Debreceni Szemle, 1940 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - KÖNYVEK

Könyvek. Gyula írt tanulmányt­­ a népiskolák­ról, középiskolákról, a népművelés múltjáról, az iskolán kívüli népműve­lésről, a megye kulturális életéről Erőss Arisztid, Sziklay László, Gábos Kálmán, Jákváry Kálmán és Belo­­horszky Ferenc számolnak be, míg Varga Károly Krúdy Gyula műveinek tükrében mutatja be Szabolcs társa­dalmát. Követi mindezt Dienes István három cikke a nép munkájáról, a vagyonszerzésről, valamint a sza­bolcsi kisiparosról és kiskereskedőről. Az iparról és ipartelepekről Török László, a közlekedés történetéről Fekete József, a vármegye népének közterheiről Szentiványi Ferenc emlé­kezik meg. Az egész könyvet — a zárószó előtt — betűrendes községi adattár rekeszti be : ez Kertész János és Follajtár Ernő munkája. A könyv sajátos céljairól és tartal­máról ez a száraz felsorolás is nyújt némi tájékoztatást. Helyszűke miatt le kell mondanunk arról, hogy az egyes tanulmányokat külön-külön tüzetesen méltassuk, ehelyett be kell érnünk azzal az általános megjegyzéssel, hogy ha ezek nem is mind egyforma érté­kűek, de kevés olyan akad közöttük, amelyik ne mondana valami újat. Az egész mű legfőbb értékét éppen az adatok, megfigyelések és következte­tések tekintélyes tömege jelenti. Ki kell emelnünk azt a körülményt is, hogy a munka olyan arányban foglal­kozik a szűkebb értelemben vett nép­pel, a parasztsággal, amekkora a száma, súlya és szerepe ennek a réteg­nek egész társadalmunkban. Talán éppen ebben a vonatkozásban mutat­kozik a legfőbb különbség az előttünk fekvő könyv és a megyei monográfiák szokásos tartalma között. Érvényesül viszont itt is az a közhelyként hangzó tétel, hogy az önállóan dolgozó szerzők nagy száma a részletek alaposabb ki­dolgozása szempontjából előny, ellen­ben kevésbbé szolgálja az összkép egységét, legalábbis akkor, ha a cél a vármegye szociográfiájának megírása volt. A munka szociográfiának kissé mozaikszerű , főleg első része külön­böző tudományok körébe tartozó önálló, önmagukban befejezett érte­kezéseknek bizonyos logikus rendbe szedett gyűjteménye. Ha egy ilyen szerkezetű gyűjtemény harminc évvel ezelőtt jelenik meg — igaz, hogy akkor kevesebb lett volna benne a valóban erősen társadalmi vonatkozású feje­zet —, szerkesztője bizonyára ezt a címet adta volna neki : Szabolcs vár­megye földrajza. A földrajz ma már szerencsésen túljutott a fejlődésnek ezen az enciklopédikus fokozatán, de túl kell rajta jutnia a szociográfiának is. A földrajz ma már nem jelenti geológusok, botanikusok, etnográfusok és még egy sereg szakember egy ugyan­azon területre vonatkozó, de egymástól függetlenül, saját tudományaik szem­pontjai szerint megírt tanulmányainak felsorakoztatását ; nem jelentheti azt a szociográfia sem, hanem amint az előbbi a tények minden fajtáját — még a társadalmiakat is — aszerint bocsátja át a maga szűrőjén és ol­vasztja azután szerves egésszé, hogy milyen mértékben tényezői vagy elemei azok a földfelszín arculat- és életegységeinek, a tájaknak, ugyanígy kell az utóbbinak is minden tényt — még a táj természeti sajátságaira vo­­natkozóakat is — aszerint mérlegelnie és egységes képbe foglalnia, hogy meny­nyiben van azoknak társadalomala­­kító, a társadalom életének keretet adó szerepük. A mozaikszerűségen kívül, persze, hézagai is vannak annak a képnek, amit a könyv nyújt. Néhol csak egy-egy mintát kapunk valami­ből, ami mint egész, még nem ismere­tes. Ilyen szemelvény az útszéli juhá­szatról szóló cikk, a bokortanyák tár­sadalomrajza és ilyenek az Ajakról szóló tanulmányok. Amott egy problé­mát, emitt egyetlen kisebb közösséget ragad ki a könyv a vele egyneműek sokaságából. Mindezt nem megrovás­ként mondjuk, sőt szerény vélemé­nyünk szerint ezek a szemelvények a könyv legsikerültebb fejezetei közé tartoznak. Abban sem a gáncsoskodás szándéka vezetett, hogy a könyv mozaikszerűségét hangoztattuk. Ellen­kezőleg, az a meggyőződésünk, hogy minden elhamarkodott szintézisnél többet ér az olyan munka, amelyik általában értékes építőköveknek gaz­dag raktára s mind a szerkesztőt, mind a munkatársakat hála illeti azért, hogy ilyen építőkövek összehordásán buz­­gólkodtak. Eljön egyszer az az idő is, amikor zártabb és egységesebb stílusú épületet lehet majd a kövekből emelni : talán társadalomrajzot, talán nép­rajzot, talán földrajzot, esetleg mind a hármat. Aleudol T.

Next