Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 5. kötet
S - SIKERETLEN - SIKERETLENÍT - SIKERETLENÍTÉS - SIKERETLENSÉG - SIKERETLENŰL - SIKERETLENŰL - SIKEREZ - SIKERÍT - SIKERÍTÉS - SIKERTELEN - SIKERŰL - SIKERŰLÉS - SIKERŰLET - SIKET - SIKETĚDÉS - SIKETĚDIK - SIKETĚS - SIKETÍT - SIKETÍTÉS - SIKETNÉMA - SIKETSÉG - SIKETŰL - SIKETŰLÉS - SÍKFÖLD - SÍKFÖLDI - SÍKHAS
821 SIKERETLEN—SIKET SIKETÉDÉS- SÍKHAL 822 értelemben. Enyvnek, lépnek, agyagnak sikeressége. A bánsági búzát sikeressége miatt leginkább kedvelik a sittök. Intésnek, munkának sikeressége. V. ö. SIKERES, SIKERETLEN, (sikeretlen) mn. tt. sikerellent, tb. —ék. Általán, minek sikere nincs, tulajdon és átv. értelemben. Sikeretlen homoksár. Sikeretlen tészta. Átv. foganatlan, kedvező eredmény nélkül való. Sikeretlen intés, fáradság, munka. Határozóként am. siker nélkül. V. ö. SIKER. SIKER. SIKERETLENÍT, (sikeretlenít) áth. m. sikeretlenitétt, par. —s, hbn. —niv. —en. Átv. valamit foganatlanná tesz. A közbe jött akadályok, viszontagságok sikeretlenítették vállalatunkat. SIKERETLENÍTÉS, SIKERETLENITÉS, (sikeretlenítés) m. tt. sikeretlenítést, tb. —ék, harm, szr. —e. Sikeretlenné, foganatlanná tevés. SIKERETLENSÉG, (siker-etlen-ség) m. tt. sikeretlenség-ét, harm. szr. —e. Sikeretlen állapot vagy minőség. SIKERETLENÜL, (siker-etlenül) id. Siker nélkül, foganatlanul, hiába. Sikeretlenül beszélni, inteni, tanítani, fáradozni. SIKERETLENÜL, SIKERETLENÜL, (sikeretlenül) önh. m. sikeretlenül-t. Sikeretlenné, azaz, foganat nélkülivé, eredménytelenné lesz, nem sikerül. SIKEREZ, (siker ez) áth. m. sikerez-tem, —tél, —ért. Kedvező eredményt eszközöl, valaminek foganatot szerez, máskép : eredményez, sikerít. SIKERÍT, (sikerít) áth. m. sikerít ett, par— s, hb. —ni v.—eni. Eszközli, hogy valaminek sikere, azaz, foganata, kedvező eredménye, kimenetele legyen , végrehajt valamit. A felsőbb rendeleteket, parancsolatokat sikeríteni. V. ö. SIKER. SIKERÍTÉS, SIKERÍTÉS, (siker-ítés) m. tt. sikerítés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, mely által valami foganatossá tétetik, vagy végrehajtatik. SIKERTELEN, (sik-er-telen) . SIKERTELENSÉG , (sik-er-telen-ség) I. SIKERETLEN, SIKERETLENSÉG. SIKERÜL, SIKERÜL, (sik-er-ül) önh. m. sikerül-1. Foganata lesz, szerencsés, kedvező kimenetelt, eredményt nyer , jól sül el, jól üt ki. Ezen vállalat jól sikerült. Végre sikerült neki az óhajtott hivatalt elnyerni. Ez minden erőlködésed daczára nem sikerült. V. ö. SIKER, SIKERÜLÉS, SIKERÜLÉS, (sikerülés) m. tt. sikerülés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Állapot, illetőleg eredmény, midőn valami sikerül, vagyis foganatossá lesz. SIKERÜLET, SIKERÜLET, (sikerül et) m. tt. sikerület-ét, harm. szr. —e. Valamely működésnek, tevékenységnek foganatja, eredménye. SIKET, mn. tt. siket-ét. 1) Kinek halló érzéke vagy egészen tehetetlen, vagy bizonyos fokban tompa, s ki, mint mondják, nagyot hall. Siketnéma. Siket pattantyús. Siketnek hiába beszélsz. A siket fülébe kiáltani. Siketnek beszélsz v. siketnek mondasz mesét. (Km.). 2) Ki mások kérelmére, szavára, intésére stb., nem hallgat, s úgy tetteti magát, mintha siket volna. Könyörgésünk siket füleknek szólt. Hallgat, mint siket disznó a búzában. (Km.). 3) Átv. mondják hangról, mely tompán szól, melynek éle nincsen; továbbá ami a hangot nem adja jól vissza, s mintegy elnyeli. Siket hangú énekes, siket szavú szónok. Siket terem, szinház, templom. Siket hét, nagy hét, midőn a katholikusoknál csütörtöktől szombatig nem hallani harangszót; némelyek szerént : feketehét. Vékonyabb hangzattal : süket. Valószinü, hogy azon si v. sü hangnak fogalma rejlik benne, melyből az erős kiáltást jelentő sivölt, süvölt, si, sikolt stb., származnak, mivel a siketnek sivölteni, sikoltani kell füleibe, hogy a szót hallja. Ezért mondják a siketről, hogy nagyot hall. Ily fogalmi viszonyban látszanak lenni a latin surdus és susurrus, a német taub és toben, mint Adelung és Campe vélekednek; továbbá a szláv hluk, hlucsani, (zúgás, harsogás), és hluchi (siket). A t a siket szóban vagy toldalékhang, mint a tájdivatos süke gyaníttatja, vagy s helyett áll, úgy hogy süket , sükes , sikes. Arab-törökül : szökint , hallgatag, hallgatagság. SIKETÉDÉS, (siket-éd-és) m. tt. siketédés-t, tb. —ék, harm. szt. —e. A halló érzéknek azon szenvedő állapota, midőn rugalmassága, fogékonysága vagy egészen vagy bizonyos fokig megszűnik. SIKETÉDIK, (siket-éd-ik) k. m. siketéd-tem, — tél, —étt. Siketté leszen, vagyis, halló érzékének fogékonysága elvesz. SIKETÉS, (siket és) mn. tt. siketés-t v. —et, tb. —ek. Siketecske, nagyot halló. Győr tájékán : süke, néhutt túl a Dunán : lámportos. SIKETÍT, (siketít) áth. m. siketít étt, par. —s, htn. —n v. —em. Siketté tesz. Az igen erős hang, a sivöltés megsiketítheti a füleket. V. ö. SIKET. SIKETÍTÉS, SIKETÍTÉS, (siketítés) mn. tt. siketítést, tb. —ék, harm. szr. —e. Hatás, különösen igen erős hangzás, mely siketté tesz. SIKETNÉMA, (siketnéma) ész. mn. és fn. Ki siket is néma is, ki se nem hall, se nem beszél, vagy ha tud is beszélni, azt nem hallásból, hanem más módon tanulta meg. Siketnémák intézete. SIKETSÉG, (siketség) m. tt. siketség-ét, harm. szt. —e. A hallószervek hiányos állapota, midőn valaki vagy egészen, vagy bizonyos fokig siket. SIKETÜL, (siketül) önh. m. siketül-1; lásd SIKETÉDIK. SIKETÜLÉS, SIKETÜLÉS, (siket-ílés) lásd SIKETÉDÉS. SÍKFÖLD, (sík-föld) ész. m. Egyenes felszinü, lapályos területű, hegytelen, völgytelen, köröskörül nyilt föld. Tiszavidéki, csongrádi síkföld. SÍKFÖLDI, (sík-földi) ész. mn. Síkföldről való, oda tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Síkföldi magyarok. Síkföldi gabona, mező, erdő. SÍKHAS; SÍKHASÚ v. —HASÚ, (síkhasú) 1. SÍKBÉL; SÍKBÉLY. 52*