Debreceni Szemle, 1981 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1981 / 2. szám - PÁRT- ÉS MUNKÁSMOZGALOM-TÖRTÉNET - Nyakas Miklós: A debreceni nyomdászok küzdelme a századelőn
hangzottak el panaszok.41 Ekkor született az a határozat, hogy a választmány memorandummal forduljon a nyomdatulajdonosokhoz, amelyben kérték, hogy engedélyezzék május elsejének a megünneplését. A fejleményeket április kilencedikén újabb, rendkívüli közgyűlés keretében tárgyalták meg. Kiderült, hogy az átiratra egyedül a Hegedűs és Sándor cég válaszolt pozitívan, tehát engedélyezték alkalmazottaiknak a május elsejei munkaszünetet, a többi nyomdatulajdonos azonban még csak válaszra sem méltatta a szakegyletet. A közgyűlésen e tárgyban élénk vita robbant ki, s végül az a döntés született, hogy május elsejét ennek ellenére mégis megünneplik. Egy közvetítő indítványra azonban úgy határoztak, hogy egy újabb átiratban háromnapi határidőt szabnak a tulajdonosoknak ennek formális engedélyezésére. A fejlemények láttán a debreceni nyomdák tulajdonosai közös értekezletre gyűltek össze, s azon jobbnak látták, ha engednek. így tehát a nyomdászszakegyletnek a következő tartalmú levelet intézték: „Debreceni könyvnyomdászok Szakegylete 1. Elnökségének. Folyó hót-én a debreceni nyomdatulajdonosokhoz különkülön intézett abbeli kérelmükre, hogy május elsejét mint a munka ünnepét munkaszünettel megünnepelni engedjük, a debreceni nyomdatulajdonosoknak f. hó 12-én tartott közös értekezlete elhatározta, hogy május elsejének a megünneplését készséggel megengedi. . A május elsejével kapcsolatos kötélhúzás tehát a nyomdászok teljes győzelmével végződött, amely az egységes fellépésnek volt köszönhető. Így kell értékelnünk az eseményeket még akkor is, ha - mint láthattuk - bizonyos passzivitás volt is tapasztalható. A város nyomdászsága aktívan kapcsolódott be az 1906. március 5-én tartott tüntetésbe, amelynek során megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát a kollégium épületében. A nyomdászszakegylet a koszorú költségeire öt koronát szavazott meg. Ismeretes, hogy a nemzeti demagógiával hatalomra került koalíciós pártok hamarosan támadást indítottak az általános, titkos választójogért küzdő magyar munkásmozgalom és általában a demokratikus erők ellen. Tekintettel arra, hogy a koalíciónak egyik fontos eszköze pontosan az a sajtó volt, amelyet munkáskezek állítottak elő, Debrecen nyomdászsága, pontosabban a hírlapszedők úgy vélték, rajtuk múlik, tesznek-e ellene valamit. Példaként szolgált a debreceni Szabadság lapszedőinek az esete, akik egy brutális hangvételű, munkásellenes cikk megjelenését akadályozták meg. Ezért március huszadikán a hírlapszedők gyűlést tartottak Simon János elnökletével, amelynek célja az volt, hogy a koalíciós sajtó munkásságot gyalázó cikkei ellen foglaljanak állást. Az ülésen jelen volt Vágó Béla is, a debreceni szociáldemokrata párt titkára, aki a munkásság egészének az összefogására hívta fel a figyelmet. Végül a következő határozat született: „Az 1906. évi március 20-án tartott hírlapszedő-gyűlés fölhatalmazza a szervező bizottságot, hogy ezek a munkásság dolgaival tárgyilagosan és becsmérlés nélkül foglalkozzanak, ellenkező esetben a szaktársak kötelességüknek tekintik a saját gyalázkodásukhoz a segédkezet megtagadni és a munkát abbahagyni, melyet a gyűlés magáévá tett.”42 1906. június 25-én általános politikai sztrájk zajlott le Debrecenben. Ennek kiváltó oka az volt, hogy Vágó Bélát és Horváth Gusztávot a csendőrség Hajdúsámsonban, illetve Kemecsén ugyanazon a napon külön-külön letartóztatta. Ezzel 40