Dél-Kelet, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-16 / 10. szám
Dél-Kelet Vannak, akik eladnák az országot Az MDF nem akar egymillió munkanélkülit A szovjet hadsereg fizesse ki a villanyszámlát • A pénzügyminiszter elsápadt Franz Joseph Strauss egykori ta nácsadója, Dr. Bethlen István, az erdélyi Bethlen-család leszármazottja nemrégiben arra a kérdésre, hogy hol élt külföldön, így válaszolt: Valahol Európa és Amerika között, a Csendes-Óceán fölött egy repülőgépen,. Most azonban leszállt vele a gép, mégpedig Magyarországon, hogy azután nem sokkal később már mint az MDF vezető személyisége járja az országot. Legutóbb március 10-én Mezőhegyesen tartott előadást dr. Remport Katalinnak, az MDF képviselőjelöltjének körzetében. (E körzet prominens, jelöltje egyébként Púja Frigyes és Vastagh Pál is.) Gróf Bethlen előadása után kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a március 9-i tévévitát követően a pénzügyminiszter, Békesi László nem fogott kezet vele és a Vállalkozók Pártjának képviselőjével sem. Persze ez érthető, hiszen Békési miniszter elvtárs,—és itt Petőfit idézte — sápadt vala és remegtetni méltóztatott. Rátérve az egymilliárd 200 millió márkás NSZK hitelkonstrukcióra. Bethlen úr mindössze annyit jegyzett meg, hogy a kölcsön sorsáról csak annyit tudni, amennyivel—s ez csak 200 millió—a kormány elszámolt. A maradék egymilliárd sorsa továbbra is rejtély. Németh Miklós miniszterelnök puccskísérletről szóló bejelentéséről Bethlen azon a véleményen volt, hogy ilyen és hasonló elképzelések biztosan voltak. Emlékeztetett Pója Frigyes nevére , majd hozzátette, kommentár nem kell,. Ennél azonban sokkal fontosabb kérdésnek érezte azt, hogy a kormány és az ahhoz közel álló emberek, valamint az MSZMP megpróbálnak rossz hangulatot kelteni. Ennek példája az utóbbi hónapok inflációja, amelyet a kormány tudatosan szabadított el, s ennek az a célja, hogy a szabadon választott kormánynak ne legyen lehetősége a gazdaság helyreállítására. Számtalanszor hallani az MSZMP- és az MSZP-tagjaitól, hogy nincs esély, hogy felesleges a munkástanács, hiszen úgysem lesz az embereknek beleszólása a vezetésbe. Az ilyen hangulatkeltés Bethlen szerint sokkal veszedelmesebb, mint a puccsveszély. Vannak erők — mondta —, amelyek le szeretnék érzékeltetni az adósságot. Ezzel Magyarország Peru, vagy más afrikai országok szintjére süllyedne. Ez lehetőséget adna arra, hogy az adósságot felvásárolja egy nemzetközi csoport 6—8—10 milliárd dollárért. Egy, a szovjet csapatokról szóló kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy a vendégek, valóban jelentős munkát (?) végeztek — mind ’45- ben, mind ’56-ban—különböző vállalatok, lakóterek, mezőgazdasági létesítmények udvariasan szólva, átalakításában,. A csapatkivonások határidejét szíve szerint év végéig határozná meg, egy feltétellel, hogy a kivonuló szovjet csapatok ne felejtsék el kifizetni a villanyszámlát. Az esetleges koalícióról szólva megismerhette a hallgatóság az MDF álláspontját. Nem igaz az, amit az SZDSZ állít, miszerint a Demokrata Fórum a választások után az MSZP- vel akarna koalícióra lépni. Ennek cáfolataként említette Antall Józsefnek az MDF második országos gyűlésén tett kijelentését, miszerint a Fórum sem az MSZMP-vel, sem az MSZP- vel nem lép koalícióra. H.A. Gróf Bethlen István a szociális piacgazdaságról A mezőhegyesi cukorgyári nagygyűlést követően dr.Bethlen István — néhány percet szakítva ránk — nyilatkozott lapunknak. • Ön a közelmúltban az MSZP-hez hasonlította az SZDSZ-t. Megmondaná miért? • Az ország lakossága megbotránkozva figyelte az utolsó hónapok politikáját, amikor is a vezérigazgatók minden jog nélkül, áron alul próbálták eladni a nemzeti vagyont különböző, többnyire kétes nyugati szervezeteknek, konzorciumoknak. Az SZDSZ legújabb programjában azt írja: tárgyalásokat kezdünk az adósságok magyar vállalati részvényekre történő átváltásáról. A következő mondat pedig így hangzik: Ez nem a nemzeti vagyon kiárusítását jelentené. Én, aki eléggé kiismerem magam a nemzetközi pénzügy- és gazdaságpolitikában, megkérdeztem néhány nyugati ismerősömet, mi erről a véleményük. Azt mondták, a második mondat igaz. Ez tényleg nem kiárusítás, hanem inkább a nemzeti vagyon elajándékozása. Én ezekben látom a jelenlegi MSZP-politika folytatását. • Általában mindenki piacgazdaságról beszél, ön azonban hozzáteszi a szociális jelzőt. Mit ért ezalatt? • Nemcsak én, de az MDF-ben mindenki ezt vallja. Ez a fajta piacgazdaság az NSZK hivatalos politikája ’45-től, amely egyrészt versenyre épülő piacgazdálkodást jelent, olyan gazdaságot, amely önmagában nem tudja ellátni megfelelő biztonsággal az emberek kiszolgáltatottabb rétegeit. Ezért fontos a fogalom másik része, a szociális jelző. Ami azt jelenti, hogy azoknak is bevételhez kell jutniuk, akik nem tudnak részt venni a piacgazdaság versenyében, vagyis a nyugdíjasoknak, betegeknek, gyerekeknek. • Feltételezem, az ön által említett program, a szociális piacgazdaság programja megoldást kínál a munkanélküliségre is. Erre egyébként a veszteséges vállalatok bezárása miatt számítani lehet. Ezzel tíz és százezrek, esetleg milliók helyzete válhat egyik napról a másikra reménytelenné... • Nagyon fájdalmas folyamatokat említ. Az MDF célja a szociális piacgazdaság megteremtése, de ezzel a magyar állam nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy máról holnapra nem vállal felelősséget bizonyos állami vállalatokért. Megengedhetetlen az egymilliós munkanélküli. Néhány veszteséges állami nagyvállalatot ezért egy jövendő MDF-kormánynak is fenn muszáj tartania. A rászorulóknak mindenképpen munkanélküli segélyt kell adni. Ezzel egyidőben azonban fontos megteremteni a nemzet számára értékes munka fogalmát is. • Antall József nemrégiben Washingtonban, Párizsban, Londonban és Bonnban tárgyalt. Kapott-e az MDF vezetője ígéreteket újabb hitelekre? • Valóban igen sikeres látogatásai voltak Antall Józsefnek az említett helyeken. A tárgyalófelek mindenhol biztosították, elsősorban a magyar nemzetet arról, hogy az új, demokratikus kormány jelentős nyugati támogatásokra számíthat. Az nem lényeges, milyen eloszlású lesz ez a segítség, fontosabbak ennél azok a tapasztalatok, hogyan kell egy gazdaságot újra felépíteni. • Nem gondolja, hogy az SZDSZ—MDF vitát más pártok, kihasználva, előnyhöz jutnak? • Nem mi kezdtük ezt a vitát. Azt kértük, hogy a politikai élet velejárója legyen az igazmondás. Ne állítsa magáról egy balközép párt — mint az SZDSZ —, hogy ők thatcherizmust akarnak, miközben néhány hete Kis János Párizsban azt nyilatkozta, hogy nyugati szemmel nézve az SZDSZ egy balközép párt. Ez azt jelenti, hogy a szocialisták és a szociáldemokraták tradícióira építenek. Ha ezt mondják, ez egyenes beszéd és ezt elfogadjuk. Legyen az SZDSZ balközép párt, és alkossa meg a parlament baloldalát az MSZMP-vel, az MSZP-vel és a szociáldemokratákkal. Mi vállaljuk a jobbközép szerepét. Herpai Attila