Dél Keresztje, 1953 (3. évfolyam, 3-24. szám)
1953-02-15 / 3-4. szám
2 Oldal Idelent Délen Mai számunkban a mindannyiunkat érdeklő gazdasági helyzetről adunk az események hátterét megvilágító tájákoztatást. A tavalyi 146 millió bushellel szemben az idén 169 millió bushel (kb. 36 millió mázsa) búza termett. (A magyar rekord 30 millió mázsa volt.) De ez a tavalyinál nagyobb hozam a tavalyinál tíz százalékkal kisebb vetésterületről jön. Isten különös kegyelméből a termés különösen NSW-ben, rekord-átlag volt holdanként. A bőséges esök így 20 millió fonttal növelték (a tavalyival szemben) az ausztrál nemzeti jövedelmet. • Egyrészt a behozatali korlátozások, másrészt meg a gyapjúárak javulása mutatkozik, a pénzügyi év első hat hónapjának (1952 július - dec.) külkereskedelmi eredményében. A múlt év azonos időszakának eredményével szemben a behozatal 55 százalékkal esett, a kivitel 30 százalékkal nőtt, s a mérleg a tavalyi 216 millió fontos deficittel szemben idén egyelőre 186 milliós felesleget mutat. Ez a felesleg az egyik fontos tényező a gazdasági helyzet és a munkapiac javulásában. A többi tényző: az infláció úgyszólván megállt, a termés jó volt, a gyapjúárak továbbra is szilárdak és az 1953 - 54-es költségvetés előreláthatólag komoly adócsökkentéseket hoz. De derűlátásra nincs sok ok; a javulás inkább a lázcsillapító haását, mint a beteség elmúlását jelzi. A beteg változatlanul gyenge csak most éppen jobban érzi magát eskedelem terén. A munkanélküliség, talán Sydney kivételével, máris csökkent s további javulás várható, bár a tavalyelőtti munkáshiány aligha ismétlődik meg. Egészben véve gazdasági téren “ott vagyunk, ahol voltunk”, nagyobb megrázkódtatás és különösebb nyomnélkül átvészeltük a világinfláció lefékeződését, de ez minden. Ausztrália gazdasági jövője ma éppoly szürke és keveset ígérő, mint kéthárom évvel ezelőtt, sokkal szürkébb, mint a természetadta lehetőségek megengednék. Most már nyilvánvaló, hogy Menzies utolsó londoni útja, s a birodalmi gazdasági konferencia, a várakozások ellenére nem hoz forradalmi változásokat. Sem az ausztrál font névértékét, sem a birodalmi vámkedevezmények rendszerét nem változtatják meg. Kanada, India és Pakisztán ellenzése-joggal mondhatjuk, szerencséremegakadályozta az önellátó Birodalom kifejlesztésének tervét. De nem változtatják íőleg az eddigi habozó, napról-napra lavírozó és sokszor már struccpolitika-számba menő általános gazdasági irányt sem. A londoni konferencia célja a Brit birodalom kiadásainak és bevételeinek egyensúlyba hozása lett volna, hogy megszűnjék a függőség az évenként ismétlődő dollár-ajándéktól s megerősödjék a font. Hét háborus utáni esztendő tapasztalata mutatja, hogy ez drákói rendszabályok nélkül puszta kívánság marad, míg egy mesterséges valutaárfolyammal és a külkereskedelem megkötésével a brit nemzetek életszínvonalát magasabban tartják mint amit azok a szabad világpiaci versenyben el tudnának érni, a különbséget valahogy és valakinek meg kell fizetnie. A szükséges változtatások azonban, átmenetileg legalább, oly kényelmetlenek volnának, hogy választóktól való félelmében mind az angol, mind az ausztrál kormány jobbnak látja az eddigi politika folytatását. Operáció helyett megmaradnak a lázcsillapítónál. ★ Mr. Monk, a szakszervezeti tanács elnöke kijelentette, tűrhetetlen, hogy a decemberi londoni konferencia határozata az ausztrál őstermelés fejlesztéséről az ausztrál gyáripar gyengülését eredményezze. A szakszervezetek minden politikával szembe fognak szállni, amely a gyáripar rovására fejleszti a mezőgazdaságot. A munkáspárt sajnos egészen természetesnek találja a mostani helyzetet, melyben a mezőgazdaság rovására “fejlesztik” a gyáripart. A legszebb természetesen az lenne, a a kecske is jóllakna, meg a káposzta is megmaradna, de a való életben ilyen megoldásokra édeskevés mód van. Az ‘‘Inside Canberra” c. bizalmas bulletin szerint Menzies, ha megkísérli a londoni határozatok keresztülvitelét és a mezőgazdaságra próbálja összpontosítani a beruházásokat, az egyes államok kormányainak egységes ellenállásával fog találkozni. Az új esztendő elé óvatos optimizmussal nézhetünk. A gazdasági válság nem következett be. Ellenkezőleg, szilárdulás tapasztalható a pénzügyekben, az ipari termelés és a külkeret De az Austráliára kiszabott tüneti kezelés, ha nem is megy a bajok gyökeréig, előreláthatólag többet használ majd, mint amennyit árt. Igaz, hogy változatlanul megmarad a városi iparoknak kedvező, az őstermelést megnehezítő védvámrendszer, de a kormány a londoni határozatok alapján végre a mezőgazdaságra helyezi saját beruházásainak súlypontját. Ha Menziesnek sikerül ezt az egyes államok (elősorban NSW, Victoria és Queensland) kormányaival elfogadtatnia, a jövőben kevesebb pénz jut majd villamosvonalak, közüzemek és ipartelepek létesítésére és több a vízgazdálkodásra, vidéki erőművek, utak, bányák fejlesztésére és bush-irtásra. ★ Londoni pénzügyi körök, melyek hagyományosan sietnek együttműködni az angol konzervatív kormány kívánságaival, a jelentések szerint készek nagyösszegű beruházásokat eszközölni Ausztráliában, ha Canberra félreérthetetlenül az őstermelésre teszi át a hangsúlyt. Évi 50 millió font londoni pénz ausztráliai befektetéséről volna szó, ha a fenti feltételt teljesítik. Tudvalevőleg ugyanezt a feltételt szabta a washingtoni Nemzetközi Bank is további dollárkölcsönök esetére. Sajnos azonban a lakosság (vagyis a választók) zöme városi lakos, aki nem nagy rokonszenvel nézi, hogy a kormány az őstermelést részesítse előnyben a városokkal szemben. Hogy eszerint a londoni programmal mi valósulhat meg, az lényegileg attól függ, milyen mértékig meri a kormánypárt a népszerűtlenséget kockáztatni. Ha túl nagy politikai kockáztot vállal a józan gazdasági fejlődés érdekében,kkor esetleg már idén át kell adnia a fejlődés irányítását annak a pártnak, amely több figelmet szentel a parlamenti számtan, mint a közgazdaságtan törvényeinek. A január 26-án megült “Australia Day” alkalmából katolikus és protestáns egyházfők az őslakosok, a fekete “adók” teljes polgári jogai mellett törtek lándzsát . . . Egyik újság szerint Perthben 1 Font büntetést róttak ki egy benszülöttre, mert söriváson kapták. Az illető, és ausztrál” egy, középausztrállai” /rég itt élő fehér / iszogatott, s nemrég tért haza Koreából. Jellemző a közvélemény egy részének igazságéretére, hogy a törvény végrehajtója is kijelentette, hogy ha egy benszülött elg jó volt Koreában, mint katona, elég jó kellene hogy legyen mint teljesjogú állampolgár is. A benszülötteket kormányzó törvény alapvető tétele: alacsonyrendűek, primitívek, védeni kell őket, valamint asszimilálni is. ★ “A HÍD” címmel új hetilap indult Padányi Viktor dr. szerkesztésében. Megrendelhető: 87 Ormond Rd., Elwood, Vic. Egy 4 Font.• Sydney-London között 24 óra alatt tette meg a távolságot egy “Canberra’ Yetgép. Húsz éve 7 nap volt a rekord, 30 éve 28 nap. Cook kapitány 250 napig utazott 180 ével ezelőtt . . . • Woollongongben febr. 24.-én Beethoven VII. szimfóniáját vezényli Paul Tibor, a Sydney Szimfonikusok élén. • Az ausztrálokéi 14%-a szívesen venné ha külön nemzeti himnuszt, 34%, a régi és egy új nemzeti himnuszt együtt szeretne hallani. ★ DEL KERESZTJE * ‘‘Layby”-t orara-ékszerre! Svájci 15 köves Anker férfi karóra kerek krómtokban, szijjal I/A kivitelben: £6-16-0. 17 köves Anker férfikaróra, vízhatlan pormentes, lökhárítós krómacél kerek tokban, világító számlappal, nagy közép számmutatóval, szijjal: £11-18-0. Női karóra gyönyörű kivitelben, 15 köves ankerszerkezettel, szögletes krómacél tokban, szíjjal v. zsinórral: £7-13-0. • Ugyanez az óra aranyozott tokban: £9-5-0. • MINDEGYIK ÓRA EREDETI SVÁJCI SZERKEZET EREDETI SVÁJCI TOKBAN! DOXACYMA - MARVIN karórák, JUNGHANS ébrsztök nagy választékban. POSTAI/C.O.D./ rendelésre, MONEY ORDERREL történő megrendelésre vidékre is! Saját javítóműhely! HUBERT ! magyar órásmester 9 Strand Arcade, Sydney. Tel: BL2320 1953. FEBR. 15. DER AUSTRALISCHE SPIEGEL 397 Hay St., Perth, W.A. Német nyelvű hetilap. Kérjen mutatványszámot!