Debreceni Pozsgástár, 2019 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám
4 Oldrich Fend A biodiverzitás védelme és a kaktuszok I. Washington államban, 1954-ben a suquamish indián törzs főnöke, Chief Seattle, összefoglalta ezekkel a szavakkal helyünket a Föld bioszférájában: „Humankind has not woven the web of life. We are but one thread within it. Whatever we do to the web, we do to ourselves. All things are bound together. All things connect. We are a part of the earth and it is part of us.” Fordításban: „Az emberi rassz nem vett részt az élet pókhálójának megszövésében. Mi csak a szálak egyike vagyunk. Bármit is követünk el a hálózattal szemben, magunknak is ártunk vele. A dolgok össze vannak kötve, minden élet függ a másiktól. Mi is a Föld részei vagyunk és ő is bennünk van.” Az élet keletkezését úgy 3,5 és 3,8 milliárd évre visszamenőlegre datálják. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy az élet az ős Föld vegyi bölcsőjében (Oparin, Miller) keletkezett, vagy az űrből ideérkezett szerves anyagokból (Hartman 1983), ez volt a kezdőpont, melyből a ma ismert összes életforma létrejött. Az életnek sikerült túlélnie öt nagy és nagyon sok kisebb kihalást és bizonyosan túléli majd az általunk okozott még nagyobb kihalást is. Azt, hogy ezzel párhuzamosan túlél-e a Homo sapiens faj is, az kérdéses marad. A törzsfejlődés az egyszerű formákon át vezetett a ma ismert összetett életformákig, de még ezek léte is a kezdetek alapjain állnak. A lét és a fennmaradás fő törvénye az, hogy mindegyikük élete a többin múlik. Csakis a legprimitívebb életformák képesek metabolizmus által az energiából és a tápanyagokba élő anyagot létrehozni. Ezt a feladatot többnyire az archeobaktériumok, eubaktériumok és eukarióta szervezetek látják el, melyek nagyon ősi időkben beágyazódtak a magasabb fejlettségű élőlényekbe és a növényekbe (mitokondriák, kloroplasztok). Az egész bioszféra egyetlen élőlényként működik, ahol az egész életközösség kölcsönösen összefüggésben van az energia stafétájának körforgásában a legkisebb fajtól számítva egészen a legfejlettebbig. A saját testünk sem volna képes létezni a bélrendszerünkben élő baktériumok nélkül, melyek tízszer annyi mennyiségben vannak jelen bennünk, mint a saját testünket felépítő sejtek száma (Bohach 2007). Génállományunk negyven génje bakteriális eredetű (a 22.000 ismert génünkből). A ma tudományának legfőbb célja, hogy megállapítsa, melyek azok a fajok (kulcsfontosságú, létfontosságú fajok), melyek az alapját képezik a létező ökoszisztémáknak, és hogy létrehozza számukra a megfelelő védelmet abban az esetben, ha a kihalás szélére sodródnának. Ezt a kulcsfajt az egyik rendszerben a farkas képezheti, másikban akár egy penészfaj. Ez egy olyan feladat, amely gyakran a képességeink felett állhat, vagy pedig, ahogy az ismereteink gyarapodnak, megváltozhat az ökoszisztémában élő fajok fontosságának értelmezése is. Azonban már most, a mai ismereteink jegyében is világossá vált, hogy az egészséges kapcsolatok és a fenntarthatóság a minél szélesebb sokszínűségben, vagyis a biodiverzitáson alapul (Zavaleta 2013). Minél nagyobb a biodiverzitás, az ökoszisztéma is annál stabilabb és fenntarthatóbb. Az ökoszisztéma meggyengítése és degradációja az egész rendszer összeomlását okozhatja. Berkeley-ben a kaliforniai egyetem tudományos csoportja, Anthony Barnosky vezetésével megállapította, a legtöbb ökológiai kollapszus a sérülés 50 és 70%-os mértékénél következik be. A szétomlást követően törne Oldrich Fend, a szerző a Halál-völgyben.