Dél-Kelet, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-09 / 9. szám
Hogyan harácsoljunk óriási vagyont? Az ókori krónikások jegyezték fel, hogy a korabeli kincshalmozókat alattomosság, uzsora, erőszak és egyéb becstelenség, nagy ritkán pedig a szerencse segítette hozzá a milliókhoz. Idősebb Plinius, a mindenhez értő római természettudós jegyezte fel, hogy egy Gegania nevű dúsgazdag hölgy egyszer drága korinthoszi kandelábert vett, s a kereskedő annyira megörült a jó üzletnek, hogy ráadásul odaajándékozta egyik csúnya, púpos rabszolgáját, Clesippust. Amikor a szép Gegania váratlanul meghalt, végrendeletileg minden vagyonát szolgájára hagyta. Classipus ezért a kandelábert imádta istenéül, mert neki köszönhette szerencséjét. Kevesen tudják, hogy Caesar egyik "szabadsághős" gyilkosa, Brutus 48 százalékra adta kölcsön pénzét. A szónok Cicero, a filozófus Seneca is szívesen foglalkozott uzsorával. Az utóbbi fényűzően élt, ezer ügynököt tartott, akik a világot járták és lebonyolították uzsoraüzleteit. Seneca ugyanakkor vizet prédikált, azt hirdette, hogy "nem érdemes halomra gyűjteni a vagyont". Első Dárius perzsa királyról Dugonics András írja: "Királyságának hetedik esztendejében a scíták ellen szándékozott, de a scítáktól kegyetlenül megveretett. Tábora elfogatatott, minden kincse a scítáktól elvétetett. Annyinak mondották lenni az ezüstarany pénzt s az arany-ezüst láncokat, hogy mindazokat száz kocsikon el nem vihették." Eszerint a háború is a gazdagodás egyik forrása. Egyébként Dárius is fegyverrel szerezte kincseit, melyektől szintén harcban fosztották meg. A hozzáértők szerint az újkori pénzharácsolás, gazdagodás minden módja a legteljesebben a büntető törvénykönyben található meg, hogy csak néhányat említsek: adóletagadás, fosztogatás, szélhámosság, vesztegetés, emberölés, zsarolás, csalás, korrupció, hamisítás, lopás, kizsákmányolás és egyéb "üzleti vállalkozás". A nagy karrierekről megjelentetett egykori népszerű kiadványok részletesen ismertetik "Amerika koronázatlan királyainak" dicső pályafutását. A kiváncsi olvasó megtudhatja, hogy például a skót származású Carnegie azáltal vált iparmágnássá, hogy ravaszul, álnokul kihasználta mások ötletét, munkáját, verejtékét. Ezt akaratlanul maga is elárulta, hiszen sírkövére ezeket a sorokat vésette: "Itt nyugszik egy ember, aki értett ahhoz, hogy önmagánál tehetségesebb emberekkel vegye körül magát". Egyébként kollégáiról igen szépen vélekedett. Azt állította, hogy a milliomosok olyanok, mint a méhek, mézet termelnek, s annak nagy részét a méhkasban gyűjtik össze, ugyanakkor nyilván jól teleszívják magukat is vele. Rockefellerről, a szintén közismert amerikai üzletemberről azt mondogatták, hogy minden alkalmat kihasznált, minden eszközt igénybe vett, persze azért, hogy milliárdokat szerezzen. Hírneves cégjének, a Standard Oil Companynek az alkalmazottai, ha éppen kellett, fegyverrel a kezükben hódították meg a piacokat Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Amerikában, Európában. Nem véletlen jelentette ki: "Egy csepp olaj megér egy csepp vért". Morgan amerikai milliárdost a börze Jupiterének nevezték. Ő vasutakkal üzletelt, s kíméletlenül leszámolt a konkurenciával. Érdekes, hogy egy ízben Rockefeller és Morgan összefogott Carnegie ellen, ultimátumot küldtek neki, hogy v^nyo^tja nekik acélgyárait, vagy pedig kíméletlenül megsemmisítik. Végül aztán kibékültek, s közösen tették tönkre a kisebb vállalatokat. Az Astor család teleküzérkedéssel, Hearst, az újságkirály zsarolással, álhírekkel, lövöldöző rikkancsokkal, a Vanderbiltek élelmiszer üzérkedéssel, illetve a háborúban éhező polgártársaik könyörtelen kifosztásával alapozták meg gazdagságukat. A felsorolt példák, no meg a televízióban látottak bizonyára segítségére lesznek a nincstelen nézőknek, hogy feltalálják magukat ebben az ínséges világban. V.G. Martini helyett Gibson Frank Sinatra jómódjában újabban a Gibson nevű aperitif italt részesíti előnyben, szemben a korábban általa kedvelt száraz Martinivel. Ha a kedves olvasó nem tudná, a Gibson egy rész vodkából, egy rész Martiniből és olívabogyó helyett egy darabka ezüsthagymából áll. A recepthez tartozik, hogy Sinatra úr rendeléskor általában 100 dollár borravalót mellékel a pincérnek. K. K. Okosabbak, mint gondolnánk Az újszülöttek sokkal okosabbak, mint ahogy eddig hittük. Lewis P. Lipsitt amerikai pszichológus különféle elektromos mérések és videofelvételek segítségével megállapította, hogy már a négynapos újszülöttek is több illatot tudnak megkülönböztetni, s ezek közül is tévedhetetlen pontossággal ki tudják választani anyjuk jellegzetes illatát. Különösen a születésüket követő 48. és 96. óra között rendkívül tanulékonyak: ha például ugyanazt a játékbabát mutatják nekik, bizonyos idő múlva ráunnak, és ezt tudatják is környezetükkel. Lipsitz doktor egy másik kísérlete során azt is kiderítette, hogy az újszülöttek igen gyorsan, mindössze fél óra alatt rájönnek arra, hogy pl. egy csepp cukros vizet kapnak jutalmul, ha egy rövid dallamra felemelik a fejüket. Zörejjel ugyanez nem érhető el, a babák ilyenkor nem reagálnak. De újabb fél óra leforgása alatt ezt is megtanulták, s ekkor már a dallam felhangzásakor maradtak közömbösek. "Minden újszülött már világrajötte pillanatában önálló személyiség. A legjobban azt hálálják meg, ha ekként is kezelik őket"—mondta dr. Lipsitz.