Debreczeni Ujság, 1932. szeptember (36. évfolyam, 192-220. szám)
1932-09-25 / 216. szám
1933 szeptember 25. "(Vasárnapi DEBRECZENI ÚJSÁG UAJIMHWIJ»X------------- * IzmAvmM'MMvA A baromfitenyésztés megszervezése írta: lovag MANZ GYÖRGY. Háború óta egy egészen új lendületnek indult nálunk a baromfitenyésztés és ezt talán főleg annak köszönhetjük, hogy ebben a szakirodalom bámulatosan élénk tevékenységet fejt ki. De nem csoda, hiszen itt a legkisebb beruházással — kellő szakértelem mellett — a legszűkebb területen a legnagyobb tiszta haszon érhető el. Ma már egyes optimisták azt állítják, hogy Magyarországon a baromfitenyésztés és a termelési ág, amely hivatva van mezőgazdaságunkat a bajból kihúzni és egészen új alapokra fektetni Mint a szakmának alapos ismerője ezt a vérmes reményt nem osztom. Elsősorban rámutatok arra a tényre, hogy a gazdasági baromfitenyésztés mint üzleti propozíció csak akkor jövedelmező, ha szorosan egybekapcsolódik a mezőgazdaságnak többi termelési ágával és azokkal együtt alkotja minden gazdaság keretében a termelés anyagát. A szomorú példák bizonyítják, hogy a teljesen önálló trás és csirkefarmok, amelyek kizárólag készpénzen vásárolt takarmánynyal és költséges bérmunkával dolgoznak, hamarosan csődöt mondanak. Vannak ugyan egyes ilyen nagyüzemek, amelyek egy-egy divatfajtát vagy államilag propagált fajtát felkarolnak és fantasztikus tojás és csibe árak mellett rövid ideig hallatlan magas jövedelmekre tesznek szert, de ezek csak kivételek és nem tekintendők komoly üzleti gazdasági vállalattoknak. Baromfitenyésztésünk jelenleg egy komoly krízisen megy át. Négy súlyos probléma előtt áll. Mint minden más gazdasági termelési ágban elsőként szerepel az értékesítés lehetősége, a második a járványoknak kiküszöbölése, a harmadik a szaktudás terjedése és a negyedik a szervezkedés formája. Ha közelebbről vizsgáljuk a négy problémát, rájövünk, hogy az egész egy mozzanatnak kialakulásán múlik, a helyes irányításon. A ma túlzott propaganda ugyanis egyoldalúsága és laikus mivolta miatt a túltermelés és elhamarkodott gründolás jellegét viseli magán. Mi ma egy pár év óta a tojástermelés hypnózisa alatt állunk. Ennek hatása alatt fel lettek karolva olyan fajták, amelyek kimondottan tojástermelők minden húskvalitás nélkül. Egy kis körültekintés a világpiacon arra a felfedezésre juttat bennünket, hogy a tojástermelésben túlprodukció van. Külföldi piacokon tojásunkat 5—6 fillérrel veszik, a világ minden tájékán a hűtött tojásnak egész lavinái évekig hevernek és mi — egy parányi kis ország — ezekkel a tömegekkel versenyezni akarunk és rendületlenül ragaszkodunk a többtermeléseszméjéhez sőt már nem is elégszünk meg a tyuk" tojás-termelés fokozásával, hanem legújabban még olyan kacsafajtákat is importálunk, amelyek tojáshozamukban a legjobb tojástyukkal is kiállják a versenyt. Ez a legnagyobb tájékozatlanságra vall. Egy kis ország, amely mezőgazdasági termékeinek kivitelére van utalva, csakis egy kimondott specialitással tud érvényesülni és ezen a téren nekünk a legkitűnőbb lehetőség kínálkozik a baromfihúsban, ezt pedig nem is kell idegen fajták behozatalával megszereznünk mert hazai parlagi állományunk a külföldi piacok legkényesebb húsigényeinek is megfelel. Megint csak a tökéletes tájékozatlanságnak jeléül kell felfognom, hogy ezt nálunk nem tudják vagy nem akarják elismerni és olyan fajtákat karolnak fel, amelyek vagy teljesen alkalmatlanok a hizlalásra úgy pedig vörös húszínűek és vastag csontozatuk miatt az európai piacon nem kedveltek, öngyilkosságnak tartom azt a mozgalmat, amely arra törekszik, hogy parlagi fajtánkat teljesen kiirtsák és egy, a mi céljainknak nem megfelelő állományt minden eszközzel a falu népén ráerőszakoljanak. Ezeknek az idegen fajtáknak propagálói azzal érvelnek, hogy a magyar parlagi bromfi egyáltalában nem kimondott fajta, mert jellege, színe, taraja nem egységes, mert tele ven betegséggel, keveset s kicsi tojást tojik, rossz alakban lakik, stb, stb. Ezeket a naiv Spontkifogásokat szűkember nem veheti komolyan, ellenben igen komoly tünetnek tartom, hogy az idegen fajtákkal már tíz év óta kísérleteznek siker nélkül és hogy vezető helyen nem történt semmi a hazai fajtának kitenyésztésére, nemesítésére és jövedelmezőségének fokozására, pedig a mai szaktudománynak ismert eszközeivel egy baromfiállományt nem tíz, hanem már három év múlva óriási mértékben fel lehet javítani és hét generáció alatt tiszta vérben is nemesíteni. Hiszen a baromfi a szakember kezében olyan, mint a viasz, mindenre átformálható, arra nem kell mástól drága tenyészanyagot kölcsön venni. Amire nekünk a jobb és jövedelmezőbb értékesítésre szükséges, az egy kimondottan hisirányú madár, amely olcsó eltartási költségével a legjobb pecsenyét szolgáltatja. Helyes kezelés és takarmányozás mellett ugyanez a lyuk még annyit is tojik, hogy bősé-gesen jut a hazai piacok ellátására és egy hatlmas „friss tojás“ kivitelre is és ebben a minőségben még ma is mindig elkel. Tojásraktárak és hűtőházak létesítése, amit ma sokan sürgetnek, teljesen fölösleges. A baromfihústermelés terén nekünk ma az élő és ott hizlalt boronafín kívül két nagyjelentőségű specialitás kínálkozik, amely számára mindig biztos piacra remélhetünk. Az egyik az olcsó korai nyári csirkék feldolgozása csirke konzervre, a másik a mongrell-üzem. Mongrell alatt egy olyan madarat értünk, amely két rokonvérű madárfaj keretezéséből származik. Ilyen mongrell-üzemeket találunk Kanadában, ahol a házi és és vad lúd kereszteződik. Az ivarképtelen utódoknak húsa egy csemege, amelynek kereslete egész Észak Amerikában mindig sokkalta nagyobb, mint a kínálata és mindig magas áron lesz jegyezve a terménytőzsdén. Eddig nem sikerült ilyen Mongrellt a tyukfajoknál előállítani most azonban bebizonyult, hogy a fácán és tyúk készszögesen párosulnak és ivadékuk ivarképtelen. Az ebből a keresztezésből nyert hús egy szerencsés keveréke a fácánnak és kappannak zsenge hájjal ■ finoman átszövődött, egy pikáns árnyalattal a vadíz irányában. A fácánkakas és házityúk közötti párosítás nagy testsúlyú madarakat eredményez, amelyeknek külseje és tollazata azonban tökéletesen a fácán típus. Csonka hazánkban van fácán elég, a Szakszerű keresztezés tehát nem ütközne nehézségekbe. A járványok leküzdése és teljes kiküszöbölése két Intézmény általánosításától függ az árhithysiéniai Szolgálatnak megszervezésétől, amelyről már egy előző cikkemben részletesen beszámoltam és a közkeltetésről. Egy agilis baromfiegészségügyi szolgálat megfelelő fertőtlenítő, védertó és rovarirtó felszereléssel hamarosan végez a betegségterjesztő elemekkel, az új generáció kifogástalan életképességéről és járványmentességéről pedig a keltetőgép gondoskodik. Nagyszabású baromfitenyésztést, amely az egész országra terjed, keltetőgép nélkül egyáltalában nem lehet elképzelni. De a magántulajdonban levő keltetőgép nem nyújt semmi garanciát a helyes tenyészkiválogatásra és hygiénikus gondoskodásra. Egy helyesen, modern, rendszeren létesített közkeltetési telep szövetkezeti törzskönyveléssel és ellenőrzéssel együtt a legjobb garanciát nyújt arra, hogy a ragályos betegségek már egy generáció múlva teljesen eltűnnek. A legújabb tudományos kísérletek a keltető tojás fertőtlenítésével hatalmas új fejlődést ad a baromfitenyésztésnek, mert kiküszöböli teljesen a ragályoknak szülőkről utódra való átruházását. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a baromfitenyésztés csak akkor jövedelmező, ha a tenyésztő szaktudással bír. Nálunk mindenki, aki életében egy pár tyúkot tartott, már szakembernek tartja magát és vezető helyen sem látják annak szükségét, hogy a falusi népet, amelynek állandóan azt tanácsolják, hogy minél több baromfit tartson, ebben a komplikált szakmában ki is képezzék. Feltétlenül követelendő, hogy már az iskolákban 3 falusi gyermek modern oktatásban részesüljön,, mert csak így lehet remélni, hogy baromfitenyésztésünk tényleg előre is fog haladni. Ez az oktatás ne legyen sportirányú, hanem igazán gazdasági és komoly. Nálunk feltűnő az általános nagy érdeklődés és buzgalom mellett baromfitenyésztésünk teljes szervezetlensége. Ezt főleg annak tulajdoníthatjuk, hogy ezt a termelési ágat még mindig nem tudják a sportszerűség befolyása alól felszabadítani. A divatfajták lelkes harcosai csak arra törekszenek, hogy fölösleges kelteőtojásukt és csibéiket minél jobb áron a falusi népnél helyezzék el, maguknak vindikálják a tenyésztés monopóliumát és így nincs érdekükben, hogy a köztenyésztés terén a szervezkedés annak minden konstruktív intézméyével meginduljon. Törzsköyvelés nem létezik a falvakban, hivatásos selejtezőket nem képeznek ki, a baronffiegészségügyi szolgálat megszervezéséről szó sincs szövetkezeti hűttelepeket felállítani és a közkeltetést megindítani senkinek se jut eszébe. A tojás és baromfhus márkázása, a hizlalás szabályozása és ellenőrzése a termékek szövetkezeti osztályozása és egyetmes csomagolása nálunk nem probléma. És ha aztán a városi fogyasztó a kereskedőnél vagy kofánál megveszi az úgynevezett lámpázott, lepecsételt teatojást, tíz közül legjobb esetben ötöt eldobhat, a többit legfeljebb főzésre használhaja fel, de már mint rántottat vagy lágytojást nem. Legjobban félnek pedig a kereskedők a tojás keltezésétől, ami pedig a származás megjelölése mellett az egyetlen garancia volna egy kifogástalan friss tojásnak elbírálására. Nagyon sok szó esett egy évvel ezelőtt a tojásnak súly szerinti árusításáról, de ez sem lett végrehajtva. Ami pedig a hús márkázását illeti, arról egyáltalában szó sem lehet nálunk mindaddig, amíg a rosszhúsú idegen fajtákat propagálják és a pecsenye minőségének megítélését a szerencsétlen fogyasztóra bízzák, aki már csak a tányéron tudja meg, hogy mit vásárolt. Nálunk, ahol a szarvasmarha és sertéshús terén már a legfinomabb disztinkciókkal dolgoznak, a baromfihúsnál Sovány és hizlalt madaraknak szakszerű megkülönböztetésére nem gondolnak. Egy országos mezőgazdasági Szövet HIRDETMÉNY. Értesítem a város közönségét, hogy a tüzelőkoksz felhasználását a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr szabályozta. A rendelet szerint a kokszfűtéses központi fűtőberendezésekben 1933. évi április hó 15-ig kokszot a szükséges tüzelőanyagok súly szerint számított legfeljebb kétőharmad rész erejéig Szabad felhasználna legalábbegyharmad rész erejéig pedig más hazai tüzelőanyagot. A gázgyár és tüzelőanyagkereskedő központi fűtőberendezés céljára kokszot csak abban az esetben adhat el, ha a vevő a megrendelt kokszmenynyiség felével egyenlő mennyiségű hazai szénterméket is egyidejűleg megvásárol, vagy névre és fogyasztási helyre szóló Számlával igazolja, hogy ilyen mennyiségű hazai Szénterméket már máshol megvásárolt. A hazai szén megvásárlásáról kiállított számlára a kokszot eladó gázgyár, vagy kereskedő köteles rávezetni, hogy mikor és milyen mennyiségű kokszot szolgáltatott ki. A gázgyár és a kereskedő közvetlen fogyasztónak száz (100) méter razsát meghaladó mennyisé vásárlása esetében 1932. évi szeptember hó 30-ig a megvásárolt mennyiségnek legfeljebb 50 százalékát, a fennmaradó mennyiséget pedig a fűtési évad végéig folytatólagos részletekben szállíthatja le. A tüzelőanyagokról kiállított számlákat a fűtőberendezés tulajdonosi (bérlője) 1933. évi április hó 30-ig megőrizni és ezeket, valamint a raktáron levő tüzelőanyag készletét az e rendelet végrehajtásával ésellenőrzésével megbízott, a város I. fokú közigazgatási hatóság ellenőrző közegeinek megmutatni köteles. Ez a rendelet nem vonatkozik . a koksznak ipari vagy üzemi célra történő felhasználására. Felhívom az érdekelteket, hogy a koksz felhasználásának korlátozására vonatkozó, a fentiekben kivonatosan közölt rendelkezésekhez alkalmazkodjanak annyival inkább, mert a rendelet ellen vétek kihágási eljárás során 8000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy két hónapig terjedhető elzárással büntethetők. Egyébiránt a koksz felhasználásának korlátozására vonatkozó rendelet egész terjedelmében a városi elsőfokú közigazgatási hatóság (Kossuth utca 20.) földszint 36. számú hivatasos helyiségben naponként 12 és 2 óra között megtekinthető és ugyanott a rendelet végrehajtására vonatkozó részletes felvilágosítás nyerhető. Debrecen,1932 szeptember 22. Polgármester: flAAAAWWWWWWWWWWWWWW 29398—1932. VI. 17 kezet lesz majd hivatva itt is rendet teremteni és baromfitenyésztésünket a törpegazdaságok segítségével abba a mederbe terelni, ahol a gazdasági kiaknázás biztosítva van. Debreceni termény- és takarmány piaci árak Búza 10.50—12.50. Rozs 7.00—7.50. Árpa 9.20. Tengeri 14.00. tengeri szemes 6.80—8.00. tengeri csöves 4.80— 5.20. Lucerna 4.50—6.20. Széna 4.50— 5.00. Szalma 1.40—1.60. Répa takarmány 1.20—1.50. Sütőtök 1.40—1.60. Krumpli 2.50—7.50. Nagyon szép háromszobás utcai lakás mellékhelyiségekkel novemberre jutányosan kiadó: Hortobágy-u- *3-