Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
T - TUSAKOL - TUSAKOLÁS - TUSALG - TUSANYAK - TUSAPÁNT - TUSÁZ - TUSÁZÁS - TUSFESTÉK - TUSIN - TUSIVÁS - TUSKA - TUSKÉK - TUSKÓ - TUSKOL - TUSKÓMOZSÁR - TUSKÓS, (1) - TUSKÓS, (2) - TUSNÁD - TUSNÁD-ÚJFALU - TUSOL - TUSON - TUSSA - TUSSA-ÚJFALU - TUSSINA - TUSTYA - TUSSZOGAT - TUSZ, (1) - TUSZ, (2) - TUSZA - TUSZKÁL - TUSZKOL - TUSZKOLÁS - TUSZKOLÓ - TUSZLI - TUSZOGAT - TUSZOL - TÚSZTÁRS - TUTAJ
505 TUSKOL —TUSZ. TÚSZA— TUTAJ. 506 zatni a leányokkal. Tuskó is szép, ha szépen felruházzák. (Km.). Átv . ért. faragatlan tuskó, am. műveletlen, idomtalan, nyers, durva erkölcsű ember. Némely tájakon pl. Balaton mellékén : tusak , mint tüske Baranyában : tüsök, csutkó, néhutt máskép : csutak stb. Előfordul a tájbeszédben tucskó és dücskó alakban is. Ez utóbbi Bodrogközben. Gyökerűs nem egyéb, mint a dudorodást jelentő ducz változata, mintha volna duczkó. Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén zömökös, csomós testekre, illetőleg fadarabokra vonatkozó duczkó, bunkó, turkó, bötkö. TUSKOS 1. TUSAKOS. TUSKÓMOZSÁR, (tuskó-mozsár) ész. mn. Mozsár, melyet tuskóból fúrtak v. faragtak. TUSKÓS, (1), (tuskós) mn. tt. tuskós-t, v. —at, tb. —ak. Tuskóval biró, (valamely helyről szólva) ahol tuskó vagy tuskók vannak. TUSKÓS, (2), puszta Somogy m., helyr. Tuskós-ra, —on, —ról. TUSNÁD, erdélyi falu Csikszékben, helyr. Tusnád-ra, —on, —ról. TUSNÁD-ÚJFALU, 1. ÚJFALU alatt. TUSOL, (tusol) áth. m. tusol-t. 1) Fegyvertussal taszít v. taszigál; máskép : tusakol. 2) Tusféle festékkel fest, mázol, beken valamit. V. ö. TUS, 3. TUSON, ARANYLÁBU—, erdélyi falu Kolos m.; helyr. Tuson-ba, —ban, —ból. TUSSÁ, falu Zemplén m.; helyr. Tussá-ra, —n, —ról. TUSSA-ÚJFALU, falu Zemplén m.; helyr. — Ujfalu-ba, —ban, —ból. TUSSINA 1. TUZSINA, TUSTYA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Tustyá-ra, —n, •—ról. TUSSZOGAT, (tuszogat v. tusszogat) áth. m. tusszogat-tam, —tál, —ott; par. tusszogass. A székelyeknél am. tuszol, azaz zuvatol, pletykál. Mind azt tusszogatják, hogy (Kriza J.). TUSZ, (1), m. tt. tusz-t, tb. —ok. Kriza J. szerént a székelyeknél am. vita, zuvat azaz pletyka, utczahír. Minden esetre különbözik a következő :tusz' v. ,túsz' szótól, mely am. megfelelő, hasonló rész; továbbá: személykezes. L. TUSZ, (2), v. TÚSZ. Ezen (1) szám alatti tusztól származnak: tuszol (egyik jelentésében), és tuszogat v. tusszogat. TUSZ, (2), v. TÚSZ, m. tt. túsz-t, tb. —ok. harm. szr. —a, v. —sza. 1) Erdélyben Incze J. szerént hasonló, megfelelő rész, különösen osztályrész, mely bizonyos földből, nevezetesen köz rétből, kaszálóból valakinek jut, melyet néhutt nyilas-nak neveznek. 2) Kriza J. szerént am. zavat, vita; továbbá valaminek hasonmása. Tuszszát fizetem am. visszatuszolom. 3) Kezes vagy személyzálog, azaz oly személy, kit háború alkalmával, vagy más meghasonlott állapotban egyik fél a másiknak általad, hogy az által magát bizonyos föltételek teljesitésére lekötelezze. „Farkasok és a bárányok . . . egyszer frigyet szerzének, és minden felöl egymásnak zálogot adának. A farkasok adák túszon az ő kölykeit." (Pesti G. XXXVIII. mese). „Fiát tuzsúl adá" (obsidem, vadem dedit. Szabó D.) Magyar elemzéssel túsz lehet am. dúsz azaz dúrész, birtokrész, mint az 1-ső jelentésben. Egyébiránt a kalmük-mongolban Jülg szerént túsz am. átellenben (gegenüber, vis-k-vis); és túsza készség (die Bereitschaft, Hilfe); továbbá tusza am. átellenső, ellenső ; kölcsönös viszony (gegenüber stehend; gegenseitige Beziehung). Vullers és Zenker szerént a török tutu am. zálog ; tusz (Pfand , Geiszel). Vámbéry szerént ujgur nyelven: tus, tös am. érték, hasonló megfelelő rész ; csagataj nyelven : tus rész; jakut nyelven : tusz, ellenkező, megfelelő rész. Amennyiben a székelyeknél vitát és zavatot azaz pletykát, utczahírt is jelent, úgy véljük, hogy ezen jelentésekben valamely zajra vonatkozó hangutánzás rejlik, mint a zuvat és zuvol ( zuvatol) szókban is, melyek szintén a székelyeknél divatosak. TUSZA, falu Kraszna m., helyr. Tuszára, —n. — ról. TUSZKÁL, (tosz-og-ál) áth. m. tuszkált. L. DUSZKAL. Rokon sőt egy eredetű a tuszkol igével. TUSZKOL, (tosz-og-ol) áth. m. tuszkolt. Kézzel, vagy valamely eszközzel taszigál, hogy tovább menjen; átv. ért. bizonyos cselekvésre sürget, nógat. A nádalók, midőn házat földnek, tuszkolják a nádat. A kelletlen vendéget kituszkolni, eltuszkolni. Ne tuszkolj, hisz ugy is eleget iparkodom. Előre tuszkolni. Gyöke tusz nem egyéb, mint a tosz (tasz) módosulata, honnét tuszkol gyakorlatos ige elemezve : toszog-ol. TUSZKOLÁS, (tosz-og-olás) m. tt. tuszkolás-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Cselekvés, illetőleg nyomás, tolás, sürgetés, mely által valamit, vagy valakit tuszkolunk. V. ö. TUSZKOL, TUSZKOLÓ, (tosz-og-ol-ó) m. tt. tuszkoló-t. A nádalók vagy zsuppolok eszköze, melylyel a tetőre fölrakott nádat, zsuppot helyre verik. TUSZLI, a német Stutz v. Stutzen v. Stützet, a köznépnél: Stutzli szó módosulata. L. KARMANTYÚ. TUSZOGAT 1. TUSSZOGAT. TUSZOL, (tuszol) áth. m. tuszok. 1) Hasonlóval fizet; v. ö. TUSZ (2), a 2-ik pont alatt. 2). Zavatol, tudakozódik, pletykál. (Kriza J. V. ö. TUSZ, (1). TÚSZTÁRS, (túsz-társ) ész. mn. Személy, kit az ellenfélhez másod, vagy többed magával túszul adtak, köz viszonynál fogva ezeknek társa. TUTAJ, fn. tt. tutaj-t, tb. —ok. harm. szr. —a. 1) Egymás mellé gúzsolt, vagy szegezett fenyüszálakból álló vízi jármű; máskép : talp. Az Erdészeti Műszótár szerént a tutaj több talpból áll. Tutajon szállítani deszkát, zsindelyt, sót. 2) Szeged tájékán így nevezik az összefűzött nád-, vagy gyékénykáka-szárakat. Vizenyős helyeken oszlopokra, és nádtutajokra