Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 5. kötet
SZ - SZÜKSÉGBELI - SZÜKSÉGĚL - SZÜKSÉGĚLÉS - SZÜKSÉGÉRZET - SZÜKSÉGĚS - SZÜKSÉGĚSEN - SZÜKSÉGĚSSÉG - SZÜKSÉGFŰ - SZÜKSÉGKÉP - SZÜKSÉGKÉPENI - SZÜKSÉGLET - SZÜKSÉGLETI - SZÜKSÉGÖRÖKÖS - SZÜKSÉGTELEN - SZÜKSÉGTELENÜL - SZŰKTERMÉS - SZÜKÜL - SZŰKŰL - SZÜKÜLÉS - SZŰKŰLÉS - SZŰKÜLT - SZŰKÜLTEN - SZŰKÜLTSÉG - SZŰL
1487 SZÜKSÉGBELI—SZÜKSÉGLET SZÜKSÉGLETI SZÜL 1488 tokban : szükség van rád am. kellesz, nincs rá szükség, nem kell, ellehetni nélküle. SZÜKSÉGBELI, (szükségbeli) ész. mn. Szükség szülte vagy okozta. Szükségbeli utalt vagy utalványozott (váltóüzletben). SZÜKSÉGEL , (szükség él) áth. m. szükségél-t. Szükségkép megkívánt, kellékül állít fel, szüksége van reá, szükségesnek tart, olyasmit követel, aminek meg kell lennie. A kényelem sok pénzt szükséges. SZÜKSÉGÉLÉS , (szükség-él-és) m. tt. szükségélés-t, tb. —ék. Szükségesnek tartás, szükségképen megkivánás. SZÜKSÉGÉRZET, (szükség-érzet) ész. m. Annak belső érzése vagy tudata, hogy valami szükséges. SZÜKSÉGES , (szükség-és) mn. tt. szükséges-tv.—et, tb. —ek. 1) Széles ért. minden, ami bizonyos czélra elkerílhetlen kellék. Szükséges étel, ital, ruházat. Étel, ital, álom, szükséges ez három. (Km.). Utazásra szükséges pénzt szerezni. Földnivelésre szükséges szerszámok, barmok. Ez nagyon szükséges. Beszerezni a szükséges könyveket. Ezt szükséges tudnod. Előbb a szükségeseket szerezd meg. 2) Aminek bizonyos törvények szerint meg kell lennie. Észtanilag szükséges, minek ellenkezője az ész törvénye szerint lehetetlen. Természetileg szükséges, minek a természet törvénye szerint meg kell történnie. Erkölcsileg szükséges, mit az erkölcsi törvény parancsol. 3) Ami bizonyos okokból, előzményekből mintegy önként foly, ami nem esetleges, nem vak sors által támadt; máskép : szükségképem. 4) Néha a régieknél am. szük, hiányos. „De hogy dolgunk egész legyen, S szökséges nevet ne vegyen." Katalin verses leg. (Toldy F. kiad. 73. 1.). SZÜSÉGESEN, (szükségesen) id. SZÜKSÉGESKÉPEN , (szükséges-képen) 1. SZÜKSÉGKÉP. SZÜKSÉGESSÉG, (szük-ség-és-ség) mn. tt. szükségesség-ét, harm. szr. — e. Általán valaminek szükséges volta, minemüsége, tulajdonsága. V. ö. SZÜKSÉGES. SZÜKSÉGFÜ, (szükség-fa) ész. fn. A savarok neme alá tartozó növényfaj népies neve; egyéni jellemzése Gönczy P. után : szára terepély, ágas, szőrös vagy kopasz, tövises hegyű; levelei orralakúak, virágai hónaljiak, magánosak; leple magva megérésekor porozogós; máskép : szintén köznéven : scamborz ; növénytani neve : kamborz savar. (Salsola kali). SZÜKSÉGHELY, (szükség-hely) 1. ÁRNYÉKSZÉK. SZÜKSÉGKÉP, SZÜKSÉGKÉPEN, (szükségkép v. —képen) ösz. id. Föltétlenül, okvetetlenül, elkerülhetlenül, az előzményekből önként következve; nem esetleg, nem vaktában. SZÜKSÉGKÉPEM, (szükség-képen) ösz. mn. L. SZÜKSÉGES, 3). SZÜKSÉGLET, (szükség-élet) mn. tt. szükséglet-ét. 1) Ami bizonyos czélra elkerülhetetlen, amire szükség van. Megfelel a német Bedarf vagy Bedarfmst-nek. 2) Kellék, megkivántatóság. SZÜKSÉGLETI, (szükség-leti) mn. tt. szükségleti-1, tb. nek. Szükségletre vonatkozó. SZÜKSÉGÖRÖKÖS , (szükség-örökös) ész. m. Külföldi, különösen az osztrák polgári jogból a magyarba is átment nevezet, mely alatt oly személy értetik, kit valamely örökhagyó végrendeletében az örökség bizonyos részéből ki nem tagadhat, mely is kötelesrésznek neveztetik, és a magyar jog szerént felét teszi annak, ami azon személyre (a szükségörökösre) törvényes öröklés szerént jutott volna. Ily szükségörökösök nálunk a leszármazó egyenes utódok, ezek nem létében az életben levő szülők (nagyszülők stb.). Az osztrák jog szerint a szülők kötelesrésze csak egy harmadát teszi a törvényes örökrésznek. SZÜKSÉGTELEN, (szükségtelen) mn. tt. szükségtelen t s tb. kék. Amire nincs szükség, ami nélkül ellehetni, fölösleges, ami bizonyos czél elérésére nem kell. Szükségtelen költség, fáradság, munka. Isatárzóként am. szükség nélkül. SZÜKSÉGTELENÜL , (szük-ség-te-lenül) id. A nélkül, hogy szükség volna rá, szükség nélkül. SZÜKTERMÉS , (szük-termés) ész. m. Ami a rendes termésnél jóval kevesebb. V. ö. SZÜK. SZÜKÜL, 1. SZÜKÖL. SZÜKÜL, SZÜKÜL, (szükül) önh. ra, szűkült. 1) Oly állapotra jut, melyben bizonyos kellékek hiányát érzi. Megszűkülni a pénzben, eleségben. 2) Lelkileg szorong, aggódik, különösen félelem miatt. Szűkül a csinyon kapott gyermek, midőn büntetéssel fenyegetik. Szűkül, kinek a kaperája szorul. SZŰKÜLÉS: 1. SZÜKÜLÉS, SZŰKÜLÉS, SZŰKÜLÉS, (szükülés) m. tt. szűkülés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. 1) Holmi kellékeket nélkülöző állapot, hiánynak szenvedése. 2) Belszorongás, félelmi aggság. SZŰKÜLT, (szükült) mn. tt. szükült-et. Hiányban szenvedő, szegény. Szűkült állapot. SZŰKÜLTEN, (szük-ül-t-en) id. Szűkült állapotban. SZÜKÜLTSÉG , (szük-ül-t-ség) m. tt. szűkültség-ét, harm. szr. —e. Szükség, szorultság, szűkült állapot. SZÜL, SZÜL, áth. m. szült. Némely származékai állandóan rövid ú-t vesznek föl, mint szülő, születik stb. A régieknél igen gyakran i- v. i-vel fordul elő : szil, születik stb. 1) Legszorosbért, mondjuk némberrel, midőn a méhébe fogadott magzatot világra hozza. Fiút, leánykát, ikreket, hármasokat szülni. Könynyen, fájdalmak között szülni. Boldog anya, aki ily gyermeket szült. Szerencsésen elszülte az első gyermeket. Idétlen magzatot szülni. Oly nőről, ki törvénytelen gyermeket hozott e világra, népies megvető nyelven azt szokták mondani : fattyat vetett v. fattyazott. A tehén, juh, kecske, ló, szamár ellik, a kutya macska kölykezik, a disznó malaczozik stb.; v. ö. FIADZIK. Egyébiránt néha, kivált közmondatokban oktalan állatokra is alkalmazzák, pl. vajúdik a hegy, majd egeret szül.