Debreceni Pozsgástár, 2019 (22. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám

4 Oldrich Fend A biodiverzitás védelme és a kaktuszok I. Washington államban, 1954-ben a suquamish indián törzs főnöke, Chief Seattle, összefog­lalta ezekkel a szavakkal helyünket a Föld bioszférájában: „Humankind has not woven the web of life. We are but one thread within it. Whatever we do to the web, we do to ourselves. All things are bound together. All things connect. We are a part of the earth and it is part of us.” Fordításban: „Az emberi rassz nem vett részt az élet pókhálójának megszövésé­ben. Mi csak a szálak egyike vagyunk. Bármit is követünk el a hálózattal szemben, magunknak is ártunk vele. A dolgok össze vannak kötve, min­den élet függ a másiktól. Mi is a Föld részei va­gyunk és ő is bennünk van.” Az élet keletkezését úgy 3,5 és 3,8 milliárd évre visszamenőlegre datálják. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy az élet az ős Föld ve­gyi bölcsőjében (Oparin, Miller) keletkezett, vagy az űrből ideérkezett szerves anyagokból (Hartman 1983), ez volt a kezdőpont, mely­ből a ma ismert összes életforma létrejött. Az életnek sikerült túlélnie öt nagy és na­gyon sok kisebb kihalást és bizonyosan túléli majd az általunk okozott még nagyobb kiha­lást is. Azt, hogy ezzel párhuzamosan túlél-e a Homo sapiens faj is, az kérdéses marad. A törzsfejlődés az egyszerű formákon át veze­tett a ma ismert összetett életformákig, de még ezek léte is a kezdetek alapjain állnak. A lét és a fennmaradás fő törvénye az, hogy mindegyikük élete a többin múlik. Csakis a legprimitívebb életformák képesek metabo­­lizmus által az energiából és a tápanyagokba élő anyagot létrehozni. Ezt a feladatot több­nyire az archeobaktériumok, eubaktériumok és eukarióta szervezetek látják el, melyek­­ nagyon ősi időkben beágyazódtak a maga­sabb fejlettségű élőlényekbe és a növényekbe (mitokondriák, kloroplasztok). Az egész bio­szféra egyetlen élőlényként működik, ahol az egész életközösség kölcsönösen összefüggés­ben van az energia stafétájának körforgásá­ban a legkisebb fajtól számítva egészen a leg­fejlettebbig. A saját testünk sem volna képes létezni a bélrendszerünkben élő baktériumok nélkül, melyek tízszer annyi mennyiségben vannak jelen bennünk, mint a saját testün­ket felépítő sejtek száma (Bohach 2007). Génállományunk negyven génje bakteriális eredetű (a 22.000 ismert génünkből). A ma tudományának legfőbb célja, hogy megálla­pítsa, melyek azok a fajok (kulcsfontosságú, létfontosságú fajok), melyek az alapját képe­zik a létező ökoszisztémáknak, és hogy létre­hozza számukra a megfelelő védelmet abban az esetben, ha a kihalás szélére sodródnának. Ezt a kulcsfajt az egyik rendszerben a farkas képezheti, másikban akár egy penészfaj. Ez egy olyan feladat, amely gyakran a képes­ségeink felett állhat, vagy pedig, ahogy az ismereteink gyarapodnak, megváltozhat az ökoszisztémában élő fajok fontosságának értelmezése is. Azonban már most, a mai is­mereteink jegyében is világossá vált, hogy az egészséges kapcsolatok és a fenntarthatóság a minél szélesebb sokszínűségben, vagyis a biodiverzitáson alapul (Zavaleta 2013). Mi­nél nagyobb a biodiverzitás, az ökosziszté­ma is annál stabilabb és fenntarthatóbb. Az ökoszisztéma meggyengítése és degradációja az egész rendszer összeomlását okozhatja. Berkeley-ben a kaliforniai egyetem tudomá­nyos csoportja, Anthony Barnosky vezetésé­­­vel megállapította, a legtöbb ökológiai kol­lapszus a sérülés 50 és 70%-os mértékénél következik be. A szétomlást követően törne­ Oldrich Fend, a szerző a Halál-völgyben.

Next