Debreczeni Ujság, 1930. május (34. évfolyam, 209-220. szám)
1930-05-17 / 209. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA HELYBEN ÉS VIDÉKEN HÁROM PENGŐ, NEGYEDÉVRE » PENGŐ. egyes szám vásárlásánál ára HÉTKÖZNAP U FIL., VASÁRNAP 2* FILLÉR KIADÓHIVATAL KOSSUTH-U. 3. I. E. T Ml ij 11 L.u l L i i i ( \ i f\. U V.1 i C v? L 0 L u Érkezett. XXXIV. ÉVFOLYAM/109. SZÁN* SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA: JÓZSEF, KIR. HERCEG UTCA I«. SZÁM ALATT. SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁMA »—«. FŐSZERKESZTŐ, FELELŐS SZERKESZTŐ: a • NYOMDA TELEFONSZÁMA »-47. THAN GYULA, VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY, kiadóhivatal Kossuth-u. 3., it. a« HMPMWIO apponyi a hágai egyezményről Apponyi Albert, ez a nagy magyar, ez a független politikus, aki felizáll pártokon és pártpolitikán, hatalmas beszédben mutatott rá azokra a kényszerítő okokra és körülményekre, amelyek szükségessé és szinte elkerülhetetlenné tették Magyarországra nézve a hágai és párisi egyezmények megkötését. Apponyi azzal kezde beszédét, hogy amikor a nemzetek képviselői Hágában összeültek tanácskozni a jóvátételek végleges megállapításáról, az az egyöntetű vágy bevetette az egész világot, hogy mindörökre szabaduljon az összes háborús financiális ügyektől. Hogyan szállhatott volna szembe ezzel az általános óhajjal a háborúban vesztes kis Magyarország, amely rá volt szorulva a külföld rokonszenvére és a külföldi tőkére, amelyre közgazdaságának égető szüksége volt. A tárgyalások elől tehát nem lehetett kitérni, a kérdés csupán az, hogy Magyarországa körülményekhez képest ki tudta-e magának harcolni a jóvátételi kérdésekben a körülményekhez képest lehető legjobb egyezményt, itt rátért Apponyi az optánsügy ismertetésére, amelyről az ellenzék azt szeretné elhitetni, hogy kedvezőtlenül befolyásolta a jóvátételi tárgyalásokat. Az optánsügyet nem Magyarország kapcsolta össze a jóvátétellel, hanem az oláhok kívánták a két kérdés összekapcsolását, ami elől a nagyhatalmak kifejezett óhajára nem térhettünk ki, ha egyáltalában kerestük a megegyezés lehetőségét. Márpedig a jóvátételi kérdés végleges elintézésére talán nekünk volt a legnagyobb szükségünk az összes nemzetek között. Kétségtelen ugyan, hogy a 13 és félmillió terhet vállaltuk magunkra, de másrészt megszabadultunk attól az állandóan fenyegető veszélytől, hogy újabb csapásokat zúdítsanak ránk. Elejét vettük annak a lehetőségnek, hogy mérhetetlen jóvátétellel sújtsanak bennünket. Pénzügyi szuverenitásunk visszanyertével felszabadítottuk gúzsbakötött pénzügyi politikánkat. Ki meri azt állítani, — mondta Apponyi Albert —, hogy ha a magyar kormány elejtette volna az optánsok követelését és beletörődött volna az optánsügynek ítélettel való elintézésébe, hgy kevesebb jóvátétellel sújtották volna. Ez jogfeladást jelentett volna anélkül, hogy kaptunk volna érte valamit. Az optánsokért való kötelességtudó harcunk nem ártott presztízsünknek, inkább felénk fordította a külföld rokonszenvét. Hiszen éppen erre az időre esik külpolitikánknak az utóbbi időben elért legnagyobb sikere: a magyar-olasz barátsági szerződés megkötése. Egyetlen mód lett volna, amellyel meg lehetett volna szerezni a külföld elnéző jóindulatát és a megkötött egyezménynél kedvezőbb .Jóvátételi feltételeket lehetett volna elérni: ha kijelentjük, hogy elismerjük Trianont, hogy nem törődünk a tőlünk elszakadt területeken élő fajrokonainkkal. De van-e magyar ember, aki erre vállalkozott volna? Van-e magyar ember, aki intenzitásunk végleges feláldozásával akart volna szabadulni a jóvátételi terhektől. Pedig ez lett volna az az ár, amellyel megvásárolhattuk volna a külföld jóindulatát. Miután nem léphettünk egy pillanatra sem területi aspirációinknak törlésének terére és minthogy ezt nem is színlelhettük, az adott körülmények között senki sem állíthatja, hogy jobb megegyezést isköthettünk volna. Engedve a világ, óhajának, hogy ezek a vitás kérdések véglegesenrendeződjenek, terheket vállaltunk magunkra, de ugyanakkor elvárjuk azoktól a nagyhatalmaktól, amelyeknek kívánságait teljesítettük, hogy honorálni fogják azt a szolgálatot, amelyet mi ezáltal a béke ügyének tettünk. A HÁZ MEGSZAVAZTA A HÁGAI EGYEZMÉNY RATIFIKÁCIÓJÁT Egyértelmű követelése a magyar nemzetnek, hogy a revízió kérdésének hajnalhasadása elkövetkezzék Bethlen István gróf miniszterelnök nagyszabású beszédben állította fel a hágai és párisi tárgyalások mérlegét ! Budapest, május 16. A képviselőház mai ülésén folytatták a párisi egyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat vitáját. Baracs Macel a javaslatot nem fogadja el. Ezután Edélyi Aladár határozati javaslatot terjeszt be, amelyben kéri, hogy a külügyi és pénzügyi egyesített bizottság javaslatával szemben, a B) alapról szóló negyedik párisi egyezményt, amelyhez a magyar országgyűlésnek semmilyen köze sincsen, ne iktassuk be a törvényeink sorába, hanem csak azt vegyük tudomásul, hogy az egyesített Gróf Bethlen István mindenekelőtt reflektált Baracs néhány állítására, majd rátért az egyezmény kérdésére. Súlyos kritikák hangottak el a vita során ellenzéki részről, — kezdi b tőzsdét. Meg kell azonban állapítanom, hogy a kritikák nem voltak az egész vonalon objektívek. Először is a felszólalók nem fogadták el ténynek a kormány ama vallomásait, amelyeket hivatalos minőségben tett és amelyekről mégis csak megkívánható, hogy való tényként fogadtassanak el. Nem voltak objektívek másodszor, mert hiszen a törvényjavaslat nem azt fejezte ki, amit a magyar kormány elérni kívánt volna. Nem volt objektív a kritika végül azért sem, mert jelentékeny erőfeszítéseket tett, hogy mindenáron bizonyos öszeférhetetlenséget mutasson ki. Mit akart a kisantant? — Mi volt a kisantant tézise? — folytatta szavait Bethlen István. A kisantant tézise az volt, hogy Magyarország fizesse 1943 után is a reparációs költségeket, mondjon le Magyarország a 250. szakasz védelméről nemcsak most, de a jövőre is és fizesse ki Magyarország, azokat a károkat, amelyeket nem Magyarország,, hanem a szomszédos államok kormányai okoztak egyes magyar polgároknak. bizottság az egyezmény szövegétcsatolja jelentéséhez. Rövid szünet után Csik József szólalt fel, aki szerint újabb súlyos terheket raktak ránk, csak a jogcím változott. Az a felfogása, hogy a mi ellenköveteléseink voltak nagyobbak, nagyobbak annál, amit ellenfeleink tőlünk követelhetnek. Beszéde végén felveti a kérdést, nem lehetett volna-e ezt az ügyet a revízió ügyével összekapcsolni. Általános nagy érdeklődés között emelkedett most szólásra a miniszterelnök. Az agrárperek szubsztrátuma egymillió kétszázezer hold. Ehhez még hozzájönnek azok a birtokok, amelyek egyházaktól és más tulajdonosoktól vonattak el, ami másfélmillió holdat tesz ki . Ez akkora terület, mint Magyarország búzatermő területének a fele. Nem lehet tehát azt mondani, hogy csekély területről van szó. Ezerszáz millió pengő értékű pertárgyról van szó, 177 millió pengőt tesznek ki az egyházi agrárperek, az ipari részvénytársaságok perei 336 milliót, a magyar állampolgársággal bíró főhercegek perei 315 millió pengő tőkét tesznek ki, tehát 830 millió a peresített összeg, az agrárperekkel együtt pedig, mintegy két milliárd, ami megfelel Csonkamagyarország nemzeti összvagyona egykilenced részének. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a kormány egy láppáliáért harcolt Génfben. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ha sikerült volna a nemzeti vagyon egykilenced részét megmenteni és a csonka országba behozni, ez egy jelentéktelendolog lett volna. Ha Magyarország számára sikerült volna két milliárdot behozni, úgy annak kamata, nem magas kamatlábat, 6 százalékot számítva, 120 milliót tett volna ki,az adók és egyéb állami és községi terhekkel együtt a jövedelem egynegyed részét, 20 —30 milliót tesznek ki. A magyar közgazdaságnak, a magyar köznek, sőt a magyar fináncpolitikának nagy érdekei fűződtek ahhoz, hogy megmentsük az ország számára ezeket az értékeket A magyar álláspont Hága után négy pontban összegeztem a magyar álláspontot: 1. További reparáció teljesítésére is nem vagyunk kötelezhetők. Nem vállalhat Magyarország reparációt a békeszerződés 250. szakaszának, a maigyar állampolgárok követelésének kiegyenlítése érdekében sem. 2. Magyarország nem mondhat le arról a védelemről, amelyet neki a 350. szakasz nyújt, azonban hajlandók vagyunk a múltra nézve barátságos megegyezésre azokon a kereteken belül, amelyeket a Népszövetség előtt bejelentettünk és amelyek alapján a két kérdést, a reparáció kérdését és a 250. szakaszból származó fizetések kérdését összekapcsolni; nem engedjük,mert ezek öszsze nem tartoznak és nem kompenzálhatók.: ü v. : ró . 3. Magyarország érdekében áll, hogy bizonyos olyan átalunk is jogosnak ismert követelések tekintetében, amelyek nem jóvátételi természetűek, sem nem olyan terhek, amelyek az 1943-ig fizetendő annuitásokba betudhatók, és Magyarországot terhelik, pénzügyi alaponn keressen méltányos , megegyezést. • Csak olyanegyezményt köthetünk azonban, amely burkolt formában sem tartallan az jóvátételt. •. . s . A negyedik pont szerint azt a követelést, hogy ezért fizessen Magyarország reparációt, hogy pénzügyi szuverenitását megválthassa, a magyar kormány nem tartja elfogadhatónak és ehhez segédkezet nem nyújt."(Helyeslés a"jobboldalon és"* középen.) Merev ellentét volt a kisantant és a magyar álláspont közt a reparáció kérdésében. 1.Ők követeltek: jóvátétel, mi pedig,nem fizetünk. Merev ellentét volt a 350. szakasz érvénybentartása tekintetében. Ők megszünteni, mi pedig fenntartani kívántuk. Így állott a helyzet a párisi tárgyalások előtt, amelyek Hágát becelez- A miniszterelnök beszéde