Debreceni Szemle, 1932 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1932 / 2. szám - Gaál István: A magyar virágnyelv eredetének kérdéséhez
48 Gaál István : A magyar virágnyelv eredetének kérdéséhez. fűz esetében ezek a fanemek maguk csak másodrangú tényezők.5 — A fontos : a levél, esetleg a virághullás. Ez jelenti a búcsúzást, nem pedig a nyár vagy a fűz. íme : Hej, iharfa, iharfa, — iharbimbó van rajta. Iharbimbó lehullott, — a szeretőm elhagyott. Ebben tehát a bimbó lehullása példázza a szerető hűtlenségét. S még csupán egy példacsoportot. A virágnyelv-kulcsokban Rapaics szerint a bürök az utálat és a halál jelképe. S hivatkozik Szél Farkasra, aki ugyan olyan verset idéz, amelyben bürök helyett csomorika szerepel, — de ez csakugyan nem változtat a lényegen. íme : Ki az urát nem szereti, csomorikát főzzön neki !... Tehát itt is közismert és sok változatban élő népdal adja a virágkulcsot. Most ehhez még csak két változatot óhajtok bemutatni : Ki az urát nem szereti, sárgarépát főzzön neki , jól megsózza, paprikázza, hogy a hideg háttig rázza. A másik változatban a sárga répát nadragulya helyettesíti. Ez az elterjedt népdal, amelyben sárga répa, csomorika, nadragulya, s más vidékeken egyéb, a versbe beleülő konyhakerti növény, avagy valami útszéli burján jut irányító szerephez, ismét csak azt bizonyítja, hogy sok esetben nagyobb növénycsoport minden tagjának azonos jelentése van a virágnyelvben. Ilyenkor természetesen valamely föltűnő, közös sajátság az, amelyet az ősi virágnyelv szem előtt tartott. Kiemelendő, hogy az így szerepeltetett sajátság valóban jellegzetes, a megfigyelés tehát kifogástalan. Hiszen, mint a szúrós növények s a csalán esetében láttuk, még bizonyos finomabb árnyalat is kifejezésre jut a megfigyelésben. Ezzel szemben vannak egyes növényfajok, amelyek a maguk mivoltában jutottak bizonyos különleges jelentéshez. Érdekes, hogy éppen ezeken alig látjuk azt, hogy jelentésük valamely analógiás kapcsolatban lenne egyik vagy másik föltűnőbb élettani sajátságukkal. Ilyen növények : a rózsa, liliom, szekfű, viola, stb. Messze vezetne, ha ezek szerepének részletes boncolására rátérnék ; ennek firtatása különben sem tartozik szorosan rövidre fogott észrevételeim keretébe. • V. ö. a „Lehullott a rozmaring levele...“ kezdetű, föntebb idézett dalt. • A csomorika s a nadragulya egyaránt mérges növény. A sárgarépáról ugyan ezt nem mondhatjuk el s éppen ezért fontos a dalban kiemelni, hogy a belőle készült étel agyon legyen sózva és paprikázva s ilyen módon undorítóvá, ehetetlenné téve. Valószínű különben, hogy eredetileg csak mérges dudvák szerepeltek ezekben a dalokban s a sárgarépa, kalarábé stb. csak későbbi helyettesítések.