Dátum, 1989. október (1. évfolyam, 129-154. szám)

1989-10-26 / 150. szám

4 (­­ „A színes fátyol” és a könyvszakma harcai Huszonkilenc esztendeje, hogy a magyar könyvszakma megrendezi az őszi megyei könyheteket. Az idei meg­nyitót holnap, pénteken tartják meg Mezőtúron, a rendezvénysorozat sajtó­­tájékoztatóját pedig tegnap tartották a TÉKA budapesti székházában. Az idén 17 kiadó 44 műve jelenik meg az őszi megyei könyvhetekre, sok­féle korosztály számára. Kezdjük azzal, amelyik nagyanyáink szívét dobbantot­ta meg: kapható lesz a mű, a „Nagyi szexkönyve”, az iskolából kicsapások egyik legfőbb tárgyi bizonyítéka. Erdős Renée: San­terra bíboros című, mára csak zsenge erotikájú regénye. A dere­­sedő hajú férfiaknak utólag mondhat el történelmi titkokat Winston Churchill gátlástalanul őszinte önéletrajza, A má­sodik világháború című két kötetes mű. De ne soroljuk tovább a nemzedéki szempontokat, inkább idézném Czine Mihályt, aki ismertette a kiadványokat, miután lelkiismeretesen elolvasta, vagy legalábbis átlapozta valamennyit. En­nek ékes bizonysága, hogy az egykori híres Váncza szakácskönyv mostani ti­zennegyedik magyar kiadásáról kiszá­mította, hogy az eddigi kiadások összes példányszámát egymásra raknánk, ak­kor a Gellért-hegynél magasabb hegyet rakhatnánk fel. Ugyanakkor jó szemmel vette észre, hogy egy könyv­népszerűsítő rendez­vény előtt sokat mondanak a boltok rendelései. Íme néhány adat szembeál­lítása: Dobai Péter: Lendkerék című művéből .2 700 példányt rendeltek, az Erich Segal: Olivér története című édeskés sikerműből viszont 35 000-et. Alig néhány ezer eladására számítanak Dobos László: Földönfutók című, a fel­vidéki magyarok sorsáról írott könyvé­nek megrendelése szerint, holott csak az áttelepítettek és leszármazottak leg­alább százezren élnek Magyarországon. És a mezőgazdaság? Dr. Böő István: Sertés a kisgazdaságban és Miklósné Horváth E.: Baromfi a kisgazdaságban című köteteiből 3 500, illetve 2 500 pél­dányt rendeltek, talán mert tyúkhoz, disznóhoz jobban ért a magyar gazda, meg háziasszony, mint amennyire egy könyvből érteni lehet — gondolják leg­alábbis. Drucker Tibor a TÉKA igazgatója szerint ezek az arányok világviszony­latban is jellemzőek. Nemcsak a míves és az édeskés irodalom viszonylatában, hanem a szakkönyvek és a szépiro­dalom szembeállítása során is. Csakhát a kínálatból hiányzik a klasszikus ma­gyar irodalom, de élő irodalmunknak is alig akad képviselője, így aztán két gondolattal zárható ez a tudósítás. Egyik: Magyarországon 1989-ben min­den tiszteletet megérdemel a könyvki­adó és könyvterjesztő szakma küzdel­me. Másik: a könyvválasztékból legkö­zelebb Somerset Maugham: A színes fátyol című, nálunk már 1925-ben meg­jelent, egy filmmel világsikerre vitt al­kotása áll legközelebb az igényes, még­is népszerű szépirodalomhoz. ,A színes fátyol” a magyar fehér foltokra. Földessy Dénes V___________________________/ ) DÁTUM 1989. október 26. Riport inkognitóbanElmentem a bankomba „Az Ön bankja a Postabank”—hal­lottam, olvastam számtalanszor a rek­lámszlogent és láttam a tévében szám­talanszor a szolgáltatásokat felsoroló ismertetést Mégis hitetlenként indul­tam riportra. A Szekszárdi II-es számú Postahi­vatal homlokzatán is ott a Postabank embléma, alatta a pontos megnevezés: Postabank és Takarékpénztár Rt. Talán elítélendő módon, nem jövetelem cél­jával kezdtem. — Jó napot kívánok! — szóltam be a tenyérnyi postahivatal harmadik ab­lakán. A csinos hölgy mosolyogva fo­gadta köszönésemet, mint később ki­derült, a hivatalvezetővel, Barsi János­­néval beszéltem. — Segítségre lenne szükségem — mondtam. — Békéscsabáról jöttem ide és megláttam egy mosógépet, amit a feleségemmel már régóta keresünk, de nincs nálam elég pénz. Otthon Bé­késcsabán egy hónapja váltottam be­tétszámlakönyvet ötvenezerről és most húszezer forintra lenne szüksé­gem. Tudnának adni? — Természetesen — jött a válasz —, csak kérném a betétszámlakönyvét és a személyi igazolványát. Ez volt a pillanat, ahonnét nem folytatható a játék. Elnézést kérve az eddigiekért újságíró-igazolványomat mutattam. A hivatalvezető továbbra is készségesen válaszolt a kérdéseimre. Mint elmondta, betétszámlakönyv az ország bármely részén váltható, 3200 postahivatalban és a bank saját fiókjaiban, ugyanígy a könyvből bár­hol felvehető készpénz.­­ Ha most például sokkal na­gyobb összeget, esetleg több százezres, vagy milliós tételt mondtam volna, ak­kor is lehetséges a kifizetés? — Általában ekkora összeget nem kérnek az ügyfelek, de ha nem lenne annyi pénz a hivatalban, akkor elné­zést kérnénk a várakoztatásért és egész rövid időn belül meghoznánk egy nagyobb fiókból. — Ügyfelekről beszél, tehát igény­be vették már a szolgáltatásukat. — Hogyne. Nagyon sokan. Prakti­kus dolog ez mindenkinek, mert nem kell nagy összegű készpénzt maguknál tartani az utazgató embereknek, ugyanakkor az ország szinte minden helységében, városában, községében — ahol postahivatal van — hozzájut­hat a pénzéhez. A nálunk elhelyezett összeg pedig naponta kamatozik, évi tíz százalékkal. — Olvastam a takarékszelvényről is. Arról nem lehet bárhol pénzt fel­venni? — Dehogynem. Váltható takarék­szelvény is tíz, huszonöt, ötven és százezer forintos értékben. A takarék­szelvénynek magasabbak a kamat­összegei, mint a betétszámlakönyv­nek, viszont meghatározott időre egy­től hat évig kell lekötni. A takarékszel­vényt teljes összegben, vagy részben — a teljes ötödéként — lehet kivenni, így arról összesen ötször vehető fel pénz. — Véleményünk szerint tényleg a lakosság legszélesebb körének bankja lesz az Önöké? — Bízunk benne, ezért is tervez­zük szolgáltatásaink továbbfejleszté­sét Év végére bevezetjük, hogy nem­csak készpénzzel, hanem átutalással is elhelyezhető lesz pénz, és várható a bemutatóra szóló betétszámlakönyv kibocsátása is. -Tj­ /a---------­­­­­­-­­­­­­­­­­­­­-------------­--------------------------------------------------------------------------------------------------a\ Az NDK felkínálja termékeit hazánknak ____________________________________! Kell-e a magyar mezőgazdaság­nak az NDK-ból származó szállító­járművek, betakarítógépek sokasá­ga? E kérdés merült fel a tudósító­ban az NDK 12. külkereskedelmi­­műszaki napjainak megnyitóján, a KSZE szekszárdi központjában. A kiállítók komoly szándékát — hogy elmélyítsék országuk gazda­sági kapcsolatait hazánkkal —­ mu­tatta az a tény is, hogy az ünnepi be­szédet dr. Robert Köhler általános ipari miniszterhelyettes tartotta, de megjelent a nagykövet és több más illusztris vendég is, Köhler úr beszédében kiemelte, hogy a mostani rendezvénysorozat az első alkalom, hogy a magyar mező­­gazdaság fellegváraiban (így!), Szek­­szárdon és Szolnokon találkozhatnak egymással — és nem Budapesten! — az eladni szándékozók és a potenciális vevők, tehát az NDK mezőgazdasági gépiparának reprezentánsai és a ma­gyar agrárüzemek képviselői. Több mint kilencvenezer haszonjármű, har­mincháromezer Robur, ötvenezer Bar­kas közlekedik útjainkon — mondta —, nem is beszélve a tizenegyezer ara­tó- és cséplőgépről, ami azt mutatja, hogy szoros az együttműködés a két ország érintett gazdasági szférái között — vélte dr. Köhler —, de azért még akadnak javítanivalóink. Lakatos Csa­ba, a KSZE igazgatója — a következő felszólaló — némi diplomatikus beve­zető után azonnal rá is tért arra, ami beárnyékolja a két ország gazdasági kapcsolatait: a tartalékalkatrészek vé­szes hiányára, a szolgáltatások nem megfelelő voltára. A beszédeket gépbemutató követte, a vendégek a KSZE udvarán tekinthet­ték meg az NDK gépiparának legújabb kínálatát, az új IFA-teherkocsikat, az ,3” betakarítógép-család legfrissebb tagjait és más munkagépeket. Az új­donságok és a meglehetősen visszafo­gottnak látszó érdeklődés láttán, amely magyar oldalról megmutatkozott, eltű­­nődhettünk, hogy az első mondatban feltett kérdésre vajon mi a helyes vá­lasz.. Nos, szakértői vélemények sze­rint az említett berendezések, ha nem is érik el a világszínvonalat—minősé­güket, teljesítményüket, komfortjukat tekintve —, de megközelítik azt, s ami a lényeg: harmadannyiba kerülnek, mint a nyugatról származók. Ebből logikusan az következne, hogy az üzemek többsége keletnémet gépet vásárol, hiszen senki sem ellen­sége saját pénztárcájának, a tények azonban mást mutatnak. Az idei im­portliberalizálás következtében azok, akik megtehetik, hogy megfizessék a többe kerülő, de jobb és feltétlenül tar­­tósabb gépeket, azok inkább ezt a megoldást választják. Döntésüket pe­dig legfőképpen azzal indokolják, nem óhajtják vállalni azt a veszélyt, hogy akár egy filléres alkatrész meghibáso­dása esetén a gépek dologidőben hóna­pokat álljanak, mert az alkatrészellátás vészesen rossz. A nyugati berendezé­sekhez viszont „természetesen” töké­letesen megoldott a szervizelés. Számunkra valószínűleg rejtély marad, hogy a keletnémetek vajon mi­ért nem képesek, vagy miért nem akar­ják megoldani ezt a viszonylag egy­szerűen kivitelezhető és megszervez­hető feladatot, mint az alkatrészek utánpótlását. Annyit lehet csak tudni, hogy a szocialista német állam gazda­ságszervezői még mindig a hosszú tá­vú tervezés bűvöletében élnek, azt már most szeretnék tudni, hogy 1992-ben mennyi pótalkatrészt akarunk vásárol­ni — amit persze lehetetlen megjósol­ni —, de arról hallani sem akarnak, hogy a következő két hétben mire len­ne szükségük a hazai üzemeknek. Az NDK-beli vezetők most is, mint ál­talában, mindig ígéretet tettek a hely­zet javítására, kíváncsian várjuk, hogy mi valósul meg belőle. Az említett kérdése tehát a kö­vetkező a válasz: kellenének a ke­letnémet berendezések, de termé­szetesen csak akkor, ha az eladók a megfelelő szintű szolgáltatásokat is képesek lesznek nyújtani hozzájuk. Az NDK műszaki napok péntekig folytatódnak szakmai előadásokkal, vitákkal, szimpóziumokkal Szek­­szán­on és Szolnokon. Wágner Dezső

Next