Debreceni Szemle, 1940 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 7. szám - KÖNYVEK
Könyvek. Gyula írt tanulmányt a népiskolákról, középiskolákról, a népművelés múltjáról, az iskolán kívüli népművelésről, a megye kulturális életéről Erőss Arisztid, Sziklay László, Gábos Kálmán, Jákváry Kálmán és Belohorszky Ferenc számolnak be, míg Varga Károly Krúdy Gyula műveinek tükrében mutatja be Szabolcs társadalmát. Követi mindezt Dienes István három cikke a nép munkájáról, a vagyonszerzésről, valamint a szabolcsi kisiparosról és kiskereskedőről. Az iparról és ipartelepekről Török László, a közlekedés történetéről Fekete József, a vármegye népének közterheiről Szentiványi Ferenc emlékezik meg. Az egész könyvet — a zárószó előtt — betűrendes községi adattár rekeszti be : ez Kertész János és Follajtár Ernő munkája. A könyv sajátos céljairól és tartalmáról ez a száraz felsorolás is nyújt némi tájékoztatást. Helyszűke miatt le kell mondanunk arról, hogy az egyes tanulmányokat külön-külön tüzetesen méltassuk, ehelyett be kell érnünk azzal az általános megjegyzéssel, hogy ha ezek nem is mind egyforma értékűek, de kevés olyan akad közöttük, amelyik ne mondana valami újat. Az egész mű legfőbb értékét éppen az adatok, megfigyelések és következtetések tekintélyes tömege jelenti. Ki kell emelnünk azt a körülményt is, hogy a munka olyan arányban foglalkozik a szűkebb értelemben vett néppel, a parasztsággal, amekkora a száma, súlya és szerepe ennek a rétegnek egész társadalmunkban. Talán éppen ebben a vonatkozásban mutatkozik a legfőbb különbség az előttünk fekvő könyv és a megyei monográfiák szokásos tartalma között. Érvényesül viszont itt is az a közhelyként hangzó tétel, hogy az önállóan dolgozó szerzők nagy száma a részletek alaposabb kidolgozása szempontjából előny, ellenben kevésbbé szolgálja az összkép egységét, legalábbis akkor, ha a cél a vármegye szociográfiájának megírása volt. A munka szociográfiának kissé mozaikszerű , főleg első része különböző tudományok körébe tartozó önálló, önmagukban befejezett értekezéseknek bizonyos logikus rendbe szedett gyűjteménye. Ha egy ilyen szerkezetű gyűjtemény harminc évvel ezelőtt jelenik meg — igaz, hogy akkor kevesebb lett volna benne a valóban erősen társadalmi vonatkozású fejezet —, szerkesztője bizonyára ezt a címet adta volna neki : Szabolcs vármegye földrajza. A földrajz ma már szerencsésen túljutott a fejlődésnek ezen az enciklopédikus fokozatán, de túl kell rajta jutnia a szociográfiának is. A földrajz ma már nem jelenti geológusok, botanikusok, etnográfusok és még egy sereg szakember egy ugyanazon területre vonatkozó, de egymástól függetlenül, saját tudományaik szempontjai szerint megírt tanulmányainak felsorakoztatását ; nem jelentheti azt a szociográfia sem, hanem amint az előbbi a tények minden fajtáját — még a társadalmiakat is — aszerint bocsátja át a maga szűrőjén és olvasztja azután szerves egésszé, hogy milyen mértékben tényezői vagy elemei azok a földfelszín arculat- és életegységeinek, a tájaknak, ugyanígy kell az utóbbinak is minden tényt — még a táj természeti sajátságaira vonatkozóakat is — aszerint mérlegelnie és egységes képbe foglalnia, hogy menynyiben van azoknak társadalomalakító, a társadalom életének keretet adó szerepük. A mozaikszerűségen kívül, persze, hézagai is vannak annak a képnek, amit a könyv nyújt. Néhol csak egy-egy mintát kapunk valamiből, ami mint egész, még nem ismeretes. Ilyen szemelvény az útszéli juhászatról szóló cikk, a bokortanyák társadalomrajza és ilyenek az Ajakról szóló tanulmányok. Amott egy problémát, emitt egyetlen kisebb közösséget ragad ki a könyv a vele egyneműek sokaságából. Mindezt nem megrovásként mondjuk, sőt szerény véleményünk szerint ezek a szemelvények a könyv legsikerültebb fejezetei közé tartoznak. Abban sem a gáncsoskodás szándéka vezetett, hogy a könyv mozaikszerűségét hangoztattuk. Ellenkezőleg, az a meggyőződésünk, hogy minden elhamarkodott szintézisnél többet ér az olyan munka, amelyik általában értékes építőköveknek gazdag raktára s mind a szerkesztőt, mind a munkatársakat hála illeti azért, hogy ilyen építőkövek összehordásán buzgólkodtak. Eljön egyszer az az idő is, amikor zártabb és egységesebb stílusú épületet lehet majd a kövekből emelni : talán társadalomrajzot, talán néprajzot, talán földrajzot, esetleg mind a hármat. Aleudol T.