Debreceni Szemle, 2014 (22. évfolyam - Új folyam, Válogatás szám)
2014 / Válogatás szám - Romsics Ignác: Az első világháború - 100 év távlatából (2014/2. pp. 168-180)
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ - 100 ÉV TÁVLATÁBÓL 33 a németek a belgákkal és a franciákkal, a Balkánon pedig az osztrák-magyar hadsereg a délszláv lakossággal. Az utóbbinak beszédes illusztrációit találjuk a fiatal bécsi fotótörténész, Anton Holzer 2008-as Das Lächeln der Henker, vagyis a Hóhér mosolya című könyvében. A brutális akcióknak az áldozatai a helyi polgári lakosságból kerültek ki, akiket „az ellenséggel való cimborálással”, „oroszbarátsággal” vagy „kémkedéssel” vádoltak. A szerző becslése szerint a háború első hónapjaiban a k. u. k hadsereg által kivégzett polgári áldozatok száma meghaladhatja a 36 ezret. De nem csak emberéletek kioltásában volt tetten érhető a brutalitás. A Szabácsot elfoglaló osztrák-magyar hadsereg Oskar Potiorek táborszernagy vezetésével valósággal feldúlta a várost. Házakat fosztottak ki, lakásokat romboltak le, nőket erőszakoltak meg és pogromot rendeztek a lakosság körében. A háború elembertelenítő hatását mutatják az akasztottakról készült fényképek, amelyekről egy-két esetben a kivégzett mellett pózoló katonák mosolyognak ránk.101 Ezekről a szerbiai osztrák-magyar atrocitásokról és saját, 1914-es őszi élményeiről 1916-ban összefoglaló jelentést tett közzé a lausanne-i egyetem professzora, Rodolphe Archibald Reiss. A kirívóan brutális pogromokat - figyelt fel rá - nem csak a háború mielőbbi befejezésének vágya motiválta, hanem egyfajta felsőbbrendűségi tudat és barbár gyilkolási vágy is munkált a katonákban. Erre utal, hogy számos civilt nem csak meggyilkoltak, hanem szemeiket kiszúrták, hasukat felvágták, vagy bizonyos testrészeiket megcsonkították. Az áldozatok több ezres száma miatt Reiss ezeket nem ad hoc egyéni akciókként, hanem a balkáni fronton is megjelenő háborús pszichózis tömeges előfordulásaiként értékeli, okát pedig a félelemben látja. Ahogy fogalmazott: „ az osztrák-magyar katonák szerb területre érve, s látva azon embereket, kiket mindig is barbároknak állítottak be előttük, félni kezdtek. És valószínűleg e félelem által, azért, hogy ne őket mészárolják le, követték el első kegyetlenségeiket. Ám a vér láttán bekövetkezett az, amit többször volt alkalmam megfigyelni: az ember vérengző vadállattá változott. A kollektív szadizmus valóságos rohama kerítette hatalmába ezeket a csapatokat. ” Az erőszak gyakori alkalmazásának és az emberi élet kioltásának tapasztalata sok katonából a polgári világba való visszatérésük után sem törlődött ki. 1926- ban megjelent Akasztófavirág című kisregényében Németh László egy alapvetően jó szándékú, de gyilkossági ügybe keveredett dunántúli nagygazda fiának, Pintér Janinak a példáján keresztül meséli el egy ilyen, a világháborúból szerencsésen hazatért, de korábbi életébe beilleszkedni képtelen fiatalembernek, és a háború alatt megváltozott falunak a történetét. Miután a pap „kiprédikálta” szet 10 Anton Holzer: Das Lächeln der Henker. Das unbekannte Krieg gegen die Zivilbevölkerung 1914-1918. Darmstadt, Primus Verlag, 2008, 24-35, 112-131. 11 Stéphane Audoin-Rouzeau - Annette Becker: 1914-1918, az újraírt háború. Bp., L’Harmattan, 2006, 47.