Dátum, 1989. augusztus (1. évfolyam, 76-102. szám)

1989-08-15 / 88. szám

A Baja abajgatás után Ez a csapat már nem az a csapat Kovács L. elment • Likár visszajött Már több mint fél éve a munkaideje leteltével nem a Posta Sándor Sportcsarnokba vezet az útja Kovács Józsefnek, a bajai kosárlabda egyik oszlo­pos emberének, az NB I-es csa­pat hosszú időn át volt sikeres vezetőedzőjének. A Bajatex kereskedelmi igazgatóját ta­valy novemberben — a legfi­nomabban fogalmazva — el­mozdították a bajai kispadról. Az egykori sokszoros váloga­tott játékos ma már csak pas­­­szív szemlélődő Baján kosár­labda-ügyben. Ha teheti ki­megy a mérkőzésekre, mert a játékosokkal mi több, játékosai­val ma is élő a kapcsolata. Bár ősztől valószínűleg a mérkőzé­seken is egyre kevesebbszer tű­nik fel, mert fia a Videotonhoz igazolt, lánya pedig a felsőház­ba jutott Sopron színeiben sze­repel. De kinek, kiknek, vagy mi­nek jó az, hogy a két Kovácsot „kivonták” a bajai kosárlabda forgalmából? — fogalmazódik meg bennem a kérdés mielőtt belépek a sok nagy csatát meg­ért csarnokba. Elvesztettek egy országosan elismert szakem­bert és annak magyar váloga­tottságig jutott fiát, Kovács Lászlót. S ma már az utánpót­lásnevelés nem annyira jó, hogy csak úgy fel lehetne hozni egy-két kész embert. Ez már ta­valy nyáron beigazolódott, amikor Sikár külföldre szerző­dött és centerposzton igencsak meggyengült a csapat. De a Kovács-ügy még egy áldozattal is járt: a MAFC-ból nehezen le­igazolt Gál László, látva a­ zűr­zavart, a káoszt, összecsoma­golt és elment. A Baja pedig fennállásának legválságosabb napjait élte meg a tavalyi bajnokságban. Ha nincs az átszervezés, akkor a sorozatban elszenvedett kínos kudarcok következményeként a többször is ezüstérmes Baja, a Jakóban”, a „B” csoportban folytatja most szeptembertől a bajnokságot. Ha egyáltalán folytatja? Mert most, hogy vé­gül is az „A” csoportban ma­radtak, most is gondok vannak a hosszabb távú fennmaradás, az anyagi finanszírozás kérdé­sében. Ha az alsóházban zu­hannak vissza, könnyen elkép­zelhető, hogy azok, akik eddig támogattak, a jövőben már másképp állnak a dolgokhoz. Ha csak nincsenek továbbra is benne az egyesület, a BSE tár­sadalmi és szakosztályvezeté­sének abban a szűk körében, amely szorgalmazta Kovács József eltávolítását. — Nekem néhány forduló után, amikor is sérülések és csapatépítési okok miatt a hete­dik helyen álltunk, már oda­vágták a fejemhez, hogy ez a szereplés, ez a helyezés a bajai kosárlabdához méltatlan. De akkor az micsoda, ami ezután következett? Egyenesen szé­gyen, katasztrófa — fakad ki a lapátra tett tréner, akinek egy novemberi délelőttön hozta a tudomására a szakosztályveze­tés, hogy a jövőben a vezető­edzői tisztséget csak főállásban lehet betölteni. (Akik az akciót kitervelték, azok nagyon jól tudták, hogy Kovács az egzisz­tenciáját nem adja fel szeretett sportága miatt sem.) Az új edző, a fiatal Kancsár Zoltán, aki nem is olyan régen még Kovács játékosa volt, nem volt a „puccsisták” között, megörökölte a vezetőedzői funkciót Neki is az a vélemé­nye: nem az a perdöntő, hogy valaki főállásban, vagy másod­állásban csinálja, értsen hozzá — ez a lényeg. S amikor az edzésre készülődő kosarasok­kal lepergetem a kaotikus ta­valy tél képzeletbeli filmjét, ki­derül: még azok a játékosok sem vitatják el Józsi” hozzáér­tését, akiknek már hosszabb ideje nem tetszett az, hogy mindenben neki van, neki lehet igaza a kosarasokkal szembeni vitában. Persze, az eredmények Józsit „igazolták, így azoknak a játékosoknak sem állt” érde­kükben megbuktatni, akik időnként a szigorú diktátor mi­volta miatt, nem szimpatizáltak vele. De ezek a játékosok per­sze nem is hallatták a vélemé­nyüket akkor, amikor a vezetés előállt tervével. — Ha én meg Kovács Laci itthon vagyunk, akkor valószí­nű, hogy Józsi” eltávolítását nem tudják ilyen simán és igaz­ságtalanul megoldani, de éppen a válogatottal voltunk — emlé­kezik vissza a csapat több száz­szoros válogatott bedobója Hosszú István. — Ha egy csapat vala­mennyi játékosa kiáll az edző mellett, akkor azért a háttérben levő hatalmasságoknak sincs könnyű dolga egy-egy ember likvidálása esetén. Kovács József segítőtársa Rátvay Zol­tán parancsra sem lehetett vezetőedző, hiszen ti, játéko­sok őt egyöntetűen nem fogad­tátok el. — Nézd, a játékosok több­ségének a saját sorsa, a bajai kosárlabda fennmaradás volt a legfontosabb, így csak az öltö­zőben és egymás között for­máltak véleményt Nem kere­sünk rosszul, mindenkinek van egy másodállása, amivel pótol­hatjuk azt a pénzt, amit esetleg más, jobban fizető csapatnál megkeresnénk. Ízig-vérig ba­­jaiak vagyunk, itt akarunk ko­sárlabdázni pályafutásunk vé­géig. Mindenkinek a saját sorsa volt a legfontosabb. A csapaté pedig nem annyi­ra érdekes. Kancsár Zoltán — akit egyébként a játékosok el­fogadtak, de ettől függetlenül nagy kérdés, hogy a szakmai­lag egyébként felkészült edző mennyire tudja megtartani a három lépés távolságot kriti­kus pillanatokban mennyire tud fegyelmet tartani? Ha ezen a té­ren sikerrel jár, akkor sem vár­hatja azt a közvélemény, hogy a Baja, hagyományaihoz híven, újra a dobogót ostromolja. Pe­dig — mivel Sikár visszatért — a játékosállomány csaknem ugyanaz, mint 1988 májusá­ban, amikor a csapat hajszál hí­ján aranyérmes lett. De ez a Ba­ja mégsem az a Baja már. Két­ségtelen, összekaphatják ma­gukat annyira, hogy a 12-es mezőnyben az első nyolc kö­zött végezzenek. De Baján, a magyar férfi kosárlabda vidéki fellegvárá­ban, ahol többnyire a családias légkör uralkodott, lehet ez elfo­gadható cél? A kérdés költői, így válasz gyanánt feltüntetett magyarázkodásra — úgy érez­zü­k — nincs szükség. Bálint Gy. Már csak azért sem, mert a tavalyi balhét nem csupán ön­szántából kirobbantó szakosz­tályvezetést is az egyesületi fő­nökség már megbuktatta. De őket ki buktatja meg...? Ötös híján nem fizetett a DÁTUM-totó Lám még totó-ötöst is nehéz elérni? Ez bizonyította a Dá­tum-totó első heti végeredménye. Tippelő olvasóink szinte biz­tosra vették a Rába siófoki győzelmét és a Bp.Honvéd csepeli sikerét. Ám csalódtak, így négy találatos szelvény sem akadt —­ tizenketten értek el három találatot. De sebaj! Már hétfői számunkban megjelent az újabb totó a második forduló mérkő­zéseiből Ötszáz forintot nyerhet változatlanul, ha péntek délig az alábbi címre a lapból kivágott szelvényt beküldi: Dátum :Szerkesztősége 7100 Szekszárd, Bajcsy-Zslinszky utca 7 sz, j Fischer-gól az Ajax-ban A fiatal magyar labdarúgó, Fischer Pál az Ajax Amster­damban vasárnap alaposan le­tette névjegyét Volt egy kapu­fája (10. perc), lőtt egy gólt (28.), és a második félidőben besegített Woutersnek a harma­dik Ajax-gól elérésében. Az Ajax idegenben 4:0-ra nyert a den Haag ellen. Hogyan gondol vissza azok­ra, akik februárban lepocskon­diázták? — Annyit üzenek nekik, hogy a sport egy állandó kör­forgás — hangzott a játékos vá­lasza. — Egyszer fenn, egyszer lenn. Most — remélem — fenn... Leo Beenhakker, az Ajax világhírű edzője a szokottnál hosszabb időt biztosított arra, hogy áthangolódjék a magyar „kocogás” után a holland robo­­gásra. — így van, és ezt nem tu­dom eléggé megköszönni neki. Számtalanszor elmondta: „Nyugodtan játsszon, Fischer, bizalmat adtam magának, éljen is vesés” Némi súlyfelesleggel futbal­lozott idehaza. Amszterdamban van-e „mérlegelés”? — Beenhakker előírta: tart­sam a 81 kilót, mert az az én versenysúlyom az ő megítélése szerint. Úgy étkezem, hogy 79- 80 kg között mozogjon a test­súlyom. Sokkal több zöldséget fogyasztok. Persze a kemény, intenzív edzések is hozzásegí­tenek ahhoz, hogy a fölös kilók eltűnjenek. Most még szállodában lakik. Mikor lesz meg a lakása? — ígérik, ígérik... És amit itt ígérnek, azt be is tartják. Megkaptam a kocsit, a Citroen­nel járok edzésre, így mind­össze tíz percembe telik, amíg odaérek az Ajax-stadionba. -------------------------------------------------------------------------­Nem szükséges a munkanélküliség! 4_______________________________ J 1989. augusztus 15. DÁTUM [UNK] 5 A Magyar Helsinki Bizottság és a Menedék Bizottság nyílt levele a miniszterelnökhöz MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT Pécs-Baranyai Szervezete Pécs, Pf. 327. 7601 Mecseki Ércbányászati Vállalat Szakszervezeti Bizottsága PÉCS 39-es Dandár u. 19. 7633 Értesítjük a T. címet, hogy az 1989. augusztus 30-án meg­tartásra kerülő figyelemfelhívó és tiltakozó demonstrációhoz a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt országos vezetése, va­lamint a Pécs-Baranyai Szerve­zet is csatlakozási szándékát je­lenti be. Amennyiben lehetőséget ka­punk, felszólalásunkkal is nyo­­matékosítanánk, hogy a bányá­szok munkalehetőségeinek fenntartásáért folytatott küzdel­mét a Szociáldemokrata Párt kiemelt kérdésként kezeli és tá­mogatja. • Tájékoztatásuk megemlít­jük, hogy a Szociáldemokrata Párt állásfoglalása szerint a ter­melési, gazdasági szerkezet át­alakításának elsősorban az össztársadalmi méretű létbiz­tonságot a társadalom globális fejlődését kell szolgálnia, meg­előzve a növekedéshez és a nyereséghez fűződő érdekeket. Ennek megfelelően a szoci­áldemokrácia céljai a gazda­ságban: — a munkához való jog ér­vényesítése, — a humánus munkahely­hez való jog, — egyetértési és beleszólá­si jog az irányítás és döntés azon területein, ahol a foglal­koztatottak sorsát közvetve, vagy közvetve, vagy közvetle­nül érintő kérdések felmerül­nek, — a teljes foglalkoztatott­ság folyamatos közelítése, — igazságos, teljesítmény­arányos jövedelemelosztás és az árnak stabilitása, — a kiugróan magas jöve­delmek társadalmi ellenőrzése. A szociáldemokraták az új gazdasági szerkezetre történő áttérésben a társadalmi áldoza­tokat minimalizálni akarják. A munkaerőpiac különleges jellegű piac, mivel szereplői emberek. A munkanélküliség, mint kockázati tényező nem az egyén, hanem az egész társada­lom ügye. A munkaerőpiaci fo­lyamatokba a kormányzatnak és a helyi önkormányzatoknak be kell avatkozniuk. Aktív munkaerőpiaci politikát sürge­tünk. A tartós és tömeges mun­kanélküliség nemcsak elfogad­hatatlan, de indokolatlan is. A nyugati szociáldemokrata pártok tevékenysége és különö­sen a svéd testvérpárt bizo­nyította a gyakorlatban, hogy a világszínvonalú gazdasági tel­jesítést eredményező gazdasági szerkezetváltásnak nem szük­ségszerű következménye a tar-Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagy nyugtalansággal tölt el bennünket az a tény, hogy a magyar belügyi szervek to­vábbra sem az európai jogrend, a humánum szellemében bán­nak a nálunk menedéket kere­sőkkel. Bár a kormány aláírta a Genfi Menekültügyi Konven­ciót és a New York-i Chartát, a KEOKH menekültek százait kényszerti vissza oda, ahol ül­döztetésnek lesznek kitéve, az­zal a hivatkozással, hogy a jog­szabály még nincs kihirdetve. Mivel ez az eljárás erkölcsileg nem védhető, az európai jogvé­dő szervezetek, kormányok és a tömegkommunikáció rosszal­lását, a magyar menekült­politi­ka őszinteségének megkérdője­lezését váltotta ki. Ugyancsak tiltakozást ered­ményezett az a határőri, ide­genrendészeti gyakorlat, amely egyes külföldi állampolgárok­nál már a vélelmezett határsér­tés és tömeges munkanélküli­ség. A szociáldemokrata gazda­sági struktúra a szociális biz­tonságnak prioritást biztosít, ezért minden egyes esetben konkrét értékelés alapján vizs­gálni kell, hogy az adott gaz­dálkodási (vállalati) tevékeny­ség által produkált vesztesé­gek, vagy a megszüntetéssel együttjáró költségek és ehhez kapcsolódóan a munkanélküli segélyek összege képvisel-e je­lentősebb súlyt. A demonstrá­ción történő részvételünkkel a téli szándékot is az útlevélbe pecsételt tartózkodási engedély megvonásával bünteti. Mivel Magyarországon ez év augusz­tus 1-től megszűnt a határsáv, ezért a határt húsz-harminc ki­lométerre megközelítők sem­miképp sem valósították meg az illegális határátlépés kísérle­tét. Ráadásul ez a magyar jog szerint még megtörténte esetén is, már a legközelebbi jövőben csupán szabálysértés lesz, így mindenképp megkérdőjelezhe­tő az a belügyi gyakorlat, hogy a véleményezettek adatait az eljárás lefolytatására átad­ják az állampolgárság szerinti belügyi hatóságoknak. Figye­lembe kell venni, hogy ami ná­lunk csupán szabálysértés, azért több országban börtön­büntetés jár. Nem szolgálta a magyar ha­tóságok jó hírét az a magyar ki­jelentés, miszerint a budapesti NSZK konzulátuson tartózko­dó NDK állampolgárok ügye mecseki kőszén és uránbányá­szok iránti szolidaritásunkat a szociáldemokrata érdekvéde­lem eszközeinek, valamint a szociáldemokrata párt lehető­ségeinek megfelelő támogatási szándékunkat szeretnénk kife­jezni. Pécs, 1989. augusztus 11. Barátsággal: Dr. Angyal Ottó ügyvezető elnök Kovács Mózes vezetőségi tag csupán a két német államra tar­tozik. Élénken emlékszünk még a szófiai magyar nagykö­vetségre menekült erdélyiek esetére, amikor (hivatalos ma­gyar vélemény szerint) a meg­oldási lehetőséget a bolgár ha­tóságok jóindulatú segítőkész­sége teremtette meg. Mivel a belügyi igazgatás­­rendészet az elmúlt évek során több ezer menekülőt kény­­szerített vissza abba az ország­ba, ahol rájuk üldözés várt, az a hír, hogy a menedékjog meg­adása szeptembertől a Mene­kültügyi Hivatal feladata lesz, megnyugvással tölt el bennün­ket. Ugyanakkor elfogadhatat­lannak tartjuk, hogy ez tovább­ra is annak a Belügyminisztéri­umnak a kebelében működjön, mely már eddig is több alka­lommal volt kénytelen önkriti­kát gyakorolni antidemokrati­kus menekült politikájáért, mely vezetőjének a Parlament­től kellett bocsánatot kérnie a romániai menekültek jogtalan kitoloncolása miatt, s szerveze­te ezt követően sem változtatott magatartásán, pl.: a kelet-né­met vagy csehszlovák mene­kültek esetében. Aggasztónak tartjuk, hogy a majdan felállí­tandó ENSZ Menekültügyi Fő­biztosság csupán azokkal fog­lalkozhat, akik ettől a Belügy­minisztériumtól már megkap­ták a menedékjogot. Mivel ezt kizárólag román állampolgá­rokra korlátozzák, ezzel erősí­tik azt az előítéletet, hogy a ma­gyar hatóságok nem emberjogi, hanem nemzeti kérdésként ke­zelik ezt az ügyet A fentiek miatt javasoljuk a Miniszterelnök Úrnak, hogy 1. A Genfi Konvenció kihir­detéséig függesszék fel a me­nedékkérelmek elbírálását ad­dig senkit ne utasítsanak el a kihirdetés hiányára való hivat­kozással. 2. Szüntessék meg azt a jog­­tipró gyakorlatot, hogy a mene­dékért folyamodók nem része­sülhetnek jogi védelemben, nincs fellebbezési lehetőségük. 3. Mivel a Belügyminisztéri­um eddig már számos alkalom­mal bizonyította, hogy nem ké­pes demokratikus módon, hu­mánus szellemben kezelni a menekültügyet, a Menekültü­gyi Hivatal kerüljön vagy önál­ló államtitkárságként a kor­mány, esetleg a parlament fel­ügyelete alá. 4. Hozzanak létre társadalmi bizottságot a menekültügy elle­nőrzésére, melyben a mene­kültgondozó szervezeteken kí­vül kapjanak helyet a jogvédő csoportok képviselői is. 5. Azonnali hatállyal állítsák le a csupán vélelmezett határ­­sértők útlevelének lepecsételé­­sét Akiket valóban határsérté­sen értek, azokat bírságolják meg a magyar szabálysértési kódex alapján. Erről azonban ne értesítse a Belügyminisztéri­um testvérszervezeteit, épp úgy, mint más szabálysértésről (pl.: tilos parkolás, sebességtúl­lépés stb.). 6. A magyar hatóságok nyújtsanak aktív támogatást az NSZK követségén rekedtek ügyének megoldásához. MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG MENEDÉK BIZOTTSÁG

Next