Dátum, 1989. augusztus (1. évfolyam, 76-102. szám)
1989-08-15 / 88. szám
A Baja abajgatás után Ez a csapat már nem az a csapat Kovács L. elment • Likár visszajött Már több mint fél éve a munkaideje leteltével nem a Posta Sándor Sportcsarnokba vezet az útja Kovács Józsefnek, a bajai kosárlabda egyik oszlopos emberének, az NB I-es csapat hosszú időn át volt sikeres vezetőedzőjének. A Bajatex kereskedelmi igazgatóját tavaly novemberben — a legfinomabban fogalmazva — elmozdították a bajai kispadról. Az egykori sokszoros válogatott játékos ma már csak passzív szemlélődő Baján kosárlabda-ügyben. Ha teheti kimegy a mérkőzésekre, mert a játékosokkal mi több, játékosaival ma is élő a kapcsolata. Bár ősztől valószínűleg a mérkőzéseken is egyre kevesebbszer tűnik fel, mert fia a Videotonhoz igazolt, lánya pedig a felsőházba jutott Sopron színeiben szerepel. De kinek, kiknek, vagy minek jó az, hogy a két Kovácsot „kivonták” a bajai kosárlabda forgalmából? — fogalmazódik meg bennem a kérdés mielőtt belépek a sok nagy csatát megért csarnokba. Elvesztettek egy országosan elismert szakembert és annak magyar válogatottságig jutott fiát, Kovács Lászlót. S ma már az utánpótlásnevelés nem annyira jó, hogy csak úgy fel lehetne hozni egy-két kész embert. Ez már tavaly nyáron beigazolódott, amikor Sikár külföldre szerződött és centerposzton igencsak meggyengült a csapat. De a Kovács-ügy még egy áldozattal is járt: a MAFC-ból nehezen leigazolt Gál László, látva a zűrzavart, a káoszt, összecsomagolt és elment. A Baja pedig fennállásának legválságosabb napjait élte meg a tavalyi bajnokságban. Ha nincs az átszervezés, akkor a sorozatban elszenvedett kínos kudarcok következményeként a többször is ezüstérmes Baja, a Jakóban”, a „B” csoportban folytatja most szeptembertől a bajnokságot. Ha egyáltalán folytatja? Mert most, hogy végül is az „A” csoportban maradtak, most is gondok vannak a hosszabb távú fennmaradás, az anyagi finanszírozás kérdésében. Ha az alsóházban zuhannak vissza, könnyen elképzelhető, hogy azok, akik eddig támogattak, a jövőben már másképp állnak a dolgokhoz. Ha csak nincsenek továbbra is benne az egyesület, a BSE társadalmi és szakosztályvezetésének abban a szűk körében, amely szorgalmazta Kovács József eltávolítását. — Nekem néhány forduló után, amikor is sérülések és csapatépítési okok miatt a hetedik helyen álltunk, már odavágták a fejemhez, hogy ez a szereplés, ez a helyezés a bajai kosárlabdához méltatlan. De akkor az micsoda, ami ezután következett? Egyenesen szégyen, katasztrófa — fakad ki a lapátra tett tréner, akinek egy novemberi délelőttön hozta a tudomására a szakosztályvezetés, hogy a jövőben a vezetőedzői tisztséget csak főállásban lehet betölteni. (Akik az akciót kitervelték, azok nagyon jól tudták, hogy Kovács az egzisztenciáját nem adja fel szeretett sportága miatt sem.) Az új edző, a fiatal Kancsár Zoltán, aki nem is olyan régen még Kovács játékosa volt, nem volt a „puccsisták” között, megörökölte a vezetőedzői funkciót Neki is az a véleménye: nem az a perdöntő, hogy valaki főállásban, vagy másodállásban csinálja, értsen hozzá — ez a lényeg. S amikor az edzésre készülődő kosarasokkal lepergetem a kaotikus tavaly tél képzeletbeli filmjét, kiderül: még azok a játékosok sem vitatják el Józsi” hozzáértését, akiknek már hosszabb ideje nem tetszett az, hogy mindenben neki van, neki lehet igaza a kosarasokkal szembeni vitában. Persze, az eredmények Józsit „igazolták, így azoknak a játékosoknak sem állt” érdekükben megbuktatni, akik időnként a szigorú diktátor mivolta miatt, nem szimpatizáltak vele. De ezek a játékosok persze nem is hallatták a véleményüket akkor, amikor a vezetés előállt tervével. — Ha én meg Kovács Laci itthon vagyunk, akkor valószínű, hogy Józsi” eltávolítását nem tudják ilyen simán és igazságtalanul megoldani, de éppen a válogatottal voltunk — emlékezik vissza a csapat több százszoros válogatott bedobója Hosszú István. — Ha egy csapat valamennyi játékosa kiáll az edző mellett, akkor azért a háttérben levő hatalmasságoknak sincs könnyű dolga egy-egy ember likvidálása esetén. Kovács József segítőtársa Rátvay Zoltán parancsra sem lehetett vezetőedző, hiszen ti, játékosok őt egyöntetűen nem fogadtátok el. — Nézd, a játékosok többségének a saját sorsa, a bajai kosárlabda fennmaradás volt a legfontosabb, így csak az öltözőben és egymás között formáltak véleményt Nem keresünk rosszul, mindenkinek van egy másodállása, amivel pótolhatjuk azt a pénzt, amit esetleg más, jobban fizető csapatnál megkeresnénk. Ízig-vérig bajaiak vagyunk, itt akarunk kosárlabdázni pályafutásunk végéig. Mindenkinek a saját sorsa volt a legfontosabb. A csapaté pedig nem annyira érdekes. Kancsár Zoltán — akit egyébként a játékosok elfogadtak, de ettől függetlenül nagy kérdés, hogy a szakmailag egyébként felkészült edző mennyire tudja megtartani a három lépés távolságot kritikus pillanatokban mennyire tud fegyelmet tartani? Ha ezen a téren sikerrel jár, akkor sem várhatja azt a közvélemény, hogy a Baja, hagyományaihoz híven, újra a dobogót ostromolja. Pedig — mivel Sikár visszatért — a játékosállomány csaknem ugyanaz, mint 1988 májusában, amikor a csapat hajszál híján aranyérmes lett. De ez a Baja mégsem az a Baja már. Kétségtelen, összekaphatják magukat annyira, hogy a 12-es mezőnyben az első nyolc között végezzenek. De Baján, a magyar férfi kosárlabda vidéki fellegvárában, ahol többnyire a családias légkör uralkodott, lehet ez elfogadható cél? A kérdés költői, így válasz gyanánt feltüntetett magyarázkodásra — úgy érezzük — nincs szükség. Bálint Gy. Már csak azért sem, mert a tavalyi balhét nem csupán önszántából kirobbantó szakosztályvezetést is az egyesületi főnökség már megbuktatta. De őket ki buktatja meg...? Ötös híján nem fizetett a DÁTUM-totó Lám még totó-ötöst is nehéz elérni? Ez bizonyította a Dátum-totó első heti végeredménye. Tippelő olvasóink szinte biztosra vették a Rába siófoki győzelmét és a Bp.Honvéd csepeli sikerét. Ám csalódtak, így négy találatos szelvény sem akadt — tizenketten értek el három találatot. De sebaj! Már hétfői számunkban megjelent az újabb totó a második forduló mérkőzéseiből Ötszáz forintot nyerhet változatlanul, ha péntek délig az alábbi címre a lapból kivágott szelvényt beküldi: Dátum :Szerkesztősége 7100 Szekszárd, Bajcsy-Zslinszky utca 7 sz, j Fischer-gól az Ajax-ban A fiatal magyar labdarúgó, Fischer Pál az Ajax Amsterdamban vasárnap alaposan letette névjegyét Volt egy kapufája (10. perc), lőtt egy gólt (28.), és a második félidőben besegített Woutersnek a harmadik Ajax-gól elérésében. Az Ajax idegenben 4:0-ra nyert a den Haag ellen. Hogyan gondol vissza azokra, akik februárban lepocskondiázták? — Annyit üzenek nekik, hogy a sport egy állandó körforgás — hangzott a játékos válasza. — Egyszer fenn, egyszer lenn. Most — remélem — fenn... Leo Beenhakker, az Ajax világhírű edzője a szokottnál hosszabb időt biztosított arra, hogy áthangolódjék a magyar „kocogás” után a holland robogásra. — így van, és ezt nem tudom eléggé megköszönni neki. Számtalanszor elmondta: „Nyugodtan játsszon, Fischer, bizalmat adtam magának, éljen is vesés” Némi súlyfelesleggel futballozott idehaza. Amszterdamban van-e „mérlegelés”? — Beenhakker előírta: tartsam a 81 kilót, mert az az én versenysúlyom az ő megítélése szerint. Úgy étkezem, hogy 79- 80 kg között mozogjon a testsúlyom. Sokkal több zöldséget fogyasztok. Persze a kemény, intenzív edzések is hozzásegítenek ahhoz, hogy a fölös kilók eltűnjenek. Most még szállodában lakik. Mikor lesz meg a lakása? — ígérik, ígérik... És amit itt ígérnek, azt be is tartják. Megkaptam a kocsit, a Citroennel járok edzésre, így mindössze tíz percembe telik, amíg odaérek az Ajax-stadionba. -------------------------------------------------------------------------Nem szükséges a munkanélküliség! 4_______________________________ J 1989. augusztus 15. DÁTUM [UNK] 5 A Magyar Helsinki Bizottság és a Menedék Bizottság nyílt levele a miniszterelnökhöz MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT Pécs-Baranyai Szervezete Pécs, Pf. 327. 7601 Mecseki Ércbányászati Vállalat Szakszervezeti Bizottsága PÉCS 39-es Dandár u. 19. 7633 Értesítjük a T. címet, hogy az 1989. augusztus 30-án megtartásra kerülő figyelemfelhívó és tiltakozó demonstrációhoz a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országos vezetése, valamint a Pécs-Baranyai Szervezet is csatlakozási szándékát jelenti be. Amennyiben lehetőséget kapunk, felszólalásunkkal is nyomatékosítanánk, hogy a bányászok munkalehetőségeinek fenntartásáért folytatott küzdelmét a Szociáldemokrata Párt kiemelt kérdésként kezeli és támogatja. • Tájékoztatásuk megemlítjük, hogy a Szociáldemokrata Párt állásfoglalása szerint a termelési, gazdasági szerkezet átalakításának elsősorban az össztársadalmi méretű létbiztonságot a társadalom globális fejlődését kell szolgálnia, megelőzve a növekedéshez és a nyereséghez fűződő érdekeket. Ennek megfelelően a szociáldemokrácia céljai a gazdaságban: — a munkához való jog érvényesítése, — a humánus munkahelyhez való jog, — egyetértési és beleszólási jog az irányítás és döntés azon területein, ahol a foglalkoztatottak sorsát közvetve, vagy közvetve, vagy közvetlenül érintő kérdések felmerülnek, — a teljes foglalkoztatottság folyamatos közelítése, — igazságos, teljesítményarányos jövedelemelosztás és az árnak stabilitása, — a kiugróan magas jövedelmek társadalmi ellenőrzése. A szociáldemokraták az új gazdasági szerkezetre történő áttérésben a társadalmi áldozatokat minimalizálni akarják. A munkaerőpiac különleges jellegű piac, mivel szereplői emberek. A munkanélküliség, mint kockázati tényező nem az egyén, hanem az egész társadalom ügye. A munkaerőpiaci folyamatokba a kormányzatnak és a helyi önkormányzatoknak be kell avatkozniuk. Aktív munkaerőpiaci politikát sürgetünk. A tartós és tömeges munkanélküliség nemcsak elfogadhatatlan, de indokolatlan is. A nyugati szociáldemokrata pártok tevékenysége és különösen a svéd testvérpárt bizonyította a gyakorlatban, hogy a világszínvonalú gazdasági teljesítést eredményező gazdasági szerkezetváltásnak nem szükségszerű következménye a tar-Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagy nyugtalansággal tölt el bennünket az a tény, hogy a magyar belügyi szervek továbbra sem az európai jogrend, a humánum szellemében bánnak a nálunk menedéket keresőkkel. Bár a kormány aláírta a Genfi Menekültügyi Konvenciót és a New York-i Chartát, a KEOKH menekültek százait kényszerti vissza oda, ahol üldöztetésnek lesznek kitéve, azzal a hivatkozással, hogy a jogszabály még nincs kihirdetve. Mivel ez az eljárás erkölcsileg nem védhető, az európai jogvédő szervezetek, kormányok és a tömegkommunikáció rosszallását, a magyar menekültpolitika őszinteségének megkérdőjelezését váltotta ki. Ugyancsak tiltakozást eredményezett az a határőri, idegenrendészeti gyakorlat, amely egyes külföldi állampolgároknál már a vélelmezett határsértés és tömeges munkanélküliség. A szociáldemokrata gazdasági struktúra a szociális biztonságnak prioritást biztosít, ezért minden egyes esetben konkrét értékelés alapján vizsgálni kell, hogy az adott gazdálkodási (vállalati) tevékenység által produkált veszteségek, vagy a megszüntetéssel együttjáró költségek és ehhez kapcsolódóan a munkanélküli segélyek összege képvisel-e jelentősebb súlyt. A demonstráción történő részvételünkkel a téli szándékot is az útlevélbe pecsételt tartózkodási engedély megvonásával bünteti. Mivel Magyarországon ez év augusztus 1-től megszűnt a határsáv, ezért a határt húsz-harminc kilométerre megközelítők semmiképp sem valósították meg az illegális határátlépés kísérletét. Ráadásul ez a magyar jog szerint még megtörténte esetén is, már a legközelebbi jövőben csupán szabálysértés lesz, így mindenképp megkérdőjelezhető az a belügyi gyakorlat, hogy a véleményezettek adatait az eljárás lefolytatására átadják az állampolgárság szerinti belügyi hatóságoknak. Figyelembe kell venni, hogy ami nálunk csupán szabálysértés, azért több országban börtönbüntetés jár. Nem szolgálta a magyar hatóságok jó hírét az a magyar kijelentés, miszerint a budapesti NSZK konzulátuson tartózkodó NDK állampolgárok ügye mecseki kőszén és uránbányászok iránti szolidaritásunkat a szociáldemokrata érdekvédelem eszközeinek, valamint a szociáldemokrata párt lehetőségeinek megfelelő támogatási szándékunkat szeretnénk kifejezni. Pécs, 1989. augusztus 11. Barátsággal: Dr. Angyal Ottó ügyvezető elnök Kovács Mózes vezetőségi tag csupán a két német államra tartozik. Élénken emlékszünk még a szófiai magyar nagykövetségre menekült erdélyiek esetére, amikor (hivatalos magyar vélemény szerint) a megoldási lehetőséget a bolgár hatóságok jóindulatú segítőkészsége teremtette meg. Mivel a belügyi igazgatásrendészet az elmúlt évek során több ezer menekülőt kényszerített vissza abba az országba, ahol rájuk üldözés várt, az a hír, hogy a menedékjog megadása szeptembertől a Menekültügyi Hivatal feladata lesz, megnyugvással tölt el bennünket. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ez továbbra is annak a Belügyminisztériumnak a kebelében működjön, mely már eddig is több alkalommal volt kénytelen önkritikát gyakorolni antidemokratikus menekült politikájáért, mely vezetőjének a Parlamenttől kellett bocsánatot kérnie a romániai menekültek jogtalan kitoloncolása miatt, s szervezete ezt követően sem változtatott magatartásán, pl.: a kelet-német vagy csehszlovák menekültek esetében. Aggasztónak tartjuk, hogy a majdan felállítandó ENSZ Menekültügyi Főbiztosság csupán azokkal foglalkozhat, akik ettől a Belügyminisztériumtól már megkapták a menedékjogot. Mivel ezt kizárólag román állampolgárokra korlátozzák, ezzel erősítik azt az előítéletet, hogy a magyar hatóságok nem emberjogi, hanem nemzeti kérdésként kezelik ezt az ügyet A fentiek miatt javasoljuk a Miniszterelnök Úrnak, hogy 1. A Genfi Konvenció kihirdetéséig függesszék fel a menedékkérelmek elbírálását addig senkit ne utasítsanak el a kihirdetés hiányára való hivatkozással. 2. Szüntessék meg azt a jogtipró gyakorlatot, hogy a menedékért folyamodók nem részesülhetnek jogi védelemben, nincs fellebbezési lehetőségük. 3. Mivel a Belügyminisztérium eddig már számos alkalommal bizonyította, hogy nem képes demokratikus módon, humánus szellemben kezelni a menekültügyet, a Menekültügyi Hivatal kerüljön vagy önálló államtitkárságként a kormány, esetleg a parlament felügyelete alá. 4. Hozzanak létre társadalmi bizottságot a menekültügy ellenőrzésére, melyben a menekültgondozó szervezeteken kívül kapjanak helyet a jogvédő csoportok képviselői is. 5. Azonnali hatállyal állítsák le a csupán vélelmezett határsértők útlevelének lepecsételését Akiket valóban határsértésen értek, azokat bírságolják meg a magyar szabálysértési kódex alapján. Erről azonban ne értesítse a Belügyminisztérium testvérszervezeteit, épp úgy, mint más szabálysértésről (pl.: tilos parkolás, sebességtúllépés stb.). 6. A magyar hatóságok nyújtsanak aktív támogatást az NSZK követségén rekedtek ügyének megoldásához. MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG MENEDÉK BIZOTTSÁG