Református főgimnázium, Debrecen, 1873
'Beszédek, MELYEK A REFORMÁTUSOK DEBRECZENI FŐTANODÁJA IMATERMÉBEN JOÓ ISTVÁN TANITÓ-KÉPEZDEI TANÁR ÉS IGAZGATÓ 1873-DIK ÉVI OKTÓBER HÓ 12-ÉN TÖRTÉNT ÜNNEPÉLYES HIVATALBA ÁLLÍTÁSA ALKALMÁVAL TARTATTAK. Mélyen tisztelt gyülekezet, tudós tanárkar, tanuló nemes ifjúság! Iskolai örömünnepélyre, egy megüresült tanszék betöltésének illetőleg az arra elválasztott, s esküjét már letett tanár beigtatásának örömünnepélyére gyülekeztünk össze az e végre kitűzött órában. Nem lehet ugyan teljes örömfényben úszó ez ünnepély, mint volt, midőn egyszer másszor újonnan alapított tanári székbe történt a beigtatás, és nem kellett azon gyászos veszteség sötét emlékének felborongani. — Most fájdalom! e beigtatási ünnepély akaratlanul is vissza viszi emlékezetünket ama temetési gyászünnepélyre, mely — mint éjszaka, hogy hajnal kellhessen, felvonja sötét sátorát — gyászt hozott főiskolánkra, hogy ez ünnepély napja feltámadhasson; igen, az uj tanár mellett ott lebeg, elődének, a korán elhalt derék Veres Lászlónak árnyéka; s igy e szempontból tekintve, e mai örömünnepélynek nem ragyogó nap — hanem csak szivárvány fénye van, mely borús fellegen gyulad fel. — Hadd legyen hát ez ünnepély egy részben Veres László tanár emlékének is szentelve! hiszen mi szegény reformátusok úgy is keveset adhatunk tanárainknak életükben — halálukkor nem igen