Délkeleti Krónika, 1994. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1994-06-16 / 23. szám
íg mások dolgoznak, nem játssza a szerepét, vagy nem játssza meg magát. Csak a színpadon rejti el őszinteségét a sajtó szerint valaha viharos magánéletet élt hölgy. Fekete ruha van rajta, kissé teltebb, mint amikor utoljára láttam, de aki az érett asszonyokat szereti, annak mindenképpen kellemes látványt nyújt Sáfár Enikő színművésznő. Elöl is, hátul is megvan mindene, s mindamellett értelmes és jószándékú. Tényleg. Amikor a Színház- és Filmművészeti Szövetség Vigadóban megtartott ülésén összefutott későbbi férjével, nem is tudták abbahagyni a beszélgetést. Nem véletlen, hogy a csabai pártiskolán a nyolcvanas évek végén megrendezett ideológiai tanácskozáson éppúgy körülrajongták az elvtársias férfiak, mint később Budán. Hogy Berecz János feleségének, avagy a gyönyörű színésznőnek dukáltak-e azok a puszik, egészen bizonyosan nem tudható. Minden bizonnyal mindkettőnek. - Találkoztunk már többször is, ugye? - előz meg kérdésével. - Mindössze egyszer, annak is öt éve már. De mondd, Anikó, te nem szeretsz levelet írni? - Mostanában nem nagyon, a hetvenes években még szerettem. Miért kérdezed? - Amikor újjáalakult Budán a Villányi úti konferencia-központban az MSZMP, megbeszéltük, hogy levelet írok neked Békéscsabáról, te meg majd válaszolsz, hogy mikor mehetek fel hozzátok interjút készíteni veled. - Lehet ám, hogy nem is kaptam meg azt a levelet! Azért ilyen írásokra válaszolni szoktam. - Mindegy, most behajtom rajtad az ígéretedet. Hogy vagy mostanában? - Jól, a lányom most ballagott az általános iskolában. A családban mindenki egészséges - a gyerekek is, a férjem is, az édesanyám is. Ez a legfontosabb. - Bizony. Hol játszol? - Nem mondom meg, meg kell nézni. Óriási sikert, telt házat hozott ez a frenetikus vígjáték. Egyébként én vagyok a cselekmény elindítója. Azt hiszem, a címe mindent elmond. - És a te családod milyen? - Úgy érted, hogy az én családom ellen sincs orvosság? - Á, dehogy. Mi van az uraddal, Berecz Jánossal, a Népszabadság egykori főszerkesztőjével? - Nyugdíjas. Otthon dolgozgat, olvasgat. - Nem olyan idős ő még. - Dehogynem. Nem korkedvezménnyel ment nyugdíjba a rendszerváltás idején. Utána még egy évig dolgozott. - Mint vállalkozó? - Nem. Mindenféle rémhírrel ellentétben nem a miénk a Tiszántúl, a Dunántúl, nincsen gyárunk. - A Tárogató utcai villátokról szóló hír sem igaz? - Nem. Tanácsi házban lakunk, két lakás van benne. Velünk él a János három felnőtt gyereke is. Jó lett volna, ha párttitkárként elintézte volna annak idején nekik a lakást. Vagy mi is volt? Főtitkárhelyettes, pébé-titkár? - A politikai bizottság tagja és a központi bizottság ideológiai titkára. - Na, az az. Számtalanszor a szemére vetettem, hogy nem szerzett lakást a gyerekeinek. De nem panaszkodom tisztességesen, becsületesen éltünk és élünk. Sajnos megint piszkálják a sajtóban. A Magyar Hírlapban írt egy cikket, mire fel a Népszabadságban az az újságíró támadta meg, akit korábban főszerkesztőként odavett a laphoz, illetve később varsói tudósítónak küldött ki. Most meg beleharap a volt gazdi lábába. Érted? Mindegy. Azt is megszoktam már, hogy általában azok szúrják bele az emberbe a kést, akiknek segít. - Ezt én is tapasztaltam már. Miért van ez így? - Nem tudom. Akinek nem segítesz, az melléd áll, hisz benned. - Mi a véleményed az országgyűlési választás eredményéről? - Nagyon nehéz helyzetben van a gazdaságunk, tehát csodákat nem lehet várni. Abban azonban reménykedem, hogy legalább a megbékélés bekövetkezik. A színházon belül is egymás ellen dolgoznak a kollégák. Olyan szörnyű volt látni, hogy a 30 éve együtt fellépő színészek egymásnak estek a rendszerváltás után. Az még csak hagyján, hogy különböző pártokban tömörülnek, de triviális dolgokban sem értenek egyet. Mindig a Jánosra mondták, hogy a damaszkuszi úton jár, holott ő most is baloldali. Nem kifelé, az országhatáron kívülre kellene nyújtózkodni, ennek a kis országnak a szénáját kellene rendbehozni. Annyira tehetséges ez a nép. Dányi László (Fotó: Pintér József) DÉLKELETI KRÓNIKA Berecz nem jól sáfárkodott? Anikóból érett asszony lett 8