Heti Délkelet, 2001. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
2001-03-29 / 12. szám
HETI DÉLKELET ÉG A KUNYHÓ, ROPOG A NÁD(AS) Titokzatos tűzesetek történtek mostanában Békéssámsonon! A faluban úgy hírlik, a szándékos gyújtogatások mögött a helyi önkéntes tűzoltótestület parancsnoka, Györgyi Ferenc áll. Hogyan is szól a régi meghatározás? A hír nem az, ha a kutya megharapja a postást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát. Esetünkben (a klasszikus megfogalmazás szerint), most ezzel állunk szemben, hiszen ha igaz a szóbeszéd, miszerint a tűzoltóparancsnok gyújtogatott, akkor alighanem a kriminológia újabb (egyben meghökkentő) sztorijával állunk szemben... Késik a tavasz Békéssámsonon is! Bár a meteorológusok bizakodóak, hiszen melegedést jósolnak, ám az emberek mégis fáznak! De nem csak a hidegtől! Valami egészen mástól. Titokzatosak és hallgatagok, főleg akkor, ha az utóbbi időben történt nádégetésről faggatja őket az újságíró. Mintha valaki rájuk parancsolt volna: „ki ne nyisd a szádat!” Néhány sámsoni aztán mégiscsak „kinyílik”, mint májusban az orgona. Az egyik kocsma előtt egy soványka férfiember a fülembe súgja: „Akarja tudni, ki gyújtogatott itt a közelmúltban? Megmondom én, uram! A Györgyi Feri...őt látták a helyszínen a kérdéses időben. Hát mi a fészkes fenét keresett ott ? Na jó! Ő a helyi önkéntes tűzoltók parancsnoka, de akkor is. Nekem nagyon gyanús a Feri... Úgy hallottam, hogy a rendőrök már ki is hallgatták. Állítólag valaki látta, hogy a Makó-soron felgyújtotta a nádast.” Emberünk — miután látta, hogy tanú a környéken sincs - még hozzátette: a nádaratók kévei is a lángok martalékává váltak. Exportra szánták a jó minőségű nádat. A káruk eléri az egy (!) millió forintot. Nosza - gondoltam —, a tűznek mégiscsak lesz „látszata”. Nem csalódtam! A két láng látta helyszín egyikén a nádas szépen tövig égett. Egy gyors fotó, aztán máris bekopogok az egyik házba. - A mi telkünk végében égett a 10 nádas - meséli Török Ferencné. - Hallja, úgy égett, mint a zsír. Recsegett, ropogott. Több szalmabálánk is lángra kapott, a kárunk lehet vagy 20 ezer forint. A feljelentést ismeretlen tettes ellen megtettük. De tudja, mit mondok én magának? _ f - Azt, hogy tudom, ki volt a tettes. De ezt nem árultam el a rendőröknek. Ugyanis kint jártak, helyszíni szemlét tartottak. Már javában égett a nádas meg a szalmám, amikor két fiatalembert pillantottam meg. No meg még valakit, de azt nem árulom el, hogy kit. - Ugyan már...mondja csak bátran, hiszen a faluban már úgyis beszélik az emberek. A Györgyi Ferencre gyanakodnak, a helyi önkéntes tűzoltók parancsnokára. - Ha tudja, mit kérdezősködik annyit. Hát igen! Én is a Ferit láttam errefelé. Egy csinos, vörös hajú asszonyság igazít útba: „Itt lakik a Feri bácsi az üzletemtől kétháznyira. Menjen csak, az előbb láttam hazajönni.” - No...hát igaz-e a pletyka, Györgyi úr? - kérdezem a parancsnokot, már bent, a meleg házban. - Hát hová gondol? — kérdez vissza, s közben forró hurkával és kolbásszal kínál. Udvariasan elhárítom magamtól a finom falatokat, ugyanis fél órával korábban ebédeltem. - A gyanúsítást határozottan visszautasítom - mondja Györgyi Ferenc meglepő nyugalommal. — Uram! Ennek a testületnek 18 éve vagyok a parancsnoka, feletteseim megelégedésére. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi önkéntes tűzoltók vagyunk, tehát bizonyos fokig megszállottjai ennek a munkának. Másképp nem is lehetne... Az első tűzesetnél, ahol az a bizonyos nagymennyiségű nád elégett, valóban a környéken jártam. A Makó-soron van egy házam. Ott voltam éppen. A füstre lettem figyelmes. Tudtam arról, hogy nádaratók vették birtokukba a Száraz-eret, hiszen abban jó minőségű nád terem minden évben. Ennek a csoportnak még mi adtunk szállást, mert vidékiek voltak. Jó volt a kapcsolatunk velük. A lényeg az, hogy fogalmam sincs, hogy a nádast ki gyújtotta fel! Amikor a helyszínre siettem, már igen nagy területen égett, még a kévézett nád is. Többen is ott voltak már, nézték a lángoló tüzet. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Bevallom, nem is sajnáltam, hiszen a nádasba több elhullott állatot is odahordtak ismeretlen léha emberek. Úgy gondoltam, hogy a tűzzel eléghet a szenny, a hulladék, a szagos állati maradvány. Egy kollégám is ott tartózkodott, ő is azon a véleményen volt, hogy már nem tudjuk megakadályozni a tüzet. Talán az a legjobb, ha benne ég minden. Viccből még oda is szóltam neki, hogy holnap majd azt híresztelik a sámsoniak, hogy mi gyújtottuk fel. - Jóslata bejött, mert a faluban valóban ezt beszélik. - így igaz, magam is hallottam! De hát nem igaz... Még hogy én? Maga sem hiheti komolyan. A nádvágók elkövettek egy komoly hibát: nem jelentették be az önkormányzatnál, hogy hol, és milyen alakzatban tárolják a kévéket. Szabálytalanságok egész sorát követték el. Természetesen a tüzet azonnal jeleztük Orosházára, ki is érkeztek a hivatásos tűzoltók, de addig a nád elégett. Nem lehetett megfékezni a gyors tüzet. Amennyiben a nádvágók bejelentették volna a nádaratás időpontját, talán mi is kellőképpen fel tudtunk volna készülni egy esetleges tűzre. Sajnos a kár bekövetkezett. - Ismerjük-e a tűzoltóság hivatalos vizsgálati eredményét? - Ezt még nem láttam. A helyszínen azonban tisztáztunk néhány alapkérdést. Az orosházi tűzvizsgáló megállapította, hogy a szándékos gyújtogatás kizárható. A tűz fészke (valószínűleg) hat kilométerrel távolabb keletkezett. Szaknyelven úgy fogalmazunk ilyenkor, hogy a tűz végiglegelt a Száraz-ér medrében. Szerencsére személyi sérülés, de anyagi kár sem keletkezett. A másik tűz (ami a futballpályánál történt) egy csintalan játék következtében alakult ki. Tudni kell, hogy mi minden évben elégetjük az ottani nádast, hiszen ebbe is több elhullott állatot hordanak a falusiak. A múlt évet kihagytuk, mert nagy volt a víz a mederben. Tele volt döggel és szeméttel. A környéken lakók már régóta rágták a fülünket, hogy miért nem égetjük már el a sok kacatot. Török Ferencné há- Györgyi Ferenc: „Határozottan visszautasítom a vádakat”