Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)
1878-01-16 / 11. szám
1878. X. évfolyam. 11. szám. Szerda, január 16. V KO 8RY - HÁZ FÖLDSZINT azerkesztő«égbe bémentve küldendők. Előfizethetni helyben : petit apra 15 kr. TELEGDI K. LAJOS és ifj. CSÁTHY KÁROLY «■» m m m • •# . m rm . w . s könyvkereskedésében s a szerkesztőségnél. — A <lel»rechesivi«leki ..fithselleiiieffinárt^ közlönye. 7 Egyébütt A postahivatalok utján. ^ * * ------------------------------------Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. Név- vagy bementetlenül beküldött kéziratok nem vétetnek tekintetbe. — Úgyszintén kéziratok sem adatnak vissza. $?> »----------------------------------------------<v r y ■mnun TI*r*TJ MT^Tr— Helyben és postán küldve: M M gM 8“®% W% « ■ r JV Imi ö“-"~ p.m^n . *, Egy évr. 1 ° frt _ kr. Negyed évre S frt 50 kr. JB JB1 jSs ISh Jjj jH ISLjJ WSt JS J&W H JB JS Negyobb terjedelmű, mint szintén több Izbell b dl évre S „ _ „ Ugye. eei.n „ 10 , WBbSBS^^ B%llÍ £ S5g^llÍ gajjWggdjlP Mgfijk 1 «dB^BSRSÜj taJ§ghtmainM sílift, WMRh ld . . * . . k, .lka .z.rlnt . I . g . I . . 6 db Előfizetési pénz s minden közlemény : FÖ PIACZ, Htf árért. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP. “I Régi hang. Uj tanács. Figyelmeztető. A nemzetiségi kérdés, mely már oly sok álmatlan éjszakát szerzett államférfiainknak, mint a Banco szelleme fel-feltámad és hol itt, hol amott, kisért rémes és fenyegető alakjában. De talán sohasem tűnt az fel oly aggasztónak, — még a forradalom korszakát sem véve ki, mint épen most, midőn az északi medve titkon és nyilván mindent elkövet, hogy a butaságot épen hazánkban is aljas czéljai kivitelére felhasználja. Ami azonban leginkább fáj a hazáján szeretettel csüggő magyar embernek, az a léha közönyösség, mellyel épen a magyar kormány viseltetik minden ilynemű agitáció iránt. El-elpufogtat ugyan a miniszterelnök úr egy-egy bombasztikus diktiót az országgyűlésen, ígéri, hogy majd így, majd úgy lesz, de bizony ő rajta is betelik a közmondás ez ügyben tevékenységét tekintve , a mely tyúk sokat kárál, keveset tojik. Pedig már oda jutottunk, hogy oláh, tót, rácz, horvát mindenféle szedett-vedett jövevény nemzetiség magáénak tartja ezt a földet, hol őket csak megtűrtük, hanem századokig nemjogokban részesítettük, velünk egyenlő oda jutottunk, hogy többé már nekünk nem marad hely az ősi örökségben s nemsokára kivér a tót bennünket, vagy legalább akarna, ha tudna, nemcsak házunkból, hanem hazánkból is. De ez a mi bölcs kormányunk előtt másod, harmadrendű dolog, reá nézve sokkal fontosabb üldözni a szabadelvűség köpenyege alatt a valódi szabadelvűeket, lázadókként bánni el azokkal, kik őket a valódi lázadókra, honárulókra teszik figyelmessé. És ez, úgy látszik, minden közösügyes kormánynak eredendő bűne, hogy rémképeket lát ott, ahol nincs semmi baj, a valódi veszélyt pedig nem akarja észre venni. A nemzetiségi túlzásokat mellőzi, saját nemzetünk élénk életnyilatkozataiban pedig forradalmi tüneteket keres Bizony nem ártana, ha a kormány megkerestetné valamelyik könyvtárban báró Wesselényi Miklósnak még 1843- ban kibocsátott emlékiratát: „Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében“, s elolvasná az abban foglalt s mai napig is nagyon figyelemreméltó dolgokat. Wesselényi abban kérte a kormányt, hogy „felhagyván a forradalmi s különszakadási törekvések rémképeivel vádolt hazafiak üldözésével, fordítsa egész figyelmét az északi hatalomhoz s annak népeihez szótó, már rég titokban táplált s naponként inkább fejlődő ellenséges nemzetiségek veszélyt szülendő törekvéseire.“ Ha ezeket még most is, 35 év múlva elmondatásuk után, komoly figyelmére méltatná, s tetteit a szerint irányozná a kormány, még megérhetné a meg fáklyászenézést, melyet subventionált lapjai számára már kilátásba helyeztek. (? Szerk.) De azt hisszük, hogy ebben a sikamlós ónos időben, aki egyszer a lejtőn siklani kezdett, nem állhat meg, míg orrára nem bukik. Vándor: A képviselőház tegnap a büntetőjavaslat függőben maradt Az igazságügyi bizottság szakaszait tárgyalta, javaslatai majdnem változatlanul elfogadtattak s így a büntetőtörvénykönyvi javaslat legközelebb már át fog vitetni a főrendekhez. Újabb kudarcz. Hogy Tisza nem hiába ment Bécsbe, hanem jön haza, s újabb engedményt újabb vereséggel tesz Ausztriának hazánk rovására, az kitetszik a bécsi „Mont Revue“ következő szavaiból: „A magyar miniszterek holnap érkeznek ide, létrehozni az utolsó megállapodásokat a kiegyezési törvényekre nézve. A bankszabályzatot illetőleg csak a czimkérdésben forog fenn eltérés ; a magyar kormány ahhoz ragaszkodik, hogy a bank „osztrák-magyar banktársulat“nak nevezze el magát. De úgy hisszük az osztrák kormány aligha érzi magát induitatva, a birodalmi tanácsnak ilyen javaslatot tenni. A 80 milliós adósság kérdése alkalmasint a restitutio kérdésében létrejövendő compromissumban alapul fog szolgálni. A pénzügyi vámokat illetőleg bizonyosnak látszik, hogy a magyar kormány elfogadja a kőolajvám leszállítását három frtra, ha Bécsben a kávévámot felemelik buszortra. A legközelebbi napokban folytatandó alkudozásokkal mindenesetre befejezésre kell juttatni a kiegyezési kérdéseket. Az alapok s alapítványok kezelésének megvizsgálására kiküldött bizottság, nagyban és egészben helyesnek találván az eddigi kezelést — bár részletesen kiterjed az ügy az ingatlanok, mint az ingók, előlegek, kölcsönök, konverziók stb. megvizsgálására s e részben konstatál egyes téves intézkedéseket is — azon javaslatot teszi, hogy jövőre egy, a képviselői és kormányköröktől távol álló elemekből alakítandó bizottság gyakorolja az állandó ellenőrködést az alapítványok közül addig is, míg ezek jogi természete eldöntetlén, bekövetkezhetik a törvényes intézkedés a kezelés meghatározása czéljából. A Mileticsper. Vévtárgyalás Vlik nap. Dr. Polyt Mihály védő ügyvéd: sokáig habozott a védelem elvállalása iránt, mert azt hitte, hogy akadni fog a főváros kitűnő ügyvédei perben a védő szerepet között, ki az érdeke s elvállalja. De a vizsgálat folyama arról győzte meg, hogy a védő szerepe e perben csak oly embert illet, ki a délmagyarországi viszonyokat ismeri. Posit is csatlakozik a királyi ügyész azon állításához, hogy e per politikai és irányper és ezen irányzatosságot a saját szempontjából igyekszik bebizonyítni. Minden előtt Rankovics egyéniségét, mint megbélyegzett emberét és ennek alapján vallomását támadja meg. Azután áttér az alanyi tényálladék taglalására és azt állítja, hogy Miletics sohasem conspirál, mert ő nyílt jellemű ember. Egész élete és politikai pályája a nyilvánosságé volt. 1861-ben pártot alakított a magyar államiság mellett, s ez időben irt czikkeit a magyarok ma is tényálladékra nézve megéljeneznék. A tárgyi Paniert idézi, kinek véleménye szerint a gyanítékok nem képeznek bizonyítékot, ha a tárgyi tényálladék meg nem állapítható. Miután védbeszédében az összes vádpontokat taglalta, volna, összefoglalván az elmondottakat, kéri védenczét alanyi és tárgyi tényálladék hiányában felmentetni a felségsértés vádja alól. A tárgyalás folytatása délután 4 órára tűzetett ki. Délután az ügyész felelt Polyt védbeszédére, mire Polyt erősen támadta meg a közvádlót. Miletics a végszóval élve, igen kimerítette a törvényszék figyelmét. Ezzel a vád és védelme belevén fejezve, elnök kijelenté, hogy f. hó 18-án régel 9 órakor fogja az itéletet kihirdetni. Üdvözlet Mileticsnek Odessából. Jan. 13-iki kelettel a következő távirat érkezett Miletics nevére a Fortunába: A bilincsek kettészakadnak, a rabszolgaság el fog veszni, ellenségeinket elviszi az ördög, Dusán utódai karddal kezükben nemsokára meghozzák a szabadságot, tégedj szerb martyr tisztel Sztojkovics Lázár“ és még 9 aláírás. Vegyesek. Új párt alakul Horvátországban, az lemond a közjogi ellenzékeskedésről. A „Haza“ által a Kohn Gyula ellen indított perben vádlott felmentetett. Százhét éves franczia diplomata halt meg közelebb, neve Mirvsák Lajos 1775- ben született. A szurony hatalom Árvában ütötte fel először fejét, ott már a kormánypárt csak szuronyok melltt tudta keresztülvinni jelöltét. Ausztriából fővárosunkba magyar levelet írt az ottani polgármester TOLLRAJZ0 K.*) I. György Aladár. Ha zsebredugott kezekkel végig megy az utcán, a lakus járó-kelők legfeljebb csendes néptanítót gyanítanak benne, vagy bukott kőbányai disznó-kereskedőt. Csak midőn a hatvani utcából kiérve, balra fordul az „Athaeneum“ felé, s hamiskásan folyton két oldalra pislogó szemeit felveti a „Pesti Napló“ szerkesztőségének ablakára, és bajusza alá mosolyog, ekkor lehet előbbeni nézetünket megváltoztatni , és már ekkor elmondhatjuk reá, hogy „alamuszi macska, nagyot ugrik, s egeret fog.“ Hej ! az a mosoly ott a bajusz alatt nagyon sokat fejez ki. „Ma neked, holnap nekem," gondolja ilyenkor a Hon György Aladárja. Ezeknek a dissentereknek Kaas Ivorral az élükön könnyű most már ellenzékeskedni. Hisz szolgáltattunk mi hét év alatt elég anyagot a vezércikkekre, entrefileékre, és újdonságokra. Eltekintve a legnagyobb csudabogárságtól, mit csak egy szerkesztőség valaha elkövethetett. Hiszen kért volna csak tőlem tanácsot Jókai és ne Hegedűstől ; gondolja magában, tudom a „Hon“ dolga még ma is jól menne. Felkértük volna a Naplóékat, hogy hurcolkodjanak át a mi redactiónkba, mi meg átköltözünk az ő szerkesztőségükbe. A lapok maradhattak volna régi pártállásuk mellett, csakhogy Hegedűs és Szathmáry Gyuri helyett, Kaas Ivor, és Acsády Náczi írták volna ezután a „Hon“ véres cikkeit. Mi pedig az ő általuk cserben hagyott phüilisterkedést folytattuk volna saját orgánumjukban . Ep mint hajdan Horváth Boldizsár Andrássy ministeriumának, úgy György Aladár a „Hon“ szerkesztőségének legradikálisabb tagja .... csupa különcségből. Két nevezetes ember természete van benne egyesítve. Kezdetben, illetőleg Tisza fordulásáig Budapesten cynicusnak, Diogenesnek tartotta minden ismerőse. A fusio óta azonban ő is „ Nagyságos ur“-nak tartja magát, és kezd epicureusi életet élni. Jól jelképezi a magyar demokráfiát. Most már csak a külvilágra nézve Diogenes, otthon valóságos subarita életet él. A cynismus is csak inkább régi már-már rajta, s feltűnési viszketeg. Mert termetes alakja elárulja, hogy Lucullus igen gyakran szokott Lucullusnak vendége lenni, s ha nem tudnék róla, hogy arcza az Alpeseken fagyott meg, azt volnánk kénytelenek hinni, hogy a lucullusi lakomákra Bachus úr is hivatalos, így azonban nem gyanítjuk. Annyi azonban áll, hogy született pae*) Az ígért arczképcsarnokot íme, megkezdjük Méltóbban e rovattal nem köszönhetnénk be, mint hogy főiskolánk egykori növendékét mutatjuk be. Szerk. dagógus, és szakember. A nyilvános vizsgálatok nélküle soha sem történhetnek meg. És bámulatos, hogy genialitását a kormány nem igyekezett kiaknázni. Hogy a különben oly hálás kormány részéről elmamelukozódásáért semmi elismerésben nem részesült, annak nem ő az oka. Mert, ha dr. Oláh Gyulát megtehették tanfelügyelőnek csak azért, mert mint kormánypárti képviselő megbukott, bátran megtehették volna Aladárt az országos közegészségügyi tanács tagjává. Hogy reá nézve miért nem nyílt fel a bőség szaruja? ezt bajos volna meghatározni. Némelyek azt állítják, hogy a Methernich szellemét örökölt magyar ministerelnök nem jó szemmel néz reá. A párisi commune uralma 1871-ben hetvenhárom napig tartott. György Aladár még abban az időben keményen verte a vasat. Felhasználta a rövid időt, és összeköttetésbe lépett azokkal az izgága emberekkel, kiknek Thiers úr oly szépen koppintott körmükre a hetvennegyedik napon. Persze, hogy ő Jókai uramnak fejébe nem láthatott, s nem tudhatta, hogy ez, mint szerkesztő, úgy van politikai lapjával, mint az egyszeri ember, kinek két lova volt, s az egyiket fiának akarván ajándékozni, választást engedett neki ily szavakkal: „Látod fiam, két lovam van, a szürke meg a deres ; választhatsz közülök, de a szürkét nem adom.“ Ö még akkor nem is gondolta, hogy csak „halbrechts“-et szabad csinálni a kálvinista koma vékony nyakú képviselőjének és cimboráinak. Miután azonban Jókai egyik regényében igen szépen megírta, hogy csakis fiatal korunkban vagyunk szabadelvűek, György Aladár pedig érezvén magában, hogy öregszik, hátat fordítván a kedvencz socialistikus eszméknek, úszott ő is az árral. Már egészen meg is feledkezett volna arról, hogy hajdan mily hitvallás prófétája volt, midőn az aranjuesi napokat egy kis intermezzó megzavarta. Otthon ép kellemesen csibakozgatott. Fején horgolt sapkalábait aranynyal átvert török papucsok óvják a meghűlés ellen; s terjedelmes potrohát hálóköntöse rejti el a kandi szemek elől, midőn minden kopogás nélkül beállít hozzá egy hajdani socialista pajtás, ki a commune szétugrasztása óta szanaszét kóborolván a világban, eszébe jutott, hogy Budapesten is van egy véres szájú confrater. A A fusió által csepegtetett csigavér meghűlt ereiben. Első gondolata volt: „Ha ezt Tisza megtudja, sohasem leszek tanfelügyelő;“ ugyan melyik öreg ördög juttatta ennek is eszébe fiatalkori botlásomat ? ! E gondolatok azonban nem használtak semmit, itt tenni kellett. Eltagadni nem lehetett, hogy ő nem Aladár, hanem Endre, mert ezt külföldön jobban ismerik, mint őt, (pedig ezt jó lett volna mondani, mert Endréről ország világ tudja, hogy két pecsétes Lónyaysta.) Elkezdte magyarázni hazánk jelenlegi politikai viszonyait. „Az idők megváltoztak.“ S mi is beláttuk, hogy Magyarország népe nem elég érett ama eszmékre kedves Mosic, mond Aladár egy kurta szivart választva ki a regalia médiák közül vendége részére, csakhogy meggyőzze, hogy vére véres verejtékéből az ily demokraták részére füstje finomabb. (Vége kör.] Ajmed muléja. Humorisztikus elbeszélés a katona életből. (Folytatás. Nos nem szól egy szót sem, nem tudja ? Szép , node tudom én. Menthetlenül sánczrabságra fog ítéltetni, legalább vagy 20 évre. Legegyszerűbb volna ugyan főbe lőni, hogy a szentségtörő kezek ezredünk gyalázatára s a világ botrányára többé ne láttassanak Csak ezután következett az Ítélet. — Borzasztó perczek voltak ezek. — Bálintnak fejében csakugy lüktet a vér : szemei előtt mint egy homályos chaosban keringett minden. Úgy érezte, mintha üszkön állana, vagy mintha egy megmérhetlen lávatengerbe sülyedne alá, melyből mégis lassan-lassan újra felszínre emelkedik s a forró habok tetején első, mit fölnyilt szemei megpillantanak, az íróasztala előtt álló sastekintetü ezredes. — Mindabból tehát, amit az ezredes neki ítélet képes jegyezni, mondott rala, csak annyit tudott meghogy a dolgot tartsa szigorú titokban, mig az ügy ő excellentiájával megbeszéltetik, akinek határozatától függ aztán majd börtönnel vagy halállal fog-e lakolni. Ezzel vége volt a kínos látogatásnak. Bálint távozott a szobából. A folyosón találkozott Ágnessel. Némán, de egymás gondolatjait értve, szorítottak kezet, így hozza össze a balsors az embereket. Az ezredes elutazott a generális ő excellentiájához. Hogy ő magassága mit szólott midőn megtudá, honnan került az a megérdemjelezett, megünnepelt stoasztokkal felköszöntött lyuk a zászlóra, nem tudjuk. De hogy legokosabbnak találta egyet mosolyogni az érdekes histórián s túl lelkiismeretességből nem bolygatni tovább a már úgyis feledésbe menő dolgot, azt a következmény megmutatta, mert a zászló s annak tartója az őrmester, megtartották továbbra is nyert jutalomdíjukat, Bálint még lámájába czitáltatott, egyszer az ezredes cancel- Az árva bakának volt megint mitől reszketni. Azt hitte , no most már csakugyan vége lesz ; a borzasztó ítéletet föl fogják olvasni. Midőn az előszobába lépett, hol egykor a két cseléd szeretetre méltóságban vetekedve egymással, vezették karjukon az iróterembe, hol most halálos ítéletét fogják felolvasni, lehetetlen volt a visszaemlékezések édes keserű hatása alatt egy nagyot nem sóhajtani. Az ezredes elélépett, aki hozzá száraz, de nem mogorva hangon a következő szavakat intézte: — „Ő excellentiája fölötte megbotránkozott az ön könnyelmű tettének hallatán : ha az ügy a haditanács elé kerülne, életét vesztené, érti ? S hogy ez, mint az igazság követelné, nem történik, tulajdonítsa ő excellentiája kiváló jó szivüségének, mely sajnálván az ön ifjú életét örökre megsemmisíteni, kegyelmet ad, érti , de csak azon szigorú kikötés mellett, ha arra magát kifogástalan katonás magaviselet, figyelem, pontosság és igyekezet által érdemessé teszi , mert különben utólag szenvedi a kiérdemlett büntetéseket, érti ? — Mehet.“ (Vége köv.) BUDAPESTI HÍREK, a rendőrség három reményteljes fiút kisért be lopás miatt. Földváry Mihály pesti alispán helyére, ki egyszersmind orsz. képviselő is, gr. Vay Lászlót emlegetik. Rákossy Jenő az igazságügyminisztériumhoz fogalmazó gyakornokká neveztetett ki. Soldosné még eddig nem határozta el magát, hogy a nemzeti színházhoz szerződjék-e ? Az egyéves önkéntesek bált szándékoznak tartani. Színházi csarnok. „Sárga csikó.“ Debreczen, jan. 15. A „Falu rosza“ első előadása óta nem nem mentünk oly érdekkel színházba, mint ez estén, a midőn egy elbérelt népszínművet mint vij tüneményt akartunk élvezni. — Az élvezetet nagyrészt meg is találtuk, bárha e mű absolute becsűnek nem mondható, sőt egyes szembeötlő hibái rész hatást is szülnek. — Mióta Tóth Ede mgteremtette a „Falu roszá“-t, azóta a népszínműírónak ép oly mintája van, mint a drámaírónak Shakespeare, és ez idő óta a közönség igényei is nőttek, mert ma mára népszínműnek komolyabb hivatása is van, mint a vasárnapi közönség mulattatása. — Az irodalomban oly helyet foglal el, mint bármely más drámai műfaj. — Ma már nem elégszünk holmi szeméten szedett, vetett, rongy alakokkal, melyek bukfenczet hánynak a színpadon. S mikor a három felvonás végeztével vége van a sok összefüggéstelen, semmiből összetákolt tragikomikus események sorozatának, s hallottunk egy pár csinos népdalt, nem mondjuk rá, hogy népszinmű, mint hajdan. — Mióta a nemzeti szinház átadta a népszínművet a népszínháznak, a népszinműirási szenvedély lazult, s ma már csak kevesen foglalkoznak vele, mert hiszen felesleges is volna, van a népszínháznak egy titkárja és egy rendezője, ellátja az a színházat darabokkal mindig, olyannal amilyen kell. Csepregh elkezdve a szép „Vízözön“-től, egész le a „Lumpácius“-ig és „Utazások“-ig ír darabokat a szerint, a mint a népszínház idénye és igénye kívánja. Pedig kár ezt tennie. — Csepreghi egyike kitünőbb tehetségeinknek, és ha műgonddal, zavartalanul és nem vásári munkát készít, tud írni egy „Vízözön“-t, tud egy „Sárga csikó“-t és hisszük, hogy ír több jeles müvet. A „Sárga csikó“ ha nem is tünemény, de mindenesetre tüneményszerű. — Gazdag mesében és drámai helyzetekben. Inkább mondhatnánk kitűnő népdrámának, mint népszínműnek. S talán ha Soldosné ajkaira dal nem kell, inkább illett volna a nemzeti színház deszkáira, mint népdráma. Kidolgozás tekintetében egykissé mesterkéltnek látszik, s némely alakok bele vannak ékelve, erőltetve a darabba. — Eredeti uj typus alig van benne, kivéve a sánta koldust, ez azonban nincs tökélesitve. — A czigányt, zsidót, kántort, betyárt, a népszínművek e hagyomás kellékeit e darab sem nélkülözi ; ez alakok már annyira megszokottak, hogy ezek nélkül népszínművet képzelni is nehéz. — A darab meséje ez : Bakay András (Vezéri) legény korában annyira megszeret egy sáska csikót, hogy felteszi magában, miszerint minden áron övé lesz. Megalkuszik a csikóra 400 ezüst forintban s hogy a vételárt kifizethesse, meggyilkolja a sárréti tiszttartót, ki a szabadkai vásárról tér haza lovak árával. A gyilkossá gyanúja Csorba Márton csikós gazdára (Lovászi) esik, ki a tiszttartóval rosz viszonyban él — s pár nappal a katastrópha előtt fenyegette. — Csorba nem tudja tanukkal igazolni az alábbit, el lesz ítélve, s 15 évet ül ki Váczon. Ép akkor szabadul ki a bűvösből, midőn fia, Laczi (Szabó B.) menyegzőjét akarja megölni Bakay András leányával, Erzsikével (Nyitvai.) Laczi nem sejti, hogy atyja él, kikosarazott vetélytársának atyja a puszta bíró (Tiszai) azonban elmondja, hogy atyja lókötő volt, s egyúttal értésére esik, hogy hazajött. Eddig az első felvonás. A 2-dikban legszebb drámai jelenet, midőn Laczi felháborodva hazatér, s megtámadja atyját, hogy miért nem ment világnak, ha már szégyent hozott családjára. — Az öreg görnyedezik a vád súlya alatt, de állítja, hogy a tiszttartó dolgában teljesen ártatlan. Laczi atyja keblére omlik. — Mikor azonban az öreg hazafelé tartott, a Tisza kompja felfordult s ő a vizbe pottyantakon segíteni akarván, egy szabadon legelésző csikó hátán megmenti Laczi menyasszonyát, Erzsikét. A csikót azonban nem hagyta a Tiszaparton, hanem azon jött haza, s este szándékozott bitangjára hagyni. A csikó a sárréti uraságé, s a pandúrok keresik. A pusztabiró Lacziék házához jön s az istálóban meglelik a csikót. Laczi megtudván, hogy atyja megmentette kedvese életét, magát vallja lókötőnek, és mikor el akarják fogni, megugrik. — Elmegy a Bogár Imre bandájába. A 3-ik felvonás első része a hólyagosi csárdában játszik. Az öreg Csorba ide jön fiát keresni, s a csárdástól megtudja, hogy két koldus ismeri Pityke Bandit, a sárréti tiszttartó valódi gyilkosát, mert convenciót húznak titoktartásért. Az egyik koldust, a vakot méga is csípték. Ez ijedtében annyit bevall, hogy a gyilkos kapufélfáján egy faszent van kifaragva, ő ezt szokta megtapogatni. Elmegy tehát a vak koldussal e házat keresni. Laczi ez alatt Bogár Imre bandájával szinte a hólyagosba jön, de a bandát a pandúrok szétverik. Laczi nem lövi ki fegyverét. Erzsiké jő őt keresni és Laczi a csaplártól megtudja, apja hová ment. Ő tudja, hogy Bakay András kapuján van a faszent. Meg akarja tehát akadályozni, hogy menyasszonya atyját szégyen érje. Ép akkor ér Bakajhoz, midőn az öreg Csorba ki akarja a puszta bírónak mondani, ki volt a valódi gyilkos. Az öreg nem hajtja végre bosszuló szándékát, hogy „ma nekem, holnap neked“ ezután ülje le az igazi gyilkos. Eláll e szándékától, s a fiatalok egymáséi lesznek. Amint e röviden vázolt meséből is kitűnik, a darab érdek feszítő, és valóban drámai mozzanatokkal van telve. Néhány hibát kell azonban kiemelnünk. Nevezetesen, mielőtt egy-egy esemény, vagy helyzet bekövetkeznék, egész az unalmasságig terjedő előkészületek tétetnek rá. Egész bátran elhagyható párbeszédek, vagy bosszúra nyújtott elbeszélésekkel van telve. Sőt egész jelenetek is kihagyhatók. — Az öreg Csorba ártatlan meséjét legalább hatszor is végig kell hallgatnunk, az öregtől elkezdve egyik a másik szájába adja. Hogy az öreg egymás csikajait menti meg Erzsikét, ez csak a mese, és szövevény előre látható elnyujtására czéloz. Maga az alapelmét képező kiindulási pont majdnem nevetséges. Egy legény mert egy Sárga csikóra kedve szottyan fogja magát és gyilkosságot követ el és enged maga helyett egy ártatlant 15 évig súlyos börtönbe szenvedni, holott e 15 éven által magát becsületesnek hiszi és valja. — Ez ember nem bűnhődik sőt utolsó pillanatban is becsületét fél mintha bizon el tudná hitetni a köz’séggel, hogy az van neki. — A szerző