Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)
1878-01-14 / 9. szám
Előfizethetni helyben : 2^ Egyébütt n juiHt a hivatalok utján. ^ 1878. X. évfolyam. 9. szám. Hétfő, január 14. TELEGDI K. LAJOS <Ss ifj. CSÁTHY KÁROLY — BA _ . *! ^35 B « jgf »» _ ^ g _ ' er . / / _ .. n .. _ ki.nyvker.Hk.résében fl a fszerkeszt fs4frnél. — A € leBpree ® e>sa iIsteni ísgrgí © tICBasegfi |>stri it ÖKlösage« ------------------------------------“M Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. Ny I Itt ór“-en megjelenti közlemény ötba»4bos petit sem lf> ki. rév- vagy bérmentetlenül beküldött kéziratok vétetnek tekintetbe. — Úgyszintén kéziratok «ein adatnak vD«/.a. A r «rau: " T% TI T7E yf Tj^ ^ P7 TI T\T r ^ Kelybnn es postán küldve: «■ BM Sg^i „ p||TOä^l||& |||N1 BB ÜL OK jS& ma Bgf| _ j|l *ppk pj őtu.«*im...tu«crért s kr. Egy óvrp 10 fit — kr. Negyed évre 2 fit SO kr. I pfäß J1§|1 Jp|y J||s|« ^jjpjpr ^íj|pÍI J|||I ijllf Jail Nagyobb terjedelmű, mint szintén több IzbeU I tiB&BSS^SE&mP' mBkJ ^bSbbBUSÉSB& ^BB&iSBSS&BuBm b^Hhb^w g tiáSter *ikua Előfizetési j ónzs mindem közlemény : FO-PIACZ, | # árért. VE 08EY - HÁZ FÖLDSZINT a szerkeBT.tör .. Helyezdij: minden beigtatásért külön 30 kr. —.... POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT HÍRLAP. Alakítsunk nyersanyagbeszerzési szövetkezetet Ajánlva iparosaink figyelmébe. I) Kereskedelmi törvényünk 223. s a következő §-aiban körvonalazva van a szövetkezet mikénti alakítására vonatkozó intézkedés és hogy „szövetkezetnek meg nem határozott számú tagokból álló azon társaság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján előmozdítására alakul.“ Ide tartoznak többi közt a nyersanyag közös beszerzésére, közös raktár tartására alakult egyletek. Városunkban, hogy példával éljünk, igen tekintélyes számmal vannak csizmadiák, asztalosok, szabók stb., kiknek ily egyletekre szükségük, égető szükségük volna, és mindannak ellenére e tekintetben nem szervezkednek, holott annak mily óriási előnye, haszna volna, mutogatni is felesleges. Iparosaink átalán véve panaszkodnak, hogy mily nehezen lehet élni a mai világban. Igazuk van. De azt nem veszik, vagy nem akarják venni számba, hogy főleg azért élnek nehezen, mivel önnön magukon nem tudnak, vagy nem akarnak segíteni sok tekintetben. Vádolják az ipartörvényt, abban lehet is némi igazuk, azt mondván, hogy az egyes ipartársulat mit sem ér, mivel nem kötelezi a törvény az egyes tagokat az abba való belépésre. E lapok hasábjain jeleztük már annak okát. S most épen az indít bennünket, hogy kimutassuk némileg az egyes ipartársulatoknak előnyét azáltal, hogy ily anyagbeszerzési s közös raktártartási intézményt állítnának fel, és a szövetkezet által elérhetik 1-öl azt, hogy az egyes iparosok önként belépnek az ipartársulatba, 2-szer anyagi helyzetükön nagy mérvben segítve leend. Ha az egyes ipartársulatok nálunk nyersanyagbeszerzési szövetkezetet állítnának, mint p. o. a szolnokiak, nagykőrösiek stb. azt nyernék vele, hogy a tagok, részvényesek, jutányosabb árban szerezhetnék be az anyagokat, és saját raktárukból; s nem menne a tiszta nyeremény egy harmadik kezébe, és jutányosabb áron dolgozhatnának s a közönségnek inkább volna kedve a kisebb iparosokkal fogózni. Az egyes ipartársulatok ily raktár felállításáról és szervezéséről, sem az ipartársulat szervezése idejében, sem azóta nem gondoskodtak. Ebből magyarázható aztán ki, hogy kisiparosaink a gyárakkal közvetlen összeköttetésbe nem jöhetvén : méregdrágán kell venniök itt helyben az anyagot, kevés százalékra dolgozhatván, kevés marad meg részükre, de meg kénytelenek lévén hitelre kiadni munkáikat, ami kis nyereség maradna, odavész, és a kereskedőkkel szemben kötelezettségeiket be nem válthatván, tönkre kell menniük a legjobb akarat mellett is. Ebből magyarázható, hogy a fogyasztó közönség inkább vagy a nagy iparosokhoz fordul, vagy pedig olcsó árért kész sokszor igen rész ipartárgyat, munkát vásárolni. Ebből magyarázható, hogy a kis iparosok az ipartársulattól annyira idegenkednek, a nagy iparosok azzal mit se törődnek, és hogy a kis iparosok helyzete nem hogy javulásnak örvendene, hanem alább-alább száll, segédkezet nyújtván aloz, a közibök is befészkelődött gyűlöletes fényűzés. Ebből magyarázható, hogy kis iparosaink munkakedve elmegy, családaiknál békétlenkedés áll be, nem magának, hanem másnak kellelvén szerezni, meggyűlöli saját mesterségét, más foglalatosságot kísérel, ott sem boldogul, igen természetesen, mivel abban még kezdetleges ismerettel nem igen bír, s mire beletalálná magát, elmegy tőle ismét a kedve s a legszerencsétlenebb helyzetbe jut. Fájdalom ! nem egy két példát tud az élet felmutatni. Vadon Sándor A képviselőház pénzügyi bizottságágában a bélyegilletékek tárgyalásánál több oly idei naptárpéldányt mutattak be a pénzügyminiszternek, amelyek nem voltak a törvényes bélyeggel ellátva, így pl. a kormány félhivatalos lapja, az „Ellenőr“ által az újévi számban kiadott naptárt s a debreceni állami gazdasági tanintézeti könyvárus, Csáthy Károly által kiadott naptárokat. A miniszter ennek folytán azonnal körrendeletileg intézkedett is az államkincstár kárával űzött ily törvényellenes visszaélések megakadályozása iránt. Álmos a kormány. A múlt év végén egy belgrádi szerb lapot kitiltott hazánkból. Pedig ama lap már jóval előbb megszűnt. No de amig az ügy Péteren Pálon átmegy , addig a tolvaj túl lehet az Óperenczián is. Kezdi már Tisza! A socialista egyesületek alakitását s gyüléskezését a belügyér megtiltá az egész országra nézve. Egy tegnap tartatni szándékolt munkásgyűlést be is tiltanak, valamint azokat is, amelyek ez után akartak megtartatni. Gyönyörű haladás ! A munkások törekvései ellen eddig lehetett volna inkább kifogás. De most, amidőn elhatározták, hogy minden államban a helyi alkotmány kerete közé illetik magukat, akkor jogaik megcsorbítása a legnagyobb tapintatlanság. A fővárosban 20-30 ezerre megy azok száma, akik e letiltott gyűlésnek illetékes tagjai lettek volna. Ne csudálkozzék aztán Tisza, ha az ily zsarnoki eljárására azon elemek a maguk módja szerint felelnek. A kormányelnök tanulhatott volna már sokat abból, amit neki a kövek beszéltek. A Mileticsper. (Folytatás:' Kihallgattad k Bende Antal. Ez azt vallja, hogy a csurgói szerb iskolában egy napon titkos értekezlet volt, s ő az ablakon át hallotta, amint Jankovics tanitó a szerbeket pénzadásra és önkénytesek toborzására lázitotta. Egy börtönőr jelenti, hogy a közönség közül többen azon tanultak, kik Miletics mellett vallottak, hangosan dicséri. Erre elnök egy szerb jogászt, Milicsicset, kivezettetett a teremből. — Szabadkai Ignácz jegyző Csurgón, a toborzást köztudomású dolognak állítja, valamint a pénzgyűjtést is. Korábbi vallomása szerint Miletics felhívást is intézett a néphez. Azonban a nép nem mutatkozott hajlandónak Mileticset megint követni, azt hozván fel okul, 1848-ban a Habsburg dynasztia mellett fogtak fegyvert. Most Miletics a dynasztia ellen vezetné őket. Vádlott a legnagyobb izgatottsággal válaszolja, hogy a csurgói emberek igy ő róla nem nyilatkozhattak. Tanú: Vádlott hiúságát sértheti tán ez, de legyen meggyőződve, hogy Csurgón a lakosság ő róla most már igy gondolkozik. Ezután a tanuk megeskettetnek, mely után a tárgyalás folytatása másnapra halasztad k. V. nap Tárgy a Miletics-érem ügye. Ez érmek az omladina által készíttettek s azon tartományok nevei vannak rá fölvésve, melyek Rankovics tanú vallomása szerint Miletics belgrádi beszéde szerint Szerbiával egyesítendők. Három ilyen érem van a törvényszék előtt, egyik a kecskeméti királyi ügyészség, a másik a „Temesi Lapok“, a harmadik a „Pester Lloyd“ szerkesztősége útján jutottak a törvényszékhez. Az érmek különböző nagyságúak. Egyik felén két fesűi sas van vésve koszorúval köritve. A koszorv leveleire Csernagora, Zeta, Bánát, Bácska, Szerémség, Bosznia, Hercegovina, Primorje, Horvátország, Szlavónia, Ó-Szerbia és Szerbia van írva. Az érem másik felén Miletics mellképe és neve van, továbbá I. P. B. betűk. Felolvastatik Pulszky Ferenc múzeumi igazgató levele, mely bizonyítja, hogy ily érmek előtte 1874. óta ismeretesek s egy példányuk a muzeum gyűjteményében ki is van téve közszemlére. Bestin kereskedősegéd Bécsben a szerb kávéházban találkozott mintegy 40 szerbbel. Itt szóba jött, hogy más nemzeteknél is szokásba van hires embereknek arcképeit éremre vésni és elárusítani, tegyenek igy néhány jeles szerb férfiú arczképével is. A jelenlevők ezt helyeselték s ő rendelte meg az érmeket. Miletics tiltakozott az ellen, hogy ezen ügy behozatott a perbe. Királyi ügyész : Ezen ügy szükség-kép a perhez tartozik. Következik a „Zasztava“ cikke. Az 1876- dik év jun. 2 án egy cikk jelent meg, melyben a magyarországi szerbek a török elleni háborúban való részvételre és a szerbek javára adakozásra szólittatnak fel. Miletics: Ha a cikk sajtóétséget képez ez ellen föllépni a sajtótörvényszék hivatása. Ügyész: A cikk kiegészítő része a bünpernek. E cikk csak bűnjel arra, hogy itt felségsértés forog fenn. Felolvastatik a „Zasztava“ czikke. A czikk ferde logikával azt szándékozik kisütni, hogy a török elleni háborúban való részvétre hívja fel a magyar szerbeket. Vádlott e czikkre nézve minden választ megtagadott. Elnök a torontáli főispán jelentését mutatja be, melyből kitűnik, hogy a „Zasztava“ e példánya Milán proklamációjával együtt keresztkötés alatt oly egyénnek is elküldetett, ki nem volt előfizető. Polit: Furcsa dolog, hogy azon kérdés, előfizető-e valaki vagy nem egy felségsértési pörben különös nyomatékkal emeltetik ki. A proclamatió egész Európában terjesztetett. Miletics: Igaz ugyan, hogy a proclamátió Újvidéken és Belgrádban egyszerre jelent meg, de ez csak az ő szerkesztői élelmességéről tanúskodik. Felolvastatik Alexics két levele Mileticshez. A levél nevezetesebb passusai : „A fegyverek Eszéken át szállíttatnak s azoknak expeditióját még az nap elrendeltük.“ —Hétnyolcz nappal ezelőtt megjött a gradiskai bizottságnak a 7000 hátultöltő, valószínűleg ezek közt lesz a miénk is. Felolvastatik Koszovácz Máté levele Mileticshez, ki tagadja, hogy Koszováczczal szoros összeköttetésben lett volna. •— Kir. ügyész feltűnőnek találja, hogy Koszovácz egyszerűen Kornélt említ, ez arra mutat, hogy mégiscsak közeli összeköttetés volt vádlott s Joannovics közt. Miletics és védője úgy látszik, hogy e kérdésre nem voltak elkészülve. Polit próbálja ez eseményt abból kimagyarázni, hogy a szerbek közt a Joannovics oly gyakori, mint a németeknél Mayer. A Kornél név pedig igen ritka. Ezután felolvastattak Rankovics legelső vallomásai, melyek némely kis részletekben eltérnek az utóbbiaktól. A ma kihallgatott Ognjanovics megeskedtetik. Ezzel a bizonyítási eljárás be volt fejezve, ma a vád- és védbeszédek fognak előterjesztetni. BUDAPESTI HÍREK. Semsey Andor az állatkerti igazgatóságnak 3000 fortot adott át azon megbízással, hogy azon külföldi madarak számára szárnyaló épületet emeljen. A műcsarnok első kiállítása még csak négy napig látható. Az eddigi bevétel 4395 frt volt. A nemzeti szinház igazgatósága lépéseket tett Soldosné visszaszerződtetésére. Bodenstedt Frigyes, a hires német író jan. 19-én Pestre érkezik, hol nagy kitüntetéssel fogák fogadni. Rákossy Jenőt, a népszínház igazgatóját, érzékeny veszteség érte, két éves leánya, Hedvig elhunyt állmd zászlója. Humorisztikus elbeszélés a katona életből. (Folytatás. De hogy ennek a Takaros Bálintnak olyan marha jókedve van egyszeribe —mondták a zászló tiszteletére lakomázó katonák egymás közt, — reggel sáppadozott, mint a fal, reszketett, hideglelte vagy micsoda, most meg majd a boltból ugrik ki. Mi, kik e rendkívül öröme titkos okának ösmerői vagyunk, megértjük az ő jó kedvét. A marsfiak előtt persze nagy titok volt még mindez s nem is sejtette csak egy is, hogy ez a lakoma a fejenként kiosztott pár ieze bor, a pezsgő jókedv s a táncz mind-mind ama nevezetes lyukasztó tettéből folyik, mint következmény. Jó kedv uralkodott az egész ezredben; történtek felköszöntések a vitéz zászlóra, annak még vitézebb tartójára. Hallota-e mindezeket Bálint, vagy nem, nagy kérdés, mert mind az evők, mind az ivók közt ő volt a legrakonczatlanabb ; a tánczolás és kurjongatásban pedig, ki sem mert vele versenyezni. Másnap volt aztán a tivox-nyát rendesen követni szokott hidegborzogatás úgynevezett „Katzenjammer“, különösen a tisztikarban, melyet a generális saját asztalához hívott meg. Itt volt csak egyszer valódi zászlófelszentelés A katonazene játszott, s minden rosstra bömbölő mozsárágyú felelt. Midőn aztán napok múlva ismét minden a régi kerékvágásban volt, a zászló s az annak tiszteletére tartott ünnepély kezdett lassan az elfeledtetés ködfátyolába burkolódzni. Bálint a mi hősünk, bár aggály és félelem már nem gyötörték többé, sőt ha eszébe jutottak álmatlan éjjel, annak borzalmai, már csak nevetni tudott önmagán, mégis néha a bánat és szégyenérzet bántotta lelkét, meggondolván, hogy könnyelmű tettével mennyire elámította, mennyire lóvá tette a generálist, valamennyi tisztet s az egész ezredet. Mindez a költői igazságszolgáltatással is ellenkeznék, ha elbeszélésünket e mozzanatnál ameddig most értünk, befejeznők. De ezt nem tesszük ; igazságérzetünk nem engedi. Folytatjuk az esemény elbeszélését, mert az épen nem a generális jégrevitelével s a bűn diadalmával végződik. Történt napok és hónapok múltával, hogy Guszti az ezredes legidősb magzatja a hit, más nyakára csimpeszkedni szerető természetéről már ismerünk, életének kilenczedik esztendejébe lépett. Atyja ezúttal egy nagy születésnapi ajándékkal lepte meg, mi a gyermeknek már régóta egyetlen vágyát képezte — egy pánival, és pedig — mint az apa komoly szavakkal előadta — azért minthogy Guszti egész életében eddig jó, szerető gyermek és mi fő igaz, nyílt szivü fiúcska volt, nem tett, nem mondott soha semmit alattomban, hanem amint illik őszinte volt mindenkor, még oly alkalmakkor, midőn tetteiért feddésnél egyébre nem számíthatott. Csak maradj is ilyen édes gyermekem — mondá fiát homlokon csókolva a komoly apa — a nyílt szivüség és igazságszeretet legyen jellemed fővonása ezután is, hogy atyádnak örömére, a császár hadseregének pedig egykor díszére szolgálhass ! Az apának szavai mélyen hatottak Gusztuba lelkére. A gyermeki szivben fölébredt a vétkesség, a méltatlanság tudata. Érezte, hogy ő nem olyan jó mint papája hiszi, ő már követett el titkon egy nagy bűnt. Bár mint tudjuk Gusztika ama délután szentségtörő mulatságában, ha részes is volt, de mint gyermek beszámítható vétkes nem, mégis gyermeki szivére annál szomoritóbban hatott, a zászlóval történt esemény, mert ily korban a lelkiösmeret sokkal elfogultabb, sokkal érzékenyebb semhogy képes volna higgadt distinguálás által ártatlanságát kimutatni. (Folyt. knv. Törvényterem Debreczen, jan. 11. Nánás város rendőrkapitányi hivatala följelentette, kán a napok miszerint múlt évi auguszt. 26- ásta keresett Erdei Zsuzsánna 16 éves najádon leány darabokra vágott hullája az úgy nevezett „süldésnél“ a tengeri között földbeásottan, s csak kissé alig másfél lábnyira betakírt tankos által feltaláltatván Néma Miklós nánási labehozatott följelenté azt is, hogy ezen gyilkossággal Nagy Károly ugyanott szolgáló juhászbojtár gyanusittatik A szakértő orvosi bonczolat konstatálta, hogy az 5 napos bulla több darabokra szétvagdalva összesen 14 darabból áll, továbbá, hogy a fej baloldalán talált 7 centim, hosszú , s a koponya csontig hatoló seb, mely vastag s kemény bottal üttetett, elegendő volt arra, hogy a szerencsétlen leány elszédüljön s összefüggjék a hullának Erdei Zsuzsánnával J ugyanazonossága több tanú s a szülők által lett igazolva. A szeptember 3-kán elfogott s azoka | vizsgálati fogságban lévő Nagy Károly 29 éves ref. nőtlen írni olvasni nem tudó, még s eddig elő nem fenyitett nánási lakos juhászbojtár önmaga beismeri, miszerint aug. 21-ként úgy ő mint néhai Erdei Zsuzsanna is, kit, ennek szüleinél bojtárképen 6 évig lakván, jól ismert, s kivel az egész nyáron át is egy tanyában tartózkodott, kihajtották a legelőre a juhokat, a mikor majorból kiindulva különutón távoztak el, s egész alkonyodásig nem beszéltek együtt, de akkor a leány az őrizetes alatti nyájat, a vádlott táskájához közel terelvén, hozzá, ki az ut szélén tetemtett szűrén feküdt, odalopódzott s elkezdte őt letérdelve legyességből a kezében levő ostorral csapkodni, s ezzel felszólításra sem hagyva fel, sőt 5—6, csapás után egy igen nagyot ütvén vádlottat türelme elhagyta s felugordva a kezében levő bottal a leányhoz vágott, s véletlen s akaratlan úgy ütötte főbe, hogy az legott rögtön öszszerogyott; — ezután előbb a fejét az ölébe vetve őt, életre akarta hozni, de midőn látta, hogy nem eszmél, az útfélről, hol feküdt, felölelte s bevitte a tanyaföldre, s minthogy még ott sem jött magához, elment Erdei Péterhez, s tőle a szamarat azon ürügy alatt, hogy két ruha eldöglött, s azt viszi rajta haza, elkérte és a leány még akkor is meleg testét a szamár hátára fektette úgy, mint a férfiak a lovon ülni szoktak, de mivel a test imborgott, a hóna alatt keresztül vett kötéllel derekát, és az ostorral a nyakát erősen a szamár nyakához kötötte s igy itte a tengeri közé; azonban útközben kezdett a test hidegedni, s midőn a „süldés“nél levette, meg volt már merevedve; most a szamarat elcsapva, vádlott a leány lábaihoz fáradtan lefeküdt s ott reggelig aludt, ekkor felkelvén, Néma Mihálynéhoz ment, hol a rajta levő vért s véres ruhát kimosta, majd onnan a tett színhelyére visszatérve előbb a holttestről a ruhát lefejtette, azután az aczéllal jól kifent bűnjel fucskával kezén lábán kezdve szétvagdalta 14 egymástól teljesen elválasztott darabokra; feldarabolta pedig azért, mert abba a kis gödörbe, melyet talált, s melyet késével nagyobbított, a test nem fért bele, sőt még úgy szétvagdalva is nehezen tudta a holttestről levett ruhába kötözött hullarészeket beférkőztetni; beismeri azt is, hogy a leány a fejére tett ütés miatt, a mint az orvosi leletben is jelezve van, csak elszédült, s később a tetszhalott újra feleszmélt volna, azonban nyakát oly szorosan kötötte a szamár nyakához, hogy annak következtében meg kellett fúlnia. (Vége köv.) jében. A lengyel Petrofszky és Hornyák János Debreczenből birkóztak. A debreczeni vér nem tagadta meg magát, s a patrióta istenesen földhöz vágta a nagy hírű küzdőt. Az előadást hirdető, nyomtatott és bélyeges falragaszokon nagy betűkkel hirdettetett, hogy „a birkózás nem díjért, csak becsületből történik.“ Tudta is ezt mindenki, csak az nem akart erről tudni, aki a birkózásra vállalkozott, holott az ő neve is ott állott már előzetesen a falragaszon, ami csak az ő megegyezésével történhetett. 100 frt. 100 frt! S mindig csak 100 frt. Ez volt Hornyák jelszava. Után útfélen kiabálta, hogy ő a birkózással 100 frtot nyert. Már el is ajándékozta azt jó előre. 50 frt. Balázs Kálmánt, 25 frt. a kórházat, 25 frt. pedig élvezetre a nézőközönséget illette volna, ha a birkózás nem „becsületből“ ment volna. De Hornyák ezzel nem elégedett meg. A rendőrséghez ment, hogy részére a 100 írt. ítéltessék meg. Ugyde Körner főkapitányi helyettes az előadásra vonatkozó bélyeges falragaszt mutatá elő a 100 frt. helyett, s meggyőzé Hornyákot követelése alaptalanságáról. A győztes ezzel sem elégedett meg. Szombaton este nagy számú közönség előtt feljogosítva érezte magát a rendőrséget szidalmazni, sőt gyanúsítani. Ezen botránkozott meg Piros Pista mint alkotmányos érzületű polgár, aki polgári becsületérzéséből kifolyó kötelességének is meri emelni az erényt, megtorolni a bűnt. Alulírott a dolognak aztán utána járt, s úgy találta az ügyből a valót, amint az fentebb leíratott. A „nagy birokküzdés“ csak „becsületből“ történt. Körner helyesen jártél, hogy a 100 irtot meg nem ítélte. A lengyel küzdő ezt nem is tartozik fizetni, mert a mulatság csak „becsületből“ ment. Hornyák csak abban tévedt, hogy nem nézte meg a hirdető falragaszt, s azért olyanokat beszélt, amit e helyen is vissza kell utasitni hatóságunk tekintélye érdekében. Elmondta Piros Pista „Nagy birokküzdés.“ (Becsületből.) Sok embernek eljár a szája, anélkül, hogy alappal bírna az, amit mond, s mellé még a más becsületét sérti. Különösen nagy baj az, ha valaki alaptalanul egy város köztisztviselőségét bántalmazza. Ez esetben minden egyes polgárnak nemcsak joga, hanem kötelessége épen úgy védeni a jogtalanul megtámadottat, mint erkölcsi kötelessége ostorozni akkor, ha az visszaélést követne el. De térjünk a dologra. Nagy birokküzdés volt e hó 10 év Handles vendéglő , nyíregyházai tisztikar. Két okmány. II. Nyíregyháza város képviseleti gyűlésének 6991/877. sz. a. hozott végzésében, az 1876. évi deczember 31-én bezárt házipénztári számadásoknak, pénztári kezelésére vonatkozó határozatának másolata. A számadás megvizsgálásával megbízott küldöttség 1876. év deczember 31-én bezárt számadás szerint készpénzben 2056 frt 68 kit találván, a pénztári fő- és segédkönyveket az okmányokkal összehasonlítva, megegyezőnek lenni állítván, a pénztárnok hü kezelése folytán kifogástalannak mutatkozván, pénztárunk az 1876. évben a számadási könyvek szerint, az általa a város érdekében tett bevétel és kiadásokra nézve, a felelősség terhe alól a képviselet által ezennel felmentetik, hír és pontos kezeléséért elismerés szavaztatik, tartozván pénztárnok a küldöttség által aláirtt és hiteles könyveket az okmányokkal együtt híven megőrizni, 1877. évben, az ezen évre maradt fennt irt készpénzről, a kezelése alá vett városi többi jövedelmekről annak idejében beszámolni. Kelt Nyíregyházán, 1877. nov. 22—23-án tartott képviseleti ülésben. Hogy ezen másolat az eredetivel, mely bélyegtelen ivén kell, megegyező, hivatalosan bizonyítom. Kelt Nyíregyházán, 1878. jan. 9 3áry Pál m. k., főjegyző. VIDÉKI HÍREK A kecskeméti függetlenségi párt elnökévé Mády János választatott meg. Belegynázás’él a roncsoló toroklob átment Csongrádba is, eddig már 10 egyént ragadt el. A farkasok nagy tömegben járnak és pusztítanak Erdélyben. Közelebb Bánffy-Hunyad környékén egy 7 éves fiút faltak fel. Sajtópert indított a nagyszebeni kir. ügyészség lazítás és izgatás czimén a „Siebenbürger deutsches Tageblatt“ szerkesztője Dr. Wolf Károly ellen. Egerben állandó nyári színkört akarnak alapítani. Egy részvény 10 frt; 200-at már aláírtak. Temes megye Liget helységében a molnárt és feleségét agyonütötték s kirabolták. Nagy-Enyed városa jan. 8-án kegyelettel ünnepelte meg a szabadságharcz áldozatait, kiket az oláhok legyilkoltak megyei törvényhatóság Hajdumegye 1878-dik évi január hó 17-ik napján délelőtt 9 órakor, Debreczenben rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyak: 1. Szakminisztériumoktól érkezett törvényczikkmásolatok. 2. Belügyminisztérium 4438/1817 számú leirata a tisztviselők fuvarilletményének megállapitása iránt. 3. Belügyminisztérium 52098/1817 számú leirata, a megyeház szomszédságában lévő telek megvétele tárgyában. 4. Pénzügyminisztérium 18807/1877 számú válaszirata, az 1877. augusztusi közgyűlésből a képviselőházhoz intézett kérvényre az 1876: XV. t. sz. 42. §-nak módosítása iránt. 5. Küldöttségi jelentés a gyámhatósági törvény folytán készített szabályokat illetőleg