Debreczeni Ujság, 1929. december (33. évfolyam, 273-296. szám)

1929-12-06 / 277. szám

1929 DECEMBER S. PÉNTEK. Ára 10 fillér. IöLŐFIZETÉSI ÁRA HELYBEN ÉS VIDÉKEN HÁROM PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ. EGYES SZÁM VÁSÁRLÁSÁNÁL ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FIL.. VASÁRNAP 20 FILLÉR KIADÓHIVATAL KOSSUTH-U. 3. I. E. T 141 FŐSZERKESZTŐ: THAN GYULA. • Y­: MHJPRJg. XXXIII. ÉVFOLYAM. 277. SZÁM, SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA: JÓZSEF KIR. HERCEG­ UTCA II. SZÁM ALATT. . 7cBvifindi SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁMA 3-10. FELELŐS SZERKESZTŐI | _ _ A NYOMDA TELEFONSZÁMA 3-47. VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSAI MIHÁLY, kiadóhivatal Kossuth-u. 3., i. e. t .( A Kormányzó neve Magyarország Kormányzó Urá­nak ma van a névünnepe. Nemzeti ünnep ez, lélekszerinti öröm, mely határon innen és határon túl is min­den magyar szív összedobbanása. Ezen a napon a Nagyúr lelkének vi­lágosító fénye, biztató tekintete és dicsőséges alakja­ jelenik meg a sze­münk előtt, hogy megérezzük a szí­v­ét és újra megbizonyosodjunk az ő nagy akaratáról, kormányzó, szer­vező, parancsoló és vezérlő erejéről, mely elvezet minket az új élet diadalkapujához. Otranto­ hőse már tizedik éve irá­nyítja a magyar nép összetört ha­jóját. Ott áll az élet kormánykere­­kénél, neki köszönjük életünket s az egész magyarság vigasztalását. A mai kor legnagyobb hőse, az egyet­len vezér ő, akit a magyarok Istene küldött el­ hozzánk, hogy népének, nemzetének, a magyar államnak­­szabadítója legyen. A háború utáni tíz év ezer és ezer csalódást hozott. A trianoni magyar nép kiábrándult a vezérek egész so­rából. Akik tíz év előtt még izzó su­garak voltak, ma m­ár a ködös múlt emlékei. Régi sugarak után új suga­rak és újabb remények jöttek, de a legszentebb erőforrás: a Fővezér nevének gyönyörű szivárványa vál­tozatlanul ragyog a nemzeti szere­tet egén. Vitéz Horthy Miklós a ma­gyar jelenkor hőse. Tízéves erő, de máris históriai alak. Dicsőségét és népszerűségét sokszorozza az idő. Ma is olyannak látjuk, mint a No­­vara ■ h­ídján s a szegedi elindulás­kor. Szent László, Hunyadi, Zrinyi Miklós és Rákóczi utódjának, ki századunk viharai közt élniakará­­suunk és öncéluságunk megtestesí­tője. Amikor elindult hófehér paripáján, hogy feltámassza a magyar kard be­csületét és uj. magyar Toldiként lá­bat vetett a nagyalföld vérázott po­rán, már ott,­ a Nemzeti hadsereg bölcsőjénél is mindenki tudta, hogy utat vágott egy második ezer év felé. Azóta­ nagy idő telt el, öregebb lett a magyar szív, feketébbek az éjsza­kák ,s fehérebbek a kormányzó haj­szálai, de szive: a magyar remény­ség szentségtartója, s lelke: a nem­zeti gondolat repítő szárnya maradt, mert ezzel a szívvel és ezzel a lé­lekkel egyet­ jelent a feltámadási akaraterő. Ezért nemzeti ünnep a Kormányzó nevének megünneplése. Vitéz Horthy Miklós..­. Ez a név ünnepi imádság, Isten szivének kivetülése, sasrepü­lés a felhozott egen és himnikus diadalének, mely megtölti hittel az el-elhalkuló reménységet és ébren­­tartja a­ keresztyén nemzeti öntuda­tot. Legyen áldott a Kormányzó, le­gyen imádságunk a Kormányzó neve!. A KORMÁNYZÓ NÉVÜNNEPE „A nemzet egységes, a megbontási kísérletek nem aggasztanak“ — mondotta Horthy Miklós Kormányzó az ifjúsághoz intézett szózatában — A ma­gyar ifjúság hódoló felvonulása Budapesten — A debreceni bajtársi egyesületek fák­lyás menettel ünnepelték a Kormányzót (A D. U. tudósítójától.) A debreceni egyetem és a gazda­sági akadémia hazafias ifjúsága az idén is impozáns keretek között ün­nepelte meg vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó nevest­jét. A gazdasági akadémia lövész­csapata és a Festetich bajtársi egye­sület csütörtökön délután négy óra­kor indult el a Pallagról, hogy csat­lakozzék az egyetemi ifjúsághoz. A bajtársi egyesületek tagjai a Tisza István internátus udvarán gyülekez­tek, ahonnan pontosan öt órakor megkezdődött a felvonulás. A baj­társak lampionokkal és trombita­szóval haladtak végig az utcákon, miközben meg-megújuló lelkesedés­­sel,éltették Magyarország Kormány­zóját. Legelöl haladt a Turul-szö­vetség debreceni vezérkara: Zöld László „Turul“ kerületi vezér, Mol­nár József, Dorogi Lajos kér. al­­vezér, Csák Máté kér. főiródeák, Urai Uray Sándor jogászelnök, „Werbőczi“ vezér, vitéz dr. Szily Tibor a „Csaba“, Végh László az Budapest, december 5. A diákegyesületek tagjai csütörtö­kön délután négy órakor zászlók alatt gyülekeztek az egyetem téren, ahon­nan zárt vonalas menetben zeneszó mellet felvonultak a királyi várpalota nagy udvarára, hogy immár tized­szer ünnepeljék névestéjén Horthy Miklóst, Magyarország kormányzó­ját, a magyar ifjúság bálványozott vezérét. A hatalmas menetet a mű­egyetemi hallgatók Hungária Szö­vetsége nyitotta meg. Ezután követ­keztek a felvidéki, délvidéki és er­délyi megszállott területekről szár­mazó magyar diákok szövetségei, majd a katholikus diákszövetség ke­belébe tartozó egyetemi és főiskolai ifjak hosszú sora, a Turul szövetség díszes egyenruhás tagjai, a Szent Imre diákegyesület, az állatorvosi főiskolai hallgatók, a Képzőművé­szeti Iskola halgatói és más egyesü­letekbe tartozó diákok. A menetet a főiskolai diákok ötven tagú lovas csapata­ zárta be, amely új színnel járult az ünnepi felvonu­láshoz. ....­­ .­­ Mindenütt, amerre a folytonosan kígyózó hatalmas menet elhaladt, az úttest két oldalán az érdeklődők ez­rei állottak. Hat óra elmúlt, amikor a hódoló menet eleje a királyi vár ud­varára ért.. Az udvaron már öt óra után gyülekezni kezdett a közönség. „Árpád“ és Incze Ferenc, a „Feste­­tich“ bajtársi egyesületek vezérei. A SzEFHE tagjainak élén Gáspár Ber­talan haladt. Az öt csoportból álló menetet Fliegenschnee Lajos kerü­leti főlövészmester vezette. Az impozáns méretű felvonulás a Tisza István-internátustól kiindulva zászlók­­alatt haladt a Péterfia-, Piac- és Deák Ferenc-utcákon a vasútállomásig, majd a Hunyadi-ut­cán és Piac-utcán keresztül a Kollé­giumhoz ment. Amerre a menet elvonult, a deb­receni magyar közönség ezrei áll­tak sorfalat és a bajtársakkal együtt viharos lelkesedéssel ünnepelték Magyarország Kormányzó Urát. A Turul-vezérség elhatározta, hogy Magyarország Nagyurát ez­­alkalommal táviratilag­­ is értesíti törhetetlen ragaszkodásáról. A táv­irat szövege a következő: Magyarország Kormányzójának névnapja alkalmából hódolatteljes tiszteletét küldi a „Turul" Bajtársi Szövetség debreceni kerülete. A menet elhelyezkedése az udvaron közel húsz percet vett igénybe. Fe­lejthetetlen látvány volt a rendekbe sorakozott, jórészt egyenruhás egye­nülásan köszönöm tanár úr meleg szavait és nektek mindnyájatoknak, hogy ide ismét felfáradtatok. Bár­mennyire jól esik is a ragaszkodás­nak és együttérzésnek ezen megnyi­latkozása, ezen a napon mindig rossz a lelkiismeretem, hogy nem akadá­lyozhatom meg a felvonulást. Decem­ber goromba hónap és minden alka­lommal az az aggodalom száll meg, hogy betegség és meghűlés lesz az eredmény. Ezért arra kérlek benne­teket, hogy a jövőben a hazafias ifjúságnak csak egy kisebb küldött­sége keressen fel. Az juttassa itt ki­fejezésre bajaitokat és óhajaitokat és azoknak mondom én el mindazt, amit üzenni akarok. Az aknamunka olyankor a legélén­kebb, mikor baj fenyeget Ezzel azt is elérhetjük, hogy ma­gukat erkölcsi nyomás súlya alatt érezve talán olyanok is feljönnek, akik lélekben már nincsenek is ve­lünk. Erre annál inkább súlyt helye­zek, mert azok a hatalmas és nem­zeti ideálokkal telített diákszerveze­tek, melyek a közelmú­ltban az egy­tém­i ifjak felvonulása, a színes lam­pionok és füstölgő fáklyák fénye mellett. A zenekarok e­közben fel­váltva, fáradhatatlanul játszottak.­­Amikor az utolsó ember is elhelyez­kedett a Vár udvarán, megjelent a ki­v­ilágított erkélyen Horthy Miklós kormányzó markáns alakja, balján feleségével. Háromszoros dörgő él­jen hangzott el ezer és ezer torok­ból, majd a honvédzenekar a Him­nuszt intonálta. A nemzeti imádság utá­n Csányy Vilmos műegyetemi ta­nár üdvözölte a Kormányzót és eze­ket mondta: „Magyarország Kormányzója sokáig éljen!" — Boldog és hálás az ifjúság, — mondotta, — hogy évente egyszer felkeresheti az öröm és a remény forrását. Boldogok vagyunk, hogy Főméltóságodat mindig áldozatkész ragaszkodásunkról biztosíthatjuk. Sziklaszilárd elhatározásunk, hogy a szent lobogót, amelyet Főméltóságod a kezébe vett, diadalra is juttatjuk. Nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország Kormányzója hazánk boldogítására sokáig éljen. Háromszoros éljen követte szónok szavait, majd a Kormányzó a követ­kező beszédet intézte az egybegyűlt ifjúsághoz.' öntetű érzés és gondolkozás minta-­ képei voltak, ma már nem olyat­ egységesek. Ezeknek a sorait is ki-* kezdi már az az aknamunka, amely­nek a tevékenysége mindig akkor a legélénkebb, amikor baj fenyeget. Mert olyankor könnyű az elégedet­lenséget szítani. A bajt most a gaz­dasági helyzet nehézsége okozza. Ez ma világjelenség, amely nálunk természetesen fájdalmasabb hatá­sokat vált ki, mint más boldogabb országokban, amelyeknek gazdasági egysége megmaradt, amelyeknek nem volt részük olyan megnyomodí­ tásban, mint­ nekünk. Nagy csalódás azt képzelni, hogy ezen az állapo­ton bárki is, akármilyen ravaszul kieszelt politikai programmal segít­het. Amit a helyzet javulása érdeké­ben ma józanul tenni lehet, azt a kormány megtette. Nem fér kétség ahhoz, hogy ezen intézkedések ered­ménye rövidesen érezhető lesz. Sze­rencsére a nemzet felfogása olyan egységes és határozott, hogy az ér­vényesülni törekvő megbontási kí­sérletek nem aggasztanak. A budapesti ifjúság felvonulása A Kormányzó beszéde

Next