm-b, kam-p, kám-p, csám-p, hom-p, kom-p, lom-p, csöröm-p stb. A d, g, t, s ezekből alakult cs e gy képzők előtt könnyebb kiejtés végett gyakran m-re változva ejtetik s rendesen iratik is, mint: ronda (rom-da), gondor (gom-dor), göngy (göm-gy), göndör (göm-dör), ron-cs (rom-cs), rongy (rom-gy), rongál (rom-gál), ront (rom-t), ont (om-t), bont (rom-t), önt (öm-t), hánt (hám-t), szánt (szám-t), hint (him-t), henger (hem-ger) hentereg (hemtereg), csont (csom-t), háncs (hám-cs), nincs (nem-es), így a latinban is : condo, cum-do, congero, contero stb. Az m-vel kezdődő gyökök száma, mint ma, mad, mag, magy, stb. mintegy százra, az m végzetűeké pedig, mint : om, bom, rom, som stb. körülbelül kilenczvenre megy. Amazok közöl némelyek 1) hangutánzók : má, máv, mávog, mám, mám, mámmám, mámog, macska, mamuk, mahó (mohó), máhol, makog, majzol, málé (méla), mekeg, mú, mumus, mufla, mukk, mukkan. 2) gömbölyüded vagy csomós testeket jelentenek : mag, magy, magyal, makk, mancs, mogy, mogyoró, mony, monyoró, motyó stb. 3) folyós testre, nedvességre vonatkoznak , egyszersmind p, 6-vel fölcserélődnek : mocs, pocs, mocsár, bocsár, mocsok, pocsék, mocsolya, pocsolya, maszat, paszat. 4) mozgásra vonatkoznak : moczczan, mozog, mozzan, motoz, motóla, matat, ma, mász, megy, munka, mi. 5) emelkedésre mutatnak : magas, magasztal, madár. Többször rokonszervü betűkkel fölcserélődik, mint : mábá; mamlasz bamba ; madár badár; med ned; makog bakog; makacs bakacsol; mekeg bekeg ; molyh polyh ; mankó bankó; mese besze ; magas vagy stb. Rövidítésekben m. = múlt, m. e. = mult esztendei vagy múlt esztendőben ; m. é. == múlt évi v. múlt évben ; am. = annyimint; a. m. = úgymint. AKAD. NAGY SZÓTÁR. IV. KÖT. Némely m kezdetű szavaink hasonló értelmű idegenekkel rokonok, pl. a latin nyelvben : magas magnus ; máhol mandit, manducat; mar mordét; maradoz moratur; marha (jószág, áru) merx; medmador; megy meat; merít, márt mergit; metsz metit; meddő mutilus ; mérték metrum; muszog mussit; mocs mucus; moh muscus; mond mandat; mord mordax; morog murmurat; motoz motitat; mukkan mutit stb. MA, (1), m. tt. mát; többese ugyan nincs divatban , de ha több mai időről vagy napról akarnánk szólani, bizvást mondhatunk mákat is. Értelme : jelen idő, ami jelennen megy vagy foly; ellentétei: múlt és jövő. Ez értelem rejlik a mai világ, mai kor, mai szokás, mai gondolkodásmód kifejezésekben is. Szorosbért. azon idő, mely a legujonnan folyó napot képezi, vagyis azon nap, melyben jelennen élünk, vagyunk, melyet t. i. közvetlenül a tegnap előzött meg és szintén közvetlenül a holnap vált fel. A viszonyító névragokat mind fölveszi, és pedig a ragozás szabályaihoz képest hol megnyúlva, hol rövidnek maradva, pl. máé (vagy maé) legyen a dicsőség, ne a holnapé, mának vagy tegnapnak előtte. Pázmán, Bp. Tom. 2. p. 209. Egy mát nem adok két holnapért. Aki mát megadta, holnapot nem igérte. (Km.). Mában helyezem minden reményemet. A tegnapi költség egy részét mába számítom. E beteg mán túl nem él. Nincs bizonyos a mánál, s bizonytalan a holnap. Mára vártunk benneteket, s csakugyan itt vagytok. Tegnapról mára hagyott munka. Mához egy hétre nálatok leszek. Mából holnapot csinált. Máról holnapra halasztani a teendőket. Ő csak máról gondoskodik. Mától fogva nem iszom bort. Máig (vagy máig) sem tudni, hová lett. Máért (vagy máért) tettünk mindent. Mával ismét többet élünk. A tegnapot nem lehet mává tenni. A holnapot mául v. mául venni. Származékai : mai vagy más, majd, most, (régiesen és tájdivatosan : mast), már (v. tájdivatosan : mán, v. má, v. márig, v. máran), maság. MA, (2), időhatárzó. 1) Régiesen am. jelen időben, latinul : nunc, németül : jetzt. Ez értelemben többször használja a Müncheni codex írója: „Bódogok , kik ma éheztek." (Beati, qui nunc esuritis). Luk. 6. „Ma pedig menekedetet nem valnak. (Nunc autem excusationem non habent). Jan. 15. „Igy a Bécsi codexben is: „Azért ma imádj miértönk." (Nunc ergo ora pro nobis). Judith 8. „És ma, uram királ, Ábrahámnak Istene, irgalmazid te népednek." (Et nunc, domine rex stb). Esther. 12. 2) Most divatozó értelemben különösen am. jelennen folyó napon, ez napon. Ma van ma. (Km.). Mit ma véghez vihetsz, holnapra ne halaszd. (Km.). Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok; vagy : jobb ma egy kis veréb, mint vagy túzok holnap; vagy : jobb ma nekem egykettő, mint holnap tizenkettő. (Km.): Ma nekem, holnap neked. Maholnap am. rövid idő alatt, nem sokára. 1. MAHOLNAP. Ma nem ett, am. éhes. Ma van Jakab nap. (Km.). 3) A tiszai vidéken tájszokásilag am. tüstént, azonnal. Eredj ma! eredj tüstént, gyere ma