Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)

1878-02-14 / 32. szám

1878. X. évfolyam. 32. szám. Csütörtök, február 14. Előfizetési árak ^ Hirdetési V­R­­I­S­E­Y - HÁZ FÖLDSZINT a »­/«rkeazte- | «égbe bérmentve küldendők. Előfizethetni helyben : TELENDI K. LAJOS tf« ifi- CSÁTHY KÁROLY -köny­vkereskedésében * a szerkesztőségnél. — Egyébü­tt a postah­ivatalok utján. &,._______________________________<a pet.lt sora.ÍR kr. «lebreexen­-vidéki „fürgetleimési­pari“ közlönye.­­ J «r­ r­T^m, w *k .V 1,­fttok Hilm adatnak »issza. Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. &,._______ 1­­ 1 (I á­li V» n 80 kr. ötl­iuuibo# kéziratok után U<$7 _<*3 Helyben és postán küldve: j H| ]Bm ra| ' ':'*|| «. jfflP**® |||| ~ |||p^p 9| ^ öihmiáboa i*«niUorért 5 t*v. Kfgy évr* 10 frt — kr. Negomi évr«* 2 frt SO kr. | jS||g| ^^fisSjw^ Jpj||l Jj||jf J|||j|| Jiy& *­&0& |*ÉÉf J||fj8 ^j|||jfl j|P £ ^Shm9 N&uyot>t> terjedelmű, mint *nintén t«H»b­i­ abell Fél évrf* 5 „ — „ Kg.ve« »*»»*» — „ 10 . | rt^^gajgaCT^r^^j BjBgajj­a|fr * l|l|gp ^g||g| M| hin)M^«lf, alku szerint * 1 • Elölig.fitési péna s »»»indeo közlemény : FÖ-PIACZ, | • • árért. r «* ________• Bélvendij: minden beigtatásért ki­li POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP. . . ..........— A­kikből kihalt a lélek. Magyar muszkabarátok. Amit álmodni sem mertünk volna, ma már tény. Törökország a moszkovitáknak szö­vetségese ! Szövetségese pedig azért, mert az európai hatalmak, különösen Anglia és Ausztria-Magyarország, melyek első sorban voltak hivatva Törökországot megvédeni a muszkák rablótámadása el­len, —­ némán, megzsibbasztva, talán zsákmányra való kilátás reményében kárörvendve tekintettek az egyenetlen há­ború kimenetele elé. Népünk elég korán felismerte helyzetet, tudta, hogy a törökkel váll­a vetve könnyen le lehet győzni a musz­ka óriást. De azok, kik az állam gyep­lőjét kezelik, nem hallgattak a magyar nemzet önzetlen rokonszenvére. Nem ve­zették a nemzetet a muszka ellen akkor, mikor a török még vérrel köszöntötte fel a véres ez árt nevenapjára . . . s nem ennek volt szövetségese. Most, most már csakugyan elmond­hatják a camarilla urai, hogy „wier gra­tulieren, die Türken sind verloren.“ És azon emberek, kik a kedvező alkalmat vagy nem tudták, vagy nem akarták kiaknázni, s a jelen politikai helyzet megteremtői még ma is a kor­mányon vannak ! ! ! Brennus a porig alázott római patrí­ciusoknak szemébe kaczagott, s kardját hamis mértékébe dobva, mondá : „Jaj a legyőzőiteknek s a gyengéknek!“ Igaz! jaj a gyengéknek. De százszor jaj az oly hatalmasoknak, kik erejükben elbi­zakodván, még­ olyankor sem mernek tenni, midőn hatalmuk latba vetésére el­érkezett az idő. Azon kormány férfiaknak, kik az orosz-török háború alkalmával Brennus kardjának mérlegbe dobását elmulasztot­ták, nincs joguk követelni a közvéle­ménytől, hogy a netán r­áctió kezdetén bizalommal legyen irántuk. Népünk ő bennük ma már nem hazafit, hanem az udvar, a kamarilla ha­n­zug és simulékony Mignonját látja . . . S ha még csak ilyennek véli őket, ez reájuk szerencse ; lehetnek olyanok is, k­i­k a muszka befolyás­­n­a­k tulajdonítják azon szerencsétlen politikát, melyet a magyar miniszterel­nök, s a magyar születésű osztrák kül­­ü­gyér követni nem irtózott. Kormányférfiaink nagyon jól tudták, hogy Oroszország azért kezdte a hábo­rút, hogy megsemmisítse a törököt. Nem volt-e élő példa előttük Lengyelország? Midőn a három európai nagyhata­lom elhatározta maga között rabló módra felosztani Lengyelországot, mi volt az in­doka . Mily ürügy alatt tette ezt? Okot találni könnyű. „A jakobinus szellem behatolt Len­gyelországba. Hogy ezen romboló szel­lem borzasztó következményeit megaka­dályozhassuk , annektálni kell az ország egy részét, és másodrangu hatalommá alászállíta­ni, és úgy az ő, valamint szom­szédai nyugalmát biztosító kormányrend­­szerrel ellátni.“ Vajon az oroszok czárjának jelen­leg török testvéreink ellen a keleti ke­resztények felszabadításának ürügye alatt volt-e több joga háborút indítani, mint a­mily rabló módon felosztotta egy év­század előtt, harmadmagával Lengyel­­országot ? Nem ! . . S latba vetettétek-e ti akkor Brennus kardotokat, midőn ő háborút kezdett semmiért? K­iszólalta­­tok-e hadviselés közben, midőn az oro­szok részéről oly kegyetlenségek let­tek elkövetve, melyek díszére váltak volna talán a vandál, vagy tatár csor­dák vezéreinek, a barbár korban ; de mely!öl a művelt tizenkilenczedik szá­zadban utálattal fordult el minden jóér­zést­ ember, s mely fertelmes hadvise­lést az utókor alig fog valónak hinni ? Nem maradtak-e süketek füleitek akkor, midőn hazánk népe egyhangú­lag kért­, könyörgött, hogy tegyétek rög­tön, min még most is gondolkoztok ? Fü­letek be volt dugva, nagy urak ! Ezt értjük ! A népek sorsa a hatal­masok egy szeszélye volt eddig foly­ton. A szegény népnek boldognak kel­lett lenni, ha elleshette hatalmasainak gondolatát. Az oroszok által elkövetett kegyetlenkedések , s a muzulmánok pa­naszhangjai, az titeket igen kevéssé ér­dekelt. — A ki a népeknek kínjait nem érzi, ahol nem hatnak fel a kiejtett panasz­hangok. Hogy azonban most ti, kik meg­engedtétek a véres czárnak ezen isten­telen hadjárat viselését ; s nem álltá­tok rablóseregének útját akkor, midőn a legalkalmasabb perez jelen volt ; hogy most ti, kik folyton a pénz és vérál­dozatok ijesztő kísérletét tartottátok Damokles kardként a nemzet feje felett, most ti kezdjetek ad­iót az oroszok el­len, ezt elhinni képesek nem vagyunk. Vagy ha igen, jobb lesz most tízannyi vér, s százannyi pénzáldozatot hozni szegény nemzetünknek, mintha egyné­hány hónap előtt a törökkel együtt semmisítettük volna meg a muszkát ? Ne gondoljátok jó urak, hogy ezért csak a történelemnek vagytok felelősek. Mert az orosszal lesz háborúnk, ez való ! Ti ketten azonban akkor már el­lesztek ítélve. Azok ugyanis, kik el­mulasztották a jó alkalmat, elégtételt venni Világosért, majd megtalálják mesterüket ; e­z majd megtanítja őket is, hogy meg­lehet­ hallani a „j­ajj“ kiáltást. De ekkor már nem kér, nem könyörög , hanem parancsolni fog a szabad nemzet ! Hentaller Lajos delegációk újra egybeültével, egyidejűleg fogja ismét megkezdeni tanácskozásait. Hát ez m­i ? A miniszterelnöknek nincs szándéka a keleti kérdésben hozzá intézett in­­terpel­l­áció­kat válaszo­l­n­i Zemplén megye e hó 12-iki rendkívüli bizottsági ülésén Vékey főügyésznek a kor­mány mellett kifejtett közmegbotránkozást szült beszédét kivéve — egyhangúlag elhatá­rozták feliratot intézni az orsz. gyűléshez, hogy a kiegyezési javaslatok jelen vészterhes időben a napirendről levétessenek. A képviselőhöz a tegnapi ülésén a vám­­szövetségről szóló javaslat tárgyalása folytat­tatok. A javaslat mellett Perényi Zsigmond emelt szót. Ellene Rády Endre, Tarnóczy Gusztáv, Pogonyi Dénes. Az interpellációs könyvbe a keleti kérdésre vonatkozó két in­­terpelláció jegyeztetett b­e, melyeket t. olvasó­ink alább egész terjedelmükben olvashatnak. — A 80 milliós bankadósság ügyében a képviselőház bankügyi bizotttsága még e hó folytán ülést fog tartani, a ház elé azon indítványát, s beterjesztendi , hogy ez ügy az országos quota-deputációhoz tétessék át. Mint halljuk, a quota-deputáció m­arczius elején, a á végletes s&p. Franczia beszély. (Folytatás:" Másnap ügyvédemtől egy kis katulyát kapok, amelyet a megboldogult fiókjában ta­láltak. A hatulya az ezer darabra összetett ol­vasó maradványait tartalmazta ! Semmi kétség! Nagynénimnek tudni kellett ravaszságainkról. Isten keze működött! Először törve meg­ a sors haragja által, nem találtam szavakat vigasztalásomra. A leg­nagyobb fájdalommal követtem nagynéném koporsóját a családi sírboltba. A könnyek melyek szememből hullottak csak tettetett könnyek vajának. Bánatos szívvel tértem lakásomra. A szertartás elébb kezdődött, mint hir­detve volt, s hála az örökösök sietésének négy órával elébb odahaza voltam, mint vártak Janka szobájába lépek, a­hol rendesen tartózkodni szokott. Nem volt odahaza, időtöltésből az erdőbe ment sétálni. Az előszobában komornáját Ange­­licát ’hallom beszélni s a kíváncsiság ördöge által zaklatva félig kinyitom az ajtót, s hall­­gatózom . Mi ? Elment, a­nélkül, hogy megvárt volna? mondá e­g­y hang, a­melyet rögtön fel­­ismertem­ angolos kiejtéséről : Lord Artus volt Asszonyom fél a szolgák kémlelődé­­sétől, válaszolt Angelica. A Mailot kapunál várja önt uram, önnek még egész három órája van, urunk délutáni hat óráig nem jön haza. Egész nyugodt lehet ön, nagynénjét temeti s a koporsót S. Germainbe szállttatja. — Apropos, felelt Artus Lord itt van egy karperec* add át még m­a este úr­nődnek. Két interpellátió. A keleti kérdésben. Miután immár az európai török biroda­lom csaknem teljesen orosz hatalom alá ke­rült, kérdem a miniszterelnök úrtól : összeegyeztethetőnek tartja-e külügyi kor­mányunk ez új állapotot Ausztria és különö­sen Magyarország létérdekeivel ? s ha nem, mily módon véli most a vészteljes helyzetet megváltoztathatni, s a két állam érdekeit megóvni. Helfy Ignácz A keleti háború egész tartama alatt, a magyar nemzet hangosan kifejezett közvéle­ményével egyenes ellentétben a külügyi kor­mány által, a magyar kormány egyetértésével követett politika folytán alakult helyzettel szemben, kérdem a miniszterelnök urat: Van-e a kormánynak hivatalos tudomása az orosz és török seregek közt kötött feltéte­lekről és a két birodalom kormányai által el­fogadott békepra el­imina­vekről ? Mik ezen fel­tételek, ki által és mikor közöltettek azok, külügyi kormányunkkal ? Nem gondolja-e a kormány, hogy ezen fegyverszünet­i békefeltételek Magyarország államérdekeit sértik s ha teljesedésbe menné­nek, Magyarországot veszélyekkel fenyegetnék ? Ha igen, mi módon hiszi a kormány a fenyegető veszélyeket elhárítani és Magyaror­szág államérdekeit megóvni ? Simonyi Ernő BUDAPESTI HÍREK. Jókai Mór 15,000 írtért adta el regényei népszerű kiadásának második százkötetes sorozatát Pfeiffer I- könyvkereskedőnek. A vállalat 6 év alatt meg­jelelt. Szigligeti József, az Ede fia, ki eddig a kecskeméti színtársulatnál működött, a nép­­színházhoz szerződtetett. A köztelek helyisé­gében jelenleg egy igen érdekes s a párisi világkiállításra szánt, tárgy látható. Ez Révay br. kis selmeci mesterséges haltenyésztőjének térképe, domború alak­ban készítve. A királyné e hó végével érkezik Gödöllőre. Belga alkotá­­sullá, a belga kormány által, Steinacker Arlhur budapesti lakos neveztetett ki. A nemzeti mú­zeumot, január hóban 13.144 személy láto­gatta ; nevezetesen a könyvtárban 4774 nyom­tatványt, 116 kéziratot és 364 oklevelet hasz­nált 2224, a régiségtárt látogatta 2617, a képtárt 3371, a természet és néprajzi osztályt 4932 személy Az Érmellékről Uti-képek.­­ Ennek az úgynevezett Kanadán földjének egyik legáldottabb részeként szokták emleget­ni az Ém­elléket, mert ennek bora, búzája, annyi van, vagy legalább volt, hogy másoknak is juttathatott belőle. Fuimus Troes et fait Ilion, mondhatja most már az Érmellék is, mert néhány év óta tűz, viz, jégeső, adóexe­­cutió stb. annyira kimerítették, hogy ide s tova csak az emlék marad meg a régi dicső­ségből. — A napokban alkalmam volt nehány érmelléki községben megfordulni s a látottak s tapasztaltak szomorú illustration voltak a fentirtaknak. Sülyedés anyagilag és erkölcsi­leg, közönyösség társadalmi és egyházi ügyek iránt, elszegényedés és nyomor, ezek az álta­lános jellemvonások, különösen a magyarságot illetőleg. De hát részletezzünk is egy kissé. Ha az ember Margit áról­ a dél fele menő országú­ton tovább halad, nem sokára, alig egy ne­gyed óra alatt eléri Mónus Petrit, melynek földes ura Ki. B. a falu végén csinos faházat, nagy s fákkal gazdag kertet bír, mely­ban arról látszik tanúskodni, hogy nem azon­oi gondos felügyelet alatt van. Szomorú vala­ha­tást tesz a szemlélőre az a Vandalismus, mely­­lyel e határban az erdők egész rendszeresen pusztittatnak. Úgy látszik erdőinknek becsét éghajlati, időjárási és nem­zetgazdászati tekin­tetben, csak akkor fogják Magyarországon belátni, mikor már nem lesz idő, addig pedig : vágatja az ispán minden rendszer nélkül, mert abból leghamarább pénzt lehet látni az ura­ságnak, s a ki hátul marad, tegye be­­ az aj­tót. Mónus Petri után következik Alsó-Abrány, szép oláh és szegényes református templomá­val, ugyan ilyen papi és tanítói lakokkal. Ál­­­talában ezen vegyes vallásu és falvakban a magyarságot képviselő nemzetiségű reform­á­­tusság , a szegényebb, mintegy kiáltó bizonysá­gaiként ama borzasztó és méltánytalan eljárás­nak, hogy míg az ország közös tulajdonát ké­pező s mivelődési eszközül tekintendő vallás alapból nyakra-főre építteti a gör. kath. oláh templomokat, paplakokat, hogy azokban el­leneink nemzetünk romlására munkáljanak és imádkozzanak, addig református egyházaink, iskoláink a nemzetiség sok százados védbás­­tyái mostoha gyermekei lettek a klérus gyám­sága alatt nyavajgó kormányoknak. Petrin túl Fancsika nevű oláh község, ronda és romokba dűlt házai tűnnek fel, már itt kémények helyett csak a házak zsúp fede­lén keresztül keres magának utat a tűzhely­ről felszálló füst, mely mellett a leendő czivi­­lisátor román atyafiak pirítják a másét, s el­mélkednek Dákó-Románia közelgő megalaku­lásáról. Elhagyva Fancsikát Köbölkút tornya tűnik fel előttünk, mely torony vakmerően megnyergelvén a templomot, annak falait szét­nyom­ással fenyegeti, valóban gondolatlan és előre nem látó eljárás volt az, mely alig egy évtizeddel elébb ily káros következésű épít­kezéssel nyomorítá meg ama templom falait. Különben az egész templom környéke—­ mely mellett az ut a faluba vezet — szomorú be­nyomást tesz az utazóra, mintegy kiáltó szó lévén a gazerdő, az elhagyatottság az ottani vallásos életről. Kiegészítője e képnek a pap­lak és iskola, mert mindkettő kivénülvén már, az évek terhe alatt roskadozik s a nyugalmat keresi. Különben úgy mondják, hogy az egy­ház jelenben mintegy 5—6 ezerre menő kö­vetelése behajtásával, jelenbeni erélyes gond­noka, és az iskolaszék lelkes elnöke vezetése alatt új életre fog ébredni, hisz,szűk, hogy az ifjú s tehetséges községi jegyző K. G. úr is ,mindent megtesz, hogy e tiszta magyar és né­pes község anyagi és egyházi tekintetben fel­viruljon. Nem hallgathatom el, hogy hit sze­rint 140 tanköteles gyermek közül alig 50—60 növendék gyakorolja az iskolát már évek óta ? Pedig az egyház esperes! székhely is ! Hol a hiba ! ? " Midőn e községen keresztül hajtatánk, egyik utczán tekintélyes menet haladt el mel­lettünk, azt hittük elsőben temetés, vagy va­lami deputátió, oly ünnepélyes komolysággal haladának. Volt egy magas fekete ember, hó­na alatt könyvféle Csomaggal, no ez a pap, vagy küldöttség szónoka; mellette egy másik tekintélyes ur, ez tán a kántor ; utánok két pandúr, (ho hó) azután két szűrös ember, vég­­re egy szekér, rajta holmi egyetmás ; kérem csakugyan gyász-menet volt, t. i. biz ez adó- executió, végrehajtók, pandúrok, birák, kis bírák, s hogy a kép teljes legyen a szekér után egy pár siránkozó asszony (Vége k­öv.) A pápaválasztás alkalmából érdekes tudni, hogy a bibornoki collegiumnak 61 tagja van és pedig 36 olasz, kilenc* franczia (Bon­net, Pitra, Bonnechose, Regnier, Guibert, Brissais, St. Ma­rc, Caverot, Falloux), négy spanyol (Moreno, Benavives, Garcia, Gil Paya y Rico), három angol (Manning, Cullen, Ho­ward), két osztrák (Schwarzenberg, Kutsch­­ker), két magyar (Mihalovics, Simor), két né­m­et (Hohenlohe, Ledochovski), egy amerikai (M Cloakey), egy belga (Deschamps) és egy portugáliiai (Cardoso). eljuttatásáról s kiadásáról intézkedik. Őrzi az egylet jegyzőkönyveit és pecsétjét s az elnök­kel együttesen felügyel az egész ügy­vitelre. A titkár az ülésezésekben csak tanácskozási sza­vazattal bír. A titkár évi fizetést húz, melyet a választmány minden év elején az egyesület anyagi erejéhez mérten határoz meg. 16. §. A pénztárnok kezeli az egylet vagyonát. A bevételekről, kiadásokról rendes naplót és pénztárkönyvet vezet. A tagsági díjakról szóló nyugtákat kiállítja és beszedeti Az alapszabályszerüleg utalványozott összege­ket fizeti. Számadásait és könyveit az elnök vagy választmány kivonatára, mindenkor elő­mutatni köteles. Az évi számadásokat tartozik minden év letelte után legföljebb egy hó alatt a választmányhoz megvizsgálás és jóváhagyás végett bemutatni. 17. §. Az egyesületi tisztviselőség a köz­bizalom kifolyása révén­­— mint ilyen — a titkár kivételével, tiszteletbeli és díj nélküli. 18. §. Az egyesület feloszlása felett csak­is egy olyan rendes vagy rendkívüli közgyűlés határozhat, a­mely e czéira legalább 14 nap­pal előb­!) hivatott össze. A meghívókon a köz­gyűlés ezen czélja, a tagokkal előre közlendő. A feloszlás csak azon esetben történhetik meg, ha az e végből összehívott az összes tagoknak legalább közgyűlésen, azt kétharmada fel­h­­atározza. 19. §. Az egyesület feloszlása esetében az egylet vagyona a választmány javaslata alapján a feloszlást elhatározó közgyűlés által kizárólag iparos célokra lesz fordítandó, s ezen közgyűlés jegyzőkönyve a minisztériumhoz fel­terjesztendő. 20. §. A jelen alapszabályok megvál­toztatása és módosítása egy oly közgyűlés ál­tal eszközölhető, mely e célra tizennégy nap­­pal előbb az alapszabályok megváltoztatásá­nak vagy módosításának világos kijelölésével hivatott össze. Az alapszabályok megváltozta­tásán­, az egyesület összes tagjai felének je­lenléte és ezek általános szavazat többsége m­ul­hatatlanul megkíván­tatik. Ha az e végből összehívott közgyűlés határozatképes nem lenne,­ nyolc napra új közgyűlés hivatik össze, mely tekintet nélkül a megjelent tagok­ számára­­ érvényes ha­tározatot hoz. 21. §. Azon esetben, ha az egyesület ezen alapszabályokban meghatározott célt és eljárást, illetve hatáskörét il meg nem tartana, amenyiben további működésének folytatása által az állam vagy az egyesület tagjai va­gyoni érdeke veszélyeztetnék, az 1875. évi máj. 2-ról kelt 1508 evi. számú belügyminisz­teri rendelet mellékletének 9-ik pontja ér­telmében felfü­gesztethetik s e felfü­ggsztés után elrendelendő szabályos vizsgálat­hoz képest végleg fel is oszlattatik eredménye­vagy pe­dig az alapszabályok legpontosabb megtartá­sára, különbeni felfü­gesztés terhe alatt köte­­leztethetik. VICÉIG HÍREK. Kolozsvárott e hó vé­gén K. Papp Miklós „India asszonya“ cz. 3 felvonásos népdrámáját adják elő. A biharme­­gyei takarékpénztár, mely egyike a legfiatalabb pénzintézeteknek, a 60 frtos részvények után 14 frt osztalékot ad. Ritkaság! Szabadka város törvényhatósága 2000 frank jutalomdíjat tű­zött ki, a város monographiájának megírására. A pályázati határidő 1879. márcz. 1-én jár le. Modor sz. kir. város a nyomor enyhítésére közadakozáson népkonyhát állított. Ez idő sze­rint 90 család nyeri onnan táplálékát. Baja közelében két csősz egy gyönyörű szarvast lőtt­ Pest megyénél­ 26-án lesz a jegyzői szi­gorlat. Győrött a lapok, a lelkesedés kitörő­­hangjával nyilatkoznak Jászay Mari felléptéről. A deb­reczeni általános iparegyesület alapszabálytervezete. (Vé^e. 15. §. Titkárul az iparügyekben jártas és a reábizandó teendőkre kellőleg képesitett egyén választandó, ki az elnöknek, minden az egyesületet érdeklő ügyben segélyére van. Vezeti a közgyűlések és választmányi ülések jegyzőkönyveit s azoknak egy állandó jegyző­könyvbe iktatásáról és a szükséges jegyzőkönyvi kivonatok készítéséről gondoskodik ; végzi a szellemi munkálatokat, jelesen a levelezéseket, kérvények és más előterjesztések fogalmazását s­ ezeket az elnökkel együtt aláirja s ezek Kelet. A conferentia Ha a coinferentia megtartatik, kétségkí­vül az európai Törökország teljes megszünte­tését fogja kimondani. Konstantinápoly sorsa felett is a conferentiának kell határozni. Bul­gáriát az oroszok erélyesen szervezik, a fővá­ros Drinápoly leend. Már fejedelemről is kez­denek gondoskodni. Sándor, hesseni herczeget szemelte ki az orosz kormány, ki azonban a bolgár koronát nem akarja elfogadni. Az európai vazallállam­ok példáját — hir szerint — Egyptom és Tunis is követni akar-Meglepetés akar lenni, a­mit már oly régen tartogatok számára. — Bízhatok hallgatásodban, nemde ? mondá Artus Lord egy pár aranyat csúsztatva a komorna kezébe. — Igen le vagyok kötelezve, mylord, hisz ön tudhatja mylord ! kiáltott Angelica zsebébe téve a pénzt. De egy titok van ezen a karpereczen. — Úrnőd könnyen fel fogja találni ! Hallottam midőn a lépcsőkön lefelé ment a Gerolsteini herczegnőből egy dallamot éne­kelve. Hirtelen az álnok komorna előtt termekt, a mint a karpereczet karján próbálgatja. — Az ur itt van ! mondá akadozva, sietett elrejteni Artus Lord ajándékát. — Add ide azon karpereczet! nagy haraggal . . . Add ide gyorsan kiáltok külön­ben elveszem tőled. Egy percz múlva az ékszer a kezem­­közt volt keresem a titkot, mit könnyen mégis találtam. Megnyomok egy kis rugót, a kar­­perecz szétnyílik, s látom, hogy egy különféle színü drágakőben e szavak vannak bevésve : hetedik agusztus. Eg­y órakor délután. Tehát ugyanazon napon, ugyanazon órá­ban midőn nagynéném romlásomat készítette elő Janka a kit hűnek hittem Janka, a kit imádásig szerettem, Artus Lordnak adta át magát s engem kikaczag! Ennyit irtam­ a hittelennek : — Elhagyom önt, a palotát mindenestől önnek adom. Ki van ön fizetve. Isten önnel ! György. Néhány óra múlva a Lyonba menő gyorsvonattal Olaszország­ felé vettem utamat. XIX. Összejártam Génuát, Milánót, Rómát, Nápolyt, Velenczét, azon reményben, hogy a zaj, az utazás majd feledni tanít de Janka emléke nem hagyott el soha. Junius hónap felé közeledtem Franczia­­országhoz, s bejártam a Piemonti utakat ha ugyan ezek utaknak nevezhetők, a melyeken egy öszvér is alig férhet el. — Sz. Gothard és Simon közt egy nagy­­vihar ért bennünket utal, engemet és vezető­met. Különben ezen viharok a hegyes vidéke­ken felette gyakoriak. Minden áron menhelyről kellett gondos­kodnunk, ha valami ártatlan patakocskából lett ragadó folyam által nem akartunk else­­­pértelni Roma D’Ossolatól alig egy puska­lövésnyire vezetőm egy vendégfogadót ismert, hirtelen oda mentünk . Megérkeztünkkor az alacsony termek telve voltak vezetőkkel, hor­­dárokkal, kocsisokkal, egyszóval olyanokkal a­kik többnyire az utazók pénzéből élnek. Mindegyik pipázott, ivott, danolt! Majd megbolondultam ! (Folyt, köv,

Next