Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 4. kötet
N - NÁDVERÉS - NÁDVERŐ - NÁGOCS - NAGY, (1) - NAGY, (2)
693 NÁDVERÉS — NAGY NAGY—NAGY 694 NÁDVERÉS, (nád-verés) ész. fn. 1) L. NÁDALÁS. 2) A háztetőre rakott nádnak sulykolása. NÁD VERŐ, (nád-verő) ösz. fn. 1) Személy, ki nádat vág. 2) A háztetőket nádazók sulyka, melylyel a fölkötött nádnyalábokat ezélirányosan helyeikre verik. NÁGOCS, falu Somogy m., helyr. Nágocs-ra, —on, —ról. NAGY, (1), mn. és m. tt. nagy-ot, harm. szr. —ja, határozója: nagyon, nem : nagyon, fokozva : nagyobb, nem : nagyobb. 1) Ami aránylag akármiféle irányban, nevezetesen fölfelé terjedelmes. Nagy hegy, nagy torony, nagy ház. Nagy ember, nagy ló, nagy madár. 2) Különösen mi sok helyet, sok térséget foglal el. Nagy város, nagy falu, nagy határ, nagy rét, nagy erdő, nagy tó. Nagy lépéseket tenni. Nagy szoba, nagy ablak. Nagy betű. Nagy könyvek, képek. 3) Részek és egész közti arányra vonatkozólag am. a maga nemében aránylag a rendes mértéket meghaladó. Nagy fej, nagy kezek, nagy lábak, nagy fülek, nagy szemek, nagy száj, nagy pofa, nagy has. Nagy ágak, nagy levelek. Nagy karimájú kalap. Nagy szárú csizma. Átv. ért. 1) Ami felnőtt. Már nagy fiai és leányai vannak. Néha korra nézve jelent öregbet, mint nagyapa, nagyanya, nagybátya, nagynéne. 2) Sok számból, több egyes részekből álló. Nagy rakás pénz. Nagy gyűlés, nagy tanács. 3) Sok belerővel, sok hatással biró. Nagy meleg, nagy hideg. Nagy öröm, nagy szomorúság. Nagy kárt szenvedni. Nagy fáradsággal, nagy ügygyel bajjal tenni valamit. Nagy érdem, nagy jutalom. Nagy szerencse. 4) Sok kitűnő jó vagy rosz tulajdonságú. Nagy ember. Nagy hatalmú király. Nagy tolvaj, nagy kurafi, nagy czigány, nagy ördög, nagy bolond, nagy szamár, nagy mamlasz, nagy mihaszna. 5) Különös nyomatékkal biró. Nagy dolgokat feszegetni. Nagyba kapni, v. nagy fába vágni a fejszét, vagy nagy fát mozgatni, vagy nagyot falni (a székelyeknél) am. ereje fölötti munkához fogni. 6) Magas értékű. Nagy árat szabni valaminek. A pénznek mindenütt nagy becse van. Nagyra lenni valamivel. Nagyra becsülni valakit vagy valakinek jeles tulajdonságát. Nagyra tartani valamit. „A malom a vizet alá hajtja Ez az asszony a lányát nagyra tartja, Ne tartsa kend olyan nagyra." Népd. 7) Magas rangú, állású. Nagy méltóság, nagy fejedelemség, nagy herczegség. 8) Főnévül használva am. magas rangú vagy rendű állapot. Nagyra menni, jutni. Nagyra vitte dolgát. Némely Ragozásokban am. a többi közöl a kitünőbbek kiválogatva, pl. a fogott halak nagyját kiszedni a hálóból, az apraját visszahányni a vízbe. Csak úgy nagyjából tenni valamit, nem egészen. Nagyján már elmentek, am. jobbára. Sajátságos kifejezések : nagy szája van, azaz másokat megtámadó, megszóló ; nagyot hall, am. siketecske , nagyban mulatni, játszani, am. nagy mértékben ; nagyra vágyni; nagyra látni am. magasra vágyni, fenhéjazni; nagyra törni; nagyra termett; ország nagyjai v. országnagyok, am. főnemesek, főurak, ú. m. herczegek, grófok, bárók, zászlós urak, főispánok , főpapok ; nagy uram, tiszteletczím, mely ma csak középrendű urakat, és tisztviselőket illet, pl. nagyuram, ispán uram ! nagyuram, biró uram ! nagy jó uram! Tárgyesetben : nagyot lép, nagyot ugrik, nagyot fohászkodik, nagyot hall (süket), nagyot hazud, nagyot kiált, nagyot mond, nagyot iszik (különböző : nagyon iszik). „Nagyot iszik a hazáért, s fölsivít." Vörösmarty. Midőn némely öszvetételekben főnévül használtatik, jelent bizonyos főnököt, a maga nemében első rangú személyt; ilyenek a régen divatos : hadnagy, várnagy, félnagy, násznagy, s az ujabb korban helyesen alkotott népnagy. Őrnagy, országnagy, tábornagy, karnagy. Ezek értelmezéseit 1. saját rovataik alatt. Néha am. nagyon, igen. „Mert nagy drága kincset Te nálad én hagyok." „Kiről neked jövendőre Nagy sokat szólok." Házasok éneke a XVI. századból. L. NAGY (2). Ha a nagy szóban alapfogalomul a magasságot, vagyis fölfelé terjedést veszszük, úgy legközelebb rokonai nád, és magas, magasztal, máglya gyöker. Rokonok továbbá némely más nyelvekben a tö-i rök anádi, de ide sorozható a török bőjük is, minthogy b és m közel rokon hangok, (honnan bőjük baba am. nagyapa), latin magnus, majestas, hellén jityaq, szanszkrit mahat stb. gyökei: mag, maj, meg, mah. Vékony hangon ide tartozik a nö ige (szanszkritul: moh), és növel gyöke is (l. alább); továbbá a neh, a ,nehéz', és neg, a ,negéd' szóban, valamint a nyi névképző is. A szlávban na, oroszban nad am. föl; a görögben az ara, a németben az an egyik jelentése szintén valamely magasságra vonatkozik. Ugyanezen alapértelem rejlik a magyar feliratóon, én, ön ragban, pl. házon, kerten, csöbrön. A mongolban nojan, a kalmukban nojon am. fejedelem , vezér. NAGY, (2), a régieknél igen gyakran eléjön, melléknevekkel és határozókkal öszvetéve ,nagyon' v. ,igen' értelemben. „Hogy az iharosi szőlőhegyen valék, nagysok lövéseket (lövéseket) hallánk." (Levél 1557-ből. Szalay Á. 400 m. 1.). „És azt mondják hogy nagysokan vannak. (1560-ból, ugyanott). „Isten tartsa meg k egyelmedet) nagysok esztendeig egészségben." (1542-ből, ugyanott). „Hogy nagyfel repillene (repülne) onnét." (Pesti G. meséi). Thali Kálmán gyűjteményében (Régi magyar vitézi énekek) eléjönnek : nagy sokat, nagy jó, nagyszép, nagy bizvást, nagy erősen, nagy jelszóval, nagy nevetve, nagykönnyen, nagy kegyetlenül, nagy keservesen stb. Toldy Ferencznek „A Magyar nyelv és irodalom" czímű 44*