Gunst Péter - Angi János - Bényei Tamás - Pósán László (szerk.): Debreceni Szemle. Válogatás az 1927-1944. évfolyamok anyagából (Debrecen, 1993)

Irodalomtudomány-irodalomtörténet

is van már külföldi fölszabadító hatás. Szabó Dezső fajiságunk ön­tudatra ébredését jelenti. Ám mindezt egyelőre magyartalannak, művészietlennek s károsnak bélyegezte a közvélemény. 7. Mégis azt kell mondanunk, hogy napjainkban már indokolat­lanul kísért tovább az irodalom kettészakadásának babonája. Társa­dalmunk szétdarabolódott ugyan, de esztétikai téren már a háború alatt helyreállt az egység, mikor közönségünk rohammal fogadta kegyeibe Ady tanítványát, Gyóni Gézát. Összes számottevő újabb íróinkat azóta a modern iskola nevelte föl, Végváritól Bibó Lajosig. Senki nem kifogásolja többé költészetükben a szimbolizmust s a naturalista ember-ábrázolást. Még a tartalmi kifogások is hangfogóval jelentkeznek pl. Surányi tompítatlan erotikájával, vagy Mécs keresz­­tyén-szocialista és pacifista tendenciájával szemben. Nincs oly borzal­mas szerencsétlenség, amiből némi haszon ne háramolna ; az új irodalmi köztudat kialakulására is jó hatással vannak a megszállt országrészek kultúrközpontjai, melyek eléggé megmutatták a Makkai Ady-könyve körül támadt vitában, hogy a kettészakadás agyréme bennük nem motoszkál többé. 8. A háború óta felnőtt új nemzedék természetesen fölhasználja azokat az eredményeket is, amelyeket időközben az európai szellem fejlődése fölvetett. Fejlődés helyett talán inkább anarchiát kellene mondani, amint korunkban a politikai s tudományos rendszerek csődje miatt nem is várható egyéb. A széttöredezettség eredményezte, hogy ma jóformán minden önálló kultúrájú nemzet külön stílust teremtett. Ezek az új „izmusok“ támogatják ugyan egymást, de keletkezésük csupán az őket kifejlesztő faji lélek szempontjából érthető. Így indult meg az olasz futurizmus azon a földön, ahol egy kétévezredes nagy művé­szet hagyományai súlyosodnak a kezdőre. A fiatal állam imperialista vágya csábítja ezt az irányt a háború dicsőítésére. Mozgást, tettet akar, a mozgást a képeken is, a százlábú lovak rajzával s a Whitman szimul­tanizmusának fölélesztésével. Lényegében impresszionizmus ez is, komponálni merőben képtelen, de már lerázta a matériát s a lélek belső pillanatát ábrázolja. A franciákhoz átcsapván az új mozgalom lehelete, a gall racionalizmus rögtön megtalálta számára a maga zárt formáit. Kubizmusa a dolgok lényegét akarja mértani testekbe rögzíteni s iro­dalmi téren is termel igaz értékeket.14 Az expresszionizmus viszont az álmodozó német s a misztikus orosz lélek közös terméke. A valóság ábrázolásáról tökéletesen lemond s érzéseit a nyelv egyéntelen és kép­tartalmának tudatosításával, a festészetben pedig a színek és vonalak ösztönös hatásának fölhasználásával fejezi ki. Amerikában bukkan elő a konstruktivizmus, mely géptechnikává süllyeszti a művészetet, s főleg a bolsevista Oroszországban s az utik­áris szellemű Hollandiában terjed el. Ez jelzi a mélypontot , a művészet teljes tagadását, de a javulás módját is sejteti már, amennyiben energikusan követeli a konstrukciót. Nemzetközi társulás csupán egy új irányt teremtett : a 14 Bemard Fay : Panorama de la littérature contemporaine. Paris, 1925.

Next