Debreceni Szemle, 2014 (22. évfolyam - Új folyam, Válogatás szám)

2014 / Válogatás szám - Romsics Ignác: Az első világháború - 100 év távlatából (2014/2. pp. 168-180)

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ - 100 ÉV TÁVLATÁBÓL 33 a németek a belgákkal és a franciákkal, a Balkánon pedig az osztrák-magyar hadsereg a délszláv lakossággal. Az utóbbinak beszédes illusztrációit találjuk a fiatal bécsi fotótörténész, Anton Holzer 2008-as Das Lächeln der Henker, vagyis a Hóhér mosolya című könyvében. A brutális akcióknak az áldozatai a helyi polgári lakosságból kerültek ki, akiket „az ellenséggel való cimborálással”, „oroszbarátsággal” vagy „kémkedéssel” vádoltak. A szerző becslése szerint a háború első hónapjaiban a k. u. k hadsereg által kivégzett polgári áldozatok szá­ma meghaladhatja a 36 ezret. De nem csak emberéletek kioltásában volt tetten érhető a brutalitás. A Szabácsot elfoglaló osztrák-magyar hadsereg Oskar Potiorek táborszernagy vezetésével valósággal feldúlta a várost. Házakat fosztot­tak ki, lakásokat romboltak le, nőket erőszakoltak meg és pogromot rendeztek a lakosság körében. A háború elembertelenítő hatását mutatják az akasztottakról készült fényképek, amelyekről egy-két esetben a kivégzett mellett pózoló kato­nák mosolyognak ránk.10­1 Ezekről a szerbiai osztrák-magyar atrocitásokról és saját, 1914-es őszi élményeiről 1916-ban összefoglaló jelentést tett közzé a lausanne-i egyetem professzora, Rodolphe Archibald Reiss. A kirívóan brutális pogromokat - figyelt fel rá - nem csak a háború mielőbbi befejezésének vágya motiválta, hanem egyfajta felsőbbrendűségi tudat és barbár gyilkolási vágy is munkált a katonákban. Erre utal, hogy számos civilt nem csak meggyilkoltak, hanem szemeiket kiszúrták, hasukat felvágták, vagy bizonyos testrészeiket meg­csonkították. Az áldozatok több ezres száma miatt Reiss ezeket nem ad hoc egyéni akciókként, hanem a balkáni­ fronton is megjelenő háborús pszichózis tömeges előfordulásaiként értékeli, okát pedig a félelemben látja. Ahogy fogal­mazott: „ az osztrák-magyar katonák szerb területre érve, s látva azon embereket, kiket mindig is barbároknak állítottak be előttük, félni kezdtek. És valószínűleg e féle­lem által, azért, hogy ne őket mészárolják le, követték el első kegyetlenségeiket. Ám a vér láttán bekövetkezett az, amit többször volt alkalmam megfigyelni: az ember vérengző vadállattá változott. A kollektív szadizmus valóságos rohama kerítette hatalmába ezeket a csapatokat. ”­ Az erőszak gyakori alkalmazásának és az emberi élet kioltásának tapasztalata sok katonából a polgári világba való visszatérésük után sem törlődött ki. 1926- ban megjelent Akasztófavirág című kisregényében Németh László egy alapvető­en jó szándékú, de gyilkossági ügybe keveredett dunántúli nagygazda fiának, Pintér Janinak a példáján keresztül meséli el egy ilyen, a világháborúból szeren­csésen hazatért, de korábbi életébe beilleszkedni képtelen fiatalembernek, és a háború alatt megváltozott falunak a történetét. Miután a pap „kiprédikálta” szet­ 10 Anton Holzer: Das Lächeln der Henker. Das unbekannte Krieg gegen die Zivilbevölkerung 1914-1918. Darmstadt, Primus Verlag, 2008, 24-35, 112-131. 11 Stéphane Audoin-Rouzeau - Annette Becker: 1914-1918, az újraírt háború. Bp., L’Harmattan, 2006, 47.

Next