Dátum, 1990. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
1990. február 1. Társadalom DÁTUM 7 Négyet ütött a nép________________ Fidesz-gyűlés Veszprémben A szervezők óvatosak voltak a minap: a vegyipari egyetem választékából csak egy kisebb kamaraterembe hirdették meg a Fidesz első veszprémi - a „nagy” jelzőt is bölcsen kerülő - gyűlését. Végül aztán alig győzték hordani a pótszékeket, s még így is sokan álltak a falak mellett. A felfokozott érdeklődéshez bizonyára hozzájárult, hogy a csak szűkebb körben ismert, bár veszprémi képviselőjelöltként bemutatott Szelényi Zsuzsa és a közgazdász Kósa Lajos mellett az est szónoka volt Orbán Viktor is. Ő pedig országosan ismert lett a Nagy Imre-temetésen mondott beszéde, még inkább egy Zalaegerszegen elhangzott mondata, de legfőképpen a válaszul felharsogó MSZMP-s, társutas tiltakozó kórus révén. Hát már csak azért is eljöttek sokan, hogy megnézzék: ki az az ifjonc, aki agyagba akarja döngölni a kommunistákat? A szervezet bemutatását Szelényi Zsuzsa kezdte meg, aki elmondta, hogy a Fidesz volt az első nyíltan politikai jellegű, ám megalakulásától, 1989 tavaszától kezdve a legalitás igényével fellépő ellenzéki csoportosulás. Ennek megfelelően sok hatósági, rendőrségi zaklatásnak voltak, s mint a lehallgatási botrányból kiderült, vannak is kitéve. Ennek ellenére létszámuk nő - ma már kb. 180 szervezetük működik az országban -, politikai befolyásuk is tagadhatatlan. Mi tette lehetővé, hogy egy valódi, fiatalokból álló ifjúsági szervezet a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások egyenrangú résztvevője legyen? Többek között az, hogy a többi politikai pártéval, szervezetével legalábbis egyenrangú szakértői gárdával rendelkezik. Ezt bizonyította Kósa Lajos előadása is, amelyben a Fidesz gazdasági programját ismertette. Kihangsúlyozta, hogy a közgazdasági egyetemen már 1988 őszén megszerveződött,az a csapat, amely a Fidesz gazdasági programját kidolgozta. E program fő érdeme, hogy elsőként nevezte meg a magyar gazdaság fő problémaként az inflációt, amely lehetetlenné teszi a gazdaság és a szociálpolitika normális működését. Ugyanakkor - véleményük szerint - az MSZP, de a főbb ellenzéki szervezetek által is az adósságválság leküzdésének adott prioritás a kinyilvánított szándékok ellenére is az elavult gazdaságszerkezet konzerválásához vezet. Nem tudom, volt-e ebben az ismert névre alapozó tudatos taktika, vagy egyszerűen csak Orbán Viktor erős egyénisége, ragyogó előadói készsége, szellemessége, briliáns vitatechnikája tette, de tény, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelően ő volt az est főszereplője. Háromnegyed órás előadása a politikai helyzetről végig érdekfeszítő volt, s egy-egy poénja nyomán jó néhányszor hullámzott végig a nevetés hallgatóságán. Elmondta, hogy az olyan szervezet, mint a Fidesz, amely tagságát felső korhatárhoz köti, mégis politikai pártként funkcionál, eddig Európában nem létezett. Normális országokban ugyanis a politikai pártok politizálnak, s ezeknek vanak ifjúsági szervezeteik, s vanak pártoktól független ifjúsági szervezetek is, ezek viszont nem politizálnak. A Fidesz e különleges működését az teszi szükségessé, hogy válsághelyzetben a „felnőtt” pártok hajlamosak félretenni hosszú távú céljaikat, s akár azok ellenére is a körmükre égő problémák megoldására koncentrálni. Mi viszont még fiatalok vagyunk - jelentette ki Orbán Viktor -, nekünk még sokáig kell ebben az országban élnünk, ezért nekünk csak hosszú távú politikánk van. Elmondta, hogy gyakori vitatéma, hogy az ellenzék vagy a kommunisták reformerői döntötték-e meg a rendszert. Egyiknek sincs igaza. A rendszert, véleménye szerint, таgа a nép döntötte meg, amely négy nagy tüntetésen négy nagy ütést vitt be neki, s ettől került padlóra. Orbán Viktor szerint az 1988 júniusában Erdélyért lezajlott százezres tüntetés azt üzente az uralkodó csoportnak, hogy a nép véleménye szerint nem vagytok magyarok. A Bős-Nagymaros ügyében tüntetők azt, hogy a nép érdeke ellen dolgoztok. 1989. március 15-én megmutattuk, hogy mi vagyunk az erősebbek, június 16-án pedig azt, hogy sem a jog, sem az erkölcs nincs veletek. Orbán Viktor szerint éppen, mert e négy megrendítő ütés nyomán már a padlón volt, helytelen volt aláírni a megállapodást az MSZMP-vel és kormányzatával. A megállapodás ugyanis - a lehallgatási botrány ékes bizonyítékát adja ennek - nem a békés rendszerváltáshoz, hanem a békés hatalomátmentéshez vezetett! - Miért nem kell mégsem kétségbeesnünk? - tette fel a kérdést a szónok. - Hát először is azért - mondta, s szavait felszabadult nevetés kísérte, mert ezeket megverjük a választásokon. - A többes szám első személy alatt egyébként a Fidesz nem önmagát érti, hanem minden ellenzéki erőt, szemben az MSZP-vel és az MSZMP-vel. Bíznak benne - mondták -, hogy az éles viták, választási harcok ellenére is képesek lesznek ellenzéki pártok kormányképes koalíciót alkotni a választások után. Nagyon fontos ugyanis, hogy az MSZP teljes mértékben kiszoruljon a hatalomból, mert, mint azt a lehallgatási botrány bebizonyította, ha a hatalom csak egy kis szeletben is az övé marad, akkor ebben a szeletben változatlanul őrződnek meg a régi struktúrák. Ezt pedig ez a tönkretett ország már nem engedheti meg magának. L. Gy. G. Tisztítsuk meg közéletünket! Mottó: „A cselekvésért való felelősséggel szemben ott áll a nem cselekvésért való felelősség.” Lengyel József (1896-1975) A szocialista tábor azon országaiban, amelyekben az állampárt totalitárius önkénye a legembertelenebb formákat öltötte, viharos gyorsasággal, néhány nap alatt vált történelemmé a diktatúra. A törvényesség megszilárdításának, a demokratizálódás töretlen folytatásának feltételeit és garanciáit megteremtendő, nyomban megindult a közélet egészét átfogó radikális öntisztulási folyamat. Az NDK-ban és Csehszlovákiában az államügyészség vezetői, és mindazok, akik az igazságügyben a párt ideológiáját tűzzel-vassal érvényesíteni igyekeztek, önként megváltak tisztségüktől. Lemondásukat azzal indokolták, hogy éveken át tudtukkal, hozzájárulásukkal, irányításukkal történt a másként gondolkodók üldözése, vagy a tüntetések brutális elfojtása és megtorlása. Lemondásukat követően - éppen az ügyészség közbenjárására - lefoglalták azokat az iratokat, amelyekből sok, ma még feltáratlan kérdésre fény derülhet, és amelyek később dokumentumként szolgálhatnak. És mi a helyzet nálunk? A legfőbb ügyész büszkén viseli mellén a Munkás- Paraszt Hatalomért Érdemérmet, amely a forradalom elfojtásában való tevékeny részvételét hirdeti, s közben aláírásával látja el a forradalom leverése után meghurcoltak törvényességi óvásának iratait. Az iratok pedig hiányosak, mert bár keresik, de már nem lelik... A legfőbb ügyész helyettese, aki kimagasló ideológiai ténykedésének elismeréseként az Április Negyedike Érdemrend boldog birtokosa, nemrég a HÉT műsorában adott nyilatkozatával korbácsolta indulatainkat. Az MSZMP dokumentumainak megsemmisítésével kapcsolatban, az ügyészség közbelépésének elmaradását számon kérő kérdésre dr. Nyíri Sándor mosolyogva magyarázta: Ki tudja, hol vannak az iratok? Minket nem hivatalosan kerestek meg, az ügyészségnek egyébként sincs joga a dokumentumok megsemmisítését megakadályozni.” Ugyanennek az ügyészségnek - és dr. Nyíri úrnak a korábbi munkahelyén, az MSZMP KB-ban - persze joga volt hosszú éveken keresztül a szamizdat irodalmat tiltani, elkoboztatni és megsemmisíttetni, az írókat pedig meghurcolni. Így fest hát nálunk a törvényesség, melyet azok tartanak kezükben, akik a „szakmát” a pártközpontban tanulták, és akiknek gondolkozásmódja - ha mást mondanak is - változatlanul a régi. Nincs undorítóbb és visszataszítóbb, mint az állampártot egykor kiszolgáló és felmagasztaló, e dicsőítésből származó valamennyi előnyt kihasználó embereknek a feltűnése most, amint fennen hirdetik azokat a haladó gondolatokat, amelyeknek eddig éppen ők voltak akadályozóik. Ez jellembeli kérdés is. Sok szó esik manapság a politikai kultúráról, és miközben erről csak vitatkozunk, elveszítjük azt a lendületet, amellyel elsők közt adtunk történelmi példát más nemzetek számára is, akiktől a tettek mezején máris lemaradtunk. Ne hagyjuk, hogy a társadalmi közmegegyezés érdekében oly hőn áhított tolerancia össztársadalmi közönnyé váljon! Tisztítsuk meg közéletünket a pártállam kompromittálódott szervezeteitől és funkcionáriusaitól, mert demokratikus fejlődésünknek ma a szerteágazó, és még mindig mozdíthatatlanul mélynek tűnő gyökerek a legnagyobb visszahúzó erői! Dr. Szoboszlay István Nem csitul a méltatlankodás a tévéhíradóban történtek miatt. A közvélemény változatlanul háborog, mert miközben úton-útfélen és képernyőn mindenki jogról, jogállamról cseveg-fecseg, az egyik legfontosabb, vagy a legfontosabb műsor szerkesztőségét a Munka Törvénykönyvével ellentétes piti indokkal megrendítik. Nem akarok sem fogadatlan, sem fogatlan prókátora lenni a bizonyára hibákban is gazdag kiebrudalt főszerkesztőnek, utódjának dolgai késztetnek írógéphez. Aczél Endrét személyesen nem ismerem, csupán nemzetközi hatású munkásságát. Emlékezetes néhány interjúja, mint például beszélgetése Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel vagy 1988 májusában készített riportja a belpolitikai földindulást elindító MSZMP-konferencia utáni percekben, az akkor kulcsszerepet játszó Grósz Károllyal. Aczélt néhány nappal azután váltották le, hogy az ország, sőt, bizonyos fokig a világ abból a Híradóból követhette nyomon a román forradalom eseményeit, amelyet ő irányított, egyes adásait személyesen vezetett. A fenti sorokat akár el is hagyhatnám, mert, mint íiam, mondanivalóm a számomra ugyancsak ismeretlen utódról van. Bár évekkel ezelőtt néhányszor láttam a tévében szerepeleni, műsorairól nincsenek emlékeim. Annyit tudtam róla, hogy párttitkárkodás és pártfőiskolai tanulmányok után eljutott a Magyar Ifjúság főszerkesztői pozíciójába. Vele kapcsolatban először az döbbentett meg, hogy KISZ-alkalmazottból, hipp-hopp, mint a régi szép időkben olyan sokan, például Nagy Sándor főtitkár is, SZOT-funkcionárius lett. Kinevezték a Népszava élére, holott - rossz nyelvek szerint - bizonyára addig azt sem tudta, hol készül a lap. Idő sem volt számon kérni, hogy a Gáspár Sándor nevelésű SZOT-parancsnokság miért nem napilapja kitűnő gárdájából választ vezetőt, miért ültetik nyakukra a szakszervezetek által sokat támadott kormány államminiszterének emberét? Közben az újdonsült főszerkesztő másik felével már a tévé elnökségének tagja, a Híradó, A Hét főnöke lett. Bizonyára a két hét alatt szerzett maradandó szakszervezeti élményeket, a bérből és fizetésből élők sorsával azonosulás tette, hogy kézzellábbal kapaszkodott mind a két stallumhoz, tehát híradósként meg akarta őrizni pozícióját a Népszavánál. És mivel ez nem sikerült, és bár a Híradónál fejére áll a ház, Pálfy G. István hétfőn már mellékesen a Panoráma műsorát szerkesztette és vezette. Tízezerért, tizenötért? * A televízió befolyása eddig is minden mást, iskolát, egyházat, pártot felülmúlt. Szerepe a közeljövő politikai viharaiban még növekszik. Hogy a vihar hullámai ne öntsék el az Alföldet, dombos tájainkat, a hegyvidéket, hogy a televízió segítse a stabilitást, a népakarat valódi megnyilvánulását, hogy egyetlen párt, egyetlen személy se manipulálhasson a stúdiókból, ahhoz az szükséges, hogy szilárd jellemű, pártatlan, hidegfejű és tisztakezű emberek kerüljenek a kamerák elé. Tartok attól, hogy e feltételeknek nem mindenki felel meg. Bár tévednék! Várai Emil