Debreceni Szemle, 1981 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1981 / 2. szám - PÁRT- ÉS MUNKÁSMOZGALOM-TÖRTÉNET - Nyakas Miklós: A debreceni nyomdászok küzdelme a századelőn

hangzottak el panaszok.41 Ekkor született az a határozat, hogy a választmány me­morandummal forduljon a nyomdatulajdonosokhoz, amelyben kérték, hogy engedé­lyezzék május elsejének a megünneplését. A fejleményeket április kilencedikén újabb, rendkívüli közgyűlés keretében tárgyalták meg. Kiderült, hogy az átiratra egyedül a Hegedűs és Sándor cég válaszolt pozitívan, tehát engedélyezték alkalma­zottaiknak a május elsejei munkaszünetet, a többi nyomdatulajdonos azonban még csak válaszra sem méltatta a szakegyletet. A közgyűlésen e tárgyban élénk vita rob­bant ki, s végül az a döntés született, hogy május elsejét ennek ellenére mégis meg­­ünneplik. Egy közvetítő indítványra azonban úgy határoztak, hogy egy újabb át­iratban háromnapi határidőt szabnak a tulajdonosoknak ennek formális engedélye­zésére. A fejlemények láttán a debreceni nyomdák tulajdonosai közös értekezletre gyűltek össze, s azon jobbnak látták, ha engednek. így tehát a nyomdászszakegylet­­nek a következő tartalmú levelet intézték: „Debreceni könyvnyomdászok Szakegy­lete 1. Elnökségének. Folyó hó­t-én a debreceni nyomdatulajdonosokhoz külön­­külön intézett abbeli kérelmükre, hogy május elsejét mint a munka ünnepét munka­szünettel megünnepelni engedjük, a debreceni nyomdatulajdonosoknak f. hó 12-én tartott közös értekezlete elhatározta, hogy május elsejének a megünneplését kész­séggel megengedi. . A május elsejével kapcsolatos kötélhúzás tehát a nyomdászok teljes győzelmé­vel végződött, amely az egységes fellépésnek volt köszönhető. Így kell értékelnünk az eseményeket még akkor is, ha - mint láthattuk - bizonyos passzivitás volt is tapasztalható. A város nyomdászsága aktívan kapcsolódott be az 1906. március 5-én tartott tüntetésbe, amelynek során megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát a kollégium épü­letében. A nyomdászszakegylet a koszorú költségeire öt koronát szavazott meg. Ismeretes, hogy a nemzeti demagógiával hatalomra került koalíciós pártok ha­marosan támadást indítottak az általános, titkos választójogért küzdő magyar mun­kásmozgalom és általában a demokratikus erők ellen. Tekintettel arra, hogy a koa­líciónak egyik fontos eszköze pontosan az a sajtó volt, amelyet munkáskezek állí­tottak elő, Debrecen nyomdászsága, pontosabban a hírlapszedők úgy vélték, raj­tuk múlik, tesznek-e ellene valamit. Példaként szolgált a debreceni Szabadság lap­szedőinek az esete, akik egy brutális hangvételű, munkásellenes cikk megjelenését akadályozták meg. Ezért március huszadikán a hírlapszedők gyűlést tartottak Si­mon János elnökletével, amelynek célja az volt, hogy a koalíciós sajtó munkássá­got gyalázó cikkei ellen foglaljanak állást. Az ülésen jelen volt Vágó Béla is, a deb­receni szociáldemokrata párt titkára, aki a munkásság egészének az összefogására hívta fel a figyelmet. Végül a következő határozat született: „Az 1906. évi már­cius 20-án tartott hírlapszedő-gyűlés fölhatalmazza a szervező bizottságot, hogy ezek a munkásság dolgaival tárgyilagosan és becsmérlés nélkül foglalkozzanak, el­lenkező esetben a szaktársak kötelességüknek tekintik a saját gyalázkodásukhoz a segédkezet megtagadni és a munkát abbahagyni, melyet a gyűlés magáévá tett.”42 1906. június 25-én általános politikai sztrájk zajlott le Debrecenben. Ennek kiváltó oka az volt, hogy Vágó Bélát és Horváth Gusztávot a csendőrség Hajdú­­sámsonban, illetve Kemecsén ugyanazon a napon külön-külön letartóztatta. Ezzel 40

Next