Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)

1878-06-03 / 107. szám

1878. X. évfolyam, 107. szám. Hétfő, június 3. V­K­O 8­E­V - HÁZ FÖ1.D8ZINT s »»erke.vtsi­­«égbe bórmentve küldendők. Előfizethetni helyben : TEJJLEGDI K. LAJOS 6* ifj. 08ÁTHY KÁROLY m köny­vkereskedéaáben 8 «. «»erkesztösdgnól. — /»» '/ Egyébü­tt a postahiv­atalok utján. tk*,---------------------------------------------­Bélyeg(iij . minden borglatiaért külön 30 kr. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP. « i­e­r­­m & •• . — r­m­L · L Nów- vagy bérmon totleulil beküldött kórsatok i­eb­reczen-vMes&i­ni&&etlensegi part“ közlönye. -- ■*•*«■« '*«.. - u.,TM.­.*, «.. ' ' *| Iratok nem adatnak vissza. Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. «&>----------------------------------------| „N­r“-«n megjelenő közlemény öthanába» petit sor» lö kr. r y ttTIT"^ T^r^TT^T­r | Helyben és postán kiilrios fia ||||yBj « I|bÍ H ^&£ r mm 2ng"|l —TM H ’ISk H ötii»«4i>n« |..tit«,.rért 5 kr. Egy évre 10 frt — kr. Negyed ívre ü írt SO kr. ^fiSj __ ^ rjj JElj SSS JSI ^LJ­ jP|| ^(ggj ifph. ^ ^BBF jf/KT­r#<^P­JH« ›#fl JSL ’^g|||l N.gyobo t.rj.d.lmü , mint ««Intén tHlib k­b.ll Fii ívre 5 „ — „ Égve« >s4n> — „ 10 „ I^ááStTTChiiííj KBWUQBS&^ WSBKBIBSSBBb gP Urduink, .Ikn startot «l.gelo.óbb Elöliaetéei pénn a minden közlemény : FÓ-PIACZ, írért. Debreczen, junius 3. Mindenki figyelme a delegatió ülé­seinek folyama elé van irányulva. Les­sük, várjuk a szót, képviselői kiejtenek, melyet a hatalmak hogy abból kima­gyarázhassuk magunknak, váljon a nagy komédiának, — melynek első felvonása oly véres és végzetszerü volt — további folyamatában minő szerepet leszünk el­­játszandók ; hogy a véres színjáték vég­kifejlődésében nem változik-e át egy, talán következményeiben reánk nézve szomorú vígjátékká, mely muszka házas­sággal végződik. Szorongatott szívvel várjuk a hatá­rozatokat, azon határozatlan nyilatkoza­tok után, melyeket a külügyér meglehe­tős ingadozással és vontatottsággal — mint a diák ki készületlenül megy a vizsgára — elmondani jónak látott. Hova tűnt az a sajátságos ügyesség, mely gr. Andrássy Gyulát eddigi szereplésében jellemzé ? Úgy látszik, hogy csak múló fény volt, azt élesztett mely elenyészett mihelyt az tű­zanyagok elhamvasztva lőnnek, s szivárványként letűnt a derült ég horizontjáról. Keserves állapot valóban akkor, midőn népek ezrei égő vág­gyal várják a biztos vonalat, a határkő positív megjelölését, mely azt mondja, hogy ed­dig és nem tovább : előállani ország-vi­lág szeme láttára pithiaszerű talányok­kal, melyeket — meg vagyunk győződve, az sem tudná megfejteni, ki a rejtélyeket tulajdonképen felálln­á. Nem lehet czélja egy külügyérnek a titokzatosság köntösébe burkolni mű­ködése hatáskörében ama mozzanatokat, akkor, mikor a nyílt kártyajátéknak ideje elkövetkezett. Régen, nagyon régen hall­juk már hangoztatni a gondviselés ren­delte férfiak ihlettek­ ajkairól, hogy dob­bal verebet fogni nem lehet; hogy minő hadvezér az, a ki elárulja terveit, stb. De hát végre is, meddig szövetnek tervek szálai, melyek immár oly szöve­t­vényesek, hogy azokból a kibontakozás — hovatovább húzódik az idő­­— csak­nem lehetetlenné válik. És nagyon félő, ha így haladunk, hogy addig rakosgat­juk ki a „m­a­d­á­r­f­o­g­á­s“-ra a tőrt, míg magunk ragadunk lépen. Hiszen egyszer mindennek végének kell lenni; az áltatás korszaka régen tart; a népek türelmének is van végha­tára, melynél megállapodni kell, mert a tovább­haladás szakadásra vezetne. Meg­várnék intéző férfiainktól, hogy ama ha­talomnak, mel­lyel fel vannak ruházva, minden súlyát helyezzék azon mérlegbe, hol a népek jogainak megítéléséről van szó. Csak aztán, azok a súlyok ne le­gyenek hitványak, üresek csupa szerény­ségből és az attól való félelemből, hogy a szomszéd megtalálja tudni men­nyit nyomunk a latban,­­— mert a nehezebb ellensúlyok által, a mathematika törvé­nyei szerint is, a levegőben maradunk. Pénz, haderő birtokában az állam­nak minden időben fel kell tudni tartani tekintélyét a nemzetek sorában. Csak a­ki figyelemmel kíséri az események fo­lyamát, láthatja, mily sóvár tekintetet vetnek reánk minden oldalról, hogy he­gyezik a füleket egy-egy elejtett szóra. Ilyenkor aztán a határozatlanul kiejtett ingadozást eláruló szavakból az állam gyöngeségére következtetnek, a­minek eredménye az, hogy mindenütt ellensze­güléssel találkozunk, s óriási engedmé­nyek árán folyvást a rövidebbet házzuk. A helyzetnek ilyen kényszerű álla­potában természetesen nagy kíváncsiság­gal nézünk a Berlinben megtartandó congressus elébe, melyre a meghívók már szétküldettek ; de ki tudja, hogy a keleten beállott események újabb fordu­lata által, nem fog-e a hosszú pórázra hagyott „ügy“ is újabb fordulatot venni, s valamint Mózes ki az Ígéret földét népének megmutatta, de oda el nem ju­tott : kérdés mondjuk, váljon a meghi­­vók által megállapított congressusra el­­fogunk-e jutni mi is ? A TORNÁSZOKHOZ.*: Örömsóvárgó, kedves fürge nép. Mi hit, dicsőség hangzik ajkadon? Tán ellenséggel vittál nagy csatát ? — Száz „éljen“-től viharzik a vadon Szép rózsaszínbe mint vegyül az arcz, S mint csillognak örömtől a szemek . . Mely kebledet lángokra gyújtja föl Dicsőséged ügyesség nyerte meg ! Ügyesség, mely neveddel egy, rokon, Mihelyt az ég magyar vért önt beléd. S mihelyt éltednek zsenge hajnalán Nyelvedre a magyar szót fölvevéd ! Küzdj, ifjú nemzedék ! képezd magad’, Szép jelszavad a törhetlen e­r­ő, — Mely mindenek közt egyetlen segéd Meglásd, mily hős alakban lép elő ' Hisz’ a tavasz hint kedves illatot Virágokkal szegélyzett utadon, S ez, életed jellegtelen egén Megbecsülhetlen drága kincs, vagyon! Testeddel együtt lelked is növeld, Mily szép erény a férfi ércz-erély S ha ez is társad lesz pályádon át • Zordon, pusztító szirtektől ne félj ! *) E hangulatteljes költeményt jelentékeny ha­tással, s a nagy közönségnek teljes megelégedése kö­zepett szavalta Kis Samuel, a tegnap tartott tornaün­nepély alkalmával. A hivatalos korteskedés első kudarcza Mint az „Egyetértés“­ írja, A Tisza kormány, hogy a közeli választások alkalmával mennél nagyobb befolyást gyakorolhasson a kormány­tól bármily csekély mérvben is függőkre, el­rendelte, a hivatalnokok, tanárok, tanítók stb. összeírását. Ez nem pusztán ellenzéki ráfogás, hanem eltagadhatatlan tény, mert a budapesti tanárok összeírására a közoktatási miniszter rendeletet bocsátott ki. Alig indult azonban mozgásnak a hivatalos pressio gépezete, már­is azon örvendetes tényt kell constatálnunk, hogy a kormány korteskedése egy helyütt már­is kudarczot vallott. A budapesti tanító kö­rökben ugyanis oly felháborodást keltettek a kormánynak jelzett intézkedései, állásuk füg­getlenségét, meggyőződésük szabad nyilvánít­­hatását annyira megsértve látják a Tisza kor­mány fellépésében, hogy elhatározták, misze­rint a képviselő választásoknak a kormány minden presszója daczára is ellenzéki jelöl­tekre fog szavazni s azok is, kiknek politikai elveik megegyeznek a Tisza kormány politi­kájával, a kormány ezen említett fellépése kö­vetkeztében vagy tartózkodni fognak a szava­zástól, vagy pedig ők is az ellenzéket fogják szavazataikkal támogatni. Budapest máj. hó 31-én 1878. T. Szerkesztő ur! A nyugdijintézeti ügyben miután ígére­tét bírom, hogy az ügy előmozdítására teen­dőket közölni fogja, ehez ragaszkodva az alább következők közlésére van szerencsém fel­kérni. A debreczeni szinész nyugdíj­intézeti ügyben. E folyó év januárius hó 26-án a „Deb­reczen“ lap 18-ik számában közlött folyamo­dásomat, melyben a városi hatóságot már 2-od Ízben sürgetésen kérelmeztem, hogy a nyug­­dijintézeti ügyet, addig míg a kezelők még életben vannak, és míg az ügy halálozások által bonyolodott, nem lesz véglegesen elin­tézni kegyeskedjék. De kérelmem még a mai napig sem lett elintézve, mert mint panasz­kodó jegyzőkönyvileg bizonyosan értesítettem volna, mint ezelőtt is ez ügyben értesitők lettem. Ebből következést vonva fel kell ten­nem, hogy az érintett ügy múlt 1877-ik év szept. 13-tól elintézetlenül hever. Sürgetés lé­vén a nyugdijintézeti ügy, mely pénz kérdést foglal magába, kénytelenitve lettem újólag a tisztelt városi hatóságot felkérni, hogy a nyug­ta tűzben látod szép hazád egét, — Ezres fején lánghullám tornyosul, S szivét, melyet önvére éltetett. Istentelen nép dúlja tán vadul Zászlódra egyetértést irj felül. Legyen való, fenséges jelszavad, — Vihartorlasz dulongjon bár feléd . Küzdj ! halj ha kell! de még­se’ hagyd magad ! Nagy Károly. dij végleges elintézésé­t — mely egyedül a ha­tóság eljárásától függ — mielőbb végrehaj­tani kegyeskedjék ; következő folyamodásom kíséretében. czeni Mélyen tisztelt városi hatóság ! A debre­­szinész nyugdijintézeti ügyben múlt 1877-év május 17-én a városi hatósághoz nyúj­tott folyamodásom folytán a tisztelt hatóság 3157-43471877- b. k. gy. továbbá a 104.§M/18T7. b. k. gy. számok alatt hozott végzései következ­tében, a nyugdíj­pénztári kezelésről vezetett számadásokat, és a számadásra — a számve­vői hivatal által — tett észrevételekre adott feleleteket, a tanács előterjesztéséből kitetsző­­leg, a számadásra kötelezettek be adván, a városi közgyűlés azoknak beterjesztését is ugyan ez alkalommal el­rendelte. Azonban a városi hatóság ez ügyben nem intézkedvén, kényszerítve lettem folyó 1878-ik év januárius 26-án a mélyen tisztelt városi ha­tóságot megsürgetni, hogy a nyugdijintézeti ügyet, véglegesen elintézni kegyeskedjék, ad­dig az ideig, mig még azok életbe vannak, kik a nyugdij dolgait vezették, pénzét ke­zelték, és az ügy még az események által be­­bonyolítva nincsen. De ezen megsürgetésemnek sem lett eredménye. Ugyan­azért tisztelettel esedezem a mé­lyen tisztelt városi hatóság előtt, méltóztatnék a nyugdíjintézet dolgát véglegesen akként elin­tézni, hogy az intézet pénzei a debreczeni ta­karékpénztárba be­tétethessenek. Vagy ha ez egyelőre ki­vihető nem lenne, azon okon mert a kezelők azt teljesíteni képesek nem lenné­nek, az intézet pénzének biztosítását ki­eszkö­zölni kegyeskedjek. Végre tisztelettel esedezem, hogy mint eddig ez ügyben, úgy a jelenben is mint pa­naszkodott a dolog miben­létéről jegyzőköny­­vilegi közléssel megnyugtatni méltóztasson. Mély tisztelettel Leveleki Molnár Ágoston úgy is mint a nemes város polgára, úgy is mint a nyugdíjintézet alapitó tagja. Felhívás ! Alulírottnak van szerencséje a hosszupálya­ választókerület polgárait junius hó 10-én d. e. 10 órára a k­o­­nyári sóstó fürdőben tartandó értekezletre meghívni. Gr. Zichy Ernő. VIDÉK. A „Debreczen“ levelezése. H.-Pályi, 1878. május 27 A mit még a közelmúltban a h.-pályi vá­lasztókerület tényező vezérférfiainak nagy több­sége, politikai lehetlenségnek nyilvánított; hála a gondviselésnek, keresztelt mathematikai igaz­ságnak, ma ugyanazon férfiak, ugyanazon el­veket és azoknak mielőbbi valósítását hazánkra nélkülözhetően szükségesnek ismerték el. Bár­mennyire kell, s a nálunk intelligentiánk elteli késő ébredését, mégis örömmel kell jeleznünk, hogy czímzett választókerület vezérfiai önma­guk, és a magyar népnek már régen tartozó kö­telességét, e napon K.-pályiban tartott érte­kezlet alkalmával, azon végzésének kimondá­sával lerótta, — hogy jövőre csak oly elvhű férfiút fog képviselőjének megválasztani, ille­tőleg egyhangúlag felkérni, ki hazánk önálló­ságáért, alkotmányos utomni küzdelmét, nem tartja politikai lehetlenségnek. És miután ez elvet valló vezérférfiaink közül, az 1848-dik év bajnokát — a szám­űzetés után is — mikor mások­kal már politi­kát űzni nem resteltek, hive maradt nemzet zászlójához, kit már 1875-ben a reális közbi­zalom számtani többsége, országgyűlési kép­viselőjének felkért volt, úgy most ez értekez­let alkalmával, átalánosan megújított közbi­zalmának kifejezése után, úgy hisszük, sze­rencsénk leend képviselőjelöltünknek üdvö­zölhetni. BUDAPESTI HÍREK. József főherczeg és családja 10-én érkezik a Margit-szigetre. A jogi egyetemen a jövő iskolai évre a déká­nok megválasztattak. Hírneves tudósunk Len­­hossék József 21-iki kitüntetése után 22-nek valószínűleg a tud. egyetemi rektorságot nyeri. Az omnibusok javulnak s csinosodnak. De hogy gyorsabban is fognak közlekedni, még nem bizonyos. A festők majálisa jó sikerrel folyt le tömeg, kedv s mint a napi­lapok kiemelik a toaszt tekintetében is. Krátky János isme­retes hírlap­írótól két jeles népszínmű adatik elő legközelebb a népszínházban. Egy fiatal kezdő orvost a legnépesebb utcában 600 fo­rintig raboltak meg. Külföldi szemle. A congressus ügye azon stádiumból, melybe újra felmelegítése óta lépett, még most sem mozdult ki, s ha csakugyan történt vál­tozás, ezt inkább roszabbra fordulásnak lehet nevezni, mert már-már­is mutatkoznak arra nézve jelek, hogy a congressusra való készü­lődések azon keleten beálló zavargások által fognak meghiusíttatni, melyektől az alkudozó hatalmak mindig félni látszottak. Jelesül je­lentik, a montenegróiak átlépték a török ha­tárt, a herczegovinaiak és miriditák pedig erősen készülnek támadásra. Ugyan onnét azt is jelentik, miszerint Prenk a miridita törzsek feje, tegnap Skuta­­riba érkezett és az ottani török mutaseriff ál­tal igen szívélyesen fogadtatott. Azt állítják, hogy az olasz konzul közbenjárása által, a montenegrói túlkapások ellen a törökök és miriditák közt véd és dasz szövetség jött létre. Orosiból, ezen a miriditáktól lakott tartomány fővárosból nyolczszáz fegyveres miridita meg­érkezését jelentik és azt teszik hozzá, hogy a porta ezek részére ugyanannyi élelmiszer ada­gokat rendelt kiszolgáltatni, mint a rendes katonaságnak. A „Golos“ borzasztóan dul-ful, Ada-Ka­­leh Duna szigetének osztrák-magyar csapatok általi megszállása felett, kivált azon hit lob­­bantja haragra, mely szerint osztrák-magyar csapatok megszállták volna a vasutat is, azt mondja, hogy ezáltal fenyegetve van az oro­szok állása Oláhországban és elvárja, hogy Muszkaország ellen rendszabályokat fog tenni. Konstantinápolyból két fontos jelentés érkezett, az egyik azt mondja, miszerint Ades­­sides pasa, Kréta főkormányzója legközelebb egybe szándékozik hívni a nemzetgyűlést, hogy ezzel békealkudozásokat kezdjen. A másik hír arról szól, hogy a rhodopei felkelők a kon­stantinápolyi mohamedán egyletnek, melynek czélja a keleti népek egyesítése, tudtára ad­ták, hogy köztük és a muszkák közt legkö­zelebb egy döntő ütközet fog vitatni. Oroszország nemcsak folytatja fegyver­kezéseit, hanem még védelmi rendszabályokat is tesz, jelesül Kronstadtban és annak legkö­zelebb eső vidékén. A Kronstadt körüli szi­getekben roppant földerőművek épültek. Se­bastopol hajó s Sweaborg felé vitorlázott; ez már a negyedik hajó. Mindezeknek rendelte­tése ismeretlen, de vannak, kik azt hiszik, hogy ezen flotillának feladata lett volna azon három német hajóval egyesülni, melyek közül tegnap kettő Folkestone vidékén szerencsét­lenül járt. A Daily Telegraph jelentése szerint a szultán a volt szultánt Muradot ismét a Cse­­regan palotába igtató és valamennyi az Ali Zuafi-féle lázadásban kompromittált és befo­gott egyéneket szabadon bocsáttató. VIDÉKI HÍREK. I.-Becskereken Hor­váth Ákos, a város egyik legbecsültebb tiszt­­viselője m. hó 26-án elhunyt. Gyalogversenyt szándékoznak rendezni Nagyváradon, melyre versenydijat a hölgyek tűznek ki. Arányi Ár­pád, török szolgálatból s muszka fogságból hazatért orvos Szegeden telepedett meg. Ba­­ziáson 42.00 frt áru Szerbiának csempészett töltényeket foglaltak le. Kecskeméten jótékony czélú műkedvelői előadást rendeztek, hol a „Kintornás családja“ nagy közönséget hozott össze. A békésmegyei főispán lemondott állá­sáról azon megrovásért, melyet az adó eny­hébb behajtási javaslatára, kormányunktól kapott. Történelmi csarnok. A főiskolai tűzoltó egylet (Huszonnyolczadik közlemény. Ilyen az egylet jogkörébe vágó körül­mény lett volna az is midőn 1860-ba mege­rősítés végett beadott törvényeket a tanárkar két oly cikkel pótol meg, melyek az egylet önállóságát fenyegették ; nem nyugszik addig mig a tanárkartól ki nem nyeri, azon két cikk egyike kihagyását, a másiknak pedig saját aka­ratja szerinti módosítását. Mint minden intézménynek, úgy a tűz­oltó egyletnek is akadtak a tanulóifjuság ke­belében is irigy rágalmazói milyenül kell fel­említenem György Aladárt, ki az ifjúság „Heti Közlöny “-ben, alaptalan és pedig az egylet jó hírét nevét sértő újságokat közöl, ő ugyan maga is belátta midőn az egylet felszólttá tette indoklására — szavai alaptalanságát. — De ugyanekkor, hogy az ilyen alap nélküli rágal­mazás, — mint különben is idegen égalji nö­vény — az ifjúság kebelébe be ne fészkelje magát egyesek hibája következtében ; felhiva­­tik az önképezde elnöke, hogy tartsa szemmel e lapot, nehogy máskor is, „kötekedni szerető természetű emberek“ alaptalan másnak jó hí­rét nevét bemocskoló dolgokat közöljenek e lapba.­­ Mindenesetre ügyes vezetés, tapintatos el­járás kivántatott ahoz, hogy az egylet min­dég a legszebben és pedig saját javára szaba­duljon meg azon néha igen fontos kérdések alól, melyek kebelében egyszer máskor elő­fordultak. Tapintatos eljárás a tisztviselők, lelkiismeretesség a tagok részéről nagy mér­tékben eszközlői voltak annak, hogy a főisk. tűzoltó egylet — hogy így mondjam — alkot­mányának sáncain belül visszautasítsa mindazt, mely jogkörét sértette volna. Voltak az egyletnek, a tagoknak kötelessé­gei is, melyek teljesítését — valamint jogait védni tudta — szigorúan megkövetelt tagjaitól mulasztás esetében, e tekintetben szigorú tör­vényei által figyelmeztette a magokról megfe­­ledkezőket. A tagok kötelességei általában a tűz kö­rül , minden lehető módon a tű­z meggátlását eszközölni, mulasztás esetében a büntetés el­­maradhatlan volt. Nagyon szigorúan büntettet­­tek a gyűlésen meg nem jelenők, valamint a tűztől távol levők is, mindenik elmulasztása pénzbüntetést, többszöri ismétlés esetében pe­dig az egylet kebeléből kitiltást is vont maga után, mely állítás igazságát jegyzőkönyvünk azon száma igazolja a midőn 1863 Hollósi K. mint a ki, mivel sem gyűléseken, sem tűznél meg nem jelent, az egylet kebeléből kirekesz­tetik. — A belépéssel járó köteleztetés minémü­­ségére nézve pedig csak egy példát kell fel­hoznom, midőn ugyanis K. G. egyleti tag azon okból mivel a város szélén tehát a kol­légiumtól messze lakván, tűzoltói kötelezettsé­gének eleget nem tehet, kéri a tagság alól felmentését; azonban kérelme el nem fogadta­­tik egyedüli ok lévén a társaságból kilépésre orvosi bizonylat alapján kimutatott betegség, A boldog ember, Szomorú história. Hivesy Jenőtől. (Vége.) Ne légy oly kegyetlen, hisz te egész máskép érzesz irántam, mint a­hogy muta­tod..............Ne tagadd! . . . Hisz tudom, te szeretsz engem. Ugyan, ki hitette azt el magával 5 Szived, saját szived ! Az én szivem nem szokott törődni az ilyes bolondságokkal. És tudja meg most egy­szer mindenkorra, mától fogva vége legyen annak az émelygős édelgéseknek, és tovább nem tűröm, hogy minden lépten nyomon al­kalmatlankodjék, s egész nap rajtam csüngjön, csókjaival, ölelgetéseivel gyötörjön. De miért iparkodsz ellenkezőt hitetni el velem, hisz naplódnak minden sora szerel­met lehel — sóhajtá hősünk felszedve a föld­ről, s felmutatva a papircsomagot. A „corpus delecti“láttára egy rövid pil­lanatra sápadtság futja el Piroska asszonyság arczát, majd neki pirosodva Muki arra rohan, kiragadja kezéből a naplót és most már teljes erővel tör ki a zivatar. — Hogyan merészel maga az én Írásaim közt kutatni, s ki adott magának engedelmet ahoz nyúlni, a mihez semmi köze sincs ? . . . No hisz ezért megszámolunk !..............sivitá a menyecske éles fülsértő hangon, majd hátat fordítva a remegő embernek a hosszú vézna jogászhoz fordul, fől az egész családi zivatar alatt a kályha mögé menekülve, szörnyű nagy figyelemmel keresgetett valamit a falinaptáron. — Jöjjön Jani s kövessen! — De kedvesem Janinak dolga van ! vé­leményező a megriasztott férj félénken. — Csak hagyja ott, majd elvégzi más­kor, most a színházba fog kiséni, s ezzel a kis vézna despota karon fogva az Írnokot, magára hagyta Kamásli urat. És amint bezáródott mögöttük az ajtó, egy könycsepp tolakodott a boldog férj pil­láira. — Lehetetlen! suttogja azután hosszas szünet múlva, kábult homlokát végig simítva, mintha eszének épségéről akarna meggyőződni, lehetetlen ! . . . . Hisz ez a szívtelen hang, nem a napló gyöngéd, érzelemteli hangja ; ez a furcsa nem az a szelíd angyal, kit a napló édes sorai festenek Majd erőt vevén magán, azzal a szán­dékkal, hogy erélyesen lép fel, felemelkedett a pamlagról s a mint az ajtó felé megindult, tekintete egy kicsiny levélre esett, mely a föl­dön hevert, s a mit neje ejtett ki a vihart okozó naplóból. Gépiesen hajlott utána s fel­bontva olvasni kezdette. Kedves Janikám : A balek fogás sikerült. Kamásli Nepu­­mok úr lépen ragadt, s házassági ajánlatot tett. Habozás nélkül adtam reá beleegyezése­met. Ne ítélj el e miatt ! . . . A főkötő nem­csak férjet hoz, de vagyont és kényelmet is. Szóval oly alkalom volt ez, a­mit ostobaság lett vén elszalasztanom. De különben sem vesz­tettünk általa semmit, mert a vén bolond iro­dát tart, s oda megfogadtatlak vele segédnek, és akkor aztán —a világ szemeitől elrejtve — szerelmünk még boldogabb, még zavartala­nabb lesz, mint volt bármikor. Csókoló kedvesed Piroska. Nepomok ur, a mint elolvasta e~ levelet kiejtette a kezéből s felsohajtott — Óh éh vén bolond ! S azzal újra visszahanyatlott, a pamlagra. Hisz úgy sem volt már szüksége a felvilágo­sításra, s most már értette azt, a mi ezelőtt oly megfoghatlan volt előtte, hogy miért nincs neki semmi köze ahhoz a naplóhoz. Újra két hét röppent tova A mézes hetek édességei végre mégis csak kifogtak Mald­ur gyomrán, úgy annyira, hogy az egykor oly hatalmas éb­ombár a vi­lág méltó csudájára, egyszerre csak szeglete­sedni kezdett, fényesen tanúskodva a cirkusi quadratura lehetőségéről és örömet okozván egyúttal a mechanikusokon kívül, Czérnafi úr­nak is, minthogy az tfjabb 4 fős mellényposz­­tóból, Misikéjének már egy egész öltözetre valót takarított meg a becsületes mester. Hasonló változáson ment keresztül a tisz­teletgerjesztő triplás toka is, — mindinkább fogyó holdként simplává soványkodván. A monstrosus­orról pedig eltűntek a szi­várvány színei, s miként a gyökerén eltapo­sott uborka hervadni kezdett, és az enyészet sápadt színére öltözött. Szóval Kámásli Nepumuk úr kivetkő­zött magából tökéletesen, úgy, hogy még jó barátjai is alig tudtak reá ismerni. Egyszer valahogy mégis a régi compá­­niába botlott, melyet annak idején szünet nél­kül üldözött kennetteljes prédikáczióival a há­zasélet boldogságáról. A víg fiúk résztvevőleg csoportosultak köréje, s faggatni kezdték. — Ugyan kedves Muk­i bácsi, mit csi­nál ? hisz az istenért, maholnap kipusztul eb­ből az árnyékvilágból. Nepomuk úr kebléből erre egy neki ke­seredett sóhajtás tört fel és szemeit megtörül­­getve, ellágyult hangon csak annyit mondott: — Fiuk, tudjátok mit? — Ha azt akar­játok, hogy mindég jól folyjanak dolgaitok, fogadjatok szót, és őrizkedjetek az a­s­­­­szonytól!

Next