Debreceni Szemle, 1994 (2. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)

1994 / 2. szám - KOSSUTH-ÉVFORDULÓ - Nagy Miklós: Kossuth Lajos két regényirónk tükrében

Nagy Miklós Kossuth Lajos két regényírónk tükrében Még a nemzeti történelem legnagyobb alakjait sem ismeri el hiánytalanul, kivétel nélkül egy-egy korszak, egy-egy évszázad szépirodalma. Kossuth és XIX. századi líránkat tekintve nagyon is beigazolódik a tétel. A negyvenes évek nagyjai és kisebbjei: Kölcsey, Vörösmarty aztán Bajza, Garay, Erdélyi, Sárosi becsülték és követték politikáját, egyikük versben, másikuk cikkben, röpiratban állt melléje. Évtizedekkel később sem némulnak el a vele forrón rokonszenvező hangok: elég itt Vajda Jánost, Reviczky Gyulát említeni vagy Victor Hugo hazai követőit Ábrányi Emiltől Endrődi Sándorig. Petőfi meg Arany azonban hallgattak róla, s míg az első esetben tudjuk a némaság okát, Arany magatartása jóval rejtélyesebb, többféleképpen magyarázható. Múlt századi prózaíróink szintén erősen eltértek egymástól a nagy politikus értékelésében. Ám ha valaki nem írt róla, az sokkal kevésbé vall fenntartásra, ked­vezőtlen ítéletre, mint a lírikusok esetében. Gyakran mindössze arról lehetett szó, hogy nem volt alkalmuk Kossuthtal találkozni, hiányoztak a vele kapcsolatos él­ményei. Fokozta a nehézséget a volt kormányzó zárkózott egyénisége: levelei álta­lában csak közéleti énjét mutatták, a hozzá közelállók pedig sokkal inkább szobrot faragtak róla beszámolóikban, mint ezt Széchenyi hívei tették mesterükkel. Meg­annyi akadály, megannyi gát — Jósika és Jókai életművében mégis maradt ránk két számottevő Kossuth-arckép. A portré nem egyetlen, nagylélegzetű írásukban található, még Jósika esetében sem, mozaikkockákból kell összerakni. Föl kell lapoznunk levelezésüket, visszaemlékezéseiket, reményeiket, Jókainak még egy ismeretterjesztő munkáját is (A magyar nemzet története) , s ekkor a bőség zava­ra fog el bennünket. Válogatnunk kell, sok mindent (például Jókai híres temetési szónoklatát) elhagyni vagy pusztán summázva megemlíteni. Dolgozatunk már csak ezért is inkább az esszéhez, mint az irodalomtörténeti értekezés műfajához áll közel. 1848-49 védelmezője és krónikása Jósika Miklós, a reformkor ünnepelt prózaírója már a harmincas évek derekától az ellenzéki táborhoz tartozik, s ennek révén jut személyes kapcsolatba Kossuth Lajossal. Mint a felsőház képviselője s a forradalmi honvédelem elkötelezett híve 1848. október 3-ától az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjává választják, s más fontos tisztségeket is betölt, híven kitartva a kormány és országgyűlés mellett egészen Világosig. Közismert, hogy száműzetése java részét Brüsszelben éli le, s

Next