Dátum, 1990. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990 F­t • 2 • KEDD ПАТТ IM II/I. »S MOST A DOLOGRA« 8,10 Ft Halottak nap­ján találkoztunk, beszéltünk legutóbb Tőkés Lászlóul és lazstt, szilveszter előestéjén, délutánján igyekez­tünk újra a „rebellis” lelkészhez. Kevesebb mint két hónap telt el az állandó fenyegetettségében, el­szigeteltségben lopott temesvári talál­kozás óta. A­kkor lehetet­lenül hallgattuk a józan mérlegelést: „most már az erőszaknak kell kö­­vetkeznie”. A prófécia teljesült, néhány nappal később gyilkossá­­gi kísérlet, halálos fenyegetések sora következett. És kevesen re­mélhették, hogy a kilakoltatás, a száműzetés után, ez a fajta túlélés lehetséges. A cenzúrázott szavak és gondolatok­­.Hágában pedig ál­modni sem mertek arról, hogy szabad emberként lépnek át a kö­vetkező esztendőb­e. folytatás a 4­ S. oldalon SZABADELVŰ POLITIKAI NAPILAP ■> A szabadságban regenerálódik az ember Tőkés László: „Megostromolták Temesvárt, de nem vették be...” Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket az 1990-es esz­tendő első napján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgá­rának, a határainkon túl élő magyarok­nak, minden becsületes, jó szándékú embernek szerte a világon. Remény­séggel és bizakodással, ha nem is min­den aggodalomtól mentesen kö­szöntöm Önöket a XX. század utolsó évtizedének küszöbén, egy esemé­nyekben, rég várt fordulatokban gaz­dag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radi­kális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. Ezt azonban szinte a huszonnegyedik órában, az általános összeomlás köz­vetlen veszélyével szembesülve sike­rült megtenni, s az új esztendőben gaz­dasági talpon maradásunkért és nem­zeti méltóságunkért - a történelemben nem először - újra aggasztó körülmé­nyek között kell megküzdenünk. A nagy átalakulásban súlyos teher­ként nehezednek ránk négy évtized következményei. Kudarcot vallott a szocializmusnak kikiáltott gazdasági és politikai gyakorlat, mert szembefor­dult a valóság törvényeivel, a szabad­ság és az igazság általános követelmé­nyeivel, mert magával az emberrel ke­rült összeütközésbe. Kitartásra, meg­sokszorozott energiára van most szüksége a nemzetnek a politikai, az anyagi és erkölcsi romok eltakarításá­hoz, a demokrácia és a jólét megalapo­zásához. Kedvező körülmény, hogy Közép-Kelet-Európában sorra leom­lottak a diktatúrák. Szakadatlanul kérdezzük, hogyan és miért jutottunk idáig. Hiába rázzuk azonban indulattal az öklünket, és an­nak sincs értelme, hogy nap mint nap elpanaszoljuk balsorsunkat, sérelme­inket, a ránk telepedett idegen akaratot magunk és a világ előtt. A bölcs és ha­ragmentes szembenézésnek, a józan számvetésnek lehet csak helye és haszna... Európai nép akarunk lenni minden tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sors­döntő választási lehetőség áll: képes-e visszailleszkedni a fő európai folya­matokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvonalához, vagy véglegesen leszakad, és hosszú időre a perifériára szorul. Nem mindegy - képletesen szólva -, hogy az európai ház melyik szobájában lakhatunk majd, nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk, vagy akár a cselédszobá­ba szorulnánk ki... Szemhatárunk nem zárulhat le Zá­honynál, Hegyeshalomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkesztesnél azért sem, mert a kettős kötődés elvének kö­vetkezetes érvényesítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellendülésének egyik fő biztosítékát. Az új köztár­saság a 15-16 milliós magyarság sor­sáért visel felelősséget, bármilyen pár­tok, bármilyen koalíciók kormányoz­zák is... Kedves Honfitársaim! Türelemre és megértésre kérem Önöket. Állítom és hirdetem, hogy az or­szágnak van fizikai és lelkiereje, el­szántsága a küzdelemre s az ésszerű áldozatokra még akkor is, ha sajog minden porcikája... Radikális fordulatra, gyökeres, de­mokratikus társadalmi változásokra van szüksége Magyarországnak, ab­ban az értelemben is, hogy semmilyen párt, semmilyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzetbe. Jól mű­ködő, korszerű, rugalmas, a mérnökö­ket, feltalálókat és a munkásokat nagyrabecsülő gazdálkodási szerke­zetre van szükség. Jó költőkre és ke­reskedőkre, holtig tanuló papokra és bölcs földművesekre. Elégedett embe­rekre, akik jól megélnek a teljesítmé­nyük szerinti jövedelemből, okos be­fektetéseik hozadékából; olyan or­szágra, ahol létbiztonság és nyugalom van... Megérdemlik a határainkon túl élő magyarok, mert megszenvedték, hogy szabadon érvényesíthessék emberi és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek ön­nön sorsuk felett. A Magyar Köztár­saság mellettük áll! Igaz tettekre szólítok és hívok min­den cselekvő embert. Azt kívánom, hogy nemes törekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és le­gyen béke a Földön!

Next