Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)

1878-01-14 / 9. szám

Előfizethetni helyben : 2^ Egyébütt n juiHt a hivatalok utján. ^ 1878. X. évfolyam. 9. szám. Hétfő, január 14. TELEGDI K. LAJOS <Ss ifj. CSÁTHY KÁROLY — B­A _ . *! ^35 B « jgf »» _ ^ g _ ' e­r . / / _ .. n .. _ ki.ny­vker.Hk.résében fl a fsz­erkeszt­ fs4frnél. — A € leBpree ® e>sa­ iIsteni ísgrgí © tICBasegfi |>stri it ÖKlösage« ------------------------------------“M Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. N­y I I­t­t ó­r“-en megjelenti közlemény ötba»4bos petit sem lf> ki. rév- vagy bérmentetlenül beküldött kéziratok vétetnek tekintetbe. — Úgyszintén kéz­iratok «ein adatnak vD«/.a. A­ r «rau: " T% TI T7E yf Tj^ ^ P7 TI T\T r ^ Kelybnn es postán küldve: «■ BM Sg^i „ p||TOä^l||& |||N1 BB ÜL OK jS& ma Bgf| _ j|l *ppk­­ pj őtu.«*im.­­..tu«crért s kr. Egy óvrp 10 fit — kr. Negyed évre 2 fit SO kr. I pfäß J1§|1 Jp|y J||s|« ^jjpjpr ^íj|pÍI J|||I ijllf Jail Nagyobb terjedelmű, mint szintén több IzbeU I tiB&BSS^SE&mP' mBkJ ^bSbbBUSÉSB& ^BB&iSBSS&BuBm b^Hhb^w g tiáSter *iku­a Előfizetési j­ ónz­s mindem közlemény : FO-PIACZ, | # árért. V­E 0­8­E­Y - HÁZ FÖLDSZINT a szerkeBT.tö­­r .. Helyezdij: minden beigtatásért külön 30 kr. —.... POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT HÍRLAP. Alakítsunk nyersanyagbeszerzési szö­vetkezetet Ajánlva ip­arosaink figyelmébe. I) Kereskedelmi törvényünk 223. s a következő §-aiban körvonalazva van a szövetkezet mikénti alakítására vonatkozó intézkedés és hogy „szövetkezetnek meg nem határozott számú tagokból álló azon társaság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsö­nösség alapján előmozdítására alakul.“ Ide tartoznak többi közt a nyersanyag közös beszerzésére, közös raktár tartá­sára alakult egyletek. Városunkban, hogy példával éljünk, igen tekintélyes számmal vannak csiz­madiák, asztalosok, szabók stb., kiknek ily egyletekre szükségük, égető szüksé­gük volna, és mindannak ellenére e te­kintetben nem szervezkednek, holott an­nak mily óriási előnye, haszna volna, mutogatni is felesleges. Iparosaink átalán véve panaszkod­nak, hogy mil­y nehezen lehet élni a mai világban. Igazuk van. De azt nem veszik, vagy nem akarják venni számba, hogy főleg azért élnek nehezen, mivel önnön magukon nem tudnak, vagy nem akarnak segíteni sok tekintetben. Vádol­ják az ipar­törvényt, abban lehet is némi igazuk, azt mondván, hogy az egyes ipartársulat mit­ sem ér, mivel nem kö­telezi a törvény az egyes tagokat az ab­ba való belépésre. E lapok hasábjain je­leztük már annak okát. S most épen az indít bennünket, hogy kimutassuk némi­leg az egyes ipartársulatoknak előnyét az­által, hogy ily anyagbeszerzési s kö­zös raktártartási intézményt állítnának fel, és a szövetkezet által elérhetik 1-öl azt, hogy az egyes iparosok önként be­lépnek az ipartársulatba, 2-szer anyagi helyzetükön nagy mérvben segítve leend. Ha az egyes ipartársulatok nálunk nyersanyagbeszerzési szövetkezetet állít­nának, mint p. o. a szolnokiak, nagykő­rösiek stb. azt nyernék vele, hogy a ta­gok, részvényesek, jutányosabb árban szerezhetnék be az anyagokat, és saját raktárukból; s nem menne a tiszta nye­remény egy harmadik kezébe, és jutá­nyosabb áron dolgozhatnának s a kö­zönségnek inkább volna kedve a kisebb iparosokkal fogózni. Az egyes ipartársulatok ily raktár felállításáról és szervezéséről, sem az ipartársulat szervezése idejében, sem azóta nem gondoskodtak. Ebből magyarázható aztán ki, hogy kis­iparosaink a gyárak­kal közvetlen összeköttetésbe nem jöhet­vén : méreg­drágán kell venniök itt hely­ben az anyagot, kevés százalékra dol­gozhatván, kevés marad meg részükre, de meg kénytelenek lévén hitelre kiadni munkáikat, a­mi kis nyereség maradna, odavész, és a kereskedőkkel szemben kö­telezettségeiket be nem válthatván, tönk­re kell menniük a legjobb akarat mel­lett is. Ebből magyarázható, hogy a fo­gyasztó közönség inkább vagy a nagy iparosokhoz fordul, vagy pedig olcsó ár­ért kész sokszor igen rész ipartárgyat, munkát vásárolni. Ebből magyarázható, hogy a kis iparosok az ipartársulattól annyira idegenkednek, a nagy iparosok azzal mit se törődnek, és hogy a kis iparosok helyzete nem hogy javulásnak örvendene, hanem alább-alább száll, se­gédkezet nyújtván al­oz, a közibök is be­­fészkelődött gyűlöletes fényűzés. Ebből magyarázható, hogy kis iparosaink mun­kakedve elmegy, családaiknál békétlen­­k­edés áll be, nem magának, hanem más­nak kellelvén szerezni, meggyű­löli saját mesterségét, más foglalatosságot kísérel, ott sem boldogul, igen­ természetesen, mi­vel abban még kezdetleges­­ ismerettel nem igen bír, s mire bele­találná magát, elmegy tőle ismét a kedve s a legsze­rencsétlenebb helyzetbe jut. Fájdalom ! nem egy két példát tud az élet felmutatni. Vadon Sándor A képviselőház pénzügyi bizottságá­­gában a bélyegilletékek tárgyalásánál több oly idei naptárpéldányt mutattak be­ a pénz­ügyminiszternek, a­melyek nem voltak a tör­vényes bélyeggel ellátva, így pl. a kormány félhivatalos lapja, az „Ellenőr“ által az újévi számban kiadott naptárt s a deb­receni állami gazdasági taninté­zeti k­ö­n­y­v­á­r­u­s, C­s­á­t­h­y Károly által kiadott naptárokat. A miniszter ennek folytán azonnal körrendeletileg intézkedett is az államkincstár kárával űzött ily törvény­­ellenes visszaélések megakadályozása iránt. Álmos a kormány. A múlt év végén egy belgrádi szerb lapot kitiltott hazánkból. Pedig ama lap már jóval előbb megszűnt. No de a­mig az ügy Péteren Pálon átmegy , addig a­­ tolvaj túl lehet az Óperenczián is. Kezdi már Tisza! A socialista egye­sületek alakitását s gyüléskezését a belügyér megtiltá az egész országra nézve. Egy tegnap tartatni szándékolt munkás­gyűlést be is til­tanak, valamint azokat is, a­melyek ez után akartak megtartatni. Gyönyörű haladás ! A munkások törekvései ellen eddig lehetett volna inkább kifogás. De most, a­midőn el­határozták, hogy minden államban a helyi al­kotmány kerete közé illetik magukat, akkor jogaik megcsorbítása a legnagyobb tapintat­lanság. A fővárosban 20-30 ezerre megy azok száma, a­kik e letiltott gyűlésnek illetékes tagjai lettek volna. Ne csudálkozzék aztán Tisza, ha az ily zsarnoki eljárására azon ele­mek a maguk módja szerint felelnek. A kormányelnök tanulhatott volna már sokat abból, a­mit neki a­­ kövek beszéltek. A Mileticsper. (Folytatás:' Kihallgattad k Ben­de Antal. Ez azt vallja, hogy a csurgói szerb iskolában egy napon titkos értekezlet volt, s ő az ablakon át hal­lotta, a­mint Jankovics tanitó a szerbeket pénz­adásra és önkénytesek toborzására lázitotta. Egy börtönőr jelenti, hogy a közönség közül többen azon tanultak, kik Miletics mel­lett vallottak, hangosan dicséri. Erre elnök egy szerb jogászt, Milicsicset, kivezettetett a te­remből. — Szabadkai I­g­n­á­c­z jegyző Csurgón, a toborzást köztudomású dolognak állítja, va­lamint a pénzgyűjtést is. Korábbi vallomása szerint Miletics felhívást is intézett a néphez. Azonban a nép nem mutatkozott hajlandónak Mileticset megint követni, azt hozván fel okul, 1848-ban a Habsburg dynasztia mellett fog­tak fegyvert. Most Miletics a dynasztia ellen vezetné őket. Vádlott a legnagyobb izgatottsággal vá­­laszolja, hogy a csurgói emberek igy ő róla nem nyilatkozhattak. Tanú: Vádlott hiúságát sértheti tán ez, de legyen meggyőződve, hogy Csurgón a la­kosság ő róla most már igy gondolkozik. Ezután a tanuk megeskettetnek, mely után a tárgyalás folytatása másnapra halasz­tad k. V. nap Tárgy a Miletics-érem­ ügye. Ez érmek az omladina által készíttettek s azon tartományok nevei vannak rá fölvésve, melyek Rankovics tanú vallomása szerint Mile­tics belgrádi beszéde szerint Szerbiával egye­­sítendők. Három ilyen érem van a törvényszék előtt, egyik a kecskeméti királyi ügyészség, a másik a „Temesi Lapok“, a harmadik a „Pester Lloyd“ szerkesztősége útján jutottak a törvényszékhez. Az érmek különböző nagy­ságúak. Egyik felén két fesűi sas van vésve koszorúval köritve. A koszorv leveleire Cser­­nagora, Zeta, Bánát, Bácska, Szerémség, Bosz­nia, Hercegovina, Primorje, Horvátország, Szlavónia, Ó-Szerbia és Szerbia van írva. Az érem másik felén Miletics mellképe és neve van, továbbá I. P. B. betűk. Felolvastatik P­u­l­s­z­k­y Ferenc múze­umi igazgató levele, mely bizonyítja, hogy ily érmek előtte 1874. óta ismeretesek s egy példányuk a muzeum gyűjteményében ki is van téve közszemlére. B­e­s­t­i­n kereskedősegéd Bécsben a szerb kávéházban találkozott mintegy 40 szerbbel. Itt szóba jött, hogy más nemzeteknél is szo­kásba van hires embereknek arcképeit éremre vésni és elárusítani, tegyenek igy néhány jeles szerb férfiú arczképével is. A jelenlevők ezt helyeselték s ő rendelte meg az érmeket. Miletics tiltakozott az ellen, hogy ezen ügy behozatott a perbe. Királyi ügyész : Ezen ügy szükség-kép a perhez tartozik. Következik a „Zasztava“ cikke. Az 1876- dik év jun. 2 án egy cikk jelent meg, mely­ben a magyarországi szerbek a török elleni háborúban való részvételre és a szerbek ja­vára adakozásra szólittatnak fel. Miletics: Ha a cikk sajtó­étséget ké­pez ez ellen föllépni a sajtó­törvényszék hivatása. Ügyész: A cikk kiegészítő része a bünpernek. E cikk csak bűnjel arra, hogy itt felségsértés forog fenn. Felolvastatik a „Zasztava“ czikke. A czikk ferde logikával azt szándékozik kisütni, hogy a török elleni háborúban való részvétre hívja fel a magyar szerbeket. Vádlott e czikkre nézve minden választ megtagadott. Elnök a torontáli főispán jelentését mu­tatja be, melyből kitűnik, hogy a „Zasztava“ e példánya Milán proklamációjával együtt ke­resztkötés alatt oly egyénnek is elküldetett, ki nem volt előfizető. Polit: Furcsa dolog, hogy azon kér­dés, előfizető-e valaki vagy nem egy felségsér­tési pörben különös nyomatékkal emeltetik ki. A proclamatió egész Európában terjesz­tetett. Miletics: Igaz ugyan, hogy a proc­­lamátió Újvidéken és Belgrádban egyszerre jelent meg, de ez csak az ő szerkesztői élel­mességéről tanúskodik. Felolvastatik Alexics két levele Mi­­leticsh­ez. A levél nevezetesebb passusai : „A fegyverek Eszéken át szállíttatnak s azoknak expeditióját még az nap elrendeltük.“ —Hét­­nyolcz nappal ezelőtt megjött a gradiskai bi­zottságnak a 7000 hátultöltő, valószínűleg ezek közt lesz a miénk is. Felolvastatik Koszovácz Máté levele Mileticshez, ki tagadja, hogy Koszováczczal szoros összeköttetésben lett volna. •— Kir. ügyész feltűnőnek találja, hogy Koszovácz egyszerűen Kornélt említ, ez arra mutat, hogy mégis­csak közeli összeköttetés volt vádlott s Joannovics közt. Miletics és védője úgy látszik, hogy e kérdésre nem voltak elkészülve. Polit pró­bálja ez eseményt abból kimagyarázni, hogy a szerbek közt a Joannovics oly gyakori, mint a németeknél Mayer. A Kornél név pedig igen ritka. Ezután felolvastattak Rankovics legelső vallomásai, melyek némely kis részletekben eltérnek az utóbbiaktól. A ma kihallgatott Ognjanovics megeskedtetik. Ezzel a bizonyítási eljárás be volt fe­jezve, ma a vád- és védbeszédek fognak elő­terjesztetni. BUDAPESTI HÍREK. Semsey Andor az állatkerti igazgatóságnak 3000 fortot adott át azon megbízással, hogy azon külföldi madarak számára szárnyaló­ épületet emeljen. A műcsar­nok első kiállítása még csak négy napig lát­ható. Az eddigi bevétel 4395 frt volt. A nem­zeti szinház igazgatósága lépéseket tett Sol­­dosné visszaszerződtetésére. Bodenstedt Fri­gyes, a hires német író jan. 19-én Pestre érkezik, hol nagy kitüntetéssel fogák fogadni. Rákossy Jenőt, a népszínház igazgatóját, ér­zékeny veszteség érte, két éves leánya, Hed­vig elhunyt ál­lmd zászlója. Humorisztikus elbeszélés a katona életből. (Folytatás.­ De hogy ennek a Takaros Bálintnak olyan marha jókedve van egyszeribe —mond­ták a zászló tiszteletére lakomázó katonák egy­más közt, — reggel sáppadozott, mint a fal, reszketett, hideglelte vagy micsoda, most meg majd a boltból ugrik ki. Mi, kik e rendkívül öröme titkos okának ösmerői vagyunk, megértjük az ő jó kedvét. A marsfiak előtt persze nagy titok volt még mindez s nem is sejtette csak egy is, hogy ez a lakoma a fejenként kiosztott pár i­eze bor, a pezsgő jókedv s a táncz mind-mind ama ne­vezetes lyukasztó tettéből folyik, mint követ­kezmény. Jó kedv uralkodott az egész ezredben; történtek felköszöntések a vitéz zászlóra, an­nak még vitézebb tartójára. Hallota-e mindeze­ket Bálint, vagy nem, nagy kérdés, mert mind az evők, mind az ivók közt ő volt a legrakon­­czatlanabb ; a tánczolás és kurjongatásban pe­dig, ki sem mert vele versenyezni. Másnap volt aztán a tivox-nyát rendesen követni szokott hidegborzogatás úgynevezett „Katzenjammer“, különösen a tisztikarban, me­lyet a generális saját asztalához hívott meg. Itt volt csak egyszer valódi zászlófelszentelés A katona­zene játszott, s minden rosst­ra böm­bölő mozsárágyú felelt. Midőn aztán napok múlva ismét minden a régi kerékvágásban volt, a zászló s az annak tiszteletére tartott ünnepély kezdett lassan az elfeledtetés ködfátyolába burkolódzni. Bálint a mi hősünk, bár aggály és féle­lem már nem gyötörték többé, sőt ha eszébe jutottak álmatlan éjjel, annak borzalmai, már csak nevetni tudott önmagán, mégis néha a bánat és szégyen­érzet bántotta lelkét, meg­gondolván, hogy könnyelmű tettével mennyire elámította, mennyire lóvá tette a generálist, valamennyi tisztet s az egész ezredet. Mindez a költői igazságszolgáltatással is el­lenkeznék, ha elbeszélésünket e mozzanatnál a­meddig most értünk, befejeznők. De ezt nem tesszük ; igazságérzetünk nem engedi. Foly­tatjuk az esemény elbeszélését, mert az épen nem a generális jégrevitelével s a bűn dia­dalmával végződik. Történt napok és hónapok múltával, hogy Guszti az ezredes legidősb magzatja a hit, más nyakára csimpeszkedni szerető természetéről már ismerünk, életének kilenczedik esztende­jébe lépett. Atyja ezúttal egy nagy születés­­napi ajándékkal lepte meg, mi a gyermeknek már régóta egyetlen vágyát képezte — egy pánival, és pedig — mint az apa komoly sza­vakkal előadta — azért minthogy Guszti egész életében eddig jó, szerető gyermek és mi fő igaz, nyílt szivü fiúcska volt, nem tett, nem mondott soha semmit alattomban, hanem amint illik őszinte volt mindenkor, még oly alkal­makkor, midőn tetteiért feddésnél egyébre nem számíthatott. Csak maradj is ilyen édes gyer­mekem —­ mondá fiát homlokon csókolva a komoly apa — a nyílt szivüség és igazságsze­retet legyen jellemed fővonása ezután is, hogy atyádnak örömére, a császár hadseregének pe­dig egykor díszére szolgálhass ! Az apának szavai mélyen hatottak Gusz­tu­ba lelkére. A gyermeki szivben fölébredt a vétkesség, a méltatlanság tudata. Érezte, hogy ő nem olyan jó mint papája hiszi, ő már kö­vetett el titkon egy nagy bűnt. Bár mint tud­juk Gusztika ama délután szentségtörő mulat­ságában, ha részes is volt, de mint gyermek beszámítható vétkes nem, mégis gyermeki szi­vére annál szomoritóbban hatott, a zászlóval történt esemény, mert ily korban a lelkiösme­­ret sokkal elfogultabb, sokkal érzékenyebb semhogy képes volna higgadt distinguálás ál­tal ártatlanságát kimutatni. (Folyt. knv. Törvényterem Debreczen, jan. 11. N­ánás város rendőrkapitányi hivatala följelentette, kán a napok miszerint múlt évi auguszt. 26- ásta keresett Erdei Zsuzsánna 16 éves najádon leány darabokra vágott hul­lája az úgy nevezett „süldésnél“ a tengeri között földbeásottan, s csak kissé alig másfél lábn­yira betakírt tan­kos által feltaláltatván Néma Miklós nánási la­behozatott­ följelenté azt is, hogy ezen gyilkossággal Nagy Ká­roly ugyanott szolgáló juhászbojtár gyanu­­sittatik A szakértő orvosi bonczolat konstatálta, hogy az 5 napos bulla több darabokra szét­­­­vagdalva összesen 14 darabból áll, továbbá, hogy a fej baloldalán talált 7 centim, hosszú , s a koponya csontig hatoló seb, mely vastag s kemény bottal üttetett, elegendő volt arra,­­ hogy a szerencsétlen leány elszédüljön­ s össze­­­függjék­­­ a hullának Erdei Zsuzsánnával J ugyanazonossága több tanú s a szülők által lett igazolva. A szeptember 3-kán elfogott s azok­a | vizsgálati fogságban lévő Nagy Károly 29­­ éves ref. nőtlen írni olvasni nem tudó, még s eddig elő nem fenyitett nánási lakos juhász­bojtár önmaga beismeri, miszerint aug. 21-kén­t úgy ő mint néhai Erdei Zsuzsanna is, kit, en­­­n­ek szüleinél bojtárképen 6 évig lakván, jól­­ ismert, s kivel az egész nyáron át is egy tanyában tartózkodott, kihajtották a legelőre a juhokat, a mikor majorból kiindulva külön­­­utón távoztak el, s egész alkonyodásig nem­­ beszéltek együtt, de akkor a leány az őrizete­s alatti nyájat, a vádlott táskájához közel te­­­­relvén, hozzá, ki az ut szélén tetem­tett szűrén­­ feküdt, odalopódzott s elkezdte őt letérdelve legyességből a kezében levő ostorral csap­kodni, s ezzel felszólításra sem hagyva fel, sőt 5—6, csapás után egy igen nagyot ütvén vádlottat türelme elhagyta s felugordva a ke­zében levő bottal a leányhoz vágott, s véletlen s akaratlan úgy ütötte főbe, hogy az legott rögtön öszszerogyott; — ezután előbb a fejét az ölébe vetve őt, életre akarta hozni, de midőn látta, hogy nem esz­mél, az útfélről, hol feküdt, felölelte s bevit­te a tanyaföldre, s minthogy még ott sem jött magához, elment Erdei Péterhez, s tőle a sza­marat azon ürügy alatt, hogy két ruha eldög­­lött, s azt viszi rajta haza, elkérte és a leány még akkor is meleg testét a szamár hátára fektette úgy, mint a férfiak a lovon ülni szok­tak, de mivel a test imborgott, a hóna alatt keresztül vett kötéllel derekát, és az ostorral a nyakát erősen a szamár nyakához kötötte s igy itte a tengeri közé; azonban útközben kezdett a test hidegedni, s midőn­­ a „süldés“­­nél levette, meg volt már merevedve; most a szamarat elcsapva, vádlott a leány lábaihoz fáradtan lefeküdt s ott reggelig aludt, ekkor felkelvén, Néma Mihálynéhoz ment, hol a raj­ta levő vért s véres ruhát kimosta, majd on­nan a tett színhelyére visszatérve előbb a holt­testről a ruhát lefejtette, azután az aczéllal jól kifent bűnjel fu­cskával kezén lábán kezd­ve szétvagdalta 14 egymástól teljesen elvá­lasztott darabokra; feldarabolta pedig azért, mert abba a kis gödörbe, melyet talált, s me­lyet késével nagyobbított, a test nem fért bele, sőt még úgy szétvagdalva is nehezen tudta a holttestről levett ruhába kötözött hullarésze­ket beférkőztetni; beismeri azt is, hogy a le­ány a fejére tett ütés miatt, a mint az orvosi leletben is jelezve van, csak elszédült, s ké­sőbb a tetszhalott újra feleszmélt volna, azon­ban nyakát oly szorosan kötötte a szamár nya­kához, hogy annak következtében meg kel­lett fúlnia. (Vége köv.) jében. A lengyel Petrofszky és Hornyák Já­nos Debreczenből birkóztak. A debreczeni vér nem tagadta meg magát, s a patrióta is­tenesen földhöz vágta a nagy h­írű küzdőt. Az előadást hirdető, nyomtatott és bélyeges fal­ragaszokon nagy betűkkel hirdettetett, hogy „a birkózás nem díjért, cs­a­k b­e­­c­s­ü­l­etből történi­k.“ Tudta is ezt min­denki, csak az nem akart erről tudni, a­ki a birkózásra vállalkozott, holott az ő neve is ott állott már előzetesen a falragaszon, a­mi csak az ő megegyezésével történhetett. 100 frt. 100 frt! S mindig csak 100 frt. Ez volt Hornyák jelszava. Után útfélen kia­bálta, hogy ő a birkózással 100 frtot nyert. Már el is ajándékozta azt jó előre. 50 frt. Balázs Kálmánt, 25 frt. a kórházat, 25 frt. pedig élvezetre a néző­közönséget illette volna, ha a birkózás nem „becsületből“­­ ment volna. De Hornyák ezzel nem elégedett meg. A rendőrséghez ment, hogy részére a 100 írt. ítéltessék meg. Ugyde Körner főkapitányi helyettes az előadásra vonatkozó bélyeges fal­ragaszt mutatá elő a 100 frt. helyett, s meg­győzé Hornyákot követelése alaptalanságáról. A győztes ezzel sem elégedett meg. Szombaton este nagy számú közönség előtt feljogosítva érezte magát a rendőrséget szi­dalmazni, sőt gyanúsítani. Ezen botránkozott meg Piros Pista mint alkotmányos érzületű polgár, a­ki pol­gári becsületérzéséből kifolyó kötelességének is meri emelni az erényt, megtorolni a bűnt. Alulírott a dolognak aztán utána járt, s úgy találta az ügyből a valót, a­mint az fentebb leíratott. A „nagy birokküzdés“ csak „becsületből“ történt. Körner helyesen jártél, hogy a 100 irtot meg nem ítélte. A lengyel küzdő ezt nem is tartozik fizetni, mert a mu­latság csak „becsületből“ ment. Hornyák csak abban tévedt, hogy nem nézte meg a hirdető falragaszt, s azért olyanokat beszélt, a­mit e helyen is vissza kell utasitni hatóságunk te­kintélye érdekében. Elmondta Piros Pista „Nagy birokküzdés.“ (Becsület­ből.) Sok embernek eljár a szája, a­nélkül, hogy alappal bírna az, a­mit mond, s mellé még a más becsületét sérti. Különösen nagy baj az, ha valaki alaptalanul egy város köz­­tisztviselőségét bántalmazza. Ez esetben min­den egyes polgárnak nemcsak joga, hanem kötelessége épen úgy védeni a jogtalanul megtámadottat, mint erkölcsi kötelessége os­torozni akkor, ha az visszaélést követne el. De térjünk a dologra. Nagy birok­küzdés volt e hó 10 év Handles vendéglő­ , nyíregyházai tisztikar. Két okmány. II. Nyíregyháza város képviseleti gyűlé­sének 6991/877. sz. a. hozott végzésében, az 1876. évi deczember 31-én bezárt házipénztári számadásoknak, pénztári kezelésére vonatkozó határozatának másolata. A számadás megvizsgálásával megbízott küldöttség 1876. év deczember 31-én bezárt számadás szerint készpénzben 2056 frt 68 kit talál­ván, a pénztári fő- és segédkönyveket az okmányokkal összehasonlítva, megegyezőnek lenni állítván, a pénztárnok h­ü kezelése foly­tán kifogástalannak mutatkozván, pénztárunk az 1876. évben a számadási könyvek szerint, az általa a város érdekében tett bevétel és ki­adásokra nézve, a felelősség terhe alól a kép­viselet által ezennel felmentetik, hír és pontos kezeléséért elismerés szavaztatik, tartozván pénztárnok a küldöttség által aláirtt és hitel­es könyveket az okmányokkal együtt híven meg­őrizni, 1877. évben, az ezen évre maradt fennt irt készpénzről, a kezelése alá vett városi többi jövedelmekről annak idejében beszámolni. Kelt Nyíregyházán, 1877. nov. 22—23-án tartott képviseleti ülésben. Hogy ezen másolat az eredetivel, mely bélyegtelen ivén kell, megegyező, hivatalosan bizonyítom. Kelt Nyíregyházán, 1878. jan. 9 3áry Pál m. k., főjegyző. VIDÉKI HÍREK A kecskeméti függet­lenségi párt elnökévé Mády János választatott meg. B­elegyn­ázás’él a roncsoló toroklob át­ment Csongrádba is, eddig már 10 egyént ra­gadt el. A farkasok nagy tömegben járnak és pusztítanak Erdélyben. Közelebb Bánffy-Hu­­nyad környékén egy 7 éves fiút faltak fel. Sajtópert indított a nagyszebeni kir. ügyészség lazítás és izgatás czimén a „Siebenbürger deutsches Tageblatt“ szerkesztője Dr. Wolf Károly ellen. Egerben állandó nyári színkört akarnak alapítani. Egy részvény 10 frt; 200-at már aláírtak. Temes megye Liget helységében a molnárt és feleségét agyonütötték s kira­bolták. Nagy-Enyed városa jan. 8-án kegyelet­tel ünnepelte meg a szabadságharcz áldozatait, kiket az oláhok legyilkoltak megyei törvényhatóság Hajdumegye 1878-dik évi január hó 17-ik napján délelőtt 9 órakor, Debreczenben rend­kívüli közgyűlést tart. Tárgyak: 1. Szakminisztériumoktól érkezett törvény­­czikkmásol­atok. 2. Belügyminisztérium 4438/1817 számú le­irata a tisztviselők fuvarilletményének meg­­állapitása iránt. 3. Belügyminisztérium 52098/1817 számú le­irata, a megyeház szomszédságában lévő telek megvétele tárgyában. 4. Pénzügyminisztérium 18807/1877 számú válaszirata, az 1877. augusztusi közgyűlésből a képviselőházhoz intézett kérvényre az 1876: XV. t. sz. 42. §-nak módosítása iránt. 5. Küldöttségi jelentés a gyámhatósági törvény folytán készített szabályokat illetőleg

Next