Heti Délkelet, 2000. július-december (7. évfolyam, 27-51. szám)

2000-10-12 / 41. szám

A gyümölcs áru, tehát vannak gyümölcskereskedők. A lakás is áru, amivel többnyire ingatlan­­közvetítő irodák foglalkoznak. Néha felröppen a hír a lakásmaf­fiáról, lakáskereskedőkről azon­ban alig lehet hallani. Pedig ami áru, azt el kell adni. Ugyanúgy, akár a paprikát vagy az almát. A törvény nem tiltja, nyíltan azon­ban nemigen beszélnek róla. Va­lami titokzatosság lengi körül. Talán azért, mert nagy pénzek fo­rognak ezen a piacon. Holott az árak itt is árak, amelyeknek az a természetük, hogy folyton változ­nak. Többnyire felfelé. Ám a la­káspiacnak is megvan a maga törvényszerűsége. DILEMMA ELŐTT ÁLLTAM - Ez is egy szakma. Alaposan ismerni kell a fortélyait, külön­ben kicsúszik az ember lába alól a talaj. Fontos a tisztesség is, az egyezségek betartása. A rossz hírnév rontja az üzletet - mondja H. András. Több éve foglalkozik a lakások adásával és vételével, de csak kicsiben, hogy befektesse a pénzét. Ismerősei előtt szívesen beszél a tapasztalatairól, teljes nevét azonban nem adja a cikk­hez. Véleménye szerint a magán­kereskedést a közvélemény min­den területen elfogadta, de a la­káskereskedelemben más a hely­zet. Jóllehet ez is üzlet: a lakás is áru. Úgy tesznek, mintha nem lé­tezne, holott nincs abban semmi kivetnivaló, hogy az ingatlanköz­vetítők mellett megjelentek a la­káskereskedők, csak nem hirde­tik magukat. -Hogyan vágott bele? - A véletlen hozta így. Építő­iparban dolgoztam. A céget fel­számolták. Kényszervállalkozó lettem, de nem nagy eredmén­­nyel. Apámtól örököltem két tel­ket itt Békéscsabán. Gyümölcs­fák nőttek rajtuk. Minden évben főztem pálinkát. Ennyit jövedel­meztek. Nem sok reményt fűztem hozzájuk. Egyszer csak felkapták ezt a területet, s elkezdtek épít­kezni. Jöttek a vevők. Az egyik telket 800 ezerért, a másikat 1 millióért adtam el. - Édesapja mennyiért vette őket? - Az egyiket 7 ezerért, a mási­kat, amelyiket a nevemre íratott, 5 ezerért, még a hetvenes évek­ben. Azóta ennyit ugrottak az árak. Ez volt, ami szöget ütött a fejembe. Ki gondolta volna akko­riban, hogy ezt a területet annyi­ra felkapják? - Volt a családban, aki ingat­lannal foglalkozott? - A háború előtt nagyapámnak három bérháza volt Pesten. Úgy látszik, örököltem tőle valamit, ha nem is azokat a házakat, de a hajlamait. Szóval akkor kezdett mocorogni bennem a gondolat. Ha édesapám azt a pénzt, azt a 12 ezer forintot, amelyért a két telket vásárolta, betette volna a bankba, ugyan mennyi kamatot kapott volna? Ez volt a kiinduló­pont. - Mibe fektette a pénzt ? - Nagy dilemma előtt álltam. Úgy volt, hogy a vállalkozásomat fejlesztem. INGATLANBA FEKTETIK A PÉNZÜKET Hosszas tépelődés után mégis úgy döntött, ingatlanba fekteti a pénzt. Vásárolt viszonylag olcsón egy házat, egy olyan utca köze­pén, melynek elején egymás után folytak az építkezések. Úgy vélte, ebben az utcában növekedni fog­nak az ingatlanárak. Közben a házat felújította. Előrelátásában nem csalódott. Az ingatlanárak valóban megugrottak. A házat másfél év múlva dupla áron elad­ta. Ennyi pénzt a vállalkozása nem fialt volna. - Megyénkben hol a legmaga­sabbak az ingatlanárak? - Természetesen Békéscsa­bán, elsősorban a belvárosban, a Körös-part mentén, a főiskola környékén. Gyulán lassult az in­gatlanforgalom. Korábban több külföldi, közöttük svábok vásá­roltak. A városnak még mindig van jelentős idegenforgalmi vonz­ereje, de nem a régi. A várfürdő­től függ, legalábbis én így látom az ottani ingatlanárak alakulása. Ebben a hét városban legnagyobb a vevőkör, mert messzire terjed a vonzásuk. Békésen, Orosházán, Szarvason, Gyomán Mezőkovács­­házán a vevőkör a város lakosai­ra, esetleg a környékbeliekre szű­kül. A kisebb, határmenti telepü­léseken sok helyen alig akad ve­vő. - Mi jellemezte ezt az évet? Igaz, hogy nőtt a kereslet? - Nemcsak ebben az évben, hanem a múlt év második felétől. Ennek véleményem szerint az az oka, hogy az emberek féltik a pénzüket, meg akarják őrizni az értékét, s ingatlanba fektetik. A valóságos infláció magasabb a hi­vatalosnál. A betéti kamatokat viszont a hivatalos inflációhoz igazítják. Ezt érzik, sőt tudják az emberek, s emiatt nőtt meg az in­gatlanok iránti érdeklődés. Csak­hogy ezzel van egy baj. Az a ta­pasztalatom, hogy nem eléggé kö­rültekintőek. Sokszor meggondo­latlanok ezek a befektetések. Nem veszik figyelembe a környe­zetet, a biztonságot, a fekvés he­lyét, az eladhatóságot, a bérbe­adási lehetőséget, csak a házat nézik. Gyakran megfeledkeznek a legfontosabb szempontról, hogy az ingatlant fenn kell tartani, gondozni, ápolni kell, és vigyázni, hogy meg ne rongálják. Ez bizony költség. A BECSÜLTTŐL ELTÉRNEK AZ ÁRAK - Ezért van a becsüs. - A becsüs? No, erre mondok egy esetet. Egy szegedi ismerő­sömnek meghaltak a szülei, és örökölte a házukat. Az öröklési il­leték kiszabása előtt a becsüs 17 millió forintban állapította meg az értékét. Az ismerősöm ennyi pénzt akart kapni érte. Én is megnéztem. Megmondtam neki, ennyit nem fog kapni. Az utcában ez volt a legszebb ház, a környe­zet viszont húzta befele, s a kör­nyéken az építkezés jelei sem mu­tatkoztak. Olyan utca volt, amely nem vonzotta a módosokat, noha, mint mondtam, a ház önmagában mutatós volt. Három évig árulta, makacsul ragaszkodva a becsüs által megállapított összeghez. Közben a télen több helyen a cse­repek megrepedtek, és néhol be­áztak a a falak. Ez a ház, írd és mondd, végül 14 millió 200 eze­rért kelt el. Érdekességként mon­dom, akkor kelt el ilyen áron, amikor egy orvos házaspár ebben az utcában hozzálátott az építke­zéshez. Lehet ezt valamiféle sznobizmusnak is nevezni, de az ingatlanforgalomnál az ilyesmit is figyelembe kell venni. Vannak családok, akik mellett lakást ven­ni kész Isten csapása. Rövidre fogva, a becsült érték­től bizony igen gyakran eltérnek az árak. - Sohase akarták lépre csalni? - Néha előfordul. Vagy egy fél éve történt. Az is egy öröklés volt. Jelentkezett egy fiatalember, hogy el szeretné adni a házát. Sürgősen kellett a pénz. Megal­kudtunk az árban. Ügyvédet is hozott a nyomaték kedvéért. Va­lahogy olyan furcsának tűnt az egész. Utánanéztem a dolognak. Kiderült, hogy a háznak van még egy tulajdonosa. Mégpedig a nő­vére, aki külföldön él, s a hagya­ték átadásáról nem is tudott. - Mi volt a legnagyobb tévedé­se? - Vettem egy tanyát a Körös közelében. Úgy véltem, ki lehet alakítani ott egy panziót. A terv­ből semmi sem lett. A­ télen kiver­ték az ablakait. Elvitték a csere­peket. Teljesen használhatatlan, csak a telek ér már valamit. -Mi lesz a sorsa? - Eladom. -Mikor? - Aki ingatlannal foglalkozik, annak tudnia kell várni. Lehet, hogy öt év múlva. Most is el lehet­ne adni szántóföld gyanánt. A ta­nyához egy fél hektár tartozik. Legfeljebb 50 ezret kaphatnék ér­te. Volt arra egy halásztanya, most az is halódik. Ki kell várni az időt, amikor a környék fellen­dül. S. J. HETI DÉLKELET Állattartók, figyelem! A „DM" Tápraktár tov­ábbra is jelenlegi és leendő vásárlóit. • Baromfitápok • Sertéstápok • Zabos lúd • Nutrimax termékcsalád Ingyenes kiszállítás, készpénz kedvezmény stb. „DM” Tápraktár Vésztő, Békési út 87-89. Tel.: 66/476-749,06-30/96-50-854 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8-16-ig szombaton 8-13-ig. 17

Next