Debreceni Szemle, 2001 (9. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - Pelle János: A zsidótörvények és a Hajdú vármegyei közvélemény
Pelle János hatékony volt, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek 1940 április 19-én kelt bizalmas körlevélben kellett figyelmeztetnie valamennyi vármegye, így Hajdú vármegye főispánját is: „Tudomásomra jutott, hogy egyes közigazgatási szervek a Magyarország és a Pest című lapokra a szabályszerű előfizetés gyűjtést oly módon akadályozzák, hogy az olvasóközönség körében mindkét lapot zsidó újságnak minősítik. Kérem méltóságodat, szíveskedjék hatósága területén működő közigazgatási szerveket (községi jegyzőket is) nyomatékosan figyelmeztetni arra a körülményre, hogy a szóbanforgó napilapok politikai irányzata nem azonos az azelőtt megjelent Az Est és Magyarország című lapok beállítottságával , hogy ezek a sajtótermékek ma már teljesen keresztény és kifejezetten kormánylapok.”19 1940 nyarán, a nyugati fronton aratott német „villámháborús” győzelmek után a kormány megkezdi a harmadik zsidótörvény kidolgozását. Az újabb antiszemita jogalkotás megkezdését egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, de Teleki Pál értésére adja a különböző társadalmi szervezeteknek, hogy teljesíti követelésüket. A politikai vezetésre gyakorolt nyomás tükröződik a Hajdú vármegyei vitézi szék 1940 szeptemberi „Nemzetvédelmi helyzetjelentésében”: „A III. zsidótörvénynek minél hamarabb napvilágot kell látnia, mert ennek késése csak növeli azoknak számát, akik úgy gondolkoznak, hogy a jelenlegi kormány - minden jóindulata mellett - nem tudja a zsidóság befolyását arra a színvonalra leszorítani, amely a magyar érdekeknek megfelel. Kétségtelen azonban, hogy a II. zsidótörvénynek hatása már ma is érezhető. Azonban szinte mindenfelől csak azt hallja az ember, hogy ez csak a kis zsidókat sújtja. A zsidóság vezető rétegeinek sikerül - összekötetései révén - a reája nézve hatályos körülmények alól ha nem is teljes mértékben, de legalább részben kibújni. A nagyközönség napról napra jobban felismeri a strohmanok és díszgótok működésének a magyarság elárulását jelentő színezetét. A zsidóság részéről állandó a kereslet olyan kérd és társadalmi súllyal bíró férfiak iránt, akik hajlandók strohman szerepre.”20 Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az állandósuló antiszemita izgatás már 1940 októberében utcai zavargásokhoz vezetett a debreceni egyetemi ifjúság körében. A zsidó hallgatóknak, ugyanúgy, mint Budapesten, a Turul szövetség tagjai feltűzendő sárga csillagot osztottak ki. A vitézi szék jelentése így írja le a történteket. „Debrecen kér. és nnc. társadalmában általános felháborodást keltett, hogy a város egyik utcáján Henczer Gábor egyetemi hallgatót és a kíséretében lévő hölgyet 6 zsidó orvból megtámadta és a nevezett egyetemi hallgatót elverték és véres fejjel a helyszínen hagyták. 19 HBML IV. B. 181/1940. 20 HMBL IV. B. 313/1940.