Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 4. kötet
N - NÁDPÁLCZA - NÁDPÁLCZÁZ - NÁDPARIPA - NÁDPATAK - NÁDPIH - NÁDRA - NÁDRADÜH - NÁDRAFŰ - NADRAG - NADRÁG - NADRÁGBÉLLÉS - NADRÁGCSAT - NADRÁGELLENZŐ - NADRÁGFOLTOZÓ - NADRÁGGOMB - NADRÁGHÁM - NADRÁGHASADÉK - NADRÁGHASÍTÉK - NADRÁGKENGYEL
689 NÁDPÁLCZA - NADRÁG NADRÁGBÉLLÉS—NADRÁGKENGYEL 690 akármiféle bottal, vagy ütőeszközzel megpufogat. Máskép : náspágos. NÁDPÁLCZA (nádpálcza) ész. m. Indiai nádszárból való pálcza. Nyalka leány, apácza, rongyos nadrág, nádpálcza (km.), mondatik öszve nem illő dolgokról. NÁDPÁLCZÁZ, (nád-pálczáz) ösz. áth. Nádpálczával ütöget, megver valakit, máskép : nádpáhol, náspágol. NÁDPARIPA, (nád-paripa) ösz. m. Nádszál, melyet a játszó gyermekek lábaik közé vesznek, s mintha paripa volna, ugrándoznak vele. Innen átv. ért. nádparipára ülni, nádparipán nyargalni, am. magát bizonyos tekintetben nagynak képzelni, képzelt nagyságban élni ; továbbá, valamely eszmébe különösen beleszeretni, s eszét, beszédét szüntelen azon jártatni. NÁDPATAK, erdélyi falu Sink székben, helyi*, -fiatak-ra, —on, —ról. NÁDPIH, (nád-pih) ösz. fn. Pih vagy pehely némely nádfajokon. NÁDRA, fn. tt. nádrát. A latin mater vagyis mátrix, talán közelebbről az olasz madre után módosult szó , máskép : mádra. Magyarosan 1. MÉH (2), és MÉHANYA. NÁDRADÜH, (nádra-düh) ösz. fn. 1. MÉHDÜH. NÁDRAFÜ, (nádra-fü) ösz. fn. 1 NÁDRAPÁRTAMAG. NADRAG, falu és bányászgyarmat Krassó m., helyr. Nadragra, —on. —ról. NADRÁG, fn. tt. nadrágot, harm. szr. —jav. — n. Széles ért. lábszárakra való kétszáru ruha, mely a deréktól vagy csipőtöl kezdve a hast és fart betakarja, s vagy csak térdig nyúlik alá, mint az eredeti német nadrág, vagy bokáig lemegy, mint a magyar szabású. Szoros magyar jelentéssel azon lábszárra való, melyet a gatya fölé húznak. Posztóból, bőrből, szőrkelméből való nadrág. Irhás nadrág, melynek felső része irhával volt behúzva, s már alig van divatban. Kittelnadrág, csallóköziesen elrontott kiejtéssel küttyünadrág, kittölös durva vászonból, gúnyosan kukoriczanadrág, talán azért, mert némely vidéken különösen akkor viselik, midőn kukoriczakórót vágnak. Lovagló nadrág, végig gombos oldalakkal, s a lábak között megkörözve. Salavárdi nadrág, régi spanyolos vagy olaszos nadrág, félcombig érő, bő szárakkal, ez volt eredetileg a lovaglók nadrágja. Tányéros nadrág magyar szabású, feszesen a falhoz álló ülepü. Isten hozzád már ezután szép tányéros nadrág, karmazsinból varrott csizma, többé hazánk nem lát. (Állítólag Horvát Ádám gúnydalából). Szíjas nadrág. Szarvasbőr nadrág. Bugyogó (német, török) nadrág. Hosszú (franczia) nadrág. Vörös nadrág, kék nadrág. Feszes, zsinóros, sujtásos nadrág. Kimérték neki a nadrágot, tréfásan ám. megverték a farát. Mérték neki nadrágot kupikék posztóból. E szónak eredeti jelentését vagyis a benne rejlő alapfogalmat némi valószínűséggel gyaníthatjuk némely más nyelvekkel tett öszvehasonlítás nyomán. A finnben ruoket nadrág, és ruoko nád , a latinban caligae nadrág, és calamus nád, továbbá más test, melynek üres csövű szára van, pl. toll, buzaszár, stb. németül Hesen és Iohl Adelung szerint szintén rokon gyöknek. Ezek nyomán indulva a magyar nád röviden nád és nadrág gyöke között először hangazonságot lelünk, továbbá azt gyanítjuk, hogy a magyar is a nadrág nevü ruhát azon tulajdonságáról nevezte, mely szerént szárának csövei mint a nád üresek, nádminőségüek. A szláv nyelvek egészen más fogalmat fejeznek ki e ruhanemű elnevezésében, mert nohavicze v. nogavicze szorul szóra am. lábravaló. Hasonlat szerint a nad gyökből így fejlődhetett a nadrág : nadorú, azaz, nádalaku, mint domb, domború, dud, dudorú, mony, monyorú, vagy középképzővel gomb, gomboly, gömb, gömbölű, gombolag, gömböleg. Eredetileg tehát nadoru v. nadora t. i. öltöny, öszvevonva nadra, s a g vagy csak hangtoldalék mint a rozmaring, puszpáng, mócsing, és hasonló szókban, vagy azon g, mely több ruhanemük neveiben is véghangul szolgál, mint Ung, kalpag, süveg, köpönyeg, pacsmag. NADRÁGBÉLLÉS, (nadrágbéllés) ész. f. Kelme, pl. vászon, flanél, melyet belülről a nadrághoz varrnak, részint hogy melegebb, részint hogy tartósabb legyen. NADRÁGCSAT, (nadrág-csat) ösz. fn. Csat, mely a nadrágot derékon öszveszorítja, különösen a szíjas nadrág csatja. NADRÁGELLENZŐ, (nadrágellenző) ösz. fn. A nadrágnak, különösen a magyar szabásúnak, hastakaró része, melyet ki lehet bontani, vagy gombolni. NADRÁGFOLTOZÓ, (nadrág-foltozó) ősz. fn. Személy, különösen szegény szabó, ki új nadrágokat nem varr, hanem csak az ócskákat foltozza. Olyan, mint csizmafoltozó, üstfoltozó. NADRÁGGOMB, (nadrág-gomb) ősz. fn. Gombok az úgynevezett német nadrágokon vagy hosszú szárú bugyogókon. NADRÁGHÁM, (nadrághám) ösz. fn. Lásd NADRÁGTARTÓ. NADRÁGHASADÉK, (nadrág-hasadék) ösz. fn. Hasadék a nadrágnak hastakaró részén, vagy alább is, a lábak között, melyet be lehet gombolni, továbbá az ellenzős nadrágokon levő nyílás két oldalról. Hajdan a zsebórát a nadrághasadékban viselték. NADRÁGHIASÍTÉK, (nadrág-hasíték) , lásd NADRÁGHASADÉK. NADRÁGKENGYEL, (nadrág-kengyel) ész. m. Akár hosszú (franczia), akár a magyar v. csszínanadrág szárainak aljához varrt szalag, mely a talp alá jön, hogy a felhúzott nadrágot feszesen tartsa, máskép : talpaló. 44